Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-07 / 27. szám
2 Thursday, July 7, 1966 SZÉtlitYZfIEK Az igazságügyminisztérium dolga lenne kikutatni, hogy a trösztellenes törvényt sértették-e azok, akik az amerikai kormánytól átlag 20 centért vásárolták a “felesleges” kinin unciáját és jelenleg — amikor a Vietnam mocsaraitól lázas katonáknak szükségük van rá — $2.58-ért árusitják az egykor “felesleges” kinin unciáját. Tulajdonképpen nincsen ebben semmi uj és semmi különös. A háborúk mindig kitermelték a bomba-, a kinin-, a kenyér- és a hus-milliomoso- kat. Miért lenne más a vietnami piszkos háború? 0 m m A Balogh Edgár, egyetemi magyar irodalmi előadó szerkesztésében megjelenő nivós erdélyi magyar folyóirat, a KORUNK megjelenésének 40. évfordulóját ünnepelték a kolozsvári Babes-Bólyai Egyemi Könyvtár dísztermében. Ebből az alkalomból a folyóirat gazdag ünnepi számot adott ki. Az ünnepi gyűlésen e nagymultu, kitűnő folyóiratot a romániai magyar lapok (Igazság, Fáklya, Vörös Zászló, Előre, Utunk, stb.) nevében és a román nyelvű testvérlapok képviseletében üdvözölték. A Tartományi Néptanács üdvözletét Sabina Constantin asszony tolmácsolta. A folyóirat szerkesztőségének számos tagját a Romániai Szocialista Köztársaság Államtanácsa kitüntetésben részesítette. A 40 év óta megjelenő MAGYAR folyóirat és a MAGYAR napilapok, heti és havi folyóiratoknak az ünnepségen megjelent képviselői cáfolták az Amerikába szökött nyilasok hazug állításait, hogy Erdélyben "elnyomják a magyar betűt." Vezetés vagy világhatalom? (Folytatás az első oldalról) kedő “ütő-erönknek” ezt az újabb barbár demonstrációját; a Vatikán hivatalos szócsöve; az “Osser- vatore Romano” is mély sajnálkozással szemléli az eseményeket, amelyek a közeli békének még a reménységét is pozdorjává zúzzák... A közel egy- mlliárdnyi népet magukban foglaló népi demokráciák undorral vegyes felháborodását nem is emli- tem. .. És kik azok, akik helyeslik elnökünk vitéz haditettét?? (Embert barátjáról, madarat tolláról...) Az elsők között Formóza diktátorát, Csang-Kay- seket kell megnevezni. Ez a gyászkinai mindent helyesel, amiről feltehető, hogy közelebb hozza a napot, amikor visszatérhet népi Kínába — ha mindjárt saját népe felének a hamuvá égése árán is... Aztán persze Ky “miniszterelnök” is lelkesen tansol Washington embertelen lépésének, mert az az ő máskülönben nagyon rozoga alapon nyugvó délvietnami pozícióját lényegesen megerősíti... Thailand kormánya is kibocsátott egy tessék- Jássék helyeslő nyilatkozatot. Japán elvben nem ellenzi az eszkalációt, de egy Hüvelyk Matyi nagyságú katonát sem hajlandó Vietnamba küldeni. Ausztrália, Uj Zeland szintén “követőink” közé tartoznak és jelképes katonai egységekkel támo gatiák néDirtó hadjáratunkat. No meg aztán nem szabad elfeledkezni Délkoreáról sem — az is mellettünk áll a mi hatalmas emberbaráti vállalkozó sunkban.. . Talán az egyetlen Ausztráliát kivéve, minden egves “támogató” ország vazallusa, függvénye az Egyesül Államok katonai és gazdasági ereiének. “Lelkes támogatásukat” spontán, ön kéntes megnyilvánulásnak tekinteni; együgyü- ség volna. Volt idő, amikor minden lényeges nemzetközi lépés előtt “konzultáltuk” legalább a barátságos országok kormányait, vagyis előadtuk terveinket és meghallgattuk tanácsaikat, esetleg intelmeiket. Ma már ez is kiment a divatból. Ma már nem “konzultálunk” hanem — legtöbbször az utolsó órában — közöljük velük: ezt és ezt tesszük, tekintet nélkül a ti véleményetekre. Ha nem tetszik — elmehettek Kukutyinba zabot hegyezni! így egy vezető nem viselkedhetik. Egy vezetőnek követőkre van szüksége, azokat pedig nem lehet megnyerni ilyen fölényes, ellentmondást nem tűrő, arrogáns magatartással. Az ilyen cinikus, mások véleményének fittyet hányó, erőszakos hatalom NEM VEZETÉSRE. HANEM VILÁGURALOMRA ASPIRÁL! Az emberiségnek legalább kétharmadrésze ezt a törekvést most már kristály- tisztán látja. Eddig csak gyanakodott, most már semmi kétsége sem lehet. Amikor egy világhatalom feje “minden áron való győzelemről” beszél, akkor minden józangondolkodásu világpolgár tudja, hogy az eddig hangoztatott mézes-mázos, békés szándékokat prédikáló szólamok híján voltak az őszinteségnek; minden egyes “feltétel nélküli tárgyalásra” szóló hivogatás nem volt egyéb, mint a "Ebédre hívtuk Johnson elnököt” Hát igen. így is 1 e h etne kampányt kezdeni. Vagy úgy, hogy bejelentjük: puszipajtások vagyunk Rockfellerékkel, az egész családot, gyerekestől együtt meghívtuk a lapkonferenciára, vagy akár magát az ördög öreganyját is! Szép bejelentést írhatnánk és felsorolhatnánk mindazokat az előkelőségeket, nagynevű művészeket, világhírű tudósokat, akiknek neve eszünkbe jut, akiket meghívunk és a lapkonferencia idején szépen behirdetnénk a meghívásokat. Azután beszámolnánk, hogy a lapkonferencia milyen, erről vagy arról szóló egyöntetű határozatot hozott. Hogy a meghívást elfogadták-e, vagy a meghívásnak és a lapkonferencia határozatainak van-e köze egymáshoz, arról mélyen hallgatnánk. Pontosan ehhez a trükkhöz folyamodott az úgynevezett “Magyar Szabadságharc 10. Évfordulójának Emlékbizottsága”, amely New Yorkban októberben, az ellenforradalom évfordulóján ünnepséget tervez. Az alakuló ülésre, az emlékbizottság vagy 52 amerikai magyar szervezetet hivott meg. Az újságírás csalafintaságával a junius 10-én megtartott gyűlésről közleményt tettek közzé az Amerikai Magyar Népszava junius 10-i számában, amit jóelőre kellett megírniuk, hogy a junius 10-i lapszámban nap világot láthasson. A meghívottak válaszát meg se várva, a közlemény többek között erről számol be; “Az egységes magyar összefogás jegyében, felemelő hangulatban lefolyt összejövetelen Dr. Te- legdy György elnökölt, aki a Magyar Szabadság- harc 10. Évfordulójának Megünneplését Koordináló Országos Bizottság megbízásából szervezte neg a newyorki októberi ünnepségeket megren- lezni hivatott központi és egységes, de főleg egyakaratu bizottságot”. (A múlt időt és az egy- séges-t mi hangsúlyoztuk ki. — Szerk.) Az egész paragrafusra kiterjedő, hosszú nyaka- tekert mondat egymagában nevetésre készteti az olvasót. De nem olyan nevetséges az, hogy a jóelőre beharangozott 52 meghívott szervezetet úgy tüntetik fel, mintha azok a gyűlésen mind jelen lettek volna és egységes, egyakaratu helybenhagyással fogadták volna el a gyűlés határozatait. Hogy ez nem igy van, arra már egy határozott példát tudunk íelmutatni... Ugyanis, a meghívott szervezetek egyike, a Magyar Zsidók Világ- szövetsége, az alábbi közleményt küldte a sajtó részére: “Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai tagozata megkapta a “Magyar Szabadságharc 10. évfordulója Emlékbizottsága” meghívását az évforduló ünneplésének előkészítésére, de sajnálattal kell közölnie, hogy a munkában nem vehet részt. A Világszövetség nem ért egyet az Emlékbizottságban résztvevő egyes olyan testületekkel, amelyek vezetői között némelyek világnézete ellentétes a Szövetségével, őket a Szövetség nem ismerte a demokrácia híveiként és tudja róluk, hogy sohasem mutattak jóindulatot és megértést a magyar s az európai zsidóság katasztrófája iránt, sőt azt a politikát támogatták, abban szerepeltek, amely e tragédiát okozta. Az azóta elmúlt két évtizedben a testületek, képmutatás magasiskolájának egy-egy visszataszító produktuma... Washington nem akar békét: ha akarná, 48 óra alatt megteremthetné olyanformán, hogy a korábban — hivatalos nyilatkozatban — elfogadott genfi egyezmény engedné érvényre jutni. Nekem az a gyanúm, hogy Washington volna a legjobban megrökönyödve, megzavarodva és megcsalatkozva, ha valami váratlan eseményláncolat következményeként Északvietnam hirtelen kijelentené: hajlandó vagyok leülni veled a kerékasztal mellé... Ez a lehetőség kivülesik Washington számításán; ez az eshetőség nem illik bele Washington hatalomittas urainak gondosan előkészített világuralmi terveibe. Aki “minden áron” győzni akar, annak feltétlenül szüksége van a háborúra: hadjárat nélkül nem lehet nagy győzelmeket aratni... Aki világuralomra törekszik, az nem engedheti meg magának a béke lukszusát. Junius 29-e óta — ha megfeszítenek— akkor sem tudok hinni a mai adminisztráció “béketörekvé- seihek” az őszinteségében! Ezt a kételyt most már az emberiségnek legalább kétharmadrésze osztja... KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! taluk irt könyvek sohasem mutattak megbá- vezetőik, a hozzájuk közelálló újságok és az ál- nást, szánakozást a történtek miatt, sem nem ismerték el, hogy politikájuk hozzájárult Magyarország tragédiájához. Sőt egyik egyesületi vezető éppen most adott olyan programot, amely a múlt hibái és bűnei megismétlésével járhatna és a megmaradt magyar zsidóságnak uj veszélyt jelenthetne. így a Magyar Zsidók Világszövetsége nem tartaná Ízlésesnek, ha olyan újságok, amelyek ilyen cikket közölnek s amelyek mindmáig vagy meg sem emlékeztek a zsidó tragédiáról, vagy azt propaganda-hazugságnak mondták, vagy éppen helyeselték, most —antiszemitizmusukat egyelőre felfüggesztve— közöljék, hogy zsidó testületek velük együtt ünnepelnek. Sajnos, túl sok történt a közelmúltban, semhogy ezt a magyar zsidóság elfelejthetné.” Hány más szervezet vezetőjének van bátorsága ahhoz, hogy visszautasitsa a neve ellen elkövetet merényletet? Nem lehet vitatni, hogy a különböző felfogású emberek más és más módon mérlegelik azpkat az eseményeket, amelyek szülőföldünkön végbementek, de lehet állítani, hogy legtöbbjük egyetért velünk, amikor azt mondjuk, hogy sokat szenvedett szülőföldünk népe megérdemli a nyugalmat és a békés társadalmi kialakulást. A dr. Telegdy-k készülődnek a 10. évforduló megüneplésére, de eszük ágában sincs, hogy adózzanak azok emlékének, akiknek vére folyt a lázadás és az ellenforradalom idején. Mert a testvérharcban sok becsületes ember vére folyt a barikádok mindkét oldalán. Ezrével fogtak fegyvert olyanok, akik a hibás vezetés miatt elszenvedett sérelmüket nem tűrték tovább. De számtalan hazafi a másik oldalon fogott fegyvert, mert alapjában véve tudta, hogy a jogos felháborodás mögött ott lapangott az ellenforradalom és a régi rendszer visszaállításának kísérlete. ■Ma azok, akik itt vannak, mert a bar ikádok vesztes oldalán harcoltak, már lassan észreveszik, hogy a nyertesek nem élnek vissza a hatalommal és még mindig tesvéreknek tekintik őket. Aki nem megrögzötten hazaellenes, biztonságban visszatelepedhet hazájába. Ha már megszokta az ujhazát, hazamehet bántódás nélkül látogatóba, megölelheti szeretettéit és gyönyörködhet a régi haza elért eredményeiben. Ezek az ujamerikások nem hajlandók azoknak a “szabadságharcosok”- nak eszközévé válni, akik politikai céljuk elérésére mindent elkövetnek, hogy fogadott hazánk és a régi haza között megbontsák a békés együttélést. Az ellenforradalom 10. évfordulójának megünneplése csak ezt a célt szolgálja. Minden becsületes hazafi messze tartja magát az ilyen próbálkozásoktól. Valószínűleg augusztus 1>én kezdődik a U.S. “kivonulás” Franciaországból Párizsban az Egyesült Államok nagykövetsége közölte, hogy “technikai jellegű” megbeszélések kezdődtek, alacsonyabb szinten, amerikai és francia hivatalos személyiségek között a Franciaországban állomásozó amerikai csapatok kivonásáról. A megbeszélések a támaszpontok kiürítésének technikai részletkérdéseire vonatkoznak. Az AP jelentése szerint az amerikai katonai támaszpontok kiürítését előreláthatólag augusztus elsején kezdik meg, amikor egy normandiai támaszpontról az amerikai csapatokat áthelyezik Angliába. (Az Egyesült Államoknak jelenleg 30 ezer katonája tartózkodik Franciaországban. De Gaulle elnök, mint ismeretes, azt követeli, hogy 1967 április 1-ig vonják ki az amerikai csapatokat és a NATO-parancsnokságokat.) AMCRIKAI Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- be egy évre 12 dollár, félévre $6.50. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD
