Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-03 / 5. szám
Thursday, February 3, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 PAPOK TÖMEGESEN MEGMOZDULTAK A VIETNAMI BÉKÉÉRT Goldberg, a U.S. ENSZ-követe, békéről beszél, de tudatában van a háború kiterjesztésének tervéröl Két hónappal ezelőtt alakult meg a Clergy Concerned About Vietnam 220 tagú szervezete, amely az elmúlt vasárnap este New Yorkban, a Marymount Manhattan College termében sürgős gyűlést tartott. Több mint 300 protestáns, katolikus és zsidó pap vett részt a gyűlésen. Túlnyomó többsége támogatta a vezetőbizottság nyilatkozatát a US csapatok Vietnamból való fokozatos kivonására, Észak Vietnam bombázásának feltételek nélküli megszüntetésére és mindazoknak katonai szolgálat alól való felmentésére, akiknek lelkiismerete ellenzi a háborút. A papok vietnami háború elleni szervezete a hét végén hasonló gyűléseket tartott sok helyen az országban. A vezetőbizottság nyilatkozatát Rev. Richard J. Neuhaus, a szervezet társelnöke, a brooklyni Saint John evangélikus templom papja olvasta fel. A nyilatkozat azt a javaslatot is magában foglalta, hogy az Egyesült Államok ismerje el egyenlő részvevőként a béketárgyalásoknál a délvietnami Nemzeti Felszabadító Front képviselőit. A nyilatkozat elitélte a kormány részéről az “őszinteség megdöbbentő hiányát” a vietnami diktatúrák sorozatának támogatásával; követelte a kongresszusi nyílt vitát a US vietnami beavatkozásáról; ellenezte a U.S. egyoldalú akcióját és azt ajánlotta ehelyett, hogy Vietnam kérdését terjesszék az Egyesült Nemzetek elé. A gyűlés szervezői és részvevői nem tudták, hogy ugyanaznap a US újból meginditotta Észak Vietnam bombázását, ezért, taktikai okokból, a vezetőség nem az elnök hanem Rusk külügyminiszter és McNamara hadügyminiszter ellen irányította kritikáját. A papok vietnami békebizottságának vezértitkára, Rev. William Sloane Coffin, a Yale egyetem protestáns lelkésze, nyilatkozatban azt a vádat emelte, hogy Rusk és McNamara félrevezeti a közönséget, amikor “az országot elindítja a katasztrófa útjára”. Rev Coffin azt is mondotta, hogy abban az esetben, ha a kormány újból elkezdi a bombázást, szervezetük országos vezetősége rendkívüli gyűlést hiv egybe, amelyen “naA leszerelési konferencia elé (Folytatás az első oldalról) legkisebb atomkisugárzásra reagálnak.) Szavahihető forrásból való értesülés szerint a B-52 több nukleáris bombát szállított és a lezuhanás után egy kivételével mindegyiket megtalálták. Később bombaszilánkokat találtak és spanyol orvosok jelentették, hogy a polgárőrök, akik a lezuhant repülőgéproncsoknál segédkeztek, radioaktiv besugárzást szedtek magukba. A besugárzás a gabonaföldeket is érte, ezért az egész környék termését emberi használatra alkalmatlannak nyilvánították. A két uj aluminium tengeralattjáró, amiket most oda kirendeltek, a “Thunderball” cimü fantasztikus James Bond filmre emlékeztet, mert nemcsak megfigyelő ablakokkal és vizalatti fényszórókkal vannak ellátva, hanem mechanikus “kezekkel” is, amelyek fel tudnak emelni tárgyakat az óceán fenekéről. Most már ugyanis a hírek arról szólnak, hogy nem atombombákat, hanem hidro génbombákat szállított a lezuhant repülő és ezeknek egyike a spanyol Almeria tartomány közelében 1,200 láb mélységben fekszik a tenger fenekén. Ha valaki egyetlen embert meggyilkol, arról a hírlapok az első oldalon a legczenzációcabb és legrészletesebb híreket közük, de amikor Spanyolország és a körülötte levő or=?á°nk lakosai millióinak élete és egészsége forog kockán, az e^ész Földközi-tenger vize megmérgeződhet. valamint állat- és növényvilága elpusztulhat beláthatatlan következményekkel, az ilyen híreket a sahn a be,cő oldalakon jelentéktelen cikkek formájában dugja el. Itt most nem a dús kénze’őtehetségü írók fantasztikus, tudományos re«énveiW)l van evő hanem milliók, talán az eeész emberiség életéről. Néhány ember határozatától függ. ki és mikor tud hozzányúlni e rettenetes fegyverekhez és ennek a tudata, végzetes felhőként lebeg mindannviunk élete felett. Mikor adtuk el emberi injainkat “egy tál lencséért”, hogy néhány ember határozhasson életünk. vagy halálunk felett? A Spanvolországban elveszett hidrogénbomba felkutatására kirendelt sürgős, nagyméretű intéz- tézkedések félre nem érthető módon megvilágitgyon erős lépéseket” foganatosítanak. Azt is kilátásba helyezte, hogy a jövő évi választásokon a lelkészek “béke-jelölteket” neveznek ki és támogatnak. Washington “béke-offenzivájára” vonatkozólag megjósolta a sikertelenséget, mivel a kormány nem ismeri el a “Vietcong” jogos helyét a tárgyaló asztalnál. A papok békeszervezetének nyilatkozatát nem Írták alá katolikus papok, főleg az egyház nyomásának következtében, de New Yorkban a szervezet helyi bizottságában annál könnyebben ment a katolikus papok támogatásának megszerzése.. Rév. Neuhaus mondotta, hogy a szervezet 220 newyorki lelkész védnökének több mint egyhar- mada katolikus papokból áll. A newyorki nagygyűlés pódiumán egy iiresen- hagyott szék kihangsúlyozta Rev. Daniel Berri- gan, a szervezet katolikus társelnökének távollétét, akit egyházi felettesei Latin-Amerikába rendeltek ki röviddel azelőtt, mert beszélni készült a lelkészek békebizottságának novemberi gyűlésén. A bizottságnak az a meggyőződése, hogy Father Berrigan-t elhallgattatták, “mert hangot emelt a vietnami háború ellen.” A National Council of Churches irodahelyiséget ad és személyzettel segíti a Clergy Concerned A világ minden részéből és az ország minden központjából jönnek a hírek, melyek arról számolnak be, hogy Johnson elnök döntése, hogy Észak-Vietnamot ismét bombázzák, nagy felháborodást keltett a békére törekvők táborában és azok között, akik félnek, hogy Johnson elhatározása fokozni fogja a háborút. A tömegfelháborodás nem csak Moszkvában, Pekingben és Hanoiban, de Párizsban, Londonban, Tokióban és számos más fővárosban is nagy arányokat ölt. Itt, az Egyesült Államokban, a nép hangulatát tükrözi vissza a szenátorok magatartása. A szenátusban, a vietnami háború fölötti vita ják ennek a veszedelemnek vérfagyasztó valóságát, amibe az emberiség saját mulasztása folytán sodródott. Ez ugyanaz a mulasztás, amellyel belenyugszunk abba, hogy egy maréknyi ember határozzon helyettünk, beleszólásunk nélkül afelett, hogy újból bombázzuk-e Észak-Vietnamot vagy sem; ez a maréknyi embercsoport határozta el a vietnami beavatkozást és most az ő határozatuktól függ — vagy az is lehet, hogy egyetlen ember, Johnson elnök akaratától —, hogy kiterjesszük-e a háborút egész Délkelet-Ázsiára, sőt Kínára. Még nem ütött az utolsó óra és megszólaltak a hangok a szenátusban, a képviselőházban és más befolyásos körökben, amelyek józan belátásra akarják bűrni a kormányt és különösen Johnson elnököt, hogy álljon ellen a “héják” követeléseinek a bombázás újraindítására és a háború nagyméretű kiterjesztésére. Egyre többen emelnek szót annak érdekében, hogy a kormány tekintse komolyan az un. “béke offenziváját”, bocsátkozzon tárgyalásokba a délvietnami Nemzeti Felszabadító Front képviselőivel. Lényegesen befolyásolja az errevonatkozó határozatot a külföldi diplomáciai nyomás, mivel még a nyugati kormánvok is e^vre nagyobb aggodalommal tekintik Egyesült Államok hajthatatlan meredekpolitikáját. A döntő befo’vás mégis az amerikai néo kezében ^an. mert ha nyíltan szót emelne, tiltakozna és kézze’foghatóan ellenállna a vietnami tömeg- gvilkossásnak és saját fiai oktalan feláldozásának, a vietnami háború máról holnanra véget érhetne. Az e®vre növekvő ellenállás kpü. hogv o’van méreteket öltsön, amely megmozditia az ország minden rétedét, nemcsak az intellektuális egyetemi kö^éDosztálvt. A nép között elteriedő amerikai békemozgalomra vár, hogy véaetve=sen a vietnami háborúnak és kivegve a militaristák igéből a nukleáris háború megindításának iehetőséaét. Most. hogy a genfi leszerelési konferencia összeült, a megoldásra váró bonvohilt kérdómk tárgva- lása előtt már most, egyszerű határozatot hozhatna olyan irányban, hogy a nukleáris hatalmak ne küld ierek fel atomfegyverekkel felszerelt repülőket. Már ez az esrvszerü, kezdeti lépés is eredményt hozhatna á világ biztonságának érdekében. About Vietnam szervezetét azon az alapon, hogy célkitűzéseik megegyeznek a National Council hivatalos áláspontjával, amint azt a múlt decemberi évi gyűlésükön lefektették. “Békéről’ ’fecseg Goldberg nagykövet Arthur Goldberg, az Egyesült Államok képviselője az Egyesült Nemzetekben arcátlan magatartással azt mondotta az Anti-Defamation League által tiszteletére rendezett banketten, hogy “Amerika, a Ho Chi Minh kormány rendíthetetlen, harcos magatartása ellenére is tovább folytatja béketörekvését.” Goldberg nagykövet kétszínűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a fenti idézet, mert amikor ünnepi beszédében erről szólt, nem csak tudott Johnson elnök azon határozatáról, hogy Észak- Vietnamot ujrabombázzák, hanem ő maga is részt vett e döntés meghozatalában. Minden jel arra mutat, hogy Johnson arra használja fel Goldberg követet, hogy próbálja hamis jelszavakkal félrevezetni úgy a világ, mint az ország közvéleményét. Ezt a célt szolgálta Goldberg nagykövet beszédének különösen azon része, melyben felsorolta a Johnson adminisztráció szándékait. “Mi nem akarunk állandó hadibázist Vietnamban.” “Dél-Vietnam politikai kormányformáját a nép határozza meg, demokratikus eszközökkel.” “Észak és Dél-Vietnam népe határozza el az ország egyesítésének kérdését.” A Johnson-adminisztráció minden CSELEKEDETE ellentétben áll a Johnson-kormány képviselőinek FECSEGÉSÉVEL. folyamán, az egyik legfontosabb beszédet Aiken, vermonti rapublikánus szenátor mondotta. Beszédéből érdemes kihangsúlyozni a következőket: "Johnson nagy hibát követett el, amikor elrendelte Észak-Vietnam ujrabombázását, amely szörnyű, pusztító világkatasztrófához vezethet. “Ahelyett, hogy 500,000-re emeljük az amerikai hadakat Vietnamban, jobb lenne, ha McNamara hadügyminiszter benyújtaná lemondását." Kennedy szenátor beszédében mondotta: “Ha Észak-Vietnam ujrabombázását politikai lépésnek tekintjük, akkor katasztrófa felé roha.'- nunk'" ',rl'' r>,: Az országban működő számos békeszervezet tüntetéseket szervez New Yorkban, az Egyesült Nemzetek épülete előtt, a Times Square-en, ugyancsak Washingtonban, San Franciscóban, Chicagóban és más városokban. ALSÓK JÁNOS A TELEVÍZIÓN Az elmúlt vasárnap, január 30-án este 6.30-tól 7 óráig a Channel 2, Eye on New York programján régi barátunkat, Albók Jánost volt alkalmunk köszönteni. A kitünően elkészített program bemutatja a ma 70 éves embert, aki 40 éve fényképezi New York város népét és tájait. A Madison Ave. és 96. utcánál lévő szabómühelyében dolgozva szólal meg Albók és elmondja, hogy miként érkezett Amerikába Magyarországról 1920-ban, kis csomagjában fényképezőgépével és miként jutott tudatára annak, hogy ha élni akar, folytatnia kell szabómesterségét. Közben azonban soha sem mondott le arról, hogy a fényképezőgépével megörökítse mindazt, ami figyelmét megkapta. így azután 30 éves Graflex-szével szabómühelyének ablakából fényképezni kezdett. Több mint 500 fényképe suhant el szemünk előtt a félóra alatt, me’vekhől me<n*mt>rhettiik -■»ririt ,->7 asszonyokat, férfiakat, gyermekeket, akik Albók életét benépesítették az e’muU évtizedekben. A ]er'me'*kanóv'v' kéneket a 30 "w évek dep- rpcS7ióia alkalmával ké-züette. 'ime!vak visrzaem- ’ékeztették őt azokra a visionvokra. meiveket ott- ha^vott szülőföldjén. Itt látiuk a ké-eeetőt, az utcai árust, a hontalan munkanélkülit, a? e^vszerü olasz háziasszonyt, az öre^ np^t. stb.. stb. Sok volna felsorolni mindazt, ami A’bók lencséiére vett és ame’v kénekből a te’evwm o’v cok érdekedet szemünk elé hozott. Gvönvörüek a n»vVorki Central Parkban készített kének a gyermekekről, fiatalokról. öregekről egyaránt. A rendkívül szórakoztató és e°vben nevelő programot szép kísérőzenével látta el a tv »-aridezőség. A program példaként szol'm’hat a iimő-o azoknak, akik a televíziót csak ölem szürke-árokra akarják fe'használni. Köszönetünk«* küldőik AlHók Jánosnak és őszinte jókivámásemkat. hn^v teljesül- , iön azon óhaia. ho?v mé« sok évtizedekig lencséiére vehesse mindazt, amit arra érdemesnek és érdekesnek talál. . _ TÜNTETÉSEK ORSZÁGSZERTE JOHNSON DÖNTÉSE ELLEN /
