Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-07 / 27. szám

2 Thursday, July 7, 1966 SZÉtlitYZfIEK Az igazságügyminisztérium dolga lenne kikutat­ni, hogy a trösztellenes törvényt sértették-e azok, akik az amerikai kormánytól átlag 20 centért vá­sárolták a “felesleges” kinin unciáját és jelenleg — amikor a Vietnam mocsaraitól lázas katonák­nak szükségük van rá — $2.58-ért árusitják az egykor “felesleges” kinin unciáját. Tulajdonképpen nincsen ebben semmi uj és semmi különös. A háborúk mindig kitermelték a bomba-, a kinin-, a kenyér- és a hus-milliomoso- kat. Miért lenne más a vietnami piszkos háború? 0 m m A Balogh Edgár, egyetemi magyar irodalmi elő­adó szerkesztésében megjelenő nivós erdélyi ma­gyar folyóirat, a KORUNK megjelenésének 40. évfordulóját ünnepelték a kolozsvári Babes-Bólyai Egyemi Könyvtár dísztermében. Ebből az alkalom­ból a folyóirat gazdag ünnepi számot adott ki. Az ünnepi gyűlésen e nagymultu, kitűnő folyó­iratot a romániai magyar lapok (Igazság, Fáklya, Vörös Zászló, Előre, Utunk, stb.) nevében és a ro­mán nyelvű testvérlapok képviseletében üdvözöl­ték. A Tartományi Néptanács üdvözletét Sabina Constantin asszony tolmácsolta. A folyóirat szer­kesztőségének számos tagját a Romániai Szocialis­ta Köztársaság Államtanácsa kitüntetésben része­sítette. A 40 év óta megjelenő MAGYAR folyóirat és a MAGYAR napilapok, heti és havi folyóiratoknak az ünnepségen megjelent képviselői cáfolták az Amerikába szökött nyilasok hazug állításait, hogy Erdélyben "elnyomják a magyar betűt." Vezetés vagy világhatalom? (Folytatás az első oldalról) kedő “ütő-erönknek” ezt az újabb barbár demonst­rációját; a Vatikán hivatalos szócsöve; az “Osser- vatore Romano” is mély sajnálkozással szemléli az eseményeket, amelyek a közeli békének még a re­ménységét is pozdorjává zúzzák... A közel egy- mlliárdnyi népet magukban foglaló népi demokrá­ciák undorral vegyes felháborodását nem is emli- tem. .. És kik azok, akik helyeslik elnökünk vitéz ha­ditettét?? (Embert barátjáról, madarat tolláról...) Az elsők között Formóza diktátorát, Csang-Kay- seket kell megnevezni. Ez a gyászkinai mindent helyesel, amiről feltehető, hogy közelebb hozza a napot, amikor visszatérhet népi Kínába — ha mindjárt saját népe felének a hamuvá égése árán is... Aztán persze Ky “miniszterelnök” is lelke­sen tansol Washington embertelen lépésének, mert az az ő máskülönben nagyon rozoga alapon nyug­vó délvietnami pozícióját lényegesen megerősíti... Thailand kormánya is kibocsátott egy tessék- Jássék helyeslő nyilatkozatot. Japán elvben nem ellenzi az eszkalációt, de egy Hüvelyk Matyi nagy­ságú katonát sem hajlandó Vietnamba küldeni. Ausztrália, Uj Zeland szintén “követőink” közé tartoznak és jelképes katonai egységekkel támo gatiák néDirtó hadjáratunkat. No meg aztán nem szabad elfeledkezni Délkoreáról sem — az is mel­lettünk áll a mi hatalmas emberbaráti vállalkozó sunkban.. . Talán az egyetlen Ausztráliát kivéve, minden egves “támogató” ország vazallusa, függ­vénye az Egyesül Államok katonai és gazdasági ereiének. “Lelkes támogatásukat” spontán, ön kéntes megnyilvánulásnak tekinteni; együgyü- ség volna. Volt idő, amikor minden lényeges nemzetközi lépés előtt “konzultáltuk” legalább a barátságos országok kormányait, vagyis előadtuk terveinket és meghallgattuk tanácsaikat, esetleg intelmeiket. Ma már ez is kiment a divatból. Ma már nem “konzultálunk” hanem — legtöbbször az utolsó órában — közöljük velük: ezt és ezt tesszük, tekin­tet nélkül a ti véleményetekre. Ha nem tetszik — elmehettek Kukutyinba zabot hegyezni! így egy vezető nem viselkedhetik. Egy vezető­nek követőkre van szüksége, azokat pedig nem le­het megnyerni ilyen fölényes, ellentmondást nem tűrő, arrogáns magatartással. Az ilyen cinikus, mások véleményének fittyet hányó, erőszakos ha­talom NEM VEZETÉSRE. HANEM VILÁGURA­LOMRA ASPIRÁL! Az emberiségnek legalább két­harmadrésze ezt a törekvést most már kristály- tisztán látja. Eddig csak gyanakodott, most már semmi kétsége sem lehet. Amikor egy világhata­lom feje “minden áron való győzelemről” beszél, akkor minden józangondolkodásu világpolgár tud­ja, hogy az eddig hangoztatott mézes-mázos, békés szándékokat prédikáló szólamok híján voltak az őszinteségnek; minden egyes “feltétel nélküli tár­gyalásra” szóló hivogatás nem volt egyéb, mint a "Ebédre hívtuk Johnson elnököt” Hát igen. így is 1 e h etne kampányt kezdeni. Vagy úgy, hogy bejelentjük: puszipajtások va­gyunk Rockfellerékkel, az egész családot, gyere­kestől együtt meghívtuk a lapkonferenciára, vagy akár magát az ördög öreganyját is! Szép bejelen­tést írhatnánk és felsorolhatnánk mindazokat az előkelőségeket, nagynevű művészeket, világhírű tudósokat, akiknek neve eszünkbe jut, akiket meg­hívunk és a lapkonferencia idején szépen behir­detnénk a meghívásokat. Azután beszámolnánk, hogy a lapkonferencia milyen, erről vagy arról szóló egyöntetű határozatot hozott. Hogy a meg­hívást elfogadták-e, vagy a meghívásnak és a lap­konferencia határozatainak van-e köze egymás­hoz, arról mélyen hallgatnánk. Pontosan ehhez a trükkhöz folyamodott az úgy­nevezett “Magyar Szabadságharc 10. Évforduló­jának Emlékbizottsága”, amely New Yorkban októberben, az ellenforradalom évfordulóján ün­nepséget tervez. Az alakuló ülésre, az emlékbi­zottság vagy 52 amerikai magyar szervezetet hi­vott meg. Az újságírás csalafintaságával a junius 10-én megtartott gyűlésről közleményt tettek köz­zé az Amerikai Magyar Népszava junius 10-i számában, amit jóelőre kellett megírniuk, hogy a junius 10-i lapszámban nap világot láthasson. A meghívottak válaszát meg se várva, a közle­mény többek között erről számol be; “Az egységes magyar összefogás jegyében, fel­emelő hangulatban lefolyt összejövetelen Dr. Te- legdy György elnökölt, aki a Magyar Szabadság- harc 10. Évfordulójának Megünneplését Koordi­náló Országos Bizottság megbízásából szervezte neg a newyorki októberi ünnepségeket megren- lezni hivatott központi és egységes, de főleg egyakaratu bizottságot”. (A múlt időt és az egy- séges-t mi hangsúlyoztuk ki. — Szerk.) Az egész paragrafusra kiterjedő, hosszú nyaka- tekert mondat egymagában nevetésre készteti az olvasót. De nem olyan nevetséges az, hogy a jó­előre beharangozott 52 meghívott szervezetet úgy tüntetik fel, mintha azok a gyűlésen mind jelen lettek volna és egységes, egyakaratu helybenha­gyással fogadták volna el a gyűlés határozatait. Hogy ez nem igy van, arra már egy határo­zott példát tudunk íelmutatni... Ugyanis, a meg­hívott szervezetek egyike, a Magyar Zsidók Világ- szövetsége, az alábbi közleményt küldte a sajtó részére: “Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai ta­gozata megkapta a “Magyar Szabadságharc 10. évfordulója Emlékbizottsága” meghívását az évforduló ünneplésének előkészítésére, de saj­nálattal kell közölnie, hogy a munkában nem vehet részt. A Világszövetség nem ért egyet az Emlékbizottságban résztvevő egyes olyan tes­tületekkel, amelyek vezetői között némelyek vi­lágnézete ellentétes a Szövetségével, őket a Szövetség nem ismerte a demokrácia híveiként és tudja róluk, hogy sohasem mutattak jóin­dulatot és megértést a magyar s az európai zsidóság katasztrófája iránt, sőt azt a politikát támogatták, abban szerepeltek, amely e tragé­diát okozta. Az azóta elmúlt két évtizedben a testületek, képmutatás magasiskolájának egy-egy visszataszí­tó produktuma... Washington nem akar békét: ha akarná, 48 óra alatt megteremthetné olyanfor­mán, hogy a korábban — hivatalos nyilatkozatban — elfogadott genfi egyezmény engedné érvényre jutni. Nekem az a gyanúm, hogy Washington vol­na a legjobban megrökönyödve, megzavarodva és megcsalatkozva, ha valami váratlan eseménylán­colat következményeként Északvietnam hirtelen kijelentené: hajlandó vagyok leülni veled a kerék­asztal mellé... Ez a lehetőség kivülesik Washing­ton számításán; ez az eshetőség nem illik bele Washington hatalomittas urainak gondosan előké­szített világuralmi terveibe. Aki “minden áron” győzni akar, annak feltétlenül szüksége van a há­borúra: hadjárat nélkül nem lehet nagy győzel­meket aratni... Aki világuralomra törekszik, az nem engedheti meg magának a béke lukszusát. Junius 29-e óta — ha megfeszítenek— akkor sem tudok hinni a mai adminisztráció “béketörekvé- seihek” az őszinteségében! Ezt a kételyt most már az emberiségnek legalább kétharmadrésze osztja... KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! taluk irt könyvek sohasem mutattak megbá- vezetőik, a hozzájuk közelálló újságok és az ál- nást, szánakozást a történtek miatt, sem nem ismerték el, hogy politikájuk hozzájárult Ma­gyarország tragédiájához. Sőt egyik egyesületi vezető éppen most adott olyan programot, amely a múlt hibái és bűnei megismétlésével járhatna és a megmaradt magyar zsidóságnak uj veszélyt jelenthetne. így a Magyar Zsidók Világszövetsége nem tartaná Ízlésesnek, ha olyan újságok, amelyek ilyen cikket közölnek s amelyek mindmáig vagy meg sem emlékeztek a zsidó tragédiáról, vagy azt propaganda-hazugságnak mondták, vagy éppen helyeselték, most —antiszemitizmusukat egyelőre felfüggesztve— közöljék, hogy zsidó testületek velük együtt ünnepelnek. Sajnos, túl sok történt a közelmúltban, semhogy ezt a ma­gyar zsidóság elfelejthetné.” Hány más szervezet vezetőjének van bátorsága ahhoz, hogy visszautasitsa a neve ellen elkövetet merényletet? Nem lehet vitatni, hogy a különböző felfogású emberek más és más módon mérlegelik azpkat az eseményeket, amelyek szülőföldünkön végbementek, de lehet állítani, hogy legtöbbjük egyetért velünk, amikor azt mondjuk, hogy sokat szenvedett szülőföldünk népe megérdemli a nyu­galmat és a békés társadalmi kialakulást. A dr. Telegdy-k készülődnek a 10. évforduló megüneplésére, de eszük ágában sincs, hogy adóz­zanak azok emlékének, akiknek vére folyt a láza­dás és az ellenforradalom idején. Mert a testvér­harcban sok becsületes ember vére folyt a bari­kádok mindkét oldalán. Ezrével fogtak fegyvert olyanok, akik a hibás vezetés miatt elszenvedett sérelmüket nem tűrték tovább. De számtalan ha­zafi a másik oldalon fogott fegyvert, mert alapjá­ban véve tudta, hogy a jogos felháborodás mögött ott lapangott az ellenforradalom és a régi rend­szer visszaállításának kísérlete. ■Ma azok, akik itt vannak, mert a bar ikádok vesztes oldalán harcoltak, már lassan észreve­szik, hogy a nyertesek nem élnek vissza a hata­lommal és még mindig tesvéreknek tekintik őket. Aki nem megrögzötten hazaellenes, biztonságban visszatelepedhet hazájába. Ha már megszokta az ujhazát, hazamehet bántódás nélkül látogatóba, megölelheti szeretettéit és gyönyörködhet a régi haza elért eredményeiben. Ezek az ujamerikások nem hajlandók azoknak a “szabadságharcosok”- nak eszközévé válni, akik politikai céljuk eléré­sére mindent elkövetnek, hogy fogadott hazánk és a régi haza között megbontsák a békés együtt­élést. Az ellenforradalom 10. évfordulójának meg­ünneplése csak ezt a célt szolgálja. Minden be­csületes hazafi messze tartja magát az ilyen pró­bálkozásoktól. Valószínűleg augusztus 1>én kezdődik a U.S. “kivonulás” Franciaországból Párizsban az Egyesült Államok nagykövetsége közölte, hogy “technikai jellegű” megbeszélések kezdődtek, alacsonyabb szinten, amerikai és fran­cia hivatalos személyiségek között a Franciaor­szágban állomásozó amerikai csapatok kivonásá­ról. A megbeszélések a támaszpontok kiürítésé­nek technikai részletkérdéseire vonatkoznak. Az AP jelentése szerint az amerikai katonai támaszpontok kiürítését előreláthatólag augusz­tus elsején kezdik meg, amikor egy normandiai támaszpontról az amerikai csapatokat áthelyezik Angliába. (Az Egyesült Államoknak jelenleg 30 ezer katonája tartózkodik Franciaországban. De Gaulle elnök, mint ismeretes, azt követeli, hogy 1967 április 1-ig vonják ki az amerikai csapato­kat és a NATO-parancsnokságokat.) AMCRIKAI Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- be egy évre 12 dollár, félévre $6.50. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Next

/
Oldalképek
Tartalom