Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-06 / 1. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 6, 1966 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. r» ■■■■■■■■■ ■■■■■■!*■ a ■»» mim >-rn*iL<MRRa» raja «MAmniinmimmRimiü “VANNAK HIBÁK... DE NEM A Ml FELADATUNK...” NEW YORK, N. Y. — Nagy érdeklődéssel olvastam a Magyar Szó dec. 16-i számában a los-angelesi lapolvasók nov. 30-i gyűlésén szorgalmazott és négy régi lapépitő által megfogalmazott kritikai levelet. E levél szerint a los-angelesi lapolvasók elitélik az olyanfajta kritikai, vagy kritikákat tartalmazó cikkek közlését, aminők E. H. Neuwald Magyarországról irt cikkei voltak. Szerintük “a Neuwald által irt és a szocializmust építő magyar népet és intézményeit kritizáló cikkek nem szolgálnak jó célt. Nem azért, mert kritizált, hanem azért, mert egyes esetleges hibákat eltorzitott formában nagyitott meg. . . Természetes, hogy vannak nehézségek és hibák egy uj emberfajta kinevelése és a szocializmus építése körül, de nem a mi feladatunk a reakciót romboló munkájában segíteni.” A los-angelesi munkástársak, akik ezt a véleményt kifejtették és azt levélileg megfogalmaztatták, bizonyára jól tudják, hogy amikor a munkássajtó és annak munkatársai kritizálási jogát kezdik leszűkíteni, akkor olyan terepre lépnek, amelyen a legnagyobb óvatossággal szabad csak haladni. A munkássajtó legnagyobb fegyvere a kritika fegyvere. Ezzel “döngetik a tőkét” a rothadt társadalmi intézményeket, azok visszásságait, igazságtalanságait. De lehet-e arra az álláspontra helyezkednünk, hogy a munkássajtó csak a tőkés rendszert, csak a reakciót kritizálhatja, de nem kritizálhatja a munkásmozgalomban felmerülő tévedéseket, sőt a szocialista államban észlelt igazságtalanságokat, hibákat? Szabad-e azt állítani, hogy aki jóakaratulag rámutat, személyes tapasztalatai alapján, egyes hibákra, visszásságokra egy szocialista államban, az a reakciót segíti romboló munkájában? Köztudomású, hogy az amerikai haladó szellemű zsidó mozgalom egyes tagjai, egyénileg és kollektive több ízben beszámoltak már a Szovjetunióban tett látogatásaik után az ottani állítólagos antiszemitizmus kérdésében tett megfigyeléseik s tárgyalásaik eredményéről. Mernék a los-angelesi munkástársak azt állítani, hogy ezek a vezető zsidó munkástársak e kérdés felvetésévé!, az amerikai reakció romboló munkáját támogatták? Természetes, hogy a reakció megragad minden alkalmat a szocialista államokban előforduló hibák eltorzításával, nagyításával a tömegek félrevezetésére. De szolgálhatják a haladó szellerpü emberek a szocializmus védelmének ügyét, ha strucc módjára a homokba dugják fejüket és napirendre térnek minden visszásság fölött? Vagy hűséges maradhat-e egy munkáslap abbeli szent fogadalmához, hogy olvasóinak megírja az igazságot mindig és minden körülmények között? A reakció csak ott és csak akkor tud romboló munkát végezni bármely szocialista államban, amikor az előforduló hibákat idejekorán nem számolják fel, mielőtt még azok olyan nagyarányúvá nőnek, hogy terepet nyújtanak komoly felforgató munkára. Ha van az 1956-os magyar ellenforradalomnak elvitathatatlan történelmi leckéje, akkor kétségkívül ez az! A los-angelesi munkástársakat bizonyára érdekelni fogja az a jelentés, amely pontosan egy héttel áz ő kritikai levelük közlése után jelent meg a New York Times első oldalán. Tekintve, hogy az általuk kifogásolt Neuwald-cikkek többsége a magyarországi gazdasági helyzet egyes megnyilvánulásait kritizálta, engedjék meg, hogy e cikkből néhány részletet idézzek: “A Csehszlovák Kommunista Párt egy szokatlanul hosszú 19,000 szavas kritikai nyilatkozatban élesen elitélte önmagát a közgazdasáq irányításában elkövetett katasztrofális tévedéseiért. "Ezek a tévedések az országnak több milliárd dollárnvi kárt okoztak." A kritika nyilvánosságra hozatalának célja az volt, hogy tömegtámogatást nyerjenek ama gazdasági reformok számára, melyeknek célja a régimódi központi kommunista tervezés heiyett a lazább és a gyárvezetőknek nagyobb kezdeményezési és működési lehetőséget nyújtó módszerek bevezetése. A részletezett kritikák közül nem egy azonos azokkal, amelyeknek megnyilvánulásaira Neuwald munkástárs rámutatott magyarországi beszámolóiban. így például rámutatott a kritika arra, hogy a termelési költségek magasak, a termelési mennyiség nem kielégítő, a munkások nem mutatnak megfelelő érdeklődést a termelés folyamata iránt, stb., stb. Állithatjuk-e azt, hogy a csehszlovák KP támogatja a "reakció romboló munkáját", amikor ily nyíltan, őszintén és félelem nélkül rámutat önmaga súlyos gazdasági, szervezeti és kormányzati tévedéseire, amelyeknek anyagi költségei valóban kolosszálisak? Vajon nem a csehszlovák nép, nem a csehszlovák szocializmus érdekét szolgálja-e az a kritika, amely, ha meglehetősen késve is, de ismét a helyes irányba fogja lerelni a csehszlovák állam és közgazdaság szekerét? Mi nem hisszük, hogy a magyar szocializmus építői visszariadnának — ha szükség volna arra — hasonló önkritikától, aminőt a csehszlovák szocializmus épitői gyakoroltak. És ezerszerte kevésbé nehézményeznek olyan jókaratu és talán még kritikának is alig nevezhető észrevételeket, amelyek Neuwald Írásaiban napvilágot láttak. Nem tudom megállni, hogy rá ne mutassak egy másik anti-kritikai magatartás következményére, amellyel ezek a los-angelesi munkástársak ugyancsak azonosították magukat. Ez pedig e sorok Írójának a magyarországi ellenforradalomnak a dominikai intervencióval való helytelen párhuzamba állításáról irt cikke volt. Rámutattam e cikkemben arra, hogy a haladó szellemű irók eddig nem leplezték le a párhuzam helytelen, téves voltát s megkíséreltem, ha nem is a legmegfelelőbb módon, a két történelmi esemény közti alapvető különbségek elemzését. Nos, néhány vezető munkástárs belekapaszkodva a cikk egy-két helytelen kifejezésébe, mindjárt az iró felszájkosarazását sürgette. Ehhez a felszáj- kosarazási ajánlathoz sajnos csatlakoztak a szóban- forgó los-angelesi munkástársak is, ahelyett, hogy azt szorgalmazták volna, hogy valóban felvilágosító kampány kezdődjön az 1956-os magyarországi események és a dominikai köztársasági invázió közötti különbség megmagyarázására. Ez nem történt meg. Egyes munkástársak azt hitték, hogy cikkem lebunkózásával az ügy el van “intézve.” Sajnos, ilyen jellegű ügyeket nem lehet igy elintézni. Talán, ha az illető munkástársak az én le- bunkózásom helyett sürgősen Írtak volna az enyém r.él jobb magyarázó cikket és elküldték volna azokat az amerikai békemozgalom vezéreihez, akkor nem fordult volna elő az a sajnálatos és szinte tragikus fejlemény, hogy a november 27-i nagy washingtoni béketüntetés egyik főszónoka, Carl Oglesby 40,000 békeharcos előtt megismételte pontosan azokat a magyar és szovjetellenes vádakat, amelyek tévességére e sorok Írója a maga szerény tehetségéhez mérten igyekezett elsősorban lapunk olvasóinak és azt követőleg az amerikai nagyközönségnek a figyelmét felhívni! 0 Oglesby a Students for a Democratic Society különben nagyszerű vezére e gyűlésen 40,000 ember hallatára ezt a kijelentést tette: “Sokan azt fogják mondani, rendben van, hogy elitéled az amerikai politikát, de hogy állunk a túlsó oldallal? Tény, csúnya helyzet van Csehszlovákiában és Lengyelországban és azok a dicstelen orosz tankok Budapest utcáin! stb., stb.” E sorok Írója meg van győződve arról, hogy a los-angelesi munkástársakat őszinte jóakarat hatja át, amikor korlátozni akarják akár Neuwald munkástárs, akár e sorok Írója szólásszabadságát lapunk hasábjain. Remélem, hogy fenti észrevételeim hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ebbeli magatartásuk rugóit kissé jobban elemezzék és nézeteiket ennek megfelelően módosítsák. A magam részéről soha nem jutna eszembe, hogy sürgessem a lap szerkesztőségét kritikai joguk bármily néven nevezendő legcsekélyebb korlátozására is. Figyelő ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! Vissza a dogmatikus elszigeteltségbe? BRONX, N. Y. — Nagy érdeklődéssel olvastam a Magyar Szóban a los-angelesi november 30-i lap- gyüiésen megjelent olvasois egyhangú levelét, melyet Cincár, Jehn, Berkowitz és Faragó munkástársak aláírásával küldtek be a laphoz közlés végett. Csodálkozom, hogy a gyűlésen megjelent 40 lapolvasó közül nem akadt egy sem, aki meglátta volna, hogy a Magyar Szó a mai helyzetben azon a helyes vonalon halad, amely úgy a munkásmozgalom, mint a lapolvasók érdekeinek legjobban megfelel. A los-angelesi olvasók ugylátszik vissza akarják vezetni a Magyar Szót a dogmatikus elszigeteltségbe és arra a helytelen álláspontra, amit az 1956-os ellenforradalmi évek előtt követett, vagyis, hogy Magyarországról az igazat nem szabad megírni. A Magyar Szó és Neuwald munkástárs nem Magyarország politikai vonalát, a magyar nép vezetőit vagy a magyar népet kritizálja, hanem azokat az egyéneket, akik valószínűleg Horthyék és Szá- lasiék visszamaradt követői és akik felelősek a lazsálásért, a bürokráciáért és minden olyan tettért, amivel Magyarország fejlődését akarják gátolni. Ezeknek az egyéneknek tetteit nemhogy el kell hallgatni, mint ahogy azt a kaliforniai lapolvasók javasolják, hanem igen is a leghatározottabb formában kell leleplezni és mindazokat, akik elősköd- nek a magyar népen, mert ha továbbra is hagyjuk őket elősködni, akkor annyira elhatalmasodnak, hogy újra egy ’56-os ellenforradalom fog belőle kifejlődni. Ezzel nem a reakció munkáját segítjük elő, hanem a Magyarországon élő romboló elemeket kívánjuk leleplezni. Magyarországon ma újságokban, rádióban és színházakban éppen úgy rámutatnak a hiányosságokra, mint ahogy Neuwald munkástárs teszi azt cikkeiben. Minden írásában az uj Magyar- ország vívmányairól fejezi ki elismerését és örömét. Hogy egyesekről megírja a véleményét, vagy kritikáját, ezzel csak szolgálatot tesz a magyar népnek és azok a kaliforniai olvasók, akik a hibákat el akarják hallgatni, teszik az igazi szolgálatot hallgatásukkal a reakciónak. A newyorki lapolvasók nagy számban egyeznek Neuwald munkástársunk cikksorozatával, melyben reális képet képet adott Magyarország fejlődéséről és egyes hibáiról. Róth Ernő A jogos kritikái alkalmazni kell BRANTFORD, Ont. — Senkit sem akarok megbántani, de amit nem tudok megemészteni, az ki- kivánkozik. Szeretnék néhány szóban válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket a Magyar Szó egyik munkatársa állítólag előidézett a lap azon olvasói szerint, akik nem szeretik, ha a demokráciát fékező egyénekkel szemben kritikát alkalmaznak. Kissé nevetséges és bosszantó is olyan hangokat hallani, hogy a magyar népi demokráciában bűnnek számit a jogos kritika. Ezt hozzák fel Neu- walddal szemben, aki helyszíni riportban meg merte kritizálni a demokráciát építő (?) lazsálókat. Szerintem erős kritikát kell alkalmazni azokkal szemben, akik megbújva — hol nyíltan, hol burkoltan — hátráltatják a népi demokrácia fejlődését Mi volt 56 előtt? Ezekről a kérdésekről újságjaink akkoriban nem Írtak, de akik látogatóban voltak Magyarországon, visszatérve, mintha kicserélték volna őket. Abban az időben belefojtották a szót azokba, akik ellen vétettek, azt mondták nekik, ha szólni mersz, kinyírunk, vagy elviszünk és ezt meg is tették főleg a demokratikusabb egyénekkel szemben. A reakció jól dolgozott abban az időben. S nem volt senki, aki a Rákosi-kormány- nak odadörögte volna, hogy vigyázz Matyi, mert a talaj kicsúszik a lábad alól (szegény Rákosi, hiába ült 16 évet a börtönben). Ma más a helyzet, a Magyarok Világszövetségénél is kérik a látogatókat, hogy mondják meg, hol milyen hibákat észlelnek, mivel vannak megelégedve, stb. Nem hiszem, hogy létezik olyan folyamatos építés, ahol tévedések, akarva, nem akarva, elő ne fordulnának; kritizálni való is mindig akad és igenis, a jogos kritikát alkalmazni kell, ha egészséges munkát akarunk végezni. Az egyoldalú beállítottság dogmatikus. Elvárjuk a jövőben is, hogy ahol hiba van, azt feltárják, hogy az illetékesek felfigyeljenek rá és igyekezzenek a hibákat kijavítani. j Frank Csetneky Ezeréves ezüstpénzeket — összesen 111 darabot — találtak Kormányos János szanki gazdálkodó földjén. A lelettel a helyi honismereti szakkör gyűjteményét gazdagítják.
