Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-06 / 40. szám

Thursday, October 6, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 EGYRE EMELKEDNEK A KÓRHÁZI KÖLTSÉGEK A közeljövőben még nagyobb emelkedést várnak Az 1960-as évtizedben a kórházi költségek öt­ször akkora arányban emelkedtek, mint a megél­hetési költségek, öt évvel ezelőtt egy newyorki alapitványi magánkórházban, félprivát szobában 10 napi kórházi kezelés $560 volt. Jelenleg ugyan­ez $841.90-be kerül és jövőre majdnem 1,000 dol­lár lesz. A városi közegészségügyi hatóságok többféle­képpen magyarázzák ennek az okát. Tény az, hogy a kórházak válságos helyzetben vannak és ennek legfőbb oka, hogy ezek a nagyon fontos közszol­gálati intézmények, még a nem haszonra működő, alapitványi kórházak is, privát kezekben vannak. Épp olyan üzleti alapon kell működniük, mint bármely kereskedelmi vállalatnak, avval a különb­séggel, hogy a kórházak esetében a betegek gondo­zása és gyógykezelése az árucikk. A hatóságok, valamint a sajtóorgánumok, ami­kor evvel a kérdéssel foglalkoznak, főképp annak tulajdonítják az egyre emelkedő kórházi költsége­ket, hogy az ápolók, kisegítők és kórházi munká­sok, akik eddig éhbérért dolgoztak, újabban — szakszervezetük révén — magasabb fizetéseket har coltak ki maguknak. A kórházak pénzügyi helyze­tének felülvizsgálatában azonban sok másféle ok kerül napvilágra, ami mind hozzájárul ahhoz, hogy a közönséggel fizettetik meg'a kórházak deficitjét. Miért drágul a kórházi kezelés? Az egyik newyorki alapitványi kórházban epekő operációval járó 10 napi kezelés és gondozás, fél­privát szobában kb. 850 dollárba kerül. Ugyanez­ért az operációért és kezelésért a közjóléti segé­lyen levő beteg után a város 504 dollárt fizet. Részben a bonyolult adminisztrációs munka, de főleg az orvosi tudomány fejlődésével járó felszerelések miatt sokkal több alkalmazottra van szükség, mint azelőtt. Olyan újfajta gyógykezelési berendezéseket vásárolnak, amelyekről 10 évvel ezelőtt még nem is álmodtak. Ugyanakkor, egyes kórházak sokezer dolláros uj felszerelésre ren­dezkednek be, amire a betegeknek nincs is szük­ségük, de presztízs kérdést csinálnak belőle, hogy a kórházat modern, jól felszerelt intézetként is­merjék. Tekintve, hogy a kórházak sem a várostól, sem az államtól, sem a szövetségi kormánytól nem kap­nak megfelelő segítséget, a költségeket a betegek­kel fizettetik meg. A newyorki Beth Israel kórház egyik adminisztrátora, Irving Schaeffer megje­gyezte: “Éppen, hogy kijövünk. De csak olyan mó­don, hogy a privát és félprivát betegekkel fizettet­jük meg a veszteséget.” Akinek Blue Cross, vagy másféle privát kórházbiztositása van, ami költsé­geinek nagy részét, megfizeti, mindaddig nem ta­pasztalja az áremelkedést, amig a biztosítási di? jat is fel nem emelik. Akinek nincs ilyen biztosítá­sa, annak katasztrofális kiadást jelent egy súlyo­sabb betegség, vagy operáció. A Blue Cross nem fizeti meg a kórháznak a tel­jes költséget. Elsősorban azért, mert költségveté­A második nemzedékhez szólunk Lapunk, az Amerikai Magyar Szó olvasói sorá­ban nem találjuk gyermekeinket, unokáinkat. Ők, akik itt jártak iskolába, “elamerikaisodtak”, nem istápolják a szülők anyanyelvét. Sokan egyáltalán nem beszélnek magyarul, mások pedig alig-alig. Egyrészt nem követték a szülők haladó szellemű gondolkodását, nem vettek részt az amerikai ma­gyarok érdekeit előmozdító mozgalmakban, más­részt, elfelejtették szüleik anyanyelvét és nem ki­sérték figyelemmel hogyan épül az uj, a szocialista Magyarország. Úgy véljük, hogy jobb későn, mint soha. Ezért az Ügyvezető Bizottság úgy határozott, hogy időről időre angolul irt rovatot közlünk gyermekeink szá­mára. A magyar zenével, a magyar kultúrával, a magyar történelemmel és a mai magyar ifjúság helyzetével foglalkozunk majd e cikkekben. Az amerikai ifjúság tevékenységét is időnkint vissza­tükrözzük ebben a rovatban. Hisszük, hogy olvasóink odaadják majd az angol rovatot gyermekeiknek, evvel felkeltik érdeklődé­süket s igy talán időt és fáradságot vesznek ma­guknak egy másik cikk elolvasására is. Ha az an­gol rovat az olvasók gyermekeinek tetszésére vá­lik — idővel, ha majd lapunk ismét 16 oldalon je­lenik meg —, akkor rendszeresen egy angol oldalt is adhatunk. Közben kérjük lapunk olvasóit, tudassanak ben­nünket, hogy mi a véleményük az “angol rovat”- ról. sét nem a folyó évi kiadásokra, hanem régi ada­tokra alapozza. De az orvosok és ápolók kiképzésé­vel járó költségeket sem fizeti meg. A kórházi ke­zelés költségének előrelátható további emelkedé­sével égető, mindennapi kérdéssé válik az általá­nos egészségi biztosítás megvalósítása. Közben pe­dig, aki képes megfizetni, privát egészségi bizto­sítással kénytelen gondoskodni magáról és család­járól. A kórház — üzleti vállalkozás A Beth Israel kórház pl. félprivát szobáért napi 47 dollárt számit, ami a kórháznak élelemmel, ta­karítással, mosással, ápolással, orvossággal és köt­szerekkel, valamint üzemi költségekkel együtt csak napi $36,78-ba kerül. A vér-, vizelet- és más laboratóriumi vizsgálatokon a kórháznak 33%-os haszna van. A gyógyszereket a kórház szövetkeze­ti alapon vásárolja és 50%-os haszonra adja el a A tőzsdén vételre ajánlott részvények ára, ez év február hónapja óta 23 százalékkal csökkent. A kölcsön kamat ugyanezen időben magasra szök­kent. A városi, állami, megyei és szövetségi kor­mánykötvények után szintén magas kamatot fizet­nek. S ha mindehhez hozzátesszük azt, hogy az ipari nyersanyag ára csökken, habár az ipari ter­mékek ára még mindig emelkedik, akkor szemünk elé tárulnak azok a tényezők, amelyek a burzsoa közgazdászok értelmezése szerint biztos jelei egy gazdasági válságnak; a termelés katasztrófaszerü csökkenésének. A vietnami háború és a nemzetgazdaság Senki sem tudja, hogy hány milliárd dollárt köl­tünk a vietnami háborúra. Talán még Johnson el­nök, McNamara hadügyminiszter és Rusk külügy­miniszter sem. Ezt bizonyítja a legújabb botrány, ami most került napvilágra: a Pentagon szerződést kötött az RMK-BRJ név alatt működő vállalattal, katonai barrakok, leltárak, raktárak építésére Viet­namban. A szerződés 780 millió dollár kiadást irányzott elő és biztosítja, hogy a vállalat megkap­ja az összes kiadásait és azon felül három száza­lék profitot. Ez azt jelenti, hogy minél nagyobb a kiadás, annál nagyobb a profit. (Cost, plus.) Ez a magyarázata annak, hogy a kormánynak benyújtott számla 200 millió dollárral több lett, mint az ere­deti tervben volt. Minden takargatás dacára oly nyilvánvaló lett az adófizetők pénzének pazarlása, hogy ez a legújabb botrány az ország újságjaiban napvilágot látott. A vietnami háborús kiadások és a többi hadiki­adások hatalmas pénzösszeget juttatnak a trösztök kezébe. Ezek a nagyvállalatok a pénz egy részét uj építkezésre és modern felszerelésre költik. Az ipar és az egész nemzetgazdaság ilymódon való automatizálása viszont az emberi munkát fölösle­gessé teszi. így áll elő az a folyamat melynek ré­vén a lakosság nagy része olyan helyzetbe kerül, hogy az általa termelt és piacra dobott árut nem képes megvásárolni és bekövetkezik a válság. A "béke" rémhírnek hallatszik a kufárok fülében Amikor a nemzetközi téren a legcsekélyebb re­mény mutatkozik arra, hogy a vietnami háborút tárgyalások utján felszámolják, a béke e legeny­hébb szellője viharként hat a tőzsdei kufárokra és a részvények ára, egyszerre óriási esést mutat. Nyílt titok, hogy a vietnami háború felszámolá­sával az ipari üzemek százait zárják le és a mun­kások tiz, vagy százezreit bocsátják el. Nem terveznek a békére A Johnson-kormány csak a háborúra s nem a békére tervez. Ez az oka annak, hogy a “béke” hire riadalmat okoz a wall-streeti tőzsdén és annak is, hogy nagy gazdasági válságra számítanak a bé­ke következtében. A szakszervezeti vezetők bűne Ezért követnek el Meany és társai oly nagy bűnt, amikor vakon követik és támogatják John­son háborús politikáját, ahelyett, hogy arra ösztö­kélnék a kormányt, hogy részletes tervet dolgoz­zon ki kórházak, lakások, utak, iskolák építésére, amellyel munkában tarthatná azokat, akik akár a megszűnt hadüparokból, akár más okból munka- nélküliek lettek. betegnek A röntgenképek filmenként — anyag­gal és munkával együtt — $4.42-be kerülnek, de a kórház a betegnek 10 dollárt számit. A kórház­nak 15 dollárba kerül az elektrokárdiogram, de a beteg 25 dollárt fizet érte. Viszont a kórháznak a kritikus betegekkel foglalkozó osztálya — ahol 24 órán át a betegeket gondos ápolásban részesí­tik — úgyszintén az ápolók és orvosok kiképzése, veszteséget jelent. Ez a példa dióhéjban megmutatja a kórházak anyagilag lehetetlen helyzetét, amikor üzleti ala­pon kell kiegyensúlyozniuk — a betegek rová­sára — a kórház kifizetődő és nem kifizetődő funkcióit. A kórházaknak, mint privát intézmények nek, saját pénzügyi alapjaikból kell gazdálkodniok. Lépést tartva a tudománnyal és a fejlődéssel, az egészségügyi szolgálatok nem lehetnek üzletileg kifizetődő vállalkozások. Mindezideig a vesztesé­get a közönség fizeti meg és évről évre ezek a ki­adások előreláthatólag egyre nagyobbak lesznek. Mindaddig ez lesz a helyzet, amig az amerikai nép, különösen az amerikai munkásság ki nem har­colja a mindenkire kiterjedő, általános egészségi és kórházbiztositást. Van kiút, de ... Van tehát kiút, mely megakadályozná a közelgő gazdasági válságot. A következő lépésekre volna szükség: korlátoz­ni kellene a profitot, csökkenteni a megélhetési árakat 100%-kal emelni kellene a szövetségi nyug­dijat, életbe kellene léptetni a két dolláros mini­mum órabért és milliárdokat kellene előirányozni lakások és középületek építésére. Népkormányra van szükség Ilyen lépéseket, intézkedéseket nem várhatunk a Johnson-kormánytól. Az ország baloldali elemei­nek összefogása, egy uj, néppárt megalakítása és egy népkormány nyeregbe ültetése szükséges ah­hoz, hogy ez megvalósítható legyen. Egy hétig krumplit ettek... “Krumplit ettek egy hétig, semmi mást. S mikor a szülők egyik kisgyermeke meghalt, nem volt pénz a temetésre. A Cumberland, N. J.-i segélyhi­vatal megtagadta a temetési költséget.” Ezt a tanúvallomást tette William F. Lynch, a Family and Child Service Agency alkalmazottja. Joseph T. Wilkins a Gazdasági Lehetőségek Hi­vatalának (Office of Economic Opportunity) volt alkalmazottja mondotta: “Már láttam országszerte rettenetes nyomorban élő földmunkásokat, de olyan szennyben és nyomorúságban élő földmun­kásokat még nem láttam, mint akik a New Jersey állam déli részén lévő nagy gyümölcs és főzelék­ültetvényeken dolgoznak.” "Nézd a senkiket" Louis Pízzq az állam déli részének egyik ültet­vényese. Egy újságíró meglátogatta az ültetvényén. Kimentek oda, ahol a néger és portorikói munká­sok dolgoznak. Pizzo rájuk mutatott és igy szólt az újságíróhoz: “Nézd azokat a senkiket. Ők senkik voltak, ma is senkik és életük végéig senkik lesz­nek. Sem ön, sem én, sem senki más nem tud ezen változtatni.” Kiderült, hogy Pizzo ültetvényes az állami Mig­rant Labor Board (Vándorló Munkás Bizottság) tagja. Ez a bizottság határozza meg az ültetvényeken dolgozó munkások munkabérét és munkaviszo­nyait. Az AFL-CIO tiltakozó táviratot küldött Hughes kormányzóhoz, követelve Pizzo elmozdítását a ván­dorló munkások bizottságából. A jelenlegi vizsgálat a mezőgazdasági munkások rettenetes helyzetéről ad képet. 10,128 szavazó irta alá Aptheker jelölő kérvényét NEW YORK, N. Y. — Herbert Aptheker, a Kom­munista Párt jelöltje a brooklyni 12. kerületben benyújtotta kérvényét a Választási Bizottsághoz. Jelölésére 3,000 aláírás szükséges. A kérvényt 10,128-an írták alá. A KUTYA UGAT, A KARA VAN HALAD . .. UJ OLVASÓKKAL LAPUNK MEGMARAD! IWWW)MMIIMMMWVIMIWIMWWVI/VMWVWWWWWWUWWWW<MWWIMWVUWWWWWIMWMIMMI VJ GAZDASÁGI VÁLSÁG KÜSZÖBÉN ÁLLUNK?

Next

/
Oldalképek
Tartalom