Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-01 / 35. szám

12

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, September 1, 1966

MÓDOSÍTOTTÁK AZ 111 “MEDICAID” TÖRVÉNYT

Redukálták az amúgy is elégtelen segélyt

Lapunk előző számaiban ismertettük az ez évben életbelépett New York állami Medicaid törvényt, amely kisjövedelmű családok orvosi, fogorvosi és egyéb egészségügyi költségeit fizeti. Most egy módosítással még tovább gyöngítették az eddig is elégtelen s megkötésekkel korlátozott törvényt: ezentúl kevesebbet juttat, mint amit az eredeti terv előirt. Ezentúl bizonyos esetekben a segélyért folyamodó betegnek kell fizetnie a számlának egy részét éppúgy, mint a privát biztosításoknál. Amellett ez a módosítás olyan körmönfont szabályokat állított fel, amelyek nagyban megnehezítik a segélyért való folyamodást. Ennek valószínűleg az a célja, hogy megzavarja és elijessze az embereket az orvosi segélyért való folyamodástól. Ezért amennyire képességünktől telik, igyekszünk megmagyarázni az újabb módosításokat és ha lehetséges, megkönnyíteni a segélyre szorulóknak, hogy jogos követeléseiket megkaphassák. Nagyon fontos, hogy az alant felsoroltakat mindenki megjegyezze magának, aki a Medicaid segélyért folyamodik.

A Medicaid kifizeti a teljes orvosi költségeket mindazoknak az egyéneknek és családoknak, akiknek, ill. amelyeknek évi jövedelme évi 4,500 dolláron alul van. (Ezeknek a részleteit a jul. 28-i és az aug. 4-i lapszámunkban ismertettük.) Ha a bruttó jövedelem évi 4,500 dollár, vagy annál több, abban az esetben — a kórházi költségek kivételével — a költségek egy részét a betegnek kell fizetnie.

Mennyit fizet a beteg?

Ennek az összegét a módosított törvény kétféleképpen állapítja meg. Az egyik módszer szerint a bruttó jövedelem 1 százalékát tekintik alapul. A másik módszer komplikált számítást igényel, amelyet példával lehet legjobban megmagyarázni.

Ha egy négytagú családban egy kenyérkereső évi bruttó jövedelme 7 ezer dollár és a levonások után a nettó jövedelme 5,500 dollár, az első módszer szerint a család a bruttó jövedelem 1 százalékát, azaz 70 dollárt kénytelen orvosi költségekre fizetni, mielőtt a Medicaid juttatásait megkaphatja. Ez egymagában elég egyszerű számítás, de a

»••••••••••••<

másik módszerrel is tisztában kell lenni, mert az illetőnek azt az összeget kell fizetnie, amelyik kevesebb.

A második módszer szerint ennek a családnak 6,000 dollár nettó jövedelmet tekintenek alapul. Ennek 80%-a 4,800 dollár. A valóságos, 5,500 dollár nettó jövedelem és az alapul vett 4,800 dollár között a különbség 700 dollárt tesz ki. Ennek 5%-a 35 dollár. Másszóval, ezen módszer szerint a segélyből levonandó összeg annak a valóságos nettó jövedelemnek 5%-át képezi, amely az alapul vett nettó jövedelem 80%-án felül van. Tekintve hogy ez a kisebb összeg, a beteg ezt az összeget fizeti és nem az első módszer szerint kiszámított 70 dollárt.

További felvilágosításként: a Medicaid kifizeti azokat az orvosi költségeket is, amelyeket más biztosítás nem fedez. A Medicaid biztosítási kártya — amelyeket azoknak a személyeknek, vagy családoknak utaltak ki, amelyek a fentiek szerint bizonyos összegeket fizetnek az orvosi költségekből — december 31-ig érvényes. A következő évben ezeknek uj kártyát utalnak ki, az első orvosi költségek kifizetése után. Akikre ez nem vonatkozik, ill. akiknek a teljes orvosi költségeit a Medicaid fizeti, azoknak a kártyája különböző időszakokig érvényes, a helyi népjóléti hivatalok határozata szerint.

Akik már a módosítás életbelépte előtt (augusztus 1) kapták meg a kártyájukat és évi bruttó jövedelmük évi 4,500 dolláron felül van, azoknak uj kártyát kell kérniök a népjóléti hivataltól.

A módosítás nem érvényes visszamenőleg, csak aug. elsejével kezdődőleg lép érvénybe, a törvény főrésze azonban január elsejéig visszamenőleg érvényes. Aki a Madicaid javadalmazásában részesül és már többet fizetett ki orvosi költségekre, mint amit a törvény megszab, nem kaphat visz- szatéritést. A Welfare Department csak az un. “közegeknek”, kórházaknak, orvosoknak, fogorvosoknak, gyógyszerészeknek, stb. fizeti ki a szolgálatokat, vagy a gyógyszereket, egészségügyi felszereléseket.

A segélyből való levonás nem vonatkozik kórházi költségekre, de vonatkozik a kórházban nyújtott orvosi segítségre és a bejáró betegek klinikai szolgálataira. Akikre a segélylevonás vonatkozik és az uj kártyájukat csak a levonandó összeg kifizetése után kapják meg, azoknak a helyi népjóléti hivatal ideiglenes személyazonossági kártyát, vagy írást utal ki, amelyet a kórházban, vagy az orvosnál a kártya helyett felmutathatnak. A számlákat nem a beteghez küldik és nem a beteg fizeti.

Mi történik, ha az orvos mégis számlát küld?

Ha az orvos mégis a betegnek küldi a számlát, ha a beteg a Medicaid segélyre jogosult, semmi szin alatt ne fizesse ki, mert a jóléti hivatal ezt nem fogja neki visszatéríteni.

A Medicare kötelékébe tartozók a Medicáid javadalmazásaira is jogosultak lehetnek, ha nem képesek megfizetni azokat a költségeket, amelyeket a Medicare nem fedez.

Az is folyamodhat a Medicaid segélyére, akinek jövedelme meghaladja a megszabott maximális jövedelmet, a következő esetekben: Ha kórházi költségei hat hónapon át a megszabott maximális jövedelemnél többet tesznek ki, vagy ha a kórházon kívüli orvosi költségek meghaladják a család anyagi képességeit. Ezekben az esetekben is, a jövedelemhez képest, bizonyos levonások vannak a javadalmazásokból.

Szép magyar folyóiratok - díjmentesen

A magyar irodalom gazdag heti és havi magazinokban. Ott van a “Láthatár”, a “Kortárs”, a képes havilap: “Tükör”, a “Ludas Matyi” és sok más, érdekesnél érdekesebb, a mai Magyar Népköztársaság életét visszatükröző irodalmi gyöngyszem.

A fent említett folyóiratokból díjmentesen lehet majd válogatni a Magyar Szó szept. 18-i SZÜRETi MULATSÁGÁN megjelenő vendégeknek. Ezenkívül lesz szép könyvasztal, a magyar irodalom remekeiből, melyeket jutányos áron vehetnek meg vendégeink.

Alkalmunk lesz itt összejönni barátainkkal és ismerőseinkkel. Élvezhetjük szorgos asszonyaink jó főztjét és ugyanakkor szellemi táplálékot is kaphatunk — díjmentesen.

Meghívjuk a New York és környéki magyarságot a SZÜRETI MULATSÁGRA.

Dátum: Vasárnap, szeptember 18.

Hely Castle Harbour Casino, 1118 Havemayer

Avenue, Bronx, N. Y.

(Lásd hirdetésünket az útirányért.)

KARRIER

A mama Jenőkének hívta, a papa Janikának; Ottó bácsi Janónak becézte, a barátai egyszerűen csak Jencinek nevezték. Az anyakönyvvezető Je- nő-Jánosnak irta be. John nyolc évvel ezelőtt lett belőle, amikor itthagyta az országot. Gondolta: előadó kint is lehet havi kétezerért, kemény valutában. Miért is maradna itthon forintért? Huszonnyolc éves volt akkor, most harminchat.

Hirtelen tűnt el Pestről, a mamáéknak sem szólt csak egy névjegyet hagyott a nachtkasztlin. Frissen nyomatta. A mama nem is tudta felfogni, mi történt, és ki az a John Smith, de a papa megfordította a névjegyet, és fennhangon olvasta: “Figyeljétek a rádiót, üzenek kintről. Csókol benneteket, szerető Janitok.” Kovács mamának majd megszakadt a szive bánatában egyetlen fiáért. A papa is könnyezett, csak Ottó bácsi bizakodott, mert ő mindig és mindenütt optimista volt:

— Nem kell félteni Janót, van annak magához való esze — mondta. Meglátjátok, kint majd karriert csinál.

A mamáék nem hittek Ottó bácsinak, lesték a rádiót éjjel-nappal. A hetedik napon üzent John, hogy “szabad földre” érkezett.

Havonta irt Jenőke. Nem dicsekedett, mint más, de nem is panaszkodott. “A mamáék hiányoznak legjobban és a pesti levegő” — irta többször is. S küldje el a mama a lángos receptjét, mert valami speciális magyar étellel szeretné meglepni a vendégeit. Ugyanis közben egy kis bisztrót nyitott kint — Írja Jenőke —, amely egy re nagyobbra duzzadt, évről, évre bővült, mig végül is az egykori kis bisztróból olyan nagy bisztró lett, hogy azt a mamáék Pesten el sem tudják képzelni. A mama küldte a lángos receptjét Jenőkének, Jenöke pedig viszonzásképpen a bisztró fotójával lepte meg a mamát. Szép nagy üzlet, üvegportállal, az ajtóban ott áll Jenőke, hófehér köpenyben.

— Látjátok, kár volt rémüldözni — jegyezte meg Ottó bácsi, s nagy meglepetéssel szemlélte Jenőke bisztróját. John nem elveszett ember.

Mert Ottó bácsi az évek múltával már Johnnak hívta kedves unokaöccsét, nem pedig Janónak, mint azelőtt.

Az idén nyáron hazajött látogatóba Jenőke. Egy szál ruhában, szerény kis utazókofferral, és külhoni útlevéllel érkezett.

— Majd itthon kistafirozom magam — mondta a boldog viszontlátás első perceiben, s összecsókolta a mamát, átölelte a papát meg Ottó bácsit. Sok uj mesélnivaló nem akadt, mert Jenőke az évek során megirt mindent, ami csak a mamá- ékat érdekelte.

— Kocsid? — kérdezte Ottó bácsi.

— Opel — felelte Jenőke —, de olcsóbb vonaton, és különben sem szeretem a nagy fölhajtást.

A válasz végképp levette Ottó bácsit a lábáról. Szerette a megfontolt, takarékos embereket, ő is igy szerezte a háromszobás családi házat, amelyben lakik, és azért maradt agglegény, mert sokba kerül a feleség. Pedig jó állása van a vegyi- iparban, és jelentős betétje az OTP-ben, jutna bőven asszonyra is. De hát Ottó bácsi szereti a pénzt meg a nyugalmat.. Egyetlen szenvedélye az utazás, persze ahhoz valuta kell, ami nincs, de itt van Jenőke, akinek bisztrója van kint.

Jenőke két hétig lakott a mamáéknál, rendelt öt öltönyt egy belvárosi maszeknál, mert olyan jól sehol sem dolgoznak, mint Budapesten. Vásárolt másfél tucat inget selyempuplinból az egyik áruházban, és vett két nagy repülőböröndöt, hogy legyen mibe csomagolnia, amikor majd visszautazik.

Ottó bácsi kivette a takarékból a lassanként megtakarított húszezer forintját —- még marádt is valami —, kifizette az öt öltönyt, s a másfél tucat puplin inget. Majd ha ő kimegy Londonba, akkor Jenőke visszaadja neki a pénzt kemény valutában. Az idén ősszel három hetet szeretne kint tölteni, és a jövő nyáron is majd három hetet,

csak Jenőke küldjön sürgősen meghívó levelet a cimére, hogy idejében megkapja az útlevelet.

Érzékeny búcsú a mamától, a papától, nemkülönben Ottó bácsitól aztán Jenőke vonatra ült, és két repülőbőröndjével elutazott Budapestről. A meghívó levél egyre késett, csak egy újabb jól sikerült fotó érkezett Jenőkétől, a bisztrójától, hogy Ottó bácsi minél könnyebben odataláljon.

Büszkék lehettek a fiatokra — lelkendezett Ottó bácsi, amikor meglátta a bisztró újabb fotóját. — Figyelmes gyerek. Lehet rá építeni,

A mama könnyezett az örömtől, a papának dagadt a keble a büszkeségtől, Ottó bácsi pedig meghívó levél híján befizetett egy hatnapos turistautat az IBUSZ-nál, mert úgyis lesz kint elég pénze ahhoz, hogy jól bevásároljon. Majd legközelebb kimegy látogató-útlevéllel. Megtáviratozta Jenőke cimére, hogy mikor érkezik: ne menjen elébe, várja csak nyugodtan a bisztróban, hogy valamiképp el ne kerüljék egymást.

Ottó bácsi megérkezett Londonba, a taxisofőrnek bemondta Jenőke címét, s amint kiszállt a ház előtt, máris ráismert Jenőke bisztrójára. Sziv- repesre nyitott be az ajtón.

— John Smith urat keresem, a tulajdonost — mondta tört angolsággal az első útjába kerülő alkalmazottnak.

Az értelmetlenül bámult rá.

— Ne csodálkozzék, kérem, az unokaöcsémet keresem, a bisztró tulajdonosát.

A derék angol vékonyra nyírt bajusza alatt elmosolyodott, megfogta Ottó bácsi karját, és végigvezette egy hosszú, keskeny folyosón, ki a konyhába.

— A múlt héten még itt mosogatott John. — mutatott barátságosan az egyik csempéből készült hatalmas mosogatóállványra. — De váratlanul állást változtatott, s itthagyott bennünket.

Ottó bácsi korántsem birt kellő jártassággal az angol nyelvben, de mégis megértett mindent. Hat nap elmúltával visszatért Budapestre, és uj betétkönyvet nyitott az OTP-nél.

Hátha Jenőke ismét hazalátogat.

Földes György