Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-15 / 37. szám
Thursday, September 15, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Dr. Gyetvai János: Gyógyfürdőország Gyógyforrások tengere a Magyar Népköztársaságban. — Asztma szanatórium a barlangok mélyén Amikor évtizedes külföldi tartózkodásomból 1947-ben hazatértem, előadói körúton jártam végig az országot. Csak ekkor ismerhettem meg hazámat. Itthoni szegénységemben falumtól még vá- rosnyi távolságra sem “utazhattam”. Budapesten is csak addig a határig járhattam, ameddig gyalog- rom és cipőm talpa kopása engedte. Most tárult elsőizben előttem szélesre az ország amikor a felszabadulás kinyitotta előttem távlati kapuit. S a lélegzetem is elakadt: milyen szép az én hazám! Mennyi táj, hegy, völgy és róna! Milyen gazdag! Milyen kincsek mindenütt! És a legnagyobb kincs benne a fölszabadult Ember, aki most már emelt fővel, egyenes gerinccel, szabad emberként járhatja az országot, biztos reménnyel életbiztonsággal tekintve az uj jövője felé. Mert az övé az ország. Ö a legnagyobb kincse a fölszabadult hazának. És minden más kincsnek őt kell szolgálnia, hogy élete biztos és szép lehessen. Utamban találtam, láttam rengeteg kincset. Már látható és még rejtett kincset föld fölött és föld alatt. S miközben néztem a gyönyörűbbnél gyönyörűbb tájakat, hullámzó kalásztengereket, itt soha nem látott dúsgazdag és szép élet távlatai nyiltak meg előttem. Épül az uj jövő, már nem is szimbolikusan, hanem a valóságban is: ahova lép az ember, kincs tárul eléje, ahova leszúrja teremtő mérnöki botját, acélfuróját, vagy sokszor csak úgy magától nyilik meg a föld s olaj buggyan, földgáz süvít a szabad egekbe, 70—80 fokos, életet hosszab bitó, embert védő gyógyforrások százai fakadnak a mélyből. És mi lehet még ebből, ha ezekkel a kincsekkel jól is sáfárkodunk!? Mezőkövesd — Álljon csak meg, barátom! Mezőkövesd előtt járunk vagy három kilométernyire. Az akkor még elég rozoga autó — amely jobban hasonlit egy kivénhedt, minden eresztékében recsegő, nyikorgó tragacshoz, mint autóhoz (akkor még nem voltak fényes autóink, mint ma) nagyot zökkenve és rázkódva rnegállott. — Nézze csak, mi füstölög ott balra? — mondottam a kocsivezetőnek. Az úttól vagy kétszáz méternyire a kopár, legelő területen gőzölgött valami. Odamentünk. A mező egy kicsucsorodott nyílásán, amely mintha az anyaföld életet kínáló emlője lett volna, forró viz bugyogott föl s ömlött szét minden irányba, sárgára, kénesre festve a talajt. — De hiszen ez kénes forrás! — kiáltott föl Horváth Lajos is, a kocsivezető. — Gyerünk be a faluba — mondottam sietve. Bizonyosan itt is van már pártház. Volt már ház is, szabad ember is. — Barátaim, mi az ott kint a gulya-legelőn, vagy három kilométernyire a falutól? — kérdeztem. A gyógyforrás kincs még nem volt tudatukban. Hiszen csak most kezdték tapogatni a szabad életet. Lassan huzva föl a vállát mondotta az egyik: — Az asszonyok ott sütik a tojást. Jó forró viz, csak egy kicsit büdös. — De hiszen az kénes gyógyvíz! — mondottam elhülve. Gyógyítja a betegséget, a reumát. Minél gyorsabban hasznossá kell tenni! — Nincs erre pénzünk! — De van ásójuk, kapájuk, lapátjuk? — Az már volna. — Ássanak medencét a forrás mellett és abba engedjék a gyógyvizet! S a faluból is, a környékről is hadd jöjjenek a betegek, reumások! Mert a ku- bikolásukban, summás munkájukban a múltban tudom, ezrek szereztek reumát. Gondolkoztak csendben, kételkedve is. De amikor két év múlva megint Mezőkövesden jártam, a forrás mellett már széles medence és egy kis bódé volt, úgy látszott, csak “pénztárnak”, a medencében pedig már százak melengették, gyógyitgatták fájós, reumás lábukat, beteg testüket, hogy azzal a lelkűk is újjá fiatalodjék. S amikor tiz év múlva megint arra vetődtem, már rá sem ismertem a környékre: gyönyörű park vette körül a gyógyfürdőt — igy nevezték már maguk a mezőkövesdiek is nagybüszkén — és nem rozoga tragacsok, hanem uj fényes autók egész erdeje parkírozott körülötte, a kiszélesített cementezett nagy medencében pedig ezrek gyógyultak és a kicsi bódé helyett öltözők hosszú sora s az első félénk “szálloda”-félék hívogatták már messzebb vidékről az embereket: jöjjetek, gyógyuljatok, hogy annál hamarabb, annál szebb életet építhessetek magatoknak és gyermekeiteknek! Sőt messze más országból is idetévedt már egy-két vendég, aki ugyancsak gyógyítani akarta a régi világban szerzett betegségét. így bukkant elébem ’47-ben az első nagy kincs. De utamban, jártamban mennyi más is tárult még elébem! "Öt évvel fiatalabb lesz!" — Mehetünk tovább, barátom — mondottam a kocsivezetőnek. Miskolcon azzal akarták nyilvánítani vendéglátói szeretetüket az emberek: — No most gyerünk! Majd megfiatalítjuk öt évvel! Kivittek Görömböly-Tapolcára. Akkor még igy hívták. Ma Miskolc Tapolca, az óriássá nőtt gyárváros mejlett, országos gyógyfürdővé alakulva. Egy barlangszerü fürdőbe vezettek. Kedves vendéglátó tréfa nevetéssel belöktek a vízbe: “No, barátunk, kóstold meg, mi van már nekünk”! És félóra múlva, amikor kikerültem a vízből, csakugyan úgy éreztem, mintha valóban öt évvel fiatalabb lettem volna. A szénsavas viz paskolása fölpezsditette a vérkeringést. A fürdő körül még csak alig néhány tucat ember lézengett. A barlangon kívül fürdőmedence sem volt még. És ma: gyönyörű park, közepében hatalmas strand medence, uj épületek emelkednek épületek után. Százak és százak lubickolnak a medencékben. Nyaralók, gyermekek vidám, boldog zsivaja. Köröskörül autók, buszok áradata jön, megy, vagy parkol. Százak és százak lesznek egészségesebbek napok, hetek gyógyüdülése után... Radioaktív gyógyvíz és földgáz Debrecen felé indultunk. Nem messze a Hortobágy fővárosa előtt az országút mentén néháhy akácból álló ösztövér “erdőbe” ütköztünk. Tele az országút porával, szennyével. Kérdeztük egy járókelőtől: — Milyen város ez és mi van a poros fák mögött? Közömbösen vállat rántott: —Mi volna? Valami forrás, vagy fürdőféle. Azt mondják. Valóban csak “azt mondják fürdő” volt akkor még. Némi medence is magánoskodott már, sőt egy-két szerény épület is nyújtogatta egy ösztövér emeletét az ismeretlen jövő felé: majd, ha ők is “fürdőszállodák” lesznek! Az egyiken már az is Írva volt, hogy “Fürdőigazgatóság”, ahol már “fürdőorvost” is találtunk. Vele beszélgetve fejtegette lelkes “szívügy” dicsekvéssel, hogy milyen a fürdőforrás vegyi összetétele, gyógyhatású tartalma: — Kitűnő gyógyhatású jód, bróm, sőt radioaktiv is! És pafaszkodott: nincs még a fürdőfjlesztésre pénzügyi keret. Minden energia elsősorban szükséges az iparfejlesztéshez, a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezéséhez, több termelésre, dusabb kenyérre, élelemre. Megütötte a fülünket a szó: “radioaktivitás.” Ilyen fürdőre csak Csehszlovákiában. “Karlsbad”- ra, mai nevén “Karlovyváry”-ra emlékeztünk. A világ egyik hírneves gyógyfürdője, nagy nemzetközi presztízzsel. És ime, itt, Hajdúszoboszlón — mert igy hívták a hajdúk egykori ugyancsak hírneves, de nem radioaktiv fővárosát. Az orvossal együtt mi is szomorkodtunk: mikor lesz ebből magyar Karlsbad? Ma: nemcsak az ország minden részéből, hanem más országokból is százak és ezrek gyülekeznek az elsőrangú szállodával és a gyógyfürdő minden szükséges és szép feltételével már rendelkező'Haj- duszoboszlóra, hogy sor kerülhessen a páratlan meleg vízben való fürdésre, gyógyulásra. Később, vagy talán csak most tudtam meg, a megszámlálhatatlan három “H”-val is jelzett gyógy fürdők egyik “királynéjával” ismerkedtünk. És mi mást láttunk még ott? Már amikor a város felé közeledtünk, fülsiketítő süvitést hallottunk, mintha valami ismeretlen uj óriás jövendölte volna hirdetését: kincsek rejlenek itt a magyar föld mélyén, csak aknázzatok ki minket! A föld mélyéből kitörő gáz sistergett az egek felé, az uj emberekhez szólva. De még vadul, zabo- lázatlanul veszett el a drága kincs az űrben. S azt is hirdette: olaj, dús olajforrások is vannak a magyar föld mélyén. Azóta megzabolázták a nagymértékű földgázt is, vele fütve, melegítve és nemcsak Szoboszlót, hanem Debrecent és messzebb fekvő városokat, falvakat is ellátva gázzal. (Folytatjuk) A kölcsönkamat több mint amennyinek látszik Tudja az, aki részletre vásárol, hogy valóságban mennyi kamatot fizet? Nehéz ezt megállapítani, mégpedig azért, mert a kölcsönintézetek és a részletre eladók különbözőképpen állapítják meg a kamatot. Sok esetben meg sem nevezik a kamat százalékát, csak a havi visszafizetések, ill. részletfizé- tesek összegét. Ez rendkívül megnehezíti a vásárlónak, hogy kiszámíthassa, mennyit fizet és hogy más kölcsönzőkkel összehasonlítást tehessen. Egy bank például 100 dollár kölcsön folyósításáért 6 dollár levonást számíthat. 100 dollárt kell visszafizetni, de az illető csak 94 dollárt kap kézhez. Egy eladó a részletre vásárolt autó, vagy mosógép árának minden 100 dollárja után 10 dollárt számíthat. Ez azt jelenti, hogy minden 100 dollár után 110 dollárt kell fizetni. Egy kis hitelintézet számíthat havi 3%-ot a hitel ki nem fizetett részéért, amely által a kölcsönvevő $19.50-et fizet minden 100 dollárért. A Douglas dem. szenátor által benyújtott “Truth in Lending” (Tisztességes Kölcsön) törvényjavaslat megszabja, hogy mindezeket egyformán, az évi kamatláb megjelölésével nevezzék meg. A kölcsöndijak és részletfizetési dijak összehasonlításaképp, tartsuk szem előtt a következőket: Ha a kölcsönző mondjuk 10 dollárt számit 100 dolláronként valamilyen áru részletfizetéséért, a valóságos dij kétszer annyi. Ez azért van, mert a dijat a teljes vásárlási összeg után számítják. A vevő azonban havonta törleszti az összeget és az adósság kifizetésének tartamát számítva, a vevő átlagban csak feleannyival tartozik, mindamellett annyit fizet, mintha a teljes összeggel tartozna, így a valóságos kamat ebben az esetben évi 20 dollár. A kis kölcsönvállalatok által számított havi két vagy három százalékos kamat egy évben 12-szer annyit, azaz 24 ill. 36 százalékot tesz ki. Az jár legrosszabbul, aki áruházi utalványokat vásárol, amelyekért az áruház bármely osztályában bevásárolhat. Ezeknek évi valóságos kamatja kitehet 16, sőt egyes esetekben 30 százalékot is. Mindenki ügyeljen aki részletre vásárol, vagy akinek kölcsönre van szüksége. Ne ajándékozza nehezen megkeresett pénzét olyanoknak, akiknek több van, mint a hitelre vagy kölcsönre szorulóknak. Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mive! lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve* küldök megújításra $....................-t. Név:................................................................................ö I Cim: ..............................................................................H Város: . ............................................Állam:...............jj Zip Code................ * _____________________________í jj ÚJBÓL KAPHATÓ! 1 ORSZÁGH LÁSZLÓ: ;! Angol-magyar és magyar angol || Kötetenként $2.50 <j és 25 cent posta- és csomagolási költség jj 