Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-01 / 35. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 1, 1966 MÓDOSÍTOTTÁK AZ 111 “MEDICAID” TÖRVÉNYT Redukálták az amúgy is elégtelen segélyt Lapunk előző számaiban ismertettük az ez év­ben életbelépett New York állami Medicaid tör­vényt, amely kisjövedelmű családok orvosi, fog­orvosi és egyéb egészségügyi költségeit fizeti. Most egy módosítással még tovább gyöngítették az ed­dig is elégtelen s megkötésekkel korlátozott tör­vényt: ezentúl kevesebbet juttat, mint amit az ere­deti terv előirt. Ezentúl bizonyos esetekben a se­gélyért folyamodó betegnek kell fizetnie a szám­lának egy részét éppúgy, mint a privát biztosítá­soknál. Amellett ez a módosítás olyan körmön­font szabályokat állított fel, amelyek nagyban meg­nehezítik a segélyért való folyamodást. Ennek va­lószínűleg az a célja, hogy megzavarja és elijessze az embereket az orvosi segélyért való folyamodás­tól. Ezért amennyire képességünktől telik, igyek­szünk megmagyarázni az újabb módosításokat és ha lehetséges, megkönnyíteni a segélyre szorulók­nak, hogy jogos követeléseiket megkaphassák. Na­gyon fontos, hogy az alant felsoroltakat mindenki megjegyezze magának, aki a Medicaid segélyért folyamodik. A Medicaid kifizeti a teljes orvosi költségeket mindazoknak az egyéneknek és családoknak, akik­nek, ill. amelyeknek évi jövedelme évi 4,500 dol­láron alul van. (Ezeknek a részleteit a jul. 28-i és az aug. 4-i lapszámunkban ismertettük.) Ha a bruttó jövedelem évi 4,500 dollár, vagy annál több, abban az esetben — a kórházi költségek kivételé­vel — a költségek egy részét a betegnek kell fi­zetnie. Mennyit fizet a beteg? Ennek az összegét a módosított törvény kétféle­képpen állapítja meg. Az egyik módszer szerint a bruttó jövedelem 1 százalékát tekintik alapul. A másik módszer komplikált számítást igényel, ame­lyet példával lehet legjobban megmagyarázni. Ha egy négytagú családban egy kenyérkereső évi bruttó jövedelme 7 ezer dollár és a levonások után a nettó jövedelme 5,500 dollár, az első mód­szer szerint a család a bruttó jövedelem 1 százalé­kát, azaz 70 dollárt kénytelen orvosi költségekre fizetni, mielőtt a Medicaid juttatásait megkaphat­ja. Ez egymagában elég egyszerű számítás, de a »••••••••••••< másik módszerrel is tisztában kell lenni, mert az illetőnek azt az összeget kell fizetnie, amelyik ke­vesebb. A második módszer szerint ennek a családnak 6,000 dollár nettó jövedelmet tekintenek alapul. Ennek 80%-a 4,800 dollár. A valóságos, 5,500 dollár nettó jövedelem és az alapul vett 4,800 dol­lár között a különbség 700 dollárt tesz ki. Ennek 5%-a 35 dollár. Másszóval, ezen módszer szerint a segélyből levonandó összeg annak a valóságos net­tó jövedelemnek 5%-át képezi, amely az alapul vett nettó jövedelem 80%-án felül van. Tekintve hogy ez a kisebb összeg, a beteg ezt az összeget fizeti és nem az első módszer szerint kiszámított 70 dollárt. További felvilágosításként: a Medicaid kifizeti azokat az orvosi költségeket is, amelyeket más biz­tosítás nem fedez. A Medicaid biztosítási kártya — amelyeket azoknak a személyeknek, vagy családok­nak utaltak ki, amelyek a fentiek szerint bizonyos összegeket fizetnek az orvosi költségekből — de­cember 31-ig érvényes. A következő évben ezeknek uj kártyát utalnak ki, az első orvosi költségek ki­fizetése után. Akikre ez nem vonatkozik, ill. akik­nek a teljes orvosi költségeit a Medicaid fizeti, azoknak a kártyája különböző időszakokig érvé­nyes, a helyi népjóléti hivatalok határozata szerint. Akik már a módosítás életbelépte előtt (augusz­tus 1) kapták meg a kártyájukat és évi bruttó jö­vedelmük évi 4,500 dolláron felül van, azoknak uj kártyát kell kérniök a népjóléti hivataltól. A módosítás nem érvényes visszamenőleg, csak aug. elsejével kezdődőleg lép érvénybe, a tör­vény főrésze azonban január elsejéig visszamenő­leg érvényes. Aki a Madicaid javadalmazásában részesül és már többet fizetett ki orvosi költségek­re, mint amit a törvény megszab, nem kaphat visz- szatéritést. A Welfare Department csak az un. “közegeknek”, kórházaknak, orvosoknak, fogorvo­soknak, gyógyszerészeknek, stb. fizeti ki a szolgá­latokat, vagy a gyógyszereket, egészségügyi felsze­reléseket. A segélyből való levonás nem vonatkozik kór­házi költségekre, de vonatkozik a kórházban nyúj­tott orvosi segítségre és a bejáró betegek klinikai szolgálataira. Akikre a segélylevonás vonatkozik és az uj kártyájukat csak a levonandó összeg kifi­zetése után kapják meg, azoknak a helyi népjó­léti hivatal ideiglenes személyazonossági kártyát, vagy írást utal ki, amelyet a kórházban, vagy az orvosnál a kártya helyett felmutathatnak. A szám­lákat nem a beteghez küldik és nem a beteg fizeti. Mi történik, ha az orvos mégis számlát küld? Ha az orvos mégis a betegnek küldi a számlát, ha a beteg a Medicaid segélyre jogosult, semmi szin alatt ne fizesse ki, mert a jóléti hivatal ezt nem fogja neki visszatéríteni. A Medicare kötelékébe tartozók a Medicáid ja­vadalmazásaira is jogosultak lehetnek, ha nem ké­pesek megfizetni azokat a költségeket, amelyeket a Medicare nem fedez. Az is folyamodhat a Medicaid segélyére, akinek jövedelme meghaladja a megszabott maximális jö­vedelmet, a következő esetekben: Ha kórházi költ­ségei hat hónapon át a megszabott maximális jö­vedelemnél többet tesznek ki, vagy ha a kórházon kívüli orvosi költségek meghaladják a család anya­gi képességeit. Ezekben az esetekben is, a jövede­lemhez képest, bizonyos levonások vannak a java­dalmazásokból. Szép magyar folyóiratok - díjmentesen A magyar irodalom gazdag heti és havi magazi­nokban. Ott van a “Láthatár”, a “Kortárs”, a ké­pes havilap: “Tükör”, a “Ludas Matyi” és sok más, érdekesnél érdekesebb, a mai Magyar Népköztár­saság életét visszatükröző irodalmi gyöngyszem. A fent említett folyóiratokból díjmentesen lehet majd válogatni a Magyar Szó szept. 18-i SZÜRETi MULATSÁGÁN megjelenő vendégeknek. Ezenkí­vül lesz szép könyvasztal, a magyar irodalom reme­keiből, melyeket jutányos áron vehetnek meg ven­dégeink. Alkalmunk lesz itt összejönni barátainkkal és ismerőseinkkel. Élvezhetjük szorgos asszonyaink jó főztjét és ugyanakkor szellemi táplálékot is kap­hatunk — díjmentesen. Meghívjuk a New York és környéki magyarsá­got a SZÜRETI MULATSÁGRA. Dátum: Vasárnap, szeptember 18. Hely Castle Harbour Casino, 1118 Havemayer Avenue, Bronx, N. Y. (Lásd hirdetésünket az útirányért.) KARRIER A mama Jenőkének hívta, a papa Janikának; Ottó bácsi Janónak becézte, a barátai egyszerűen csak Jencinek nevezték. Az anyakönyvvezető Je- nő-Jánosnak irta be. John nyolc évvel ezelőtt lett belőle, amikor itthagyta az országot. Gondolta: előadó kint is lehet havi kétezerért, kemény va­lutában. Miért is maradna itthon forintért? Hu­szonnyolc éves volt akkor, most harminchat. Hirtelen tűnt el Pestről, a mamáéknak sem szólt csak egy névjegyet hagyott a nachtkasztlin. Frissen nyomatta. A mama nem is tudta felfogni, mi történt, és ki az a John Smith, de a papa megfordította a névjegyet, és fennhangon olvas­ta: “Figyeljétek a rádiót, üzenek kintről. Csókol benneteket, szerető Janitok.” Kovács mamának majd megszakadt a szive bánatában egyetlen fiáért. A papa is könnyezett, csak Ottó bácsi bi­zakodott, mert ő mindig és mindenütt optimista volt: — Nem kell félteni Janót, van annak magához való esze — mondta. Meglátjátok, kint majd kar­riert csinál. A mamáék nem hittek Ottó bácsinak, lesték a rádiót éjjel-nappal. A hetedik napon üzent John, hogy “szabad földre” érkezett. Havonta irt Jenőke. Nem dicsekedett, mint más, de nem is panaszkodott. “A mamáék hiá­nyoznak legjobban és a pesti levegő” — irta több­ször is. S küldje el a mama a lángos receptjét, mert valami speciális magyar étellel szeretné meglepni a vendégeit. Ugyanis közben egy kis bisztrót nyitott kint — Írja Jenőke —, amely egy re nagyobbra duzzadt, évről, évre bővült, mig végül is az egykori kis bisztróból olyan nagy bi­sztró lett, hogy azt a mamáék Pesten el sem tud­ják képzelni. A mama küldte a lángos receptjét Jenőkének, Jenöke pedig viszonzásképpen a bi­sztró fotójával lepte meg a mamát. Szép nagy üzlet, üvegportállal, az ajtóban ott áll Jenőke, hófehér köpenyben. — Látjátok, kár volt rémüldözni — jegyezte meg Ottó bácsi, s nagy meglepetéssel szemlélte Jenőke bisztróját. John nem elveszett ember. Mert Ottó bácsi az évek múltával már John­nak hívta kedves unokaöccsét, nem pedig Janó­nak, mint azelőtt. Az idén nyáron hazajött látogatóba Jenőke. Egy szál ruhában, szerény kis utazókofferral, és külhoni útlevéllel érkezett. — Majd itthon kistafirozom magam — mondta a boldog viszontlátás első perceiben, s összecsó­kolta a mamát, átölelte a papát meg Ottó bácsit. Sok uj mesélnivaló nem akadt, mert Jenőke az évek során megirt mindent, ami csak a mamá- ékat érdekelte. — Kocsid? — kérdezte Ottó bácsi. — Opel — felelte Jenőke —, de olcsóbb vona­ton, és különben sem szeretem a nagy fölhajtást. A válasz végképp levette Ottó bácsit a lábáról. Szerette a megfontolt, takarékos embereket, ő is igy szerezte a háromszobás családi házat, amelyben lakik, és azért maradt agglegény, mert sokba kerül a feleség. Pedig jó állása van a vegyi- iparban, és jelentős betétje az OTP-ben, jutna bőven asszonyra is. De hát Ottó bácsi szereti a pénzt meg a nyugalmat.. Egyetlen szenvedélye az utazás, persze ahhoz valuta kell, ami nincs, de itt van Jenőke, akinek bisztrója van kint. Jenőke két hétig lakott a mamáéknál, rendelt öt öltönyt egy belvárosi maszeknál, mert olyan jól sehol sem dolgoznak, mint Budapesten. Vásá­rolt másfél tucat inget selyempuplinból az egyik áruházban, és vett két nagy repülőböröndöt, hogy legyen mibe csomagolnia, amikor majd vissza­utazik. Ottó bácsi kivette a takarékból a lassanként megtakarított húszezer forintját —- még marádt is valami —, kifizette az öt öltönyt, s a másfél tucat puplin inget. Majd ha ő kimegy Londonba, akkor Jenőke visszaadja neki a pénzt kemény va­lutában. Az idén ősszel három hetet szeretne kint tölteni, és a jövő nyáron is majd három hetet, csak Jenőke küldjön sürgősen meghívó levelet a cimére, hogy idejében megkapja az útlevelet. Érzékeny búcsú a mamától, a papától, nemkü­lönben Ottó bácsitól aztán Jenőke vonatra ült, és két repülőbőröndjével elutazott Budapestről. A meghívó levél egyre késett, csak egy újabb jól sikerült fotó érkezett Jenőkétől, a bisztrójától, hogy Ottó bácsi minél könnyebben odataláljon. Büszkék lehettek a fiatokra — lelkendezett Ottó bácsi, amikor meglátta a bisztró újabb fo­tóját. — Figyelmes gyerek. Lehet rá építeni, A mama könnyezett az örömtől, a papának da­gadt a keble a büszkeségtől, Ottó bácsi pedig meghívó levél híján befizetett egy hatnapos tu­ristautat az IBUSZ-nál, mert úgyis lesz kint elég pénze ahhoz, hogy jól bevásároljon. Majd legkö­zelebb kimegy látogató-útlevéllel. Megtáviratoz­ta Jenőke cimére, hogy mikor érkezik: ne men­jen elébe, várja csak nyugodtan a bisztróban, hogy valamiképp el ne kerüljék egymást. Ottó bácsi megérkezett Londonba, a taxisofőr­nek bemondta Jenőke címét, s amint kiszállt a ház előtt, máris ráismert Jenőke bisztrójára. Sziv- repesre nyitott be az ajtón. — John Smith urat keresem, a tulajdonost — mondta tört angolsággal az első útjába kerülő alkalmazottnak. Az értelmetlenül bámult rá. — Ne csodálkozzék, kérem, az unokaöcsémet keresem, a bisztró tulajdonosát. A derék angol vékonyra nyírt bajusza alatt elmosolyodott, megfogta Ottó bácsi karját, és végigvezette egy hosszú, keskeny folyosón, ki a konyhába. — A múlt héten még itt mosogatott John. — mutatott barátságosan az egyik csempéből ké­szült hatalmas mosogatóállványra. — De váratla­nul állást változtatott, s itthagyott bennünket. Ottó bácsi korántsem birt kellő jártassággal az angol nyelvben, de mégis megértett mindent. Hat nap elmúltával visszatért Budapestre, és uj betétkönyvet nyitott az OTP-nél. Hátha Jenőke ismét hazalátogat. Földes György

Next

/
Oldalképek
Tartalom