Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-15 / 37. szám

Thursday, September 15, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Ml TÖRTÉNT AZ ORSZÁGOS LAPKONFERENCIÁN Nyolc magyarlakta városból 27 delegátus két napon át részletesen elemezte az amerikai magyar­ság és ezzel kapcsolatban az Amerikai Magyar Szó helyzetét a Detroitban szept. 3—4-én tartott orszá­gos lapkonferencián. Uj szelek fújnak Kezdetben leszögezhetjük a legfontosabbat: a delegátusok meggyőződtek arról, hogy uj szelek fújnak, uj helyzet előtt állunk, uj lehetőségek tá­rulnak elénk, csak arra van szükség, hogy ezt az uj helyzetet szorgalmas munkával olyan célok ér­dekében használjuk fel, melyek előmozdítják az amerikai magyarság érdekeit. A jól felszántott talaj Amint az egyik delegátus mondta: “A magyar nép felszántotta a talajt a részünkre itt az Egyesült Államokban azáltal, hogy a romok­ból felépítették a magyar ipart, mezőgazdaságot, magas nivóra emelték a magyar kultúrát, úgyhogy amikor amerikai magyar honfitársaink hazaláto­gatnak, a magyar nép jólétét, életszínvonalának ál­landó és gyors emelkedését tapasztalják. Ez kiránt­ja a talajt az amerikai magyar fasiszták lába alól és képtelenek a szülőhazát sikeresen ócsárolni. Ez­zel lehetővé válik, hogy a szülőföldet szerető ma­gyarok, politikai nézetre való tekintet nélkül, egye­süljenek a magyar kultúrának az amerikai ma­gyarság soraiban való terjesztésére.” Egy másik delegátus igy szólt: “Az a tény, hogy az Amerikai Magyar Népszava, mely a múltban vörösfaló volt, szept. 1-i számában cikket közölt, melyet a Magyar Szocialista Mun­káspárt hivatalos lapjából, a Népszabadságból vett át és ebben leírja, hogy a hazalátogatóknak milyen benyomásaik, élményeik voltak — szintén bizonyít­ja, hogy uj helyzet előtt állunk, uj lehetőségek vannak.” Vetni kell, ha aratni akarunk A jól felszántott föld azonban nem elégséges. Ha nem vetünk abba jó magot, akkor sohasem tu­dunk aratni. A mi feladatunk, hogy jó magot ves­sünk a jól felszántott talajba. Ezzel kapcsolatban a delegátusok részletesen megtárgyalták a lap irányvonalát. 1. Elitélték a Johnson-kormány piszkos háború­ját és magukévá tették a Francia Köztársaság el­nökének, Charles De Gaulle-nek, valamint az ENSZ főtitkárának, U Thant-nak azon ajánlatát, hogy le kell ülni a Nemzeti Felszabadító Front képviselőivel és tárgyalások utján fel kell számol­ni a vietnami háborút. 2. Támogatták a néger nép jogos harcát. A de­legátusok úgy látták, hogy dr. Martin Luther King jr. forradalmi harcba viszi a néger népet, amikor utcai tüntetésekre szólítja őket. Ez a leghatható- sabb módszer ma a néger nép érdekeinek előmoz­dítására. Ugyancsak helyeslőleg vették tudomásul Rev. King ajánlatát, hogy a néger nép és az ország szakszervezetei egyesüljenek a közös cél érdeké­ben. 3. Jóváhagyták azt a javaslatot, hogy minden magyarlakta városban amerikai magyar barátsági szervezetet kell létesíteni a magyar kultúra ter­jesztésére. 4. A nyomor elleni harcot fokozott erővel kell folytatni. Követelni kell a nyugdíj 100 százalékos felemelését, a Medicare módosítását, iskolák, kór­házak, könyvtárak építését. A hadi költségvetésre fordított összegeket a nyomor eltörlésére használ­ják. A külmunkatársak szerepe Hálás köszönetét és elismerést nyilvánítottak a delegátusok és az ügyvezető bizottság tagjai a lap külmunkatársai iránt, akik önfeláldozó és di- cséretreméltó munkát végeznek a lap érdekében. A külmunkatársak olyan szorgalmasan dolgoznak, hogy néha kézirat-felhalmozódás áll elő, különösen most, amikor a lap 12 oldalon jelenik meg, úgy­hogy egyes cikkek két-három heti késéssel kerül­nek a lapba. Ezúttal kérjük a külmunkatársak megértését, elnézését és az olvasók azon óhaját tolmácsoljuk, hogy a közös ügy érdekében folytas­sák szorgalmas munkájukat és tartsák ezzel lapun­kat olyan nívón, hogy mindannyian büszkék lehes­sünk rá. Lapunk a vetőmag Lapunk az a mag, melyet el kell vetnünk a fel­szántott talajba. Ezért a lapkonferencia egyik leg­fontosabb határozata az volt, hogy el kell küldeni a lapot olyan 10,000 amerikai magyar honfitárs­nak, akik eddig nem olvasták az amerikai magya­rokért harcoló sajtóorgánumot. E nagy feladat kivitelezésében részt kell vennie az egész olvasótábornak. Felkérjük tehát olvasóin­kat, hogy küldjék be a kiadóhivatalba barátaik, is­merőseik nevét és címét, akik nem olvassák még lapunkat, hogy a kiadóhivatal mutatványszámként megindíthassa címükre a Magyar Szót. Három-négy hét elmúltával fel kell keresni az ilyen barátokat és meg kell őket nyerni a lap előfizetőjévé. A múlt esztendőben szerzett 150 uj olvasó nagy részét ilyen módon nyertük meg. Ezúttal azonban 300 uj olvasót óhajtunk szerezni 1967-es konfe­renciánkig. A fentjelzett kérdéseket az ügyvezető bizottság jelentése alapján tárgyalták a delegátusok. A je­lentést Lusztig Imre tette meg. Nagyon jó volna, ha a delegátusok Írnának be­nyomásaikról és arról, hogyan valósítják meg a konferencia határozatait városaikban. Szőke Pál, a Petőfi Kör elnöke nyitotta meg a konferenciát, Fodor Nagy Árpád javaslatára Pa- czier Flóriánt, Jehn Ferencet és Papp munkástárs­nőt választották meg a delegátusok gyülésvezetők- nek. Miklós György, az igazoló bizottság nevében je­A National Council of Senior Citizens ötödik évi konvenciója javaslatot fogadott el a Medicare tör­vény kiterjesztésére. Többek között a javaslat ajánlja: V* A javadalmazásokban a levonások eltörlését. v Korhatár nélkül minden munkaképtelen egyénre és minden 62 éven felüli nőre való kiter­jesztését. v* A kórházbiztositás foglalja magában a spe­cialisták díjazásának megtérítését. u* A Medicare alatt nyújtott orvosi szalgálatok dijainak határozott megszabását, ennél nagyobb orvosi számlák kiküszöbölését. ^ A Medicare-nek mindenféle gyógyszerekre való kiterjesztését a kórházon kívül is, valamint a sebészeti és ortopédiai felszerelések, mint a toló­székek és kórházi ágyak otthoni használatának a szemüveg, a hallókészülék, a láb, a szem- és fog­ápolási szolgálatoknak bevonását. ^ A Medicare-nek megelőző szűrővizsgálatokra való kiterjesztését. A Medicare életbelépte csak első lépésnek te­kinthető a társadalmi egészségügyi szolgálatokért folyó harcban. Egyre jobban kitűnik, hogy akiknek legnagyobb szükségük van a segítségre, a törvény korlátozottsága és hiányossága miatt csak mini­mális segítséget kapnak. Indítványok az állami nyugdíj felemelésére Akik társadalombiztosítási nyugdíjból tengetik életüket, tudják legjobban, hogy a mai árak mel­lett milyen elégtelen az a törvény, amit még a harmincas években Wagner szenátor kezdeménye­zésére léptettek életbe. A törvény kibővítésének szükségességét már egyes politikusok is látják. Az elkövetkező évek munkásharcainak előjeleként, egyesek máris felkapták a zászlót, hogy szavazat­szerzés céljából elsők legyenek azok között, akik az ebben az irányban meginduló harcot vezetik. Robert F. Kennedy (N.Y. Dem.) szenátor, tiz más szenátor támogatásával javaslatot terjesztett elő, mely átlagban megkétszerezné a társadalombizto­sítási jutalékokat és első ízben összekapcsolná a megélhetési árakkal. A Kennedy-javaslat értelmében a minimum tár­sadalombiztosítási nyugdijak a jelenlegi havi 44 dollárról 90 dollárra emelkednének. Az átlagos nyugdíj 82 dollárról 127 dollárra emelkedne. A legmagasabb nyugdíj a jelenlegi $135.90 helyett idővel $382-re menne fel a 65 éves nyugdíjas szá­mára. Azonkívül a Labor Department megélhetési ármutatója emelkedésének arányában a nyug­dijak is emelkednének, mint ahogyan már az álla­mi, városi és katonai nyugdijak megszabják. Az özvegyek az elhalt nyugdíjasnak teljes nyugdiját megkapnák. A szenátorok javaslata szerint a kormány a nyug díjalap 65%-át a munkabérek adójának 5%-ra való felemeléséből, a többit az általános adókból teremtené elő. A munkabér adót 1968-ban a 10,000 dollárig, 1971-ben a 15,000 dollárig terjedő kere­setekre is kiterjesztenék. Jelenleg a 6,500 dollár­nál nagyobb fizetéseket a törvény mentesíti a tár­lentette, hogy a konferencián g következő delegá­tusok vettek részt; Fodor Nagy Árpád, Lusztig Imre, Dattler Lajos, Róth Ernő és Gyarmaty Kató New York és környé­kéről. Papp Berta, Papp Miklós, Delbó Erzsébet, Ta­kács Erzsébet, Fodor Mihály, Németh Éva, Hege­dűs Mary, Kovács Julia, Báthory András és Downy Frank, Ohio államból, Halvaksz Sándor, Gombásy György, Knerly Jó­zsef, Pavloff Rózsi és Szőke Pál, Detroit és kör­nyékéről. Paule Gusztáv, Bocsárdy József, Melik György és Koritár Domokos, Chicago és környékéről. Bartha Sámuel, Paczier Flórián és Jéhn Ferenc Los Angeles és környékéről. Mindenki hozzászólt a kérdésekhez, legalább egyszer. A konferencia határozatait egyhangú lel­kesedéssel fogadták el. A lap gazdasági helyzeté­ről és ezzel kapcsolatos kérdésekről, a Nők Világa jelentőségéről és a hozzászólásokról a következő lapszámainkban számolunk be, ugyancsak a ban­kett lefolyásáról és a szép programról. Amikor a konferenciáról visszatértünk, azt kér­dezték barátaink: hogyan sikerült a konferencia? Válaszunk ez volt: A konferencia sikerét az fogja eldönteni, hogy milyen mértékben váltjuk valóra ai ott effogadott határozatokat. ■ sadalombiztositási adólevonás alól. így a kiskere­setűek fizetik meg a társadalombiztosítás árát. Ehhez hasonló javaslatot nyújtott be a kéoviselő- házhoz John E. Fogarty (Rhode Island, Dem.) kép­viselő, melynek főbb pontjai megegyeznek a Ken- nedy-j avaslattal. Az általános adóknak erre a célra való felhasz­nálása módot adna arra, hogy akik csak dolgozó éveik végén lettek nyugdíjra jogosultak, ennek ré­vén teljes javadalmazásban részesülnének. Ez főleg az öregebbeket érintené, akik úgyszólván semmit, vagy csak nagyon kevés nyugdijat kapnak. Masszív kampányt kell indítani E javaslatok megvalósítására a dolgozók széles tömegeinek támogatása szükséges. Fontos, hogy azokat a jelölteket támogassák, akik a társadalom­biztosítási törvény kiterjesztését programjukba foglalják. Égetően sürgős e program keresztülvitele. A múlt évben, a Labor Department becslése szerint, egy nyugalmazott városi házaspárnak 3 ezer dol­lárra van szüksége évente, hogy szerény körül­mények között, de rendesen megélhessen. Az ada­tok viszont azt mutatják, hogy 1964-ben öt idős házaspár közül csak háromnak volt ennyi jövedel­me, viszont négy közül egy házaspárnak két ezer dollárnál kevesebb évi jövedelme volt. Az elnök ál­tal kinevezett társadalombiztosítási tanácsadó bi­zottság (Advisory Council on Social Security) leg­újabb tanulmánya kimutatta, hogy az állami nyug­díjon levő öregek 50 százalékának a nyugdíjon kí­vül nem több, mint havi $12.50 egyéb jövedelme van. Az idős polgárok többségének ilyen szégyenletes helyzete miatt az egész országnak tiltakoznia kelle­ne. A benyújtott javaslatok csak úgy valósulhatnak meg. ha mindenki, de különösen az idősebb egyé­nek megszólalnak és képviselőik tudomására hoz­zák, hogy elvárják a javaslatok támogatását. Eltemették Verwoerd-ot Dél-Afrika gyűlölt miniszterelnöke, a fajgyűlö­let és az elkülönítés politikájának kérlelhetetlen apostola, gyilkosság áldozata lett. Capetown-ban a parlamentben halálra szúrta Dimitrio Tsefandas (más néven Stifianos) félig görög, félig afrikai szár­mazású egyén. A tettes politikai hátteréről és tettének indító okairól eddig zavaros hírek érkeztek. Az afrikai országok vezetői, valamint a sajtóban megjelent ve­zércikkek az “apartheid” politika logikus követ­kezményének tekintik Verwoerd meggyilkolását. Az “Izvestia” szovjet hírlap szerint “Afrikában és az egész világon, a becsületes nép milliói számára Verwoerd a rettenetes fajelmélet megtestesítője volt.” A volt miniszterelnököt szombaton temették. A/WWWVWWWWWWWWWWWWVWWWWf ELLENTMONDÁS­EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI WVVA(VVVVVVA/VVVVW\A/\AA/VA/VVVnAn/V\n/\AA/VVVVtAAnAAA/WVWVVVVVVWV\AnAn/VVVAA/VVV\KAAAMl JAVASLAT A MEDICARE ÉS AZ AGGKORI NYUGDÍJ KITERJESZTÉSÉRŐL

Next

/
Oldalképek
Tartalom