Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-07 / 27. szám
-vJmLí' Ent. as 2nd Class Matter Dee. 31, n?52 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.1 Vol. XX. No. 27. Thursday, July 7, 1966 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telefon AL 4-C997 A meredek szélén Washingtonban a kormány, Johnson elnökkel az élén, olyan reménytelen kátyúba jutott Vietnamban, amelyből jelenlegi politikájuk mellett már nem találják meg a kiutat. Ezért minden elővigyázatosságot, megfontoltságot félredobva, most olyan újabb fejezetet nyitottak, amely úgyszólván nem hagy helyet további lehetőségekhez a háború tárgyalások utján való befejezéséhez. Az elnök minden hidat felégetett maga mögött és most már — hacsak valami váratlan esemény be nem következik — az egész Ázsiára kiterjedő háború veszélye bármikor bekövetkezhető lehetőséggé növekedett. Az ígéreteknek többé nem hihetünk. A szent kijelentések ellenére a kormány már mindent megtett, amiről előzőleg azt állította, hogy nem kerül rá sor, Kina bombázásának kivételével. Mi lesz a következő lépés? Ki adhatja meg erre a választ? Nemcsak mi, nemcsak azok, akik eddig is kétségbe vonták a kormány szavahihetőségét és elitélték agresszív politikáját, de ma már a közönség, az átlagember, az újságolvasó zavarodottan és aggodalommal kérdezi: Mi lesz? Ez az az ember, akire rábíztuk országunk jövőjét? Ez az a kormány, amelyre szavazatunk többségét adtuk? Morse szenátor az észak-vietnami nagyvárosok bombázásával kapcsolatban megrendültén figyelmeztetett, hogy történelmünk gyászos fejezetéhez jutottunk el és emiatt az egész országban a zászlókat félárbócra kellene ereszteni. Az idő homokórája későt mutat. De azért még mindig van idő arra, hogy megállítsuk Johnson és az eszétvesztett héják kezét. A világ megrettenéssel fogadja a fejleményeket. Az Egyesült Államok szövetségesei nem pártolhatják ezt a gyilkos politikát és már mutatkoznak jelei annak, hogy fogadott hazánk teljes elszigeteltségben marad és magára vonja a világ megvetését. Kell, hogy azoknak az országoknak a népei, amelyek eddig gazdasági okokból mindig a U.S. mellett szavaztak az Egyesült Nemzetekben, most ujult erővel kényszerítsék kormányukat ennek a támogatásnak a megvonására. A nemzetközi közvélemény kialakulásáról a U.S. végzetes politikájával szemben, a világ népei gondoskodnak. Mi a magunk részéről nem tehetünk mást, minthogy MÉG TÖBB ellenállást tanúsítsunk,MÉG NAGYOBB, még szélesebb rétegeket vonjunk be az ellenállásba a háború folytatásával szemben és MÉG KÉZELFOGHATÓBB, MÉG MILITÁNSABB módon adjuk tudtára a kormánynak és Johnson elnöknek: Eddig és ne tovább!!! Ne várjunk a csodára, hanem minden erőnkkel erre törekedjünk! Sorkatonák a háború ellen Három nemrég besorozott fiatal közkatonának nemsokára Oakland Kaliforniában kell jelentkeznie, hogy a hadsereg Vietnamba szállitsa őket. De a három fiatalember, Dennis Mora, James A. Johnson és David A. Samas kijelentette, hogy nem mennek Vietnamba, nem hajlandók ebben a háborúban harcolni. Elitélték a háborút, mint amely ‘immorális, törvénytelen és igazságtalan” és a U. S. beavatkozását a nácik európai agressziójához hasonlitották. Az ország fiatalságát háborúba kényszerítő kormányhatalommal szemben bátran kiálló közkatonák New Yorkban, a Community Church-ben tartott sajtókonferencián nyilvánították ki határozatukat. Mora 20 éves és besorozása előtt a város közjóléti hivatalában társadalmi munkát végzett. Sorozása előtt aktiv részt vett a békemozgalomban és a W. E. B. DuBois klub tagja volt A másik két katona nem tartozott semmiféle szervezetbe, de ellenezte a háborút. Közös nyilatkozatukban kijelentették: “Sok bátor hűséges feketebőrü amerikai katona küzd és hal meg hazájáért, mégis az országban sok helyen gyűlöletben, lenézésben és kegyetlen bánásbódban részesül. Azt kérik a négerektől Vietnamban, hogy védjék meg a szabadságot, mely itthon... számukra nem létezik... Éppúgy, ahogy az Egyesült Államokban a négerek teljes szabadságukért és önrendelkezésükért küzdenek, a vietnamiak is hasonlóképpen küzdenek az amerikaiak ellen.” A sajtókonferencián beszélt még A. J. Musté lelkész, békeharcos, Lincoln Lynch, a CORE egyik vezetője, Stokely Carmichael, a SNCC vezetője és Staughton Lynd professzor, I aki harmadmagával, a State j Dept. tilalma ellenére Észak | Vietnami privát békeküldetés- J re ment. A három katona ügyvédje, Stanley Faulkner beadványt intézett a washingtoni bírósághoz, amelyben kérelmezi, hogy tütsa meg a hadügyminisztériumnak, hogy a három fiatalembert Vietnamba küldje. Avval érvelt a beadványban, hogy a vietna mi háború törvénytelen, a kormány a kongresszus jóvá hagyása nélkül inditotta, megszegi az ENSZ alapszabályai! és hogy a kormány a háron embert arra akarja kénysze riteni, hogy törvénytelen cse lekedeteket hajtsanak végi'« Vietnamban. A newyorki előválasztásokban a vietnami kérdés előtérbe jutott A newyorki demokrata párt valamikor erőteljes politikai gépezetét alapjában megráz- j ták az előválasztások. Régi politikusok kibuktak, akik eddig mindig biztosak voltak ujraje- löltetésükben, vagy több esetben csak nagyon kis többséggel nyerték el jelöltetésüket. Mindezt az idézte elő, hogy a szavazók között általánosan elterjedt a kormány vietnami politikájával szembeni elégedetlenség. Egyes jelöltek kimondottan a vietnami háború ellen foglaltak állást, mint Theodore S. i Weiss, a városi tanács tagja, | aki a Tammany Hall-nak a I kongresszusban ülő legutolsó | politikusát, Leonard Farbstein képviselőt buktatta ki NY 19. kerületében. Weiss csak 61 szavazattöbbséggel győzött, de mégis jelentős az a győzelem, melyet a befolyásos Tammany politikussal szemben tisztán a há- boruellenes kampánnyal ért el. Sajtókonferencián kijentet- te, hogy “minden kétségen kívül a háború volt a legfontosabb kérdés e kerület lakossága előtt.” Brooklyn 13. kongresszusi körzetében Melvin Dubin újdonsült jelölt folytonosan a vietnami háború kérdésére tért vissza kampányában és nagyon közel jutott ahhoz, hogy kibuktassa Abraham Multer képviselőt, aki már 19 éve ül a kongresszusban. Brooklyn egy másik kerületét 17 éve képviselő Edna Kelly alighogy megkapta a jelöltséget Eugene Victor uj jelölttel szemben. Manhattan 17. kerületében Jerome L. Wilson állami szenátor könnyűszerrel nyerte el a képviselői jelöltséget. Azt az ígéretet tette, hogy “ezentúl is ellenvetésemet fejezem ki a kormány abbeli politikája iránt, amely bombázással akarja kényszeríteni ellenségeinket a tárgyalóasztalhoz Vietnamban.” Ingyen reggeli az iskolásgyerekeknek elnök abbeli kísérletét, hogy a 103 millió dolláros programot 21 millióra szállitsa le. Az iskolai ebédkiutalásokat is korlátozni akarta a legszegényebb gyermekekre. Jelenleg minden iskolásgyermek kedvezményes áron kaphat az iskolában ebédet. A szenátus mezőgazdasági bizottsága egyöntetűen két- j éves kísérleti programót ha-J gyott helyben, amely szerint a szegénysorsu iskolásgyerekek ingyen reggelit kapnának és az iskolai tejkiutalást is há- j rom évvel meghosszabbítanák, j A tejprogram meghosszabbítása meghiúsította Johnson irt és a szenátusi bizottság előtt erről szakvéleményt adott. Kifogásolta, hogy olyan gyönge gumikat tesznek az uj autókra, amelyek nem bírják el a teljes megterhelést. A bizottság azt is megszavazta, hogy minden pneumatikus autógumit a kereskedelmi miniszter szabványai szerint kell gyártani és teherbírását, minőségét címkén kell feltüntetni. Szabályozzák az autógumi biztonságát A képviselőház kereskedelmi bizottsága úgy határozott, hogy a gyárban az uj autókat olyan gumival kell ellátni, amely az utasokkal és pogy- gyásszal teli autóhajtsánál is biztonságos. Az autógyártási hibákat többen kritizálták, többek között Ralph Nader, aki erről a tárgyról könyvet szerepre pályázik, nem lehet közömbös, hogy a többi országok miképen vélekednek felőle. Vezetőszerepének a jogosságát, tekintélyét s hatékonyságát pont az határozza meg, hogy milyen kényes az ízlése, milyen igazságos a magatartása, mennyire meggondoltak és erkölcsileg helytállóak a cselekedetei — egy vezetőtől példaadást várunk, egy vezetőre szeretünk felnézni, egy vezetőnek makulátlanul tiszta tógát kell viselnie! Egy szennyestó- gáju vezető nagyon kiábrándítóan hat a “követőkre”! Az észak-vietnami embertelen bombázások újabb felfokozása jószerint az egész világ felháborodását váltotta ki. India, Franciaország, Kanada kormánya hivatalos nyilatkozatban hangoztatta rosszalá- sát; még az eddig puhánként viselkedő Wilson angol miniszterelnök is sietett “elkülöníteni” magát és kormányát az Egyesült Államoknak ettől a borzalmas meredek-politikájától: U Thant, akiről feltehető. hogy az ázsiai nének, sőt talán az egész emberiség nagytöbbségének az érzelmeit visszhangozza, félre nem érthető módon elitélte pöffesz(Folytatás a 2-ik oldalon) képesek voltunk regisztrálni, még pedig ugyanolyan mértékben, ahogy az erőnk és befolyásunk növekedett— és ma már eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol egy cinikus vállrándítással térünk napirendre a dolog felett, valahányszor tudomásunkra jut, hogy egy vagy több jelentékeny országnak a kormánya vagy sajtója élesen elitéli kormányunkat egy-egy olyan lépésért, amely ellenkezik a jóerkölccsel, az igazsággal vagy a jóizléssel.. . Lyndon B. Johnson kormánya — a szó legpőrébb értelmében — rá sem hederit a nagyvilágnak az Egyesült Államokról alkotott véleményére! Nem mondom: ma is vannak olyan hangok a törvény- hozás két házában, amelyek méltatlankodással, felháborodással és szégyenérzettel bevallják és fájlalják, hogy olyan manipulációk kezdeményezői, részesei és támogatói vagvunk, amelyek nemzeti reputációnkat teljesen aláássák és megbélyegzik, de ezeket a becsületes vallomásszerü megnyilatkozásokat a mi kormányunk még csak válaszra sem méltatja. Énen olyan érzéktelen közömbséggel ig- norálja ezeket a hangokat is, mint a világ minden részében észlelhető felzúdulásokat. Pedig egy olyan országnak, amely világvezetői I Irja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. VEZETÉS VAGY VILÁGURALOM? Volt idő, amikor a washingtoni berkekben igen sokat nyomott a latban, hogy a világ milyen véleményt táplál az Egyesült Államok felől. Szerettünk az igazságos, emberséges, haladó szellemű, minden jóra és szépre hajlamos ország szerepében tetszelegni és — mi tagadás? — volt idő, amikor fogadott hazánk valóban igyekezett ezeket a diszitő-jelzőket valamelyest kiérdemelni (Wilson és Rosevelt elnöksége alatt.) Ma már a kutya sem törődik azzal, hogy mit tart a világ rólunk. Lasan- lassan elvesztettük az érzékenységünket, amellyel egykor a világ-közvélemény helyeslő vagy rosszaló megnyilvánulásait
