Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-01 / 35. szám
Thursday, September 1, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Gárdos Emil: ÜDÜLÉS SOPRONBAN KIRÁNDULÁSOK, MÚZEUMOK Sopron környékének kirándulóhelyei nem az alpinistákat hívogatják, hanem azokat, akik szerény méretek között is élvezik a természet szépségeit és a társadalommal való harmóniáját. Magasra törnek a fiatal fenyők és lombos fák, az átlagnál több csapadék és kiadós napfény következtében, ritka virágok sokasága, madarak csicsergése üdvözli a turista-utak és ösvények vándorát. Jó félórás séta vezet üdülőnkből a Károly kilátóig, melyről elénk tárul a város panorámája, a hegyes-dombos vidék; a messziségben láthatók az osztrák Alpok hótakarta csúcsai. Mielőtt a kilátóra érnénk, sáncok és földvárak maradványait vesz- szük észre, a honfoglalás előtt századokkal itt élő avarok emlékeit. Sopronbánfalváig is rövid az ut, amely a nagy katonai temetőt érinti. Benne nyugszanak az I. világháború alatt 2,000 személyt befogadó hadifogoly barakktábor halottai. A falu melletti magaslaton, a középkorban épült templom melletti egykori Pálos kolostorban most 180 személyes szociális otthon működik. Hosszú lépcső visz le a faluba, amelyből kimagaslik egy XII. században épült román stilu templom tornya. Egy "maszek várur" Visszamenet vezetőnk szokatlan látványosságra hivja fel figyelmünket, melynek már elnevezése is magyarázatra szorul. Élő, szavakban állandóan gyarapodó nyelvünkben a “maszek” (magán szektor összevonásából) már polgárjogot nyert. De hogy kerül ide a magántulajdonban lévő vár ura? Ezt a nálunk nagyon elterjedt hobby-kkal magyarázhatjuk meg. A dolgozók szabad idejüket — a tanulás és szórakozás mellett — a legváltozatosabb hobbykkal töltik el; fényképeznek, gyűjtögetnek, modeleznek, barkácsolnak, házakat, hidakat építenek gyufából, stb. A kis kitérő után elénktáruló csaknem természetes nagyságú középkori vár is a — túlzásba vitt — hobbynak következménye. Nyolc éve építi ezt a várat egy középkorú szövőgyári munkás, s még jó néhány esztendőnyi munka áll előtte. így is csodálkozással tekintünk a nagy telken emelkedő építményre. Kétemeletes háznak felel meg, de ehhez hozzájön a magas lakó- és kaputorony, a tető lőréses mellvédje — akárcsak a középkorban. Természetesen a méternyi vastag fal mögött szobák is vannak, keskeny ablakokkal és lőrésekkel. Körülfogjuk a szorgoskodó “várurat”, aki tervező, pallér, kőműves, kőfaragó és mindenes egy személyben. Hamarosan megtudjuk, hogy mire vezet a szenvedély... őt a várak izgatták gyerekkora óta; egyiket kereste fel a másik után. Később elhatározta, hogy a megfigyelései és a könyvekben tanultak alapján várat épit saját erejéből, kétkezi munkájával. Hazarohan a (különböző műszakban végzett) munkából, és várat épit. Drága szenvedély ez: 80,000 forintot költött eddig anyagra és fuvarra, felesége otthagyta, de két nagy fia kitart mellette. A nagy mü épülőben van és minden egyéb eltörpül mellette. S mi lesz a várral befejezés után? Berendezem majd és kiadom turistáknak — mondja, de nem nagyon meggyőzően. Úgy érezzük, hogy várépítőnk a tett embere; a munka izgatja — és nem annak gyümölcse. Nála az odavezető ut sokkal fontosabb a célnál. Elgondolkozva, egymás közt vitatkozva hagytuk el a XX. századbeli várurat, aki a maga módján építi a szocializmust. Szívesen tértünk be a közeli erdei kocsmába, amelyben a recsegő srámli zenekar hangjánál, kiki a kékfrankos sör vagy gyümölcslé mellett töprengett az emberi lét furasá- gain. ÚJBÓL KAPHATÓ! ORSZÁGH LÁSZLÓ: ! Angol-magyar és magyar angol ! | ZSEBSZÓTÁR | Kötetenként $2.50 J és 25 cent posta- és csomagolási költség | Megrendelhető j !; a Magyar szó Kiadóhivatalában, J > 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 J » címen /VWWWWWWWWVXA/WWWWt'lAAA/WWWV Az égő hegy Busszal mentünk a kb. tiz km-re fekvő Brenn- bergbe. Páratlan szépségű keskeny völgyi utón, hegyi patak és virágos rétek mellett elhaladva értünk a telepre vezető hosszú, elég egyfajta ház- sorhoz.A házak előtti kerti padokon idős emberek sütkéreztek, a bányászok nyugdíjintézetének gondozottak A faluba érkezve egy akna maradványai emlékeztetnek arra, hogy itt szénbánya volt, a XVIII. század közepétől a kimerülésig. 1950-ben megszűnt Djurmark Eszter Szomorú szivvel jelentjük, hogy lapunk hűséges olvasója és támogatója, Djurmark Eszter, Los Angeles, Cal.-ban augusztus 8-án elhunyt. Nagy részvét mellett temették aug. 12-én. Temetésén gyászbabo- rult férjén, Rónáidon kívül ott volt fivére New Yorkból, jó barátai és barátnői, valamint a Los Angelesi Munkás Otthon és Női Kör tagsága. Berkowitz Gizi, a jó barátok és munkástársak nevében a következő szavakkal búcsúztatta Djurmark Esztert: Mindig fájdalom jóbaráttól búcsúzni, de most különösen nehéz attól, aki olyan közel állt hozzám. 16 évvel ezelőtt ismertem meg, azóta élete nyitott könyv volt előttem. Első férje Spanyolországba ment, a Nemzetközi Brigádban harcolt és ott halt meg. ő özvegyen maradt, Újpesten lakott, amig a magyar nyilasok és német fasiszták elhurcolták édesanyjával és kisfiával, akiket sohasem látott viszont. Egyik haláltáborból a másikba vitték, éhezett, fázott, de nagy akaratereje életben tartotta. Meg akarta érni a fel- szabadulást, a német fasizmus bukását. Megérte, 35 kiló volt. Tífusszal és tüdőbetegen vitték Svédországba, ott a beteglágerben találkozott mostani férjével, aki nemes szivére hallgatva, ott betegen megszerette és kivitte onnan, hogy amennyire lehet gyógyittassa. Onnan jöttek Amerikába, de a sok verés, rúgás és szenvedés nyomai végigkísérték utolsó percéig. Az elmúlt 20 év alatt állandó orvosi kezelés alatt állt, de nagy akaratereje és jókedélye tartotta benne az életet. Olyan volt már a szervezete, myjt a kihasznált ruha, ha egyik helyen megfoltozták, a másikon elszakadt. A mostani operáció már túl sok volt gyenge testének, pedig csak 51 éves volt. Mi, akik úgy szerettük őt, nem tisztelhetjük emlékét szebben, minthogy még jobban harcolunk a fasizmus ellen itt Amerikában is. Szavazzunk olyan jelöltekre, akik ellenzik a háborút, támogassuk a béke-frontot, hogy minél előbb létrejöjjön a világbéke, hogy gyermekeink, unokáink szebb és jobb világban élhessenek. Esztikém, örök búcsút veszünk tőled. A Magyar Munkás Női Kör vezetősége és tagsága búcsúzik tőled. Búcsúzom tőled magam és gyermekeim nevében is. Emléked mindig élni fog közöttünk. • Weisz Ilonka Szabó József munkástárs alábbi versét szavalta el a ravatalnál: Fájdalmas szivvel szavakat keresünk Mellyel kifejezzük, hogy mennyire szerettünk mi Téged drága jó Eszterünk. Nem kell ahhoz szótár, hogy szavakra találjunk Hiszen a Te körödben mindannyian oly boldogok voltunk. Derűs szavaiddal az életet derültebbé tetted Ezzel fejezted ki, hogy embertársaidat mennyire szeretted. Nem jutott részedre sem kincstár, sem kastély De nálad az volt fontos, hagy magadhoz hasonló emberek közt élj. Zsarnokság elleni küzdelmet hirdettél, Mivel élted tavaszán az embertelenségnek áldozata lettél. Rögös volt az utad, de nem volt hiábavaló Mert felismertük benned mindazt, ami az emberben szép és jó. S habár a könyörtelen halál elragadott tőlünk Aranyos emléked szivünk mélyén örökre megőrizzük De amint mindannyiunk felett felkel és nyugvóra tér a nap, Befutva pályáját és utána jön egy uj holnap. Te is rövid pályádnak végéhez elértél S habár részedre nincs uj holnap, De nyugtasson a tudat, hogy emberhez illően és méltóan éltél. Ravatalod mellett könnyes szemünkkel mégegyszer elmegyünk Azzal az óhajjal, hogy nyugodjál békében Kedves egy Eszterünk. A Magyar Szó szerkesztősége és kiadóhivatala őszinte részvétét küldi Djurmark Eszter hozzátartozóinak, barátainak és barátnőinek. Emlékét mindig megőrizzük. a munka, de a telep nem vált “ghost town”-ná. A lakók ottmaradtak, sőt uj házak is épültek az egészséges, erdők által övezett fennsíkon. Busszal mennek a dolgozók Sopronba, de a ruhagyár fiókja a nőknek munkát ad a helyszínen. Megtudtuk, hogy az égő hegy (Brennberg) egy vacsorát főző pásztor felfedezése, aki észrevette, hogy a talaj égni kezdett. Jó minőségű szenet termeltek ki, s a múlt háború alatt sok lengyel menekült bányász dolgozott itt. A famennyezetü templomban több kegytárgy emlékeztet rájuk. Még egy emlékeztető: a telep végén dombba épített bunker bejáratát mutatják. Ez volt Szálasi Ferenc utolsó szállása Ausztriába való menekülése előtt. (Folytatjuk) Szomorú szivvel jelentjük, hogy a miami-i lapolvasók és lapbarátok ismét jó barátot, munkástársat vesztettek el Kosa Bertalan munkástársban aug. 14- én. Fiatal kora óta kivette a részét a munkásság harcaiban, ott harcolt az első sorokban, amikor mint egészen fiatal ember megszervezte a New Brunswick, N. J.-i szivargyári munkások sztrájkját a nagyobb darab kenyérért és a jobb jövőért. Nem volt olyan gyűlés, vagy összejövetel a haladó magyar sajtó érdekében, ahol Kosa Berti nemcsak anyagi segítséggel, de munkával is ki ne vette volna a részét. A miami-i lapolvasók és lapbarátok gárdája az elismerés zászlaját hajtja meg Kosa Berti koporsójánál. A magam nevében őszinte részvétemet nyilvánítom a két nővérnek, Erzsinek és Izabellának. Legyen vigasztalásukra, hogy szeretett fivérük nem szenved többé, hogy “megváltás” volt részére a halál. Aug. 17-én temették a Lithgow kápolnából, ahol Práger Jenő az alábbi szép beszédben búcsúztatta a kápolnát zsúfolásig megtöltő gyászoló közönségtől. Antonius mondotta Caesár temetésén: “Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni, A rossz, mit ember tesz, túléli őt; A jó gyakorta sírba száll vele.” Nem tudnék olyan ékesszóló búcsúbeszédet mondani, mint Antonius Caesár temetésén, de nincs is rá szükség, mert egyszerű munkásembert temetünk. Antonius, legalább is a kezdetben, ellenséges tömeghez beszélt, mi -meghitt barátokhoz intézzük szavunkat, akik eljöttek, hogy leróják tiszteletüket Kosa Berti, a jó testvér, a régi, meghitt barát ravatalánál. “A jó gyakorta sírba száll vele” — mondta Antonius. De mi azért vagyunk itt, hogy a jót, amit Kosa Berti és a hozzá hasonlók élete jelent a haladásnak, a társadalomnak, a békének, itt lerögzítsük és örök emlékként szivünkbe zárjuk. Mert hiszen nekrológ gyanánt ennyit is mondhatnánk: született Számos- szegen, Szatmár megyében 1897-ben, 1913-ban Amerikába vándorolt, életének legnagyobb részét Newark, N. J.-ben élte, meghalt Floridában 1966 aug. 14-én. De az öntudatos ember élete nem ennyiből áll. Miért kellett 16 éves korában elhagynia hazáját, hogy uj hazájában, uj körülmények között kezdje meg életét? Most, mikor elmentünk a magyar városokba, falvakba, sokszor eszünkbe jutott, hogy azt a szép országot senki sem hagyta volna el, ha meg tudott volna élni benne. De a “grófi szérűn” még kenyérből sem jutott elegendő. Kosa Berti életének fontos állomása volt Newark, ahol az ifjúból férfi lett, ahol felismerte a javak aránytalan felosztását, a tarthatatlan munka- viszonyokat és társaival együtt dolgozott, sokszor ádáz küzdelmek árán, hogy jobb viszonyokat harcoljanak ki maguknak és embertársaiknak. Nemrégen elveszítette feleségét, Zsófit, majd pár héttel ezelőtt kórházba ment, hogy lábán az akkor még kicsinynek remélt operációt végrehajtsák. Lábát amputálni kellett. Van olyan ember, aki a sors ilyen döntésébe is belenyugszik, de mi tudtuk, hogy ő .nem tud bénán élni. Az operáció után életkedvét veszítette és a gyógykezeléshez annyira szükséges élniaka- rás hiányában jobblétre szenderült. Gyászolja nővére, Erzsi, aki még éjszakáit is feláldozta, hogy bátyját ápolja és tőle telhetőleg mindenben segítségére legyen; Erzsi férje, Buja József és a család, másik nővére, Izabella, aki férjével, Nagy Józseffel megszakította vakációját, hogy testvérbátyja ravatalánál megjelenhessen. Gyászolja Izabella családja, Erzsiék sógora, Zatykó György és családja St. Petersburgból. Gyászolja a Kultur Klub, melynek vezetőségi tagja és odaadó munkása volt, valamint a Magyar Szó tábora és szerkesztősége, mely lapnak egész életében kitartó olvasója, támogatója és építője volt. Gyászolja leánya, Olga és családja Moszkvában, a barátok serege itt és Newarkon, valamint mindenütt, ahol Kosa Bertit ismerték és szerették, mert tiszta és becsületes ember volt. Legyen álmod csendes, emlékedet megőrizzük. F. J., tudósitó iMUVVWVVVWVVVVVVWVWVVVVUWVVVUUVtMWVI TEANECK, N. J. zsidó templomára huligánok szvasztikát festettek. Kosa Bertalan
