Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-15 / 37. szám
Thursday, September 15, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Ml TÖRTÉNT AZ ORSZÁGOS LAPKONFERENCIÁN Nyolc magyarlakta városból 27 delegátus két napon át részletesen elemezte az amerikai magyarság és ezzel kapcsolatban az Amerikai Magyar Szó helyzetét a Detroitban szept. 3—4-én tartott országos lapkonferencián. Uj szelek fújnak Kezdetben leszögezhetjük a legfontosabbat: a delegátusok meggyőződtek arról, hogy uj szelek fújnak, uj helyzet előtt állunk, uj lehetőségek tárulnak elénk, csak arra van szükség, hogy ezt az uj helyzetet szorgalmas munkával olyan célok érdekében használjuk fel, melyek előmozdítják az amerikai magyarság érdekeit. A jól felszántott talaj Amint az egyik delegátus mondta: “A magyar nép felszántotta a talajt a részünkre itt az Egyesült Államokban azáltal, hogy a romokból felépítették a magyar ipart, mezőgazdaságot, magas nivóra emelték a magyar kultúrát, úgyhogy amikor amerikai magyar honfitársaink hazalátogatnak, a magyar nép jólétét, életszínvonalának állandó és gyors emelkedését tapasztalják. Ez kirántja a talajt az amerikai magyar fasiszták lába alól és képtelenek a szülőhazát sikeresen ócsárolni. Ezzel lehetővé válik, hogy a szülőföldet szerető magyarok, politikai nézetre való tekintet nélkül, egyesüljenek a magyar kultúrának az amerikai magyarság soraiban való terjesztésére.” Egy másik delegátus igy szólt: “Az a tény, hogy az Amerikai Magyar Népszava, mely a múltban vörösfaló volt, szept. 1-i számában cikket közölt, melyet a Magyar Szocialista Munkáspárt hivatalos lapjából, a Népszabadságból vett át és ebben leírja, hogy a hazalátogatóknak milyen benyomásaik, élményeik voltak — szintén bizonyítja, hogy uj helyzet előtt állunk, uj lehetőségek vannak.” Vetni kell, ha aratni akarunk A jól felszántott föld azonban nem elégséges. Ha nem vetünk abba jó magot, akkor sohasem tudunk aratni. A mi feladatunk, hogy jó magot vessünk a jól felszántott talajba. Ezzel kapcsolatban a delegátusok részletesen megtárgyalták a lap irányvonalát. 1. Elitélték a Johnson-kormány piszkos háborúját és magukévá tették a Francia Köztársaság elnökének, Charles De Gaulle-nek, valamint az ENSZ főtitkárának, U Thant-nak azon ajánlatát, hogy le kell ülni a Nemzeti Felszabadító Front képviselőivel és tárgyalások utján fel kell számolni a vietnami háborút. 2. Támogatták a néger nép jogos harcát. A delegátusok úgy látták, hogy dr. Martin Luther King jr. forradalmi harcba viszi a néger népet, amikor utcai tüntetésekre szólítja őket. Ez a leghatható- sabb módszer ma a néger nép érdekeinek előmozdítására. Ugyancsak helyeslőleg vették tudomásul Rev. King ajánlatát, hogy a néger nép és az ország szakszervezetei egyesüljenek a közös cél érdekében. 3. Jóváhagyták azt a javaslatot, hogy minden magyarlakta városban amerikai magyar barátsági szervezetet kell létesíteni a magyar kultúra terjesztésére. 4. A nyomor elleni harcot fokozott erővel kell folytatni. Követelni kell a nyugdíj 100 százalékos felemelését, a Medicare módosítását, iskolák, kórházak, könyvtárak építését. A hadi költségvetésre fordított összegeket a nyomor eltörlésére használják. A külmunkatársak szerepe Hálás köszönetét és elismerést nyilvánítottak a delegátusok és az ügyvezető bizottság tagjai a lap külmunkatársai iránt, akik önfeláldozó és di- cséretreméltó munkát végeznek a lap érdekében. A külmunkatársak olyan szorgalmasan dolgoznak, hogy néha kézirat-felhalmozódás áll elő, különösen most, amikor a lap 12 oldalon jelenik meg, úgyhogy egyes cikkek két-három heti késéssel kerülnek a lapba. Ezúttal kérjük a külmunkatársak megértését, elnézését és az olvasók azon óhaját tolmácsoljuk, hogy a közös ügy érdekében folytassák szorgalmas munkájukat és tartsák ezzel lapunkat olyan nívón, hogy mindannyian büszkék lehessünk rá. Lapunk a vetőmag Lapunk az a mag, melyet el kell vetnünk a felszántott talajba. Ezért a lapkonferencia egyik legfontosabb határozata az volt, hogy el kell küldeni a lapot olyan 10,000 amerikai magyar honfitársnak, akik eddig nem olvasták az amerikai magyarokért harcoló sajtóorgánumot. E nagy feladat kivitelezésében részt kell vennie az egész olvasótábornak. Felkérjük tehát olvasóinkat, hogy küldjék be a kiadóhivatalba barátaik, ismerőseik nevét és címét, akik nem olvassák még lapunkat, hogy a kiadóhivatal mutatványszámként megindíthassa címükre a Magyar Szót. Három-négy hét elmúltával fel kell keresni az ilyen barátokat és meg kell őket nyerni a lap előfizetőjévé. A múlt esztendőben szerzett 150 uj olvasó nagy részét ilyen módon nyertük meg. Ezúttal azonban 300 uj olvasót óhajtunk szerezni 1967-es konferenciánkig. A fentjelzett kérdéseket az ügyvezető bizottság jelentése alapján tárgyalták a delegátusok. A jelentést Lusztig Imre tette meg. Nagyon jó volna, ha a delegátusok Írnának benyomásaikról és arról, hogyan valósítják meg a konferencia határozatait városaikban. Szőke Pál, a Petőfi Kör elnöke nyitotta meg a konferenciát, Fodor Nagy Árpád javaslatára Pa- czier Flóriánt, Jehn Ferencet és Papp munkástársnőt választották meg a delegátusok gyülésvezetők- nek. Miklós György, az igazoló bizottság nevében jeA National Council of Senior Citizens ötödik évi konvenciója javaslatot fogadott el a Medicare törvény kiterjesztésére. Többek között a javaslat ajánlja: V* A javadalmazásokban a levonások eltörlését. v Korhatár nélkül minden munkaképtelen egyénre és minden 62 éven felüli nőre való kiterjesztését. v* A kórházbiztositás foglalja magában a specialisták díjazásának megtérítését. u* A Medicare alatt nyújtott orvosi szalgálatok dijainak határozott megszabását, ennél nagyobb orvosi számlák kiküszöbölését. ^ A Medicare-nek mindenféle gyógyszerekre való kiterjesztését a kórházon kívül is, valamint a sebészeti és ortopédiai felszerelések, mint a tolószékek és kórházi ágyak otthoni használatának a szemüveg, a hallókészülék, a láb, a szem- és fogápolási szolgálatoknak bevonását. ^ A Medicare-nek megelőző szűrővizsgálatokra való kiterjesztését. A Medicare életbelépte csak első lépésnek tekinthető a társadalmi egészségügyi szolgálatokért folyó harcban. Egyre jobban kitűnik, hogy akiknek legnagyobb szükségük van a segítségre, a törvény korlátozottsága és hiányossága miatt csak minimális segítséget kapnak. Indítványok az állami nyugdíj felemelésére Akik társadalombiztosítási nyugdíjból tengetik életüket, tudják legjobban, hogy a mai árak mellett milyen elégtelen az a törvény, amit még a harmincas években Wagner szenátor kezdeményezésére léptettek életbe. A törvény kibővítésének szükségességét már egyes politikusok is látják. Az elkövetkező évek munkásharcainak előjeleként, egyesek máris felkapták a zászlót, hogy szavazatszerzés céljából elsők legyenek azok között, akik az ebben az irányban meginduló harcot vezetik. Robert F. Kennedy (N.Y. Dem.) szenátor, tiz más szenátor támogatásával javaslatot terjesztett elő, mely átlagban megkétszerezné a társadalombiztosítási jutalékokat és első ízben összekapcsolná a megélhetési árakkal. A Kennedy-javaslat értelmében a minimum társadalombiztosítási nyugdijak a jelenlegi havi 44 dollárról 90 dollárra emelkednének. Az átlagos nyugdíj 82 dollárról 127 dollárra emelkedne. A legmagasabb nyugdíj a jelenlegi $135.90 helyett idővel $382-re menne fel a 65 éves nyugdíjas számára. Azonkívül a Labor Department megélhetési ármutatója emelkedésének arányában a nyugdijak is emelkednének, mint ahogyan már az állami, városi és katonai nyugdijak megszabják. Az özvegyek az elhalt nyugdíjasnak teljes nyugdiját megkapnák. A szenátorok javaslata szerint a kormány a nyug díjalap 65%-át a munkabérek adójának 5%-ra való felemeléséből, a többit az általános adókból teremtené elő. A munkabér adót 1968-ban a 10,000 dollárig, 1971-ben a 15,000 dollárig terjedő keresetekre is kiterjesztenék. Jelenleg a 6,500 dollárnál nagyobb fizetéseket a törvény mentesíti a tárlentette, hogy a konferencián g következő delegátusok vettek részt; Fodor Nagy Árpád, Lusztig Imre, Dattler Lajos, Róth Ernő és Gyarmaty Kató New York és környékéről. Papp Berta, Papp Miklós, Delbó Erzsébet, Takács Erzsébet, Fodor Mihály, Németh Éva, Hegedűs Mary, Kovács Julia, Báthory András és Downy Frank, Ohio államból, Halvaksz Sándor, Gombásy György, Knerly József, Pavloff Rózsi és Szőke Pál, Detroit és környékéről. Paule Gusztáv, Bocsárdy József, Melik György és Koritár Domokos, Chicago és környékéről. Bartha Sámuel, Paczier Flórián és Jéhn Ferenc Los Angeles és környékéről. Mindenki hozzászólt a kérdésekhez, legalább egyszer. A konferencia határozatait egyhangú lelkesedéssel fogadták el. A lap gazdasági helyzetéről és ezzel kapcsolatos kérdésekről, a Nők Világa jelentőségéről és a hozzászólásokról a következő lapszámainkban számolunk be, ugyancsak a bankett lefolyásáról és a szép programról. Amikor a konferenciáról visszatértünk, azt kérdezték barátaink: hogyan sikerült a konferencia? Válaszunk ez volt: A konferencia sikerét az fogja eldönteni, hogy milyen mértékben váltjuk valóra ai ott effogadott határozatokat. ■ sadalombiztositási adólevonás alól. így a kiskeresetűek fizetik meg a társadalombiztosítás árát. Ehhez hasonló javaslatot nyújtott be a kéoviselő- házhoz John E. Fogarty (Rhode Island, Dem.) képviselő, melynek főbb pontjai megegyeznek a Ken- nedy-j avaslattal. Az általános adóknak erre a célra való felhasználása módot adna arra, hogy akik csak dolgozó éveik végén lettek nyugdíjra jogosultak, ennek révén teljes javadalmazásban részesülnének. Ez főleg az öregebbeket érintené, akik úgyszólván semmit, vagy csak nagyon kevés nyugdijat kapnak. Masszív kampányt kell indítani E javaslatok megvalósítására a dolgozók széles tömegeinek támogatása szükséges. Fontos, hogy azokat a jelölteket támogassák, akik a társadalombiztosítási törvény kiterjesztését programjukba foglalják. Égetően sürgős e program keresztülvitele. A múlt évben, a Labor Department becslése szerint, egy nyugalmazott városi házaspárnak 3 ezer dollárra van szüksége évente, hogy szerény körülmények között, de rendesen megélhessen. Az adatok viszont azt mutatják, hogy 1964-ben öt idős házaspár közül csak háromnak volt ennyi jövedelme, viszont négy közül egy házaspárnak két ezer dollárnál kevesebb évi jövedelme volt. Az elnök által kinevezett társadalombiztosítási tanácsadó bizottság (Advisory Council on Social Security) legújabb tanulmánya kimutatta, hogy az állami nyugdíjon levő öregek 50 százalékának a nyugdíjon kívül nem több, mint havi $12.50 egyéb jövedelme van. Az idős polgárok többségének ilyen szégyenletes helyzete miatt az egész országnak tiltakoznia kellene. A benyújtott javaslatok csak úgy valósulhatnak meg. ha mindenki, de különösen az idősebb egyének megszólalnak és képviselőik tudomására hozzák, hogy elvárják a javaslatok támogatását. Eltemették Verwoerd-ot Dél-Afrika gyűlölt miniszterelnöke, a fajgyűlölet és az elkülönítés politikájának kérlelhetetlen apostola, gyilkosság áldozata lett. Capetown-ban a parlamentben halálra szúrta Dimitrio Tsefandas (más néven Stifianos) félig görög, félig afrikai származású egyén. A tettes politikai hátteréről és tettének indító okairól eddig zavaros hírek érkeztek. Az afrikai országok vezetői, valamint a sajtóban megjelent vezércikkek az “apartheid” politika logikus következményének tekintik Verwoerd meggyilkolását. Az “Izvestia” szovjet hírlap szerint “Afrikában és az egész világon, a becsületes nép milliói számára Verwoerd a rettenetes fajelmélet megtestesítője volt.” A volt miniszterelnököt szombaton temették. A/WWWVWWWWWWWWWWWWVWWWWf ELLENTMONDÁSEGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI WVVA(VVVVVVA/VVVVW\A/\AA/VA/VVVnAn/V\n/\AA/VVVVtAAnAAA/WVWVVVVVVWV\AnAn/VVVAA/VVV\KAAAMl JAVASLAT A MEDICARE ÉS AZ AGGKORI NYUGDÍJ KITERJESZTÉSÉRŐL
