Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-22 / 38. szám
Thursday, September 22, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 auoGVán en -Cáton T-rjct: EMIT Egészségügyi rovatot? Az én kedves Schubert barátomtól, akinek okos írásait időnkint olvashatjuk a lapban, levélbeli és szóbeli ösztökélést kaptam arra, hogy csináljak egészségügyi rovatot a Magyar Szóban. Abban megegyeztünk, hogy az embernek nincsen drágább kincse, mint az egészség és kétségtelen, hogy ezt a megállapitást az olvasók is magukévá teszik. Az sem kétséges, hogy ezzel a drága kinccsel a legtöbb ember könnyelműen bánik és nagyra csak akkor értékeli, amikor már elveszi- tette, vagy legalább is az a veszedelem fenyegeti, hogy a hátralevő éveket e kincs nélkül, vagy annak roncsaival kell leélni. A múltbeli tapasztalatok alapján megállapítottuk, hogy egy ilyen szükségesnek elfogadott rovat vezetése bizonyos előrelátható akadályokba ütközik. Az az ember, aki lyukas cipőben jár, nem szereti, ha figyelmeztetik, hogy talpalásra van szüksége. Akinek a házába beesik az eső, kényelmetlenül érzi magát, ha valaki uj háztetőt emleget. Hasonlóképpen, aki egész nap dohányzik, rossz néven veszi, ha a tüdőrák veszedelmére hivjuk fel a figyelmét. Aki a kelleténél több szeszes italt fogyaszt, az megsértődik, ha az alkoholizmus hátrányait soroljuk fel. Aki szalonnához és kolbászhoz tüdőfőzeléket eszik, és utána szilvásgombócot kávézik, az nevetségesnek tartia, ha valaki főzelék, saláta és gyümölcs-koszton él. Az egészségügyi rovat vezetésének nagy akadálya az is, hogy egyikünk sem orvos, egyikünk sem diéta-szakértő és közöttünk senki sem képesitett arra, hogy egészségügyi tanácsokat adjon. Ilyen hiányosság a rovat vezetőjét arra kényseritené, hogy az egészségügyi magazinok közleményeivel ismertesse az olvasót, mert feltételezhető, hogy akik ilyen magazinok szerkesztésével foglalkoznak, azok igazán tudják, hogy mit szabad és mit nem szabad csinálni az egészség megóvása érdekében. Hn ezt a feltételezést teljes egészében elfogadhatnod akkor az egészségügyi rovat vezetése egészen könnyű dolog lenne. Nem kellene más, mint magyar fordításban közölni az ilyen magazinok kiválasztott cikkeit és az olvasónak a saját érdekében követni kéne a jó tanácsokat és — minden menne, mint a karikacsapás. A baj ott van, hogy ahány magazin, annyi szokás. Bizonyos alapigazságokban valamennyi megegyezik. Például egyik egészségügyi magazin sem vitatja azt, hogy a dohányzás ártalmas, mert bebizonyított dolog, hogy a dohányzók közül többen pusztulnak el tüdőrákban, mint a nem-dohányzók közül. Abban is megegyeznek, hogy a tulhizott emberek közül többen esnek betegségekbe és a betegségek könnyebben végeznek velük, mint olyan emberekkel, akik normális súlyúak. Ez az oka, hogy a biztositó társaságok magasabb dijakat szednek a tulhizott emberektől. A fűszeres, vagy legalább is a tulfüszerezett ételek fogyasztását valamennyi egészségügyi magazin ártalmasnak bélyegzi. Ezeken az általánosságban elfogadott tételeken túl még az úgynevezett egészségű«vi magazinok szerkesztői sem egyeznek meg egészségügyi kérdésekben. Van olyan egészségügyi magazin, amely az olvasóival elhitetni próbálja, hogy vitamin-pirulák nélkül senki nem lehet egészséges. (Ez a magazin tele van vitamin-pirula hirdetésekkel, de rosszmájúnak kell lenni ahhoz, hogy feltételezzük: EZ AZ OKA annak, hogy hü pártolója a vitaminpiruláknak . . .) Egy másik magazin ezzel ellentétben azt állítja és bizonyítja, hogy vitamin-pirulákra- nincsen szüksége annak, aki az általa ésszerűnek tartott táplálkozási módot követi. (Ennek a magazinnak nincsen vitamin-hirdetése.) Vannak egészségügyi magazinok, amelyek olvasóikat lebeszélik a só, a cukor, a búzalisztből készült ételek és a fogkrémek használatáról és a tej- ivásról. Egy egészségügyi magazinban olvasom, hogy egy házaspár hosszú esztendőkön át vegetáriánus volt, de amikor gyengeséget, az akarat hiányát érezték, akkor az segített, hogy rátértek a husevésre, amitől visszajött az életkedvük, az akaratuk és ifjúkori erejük. Egy másik magazin éppen ennek az ellenkezőjét állítja és példákkal bizonyítja, hogy betegségektől, levertségtől, életuntságtól úgy menekültek meg az olvasói, hogy abbahagyták a husevést és 10—20—30 napi böjtölés után, (amivel a szervezetüket megtisztították a husevés-okoz- ta toxinoktól), rátértek a vegetáriánus életmódra. JELENTÉS AZ ARTRITISZES BETEGSÉGEKRŐL A szövetségi közegészségi főorvos, William H. Stewart a múlt évben konferenciát hivott össze az izületi gyulladásos betegségekről és ennek a konferenciának eredményéről most nyomtatott jelentést adott ki. Ennek a jelentésnek az alapján a főorvos az izületi betegségek megelőzésére és gyógyítására széleskörű kampányra szólította fel az egészségügyi hatóságokat. Az “Arthritis Source Book” nevű jelentést és mellékelt nyomtatványokat a következő címen lehet megrendelni: Superintendent of Documents, U.S. Government Printing Office, Washington, D. C. 20402. Az artritisz néven ismert izületi gyulladásas betegségek a lakosság minden rétegében előfordulnak, de leginkább öregeket, nőket, kisjövedelmű családok tagjait és a földművelő vidékeken lakókat támadja meg. Általában az öregkor betegségének tekintik, de mégis, 198 ezer 25 éven aluli személy is ebben a betegségben szenved. Sajnálatosan a fiataloknál a legfájdalmasabb és a nyomorékságot leginkább előidéző formában jelenik meg. Az izületi betegségek nem halálosak, de nagyon sok szenvedést «koznak. Az artritiszben szenvedők évente mérhetetlen összegeket költenek betegségük gyógyítására vagy enyhítésére, fájdalmuk csillapítására. Az artritiszes betegségek okait az orvostudomány mindez ideig nem tudta megállapítani. Nem léteznek csodaszerek a gyógyításukra. A betegségnek minden változata különbözik és teljes gyógyulást csak egyes esetekben tudnak elérni. Legáltalánosabban és leggyakrabban aszpirinnal szüntetik meg a tüneteket és hoznak enyhülést a fájdalmakra. Jellemző, hogy 1964-ben 28 millió, 220 ezer font aszpirint gyártottak az Egyesült Államokban, 89 millió dollár értékű aszpirint adtak el és 261 millió dollár értékű aszpirin-keveréket. A világ aszpirin termelésének ötödrészét az U.S.- ben fogyasztják el, ami azt jelenti, hogy átlagban minden egyes személy, felnőtt vagy gyermek évente 210 aszpirin tablettát vesz be. Mindamellett vannak más hatásos orvosságok is, de ezek esetenkint különbözőképpen hatnak és egyeseknél káros mellékhatásokat idézhetnek elő. Senki se próbálja önmagát kezelni csodaszerekkel, csakis az orvos tanácsára és előírására vegyen artritisz elleni orvosságot. Olyan sokan próbálnak enyhülést keresni az ilyen betegségek ellen, hogy minden évben 250 millió dollárt pazarolnak teljesen hasznavehetetlen és a betegség szempontjából értéktelen un. csodaszerekre. Még a betegség jelenlegi korlátozott ismerete mellett is, korai diagnózissal, megfelelő kezeléssel, fizikai terápiával és testgyakorlatokkal 10 közül 7 esetben a merevedést és nyomorékságot meg lehet akadályozni. Sajnálatos azonban, hogy ehhez sem elég képzett orvos, sem elég fizikai terápista nincsen és a diagnosztikai központok is elégtelenek. Nincs elég társadalmi intézmény sem, amely az elérhető kezeléshez juttathatná az artritiszes betegeket. A szövetségi főorvos ebben a mérhetetlenül gazdag országban könyörögni kénytelen a kormányhoz, az állami hivatalokhoz és az egészség- ügyi szakkörökhöz, hogy nyújtsanak segítséget az artritisz korai diagnózisának és kezelésének kiterjesztésére. Jó lenne, ha a kormány erre fordítana több gondot, mint a vietnami háború további kiterjesztésére. A nevadai egyetem növénytani tanára, Fritz W. Wert e. héten azt a kijelentést tette, hogy a fenyőfák és más növények — különösen a zsálya (sage) — ezerszer több fertőző anyagot bocsátanak a levegőbe, mint az összes automobilok, gyárkémények és a többi, az emberek által okozott mérgek. Különösen a fenyőfákat szidta, amelyek terpene-t és ester-t lélegzenek ki. A terpene-ből csinálják a terpentint. De maga a terpene és a többi mérgek, amit a fenyőfák kilélegzenek, kémiai átalakuláson mennek keresztül a levegőben és ugyanolyan méreg válik belőlük, mint az autók és gyárkémények mérgei. A messziről kéklő hegyek ezektől a mérgektől kékek. Az eső és a hó ugyan próbálja a levegőt tisztítani, de az csak egyik helyről a másikra viszi a piszkot és a sok mérget. Ez a kedves professzor ur New Brunswick, N. J.-ben beszélt. Kár, hogy beszéd közben nem nézett ki az ablakon, mert ha kinézett volna, akkor meglátta volna, hogy a sürü kék és sárga, meg zöld levegőt nem a fenyőfák okozzák, hanem az olajfinomító és más bűzt eregető gyárak. Ha megállt volna a professzor ur egy pár percre a new-jersey-i Turnpike-on, akkor azt is megláthatta volna, hogy a száguldó autók bezárt ablakokkal rohannak el Jersey City mellett s még igy is a legtöbb hajtó befogja az orrát, amig ott elhalad. Leírhatatlan bűz honol köröskörül New Jerseynek New York városával szemben lévő részén. Onnan hozza át a legkisebb szél azt a kibírhatatlan bűzös, mérges levegőt. New York város New Jerseynek köszönheti mérgezett levegőjét. A professzor urnák azt is illene tudni, hogy az ember még majom korában a fán lakott. Aztán, amikor lemászott a fáról és a földön kezdett járni, bizony hosszú ideig a fán keresett menedéket. Élelmet, védelmet nyújtott a fa. Később a nomád emberek hol állottak meg? Ahol fa volt. Házat építettek belőle, fütöttek vele. De nem kell olyan messzire visszamenni. Hosszú idő óta tüdőbetegek részére szanatóriumokat a fenyves erdők mellé vagy éppen a közepébe építettek, hogy az oxigént lélegző és levegőt tisztitó fák mellett gyógyuljanak meg a betegek. A professzor ur hová helyezné a tüdőbetegeket? A sivatagba, vagy a garázsokba? A kéklő hegyekről rosszat mondani aztán igazán merész dolog. Hisz annál szebb látvány alig van a világon! Száz és száz költő megénekelte. Az mind csak méreg volna? A buzgó professzor ur nem látja az erdőt a fáktól. De tudja, hogy mi a legnagyobb méreg a világon? Még az autókból kipuffogtatott méregnél is nagyobb, még a jersey-i füstnél is nagyobb? A legnagyobb méreg az, amikor egy professzor, aki a serdülő ifjúságot tanítja, ilyen hamis teóriával akarja híressé tenni magát. Ennek csakis az autógyárosok és az Edison Company örülhet. Mintha csak megrendelték volna. Hol van hát az az okos Domokos, aki ennyi szakértői tanács közül kiválasztja a legjobbat és azt követendő példának állítja a Magyar Szó olvasói elé? Ki az, aki ilyen “szaktanácsok” kiválogatása közben elfogulatlan tud lenni? Saját magamat nem ajánlom az egészségügyi rovat vezetőjének, mert húst, halat évtizedek óta nem ettem, soha nem dohányoztam, kávét-teát nem iszom és valószínű, hogy ezért elfogult lennék egészségügyi kérdésekben. Azzal a javaslattal zárom ezt az elmefuttatást, hogy szólaljanak meg az olvasók: helyesnek, szükségesnek tartják-e az egészségügyi rovat közlését a Magyar Szóban. Elvégre is a Magyar Szó az olvasók lapja és tőlük függ, hogy annak mi legyen és mi ne legyen a tartalma. Ha a beérkező válaszok többsége negativ lesz, akkor eldőlt a kérdés, a rovatra nincsen szükség, mindenki a maga módja szerint vigyáz a saját egészségére. Ha a válaszok többsége kívánatosnak tartja az egészségügyi rovatot, akkor én is amellett vagyok, hogy legyen ilyen rovat, kezdje azt el és folytassa sokáig az ésszerűen táplálkozó, okosan élő Schubert barátom, az általa állandóan tanulmányozott egészségügyi magazinok segítségével és a saját élettapasztalata ismertetésével. Feltételezem, hogy egy ilyen rovat közlése ellen a szerkesztőségnek sincs kifogása — abban az esetben, ha a beérkező levelek többsége azt kívánatosnak találja. JAMAICA1 " “6,8 REFRIGERATION & TV. 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. (8th Ave Subway 168th St. állomás, Színes televíziók Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és villanykályhák — HI-FI — Stereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia KEDVEZZ» FIZETÉSI FELTÉTELEK! j*1 w w w "v w w ▼ yr vt" w '«f : APRÓSÁGOK ► ^ a : ► Kovács Erzsi rovata <
