Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-27 / 4. szám

Thursday, January 27, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD s SZÖVETSÉGESEINKET IS GYILKOLJA AZ “ÁRTALMATLAN” GAZ- EGYRE TÖBB A POLGÁRI ÁLDOZAT - U.S. PILÓTÁK IS ELLENÁLLNÁK A NÉPIRTÁSNAK A vietnami amerikai parancsnokság és Washing­tonban a Pentagon szószólói nyíltan beismerik, hogy gázokat használnak a Nemzeti Felszabadító Front katonasága és gerillái ellen, de állandóan azt állítják, hogy ezek a gázok ártalmatlanok, csak rövid időre teszik harcképtelenné az ellenséget. Na gyón feldicsérték ezeknek a gázoknak a használa­tát azon az alapon, hogy ha véletlenül a polgári lakosságot éri, nem okoz halált. Az alábbi sorok, amelyeket a N. Y. Times janu­ár 13-án félreeső helyen, pársoros jelentésben kö­zölt le, homlokegyenest ellentmondanak ezeknek az állításoknak: "Saigon, január 12. (Reuters) — A Vietcong gerillák ellen használt nem-mérges gáz és füst, Saigontól északnyugatra megölt egy ausztráliai katonát és még 6 katona kórházi kezelésre szo­rult, a szószólók szerint. Robert Bowtell 24 éves káplárt a gáz megfojtotta, annak ellenére, hogy gázmaszkot viselt." U.S. helikopterek elsüllyesztettek egy polgári személyhajót A Times ugyanezen számában, a harmadik oldal belső sarkának alján jelent meg a következő hir: “Saigon, jan. 12. — Dél-vietnami hivatalos for­rások jelentették, hogy amerikai helikopterek szombaton tévedésből elsüllyesztettek egy polgári hajót Saigontól északnyugatra 35 mérföld távolság­ban. "A hivatalos amerikai szószóló mondotta, nem volt alap feltételezni, hogy a hajó ... nem a Vi­A New York Post vietnami tudósitója, Pete Hamill a fenti címen irt beszámolót a lap jan. 18-i számában. Egyes részeit kommentár nél­kül közöljük. Saigon, január 7. Minden háborúban vannak, akik meghalnak és vannak akik összeszámolják a veszteséget. A gyalogos ott fekszik a rizsföld mo­csaras bűzében, a lábai rothadnak a bakancsban, bőrét a piócák szívják, az izzadtság végiggördül ar­cának barázdáin, a félelem felkavarja a gyomrát, alábbhagy, majd ismét munkához lát. Néha, ilyen körülmények között a halál, vagy a sebesülés meg­könnyebbülést jelent. Akkor a csata végén, mikor a fegyverek elcsendesedtek, benyomulnak a hiva­talnokok, hogy összeállítsák az iszonyú statisztikát és a katonai gócpont városaiban emberek, hütött irodahelyiségekben ülnek Írógépeik mellett, ott ké­szítik el a sajtójelentéseket abban a reményben, hogy valahogyan az ilyen statisztika enyhíti a mez­telen valóságot. “Ez sohasem sikerül, de azért mindig megpróbál­ják. Ebben a háborúban minden nap ezzel próbál­koznak Saigonban, délután 5 órakor az USIS (U.S. Information Service) nagy, fehér épületében... Ez mindennapi rituális szertartás Saigonban, a hét minden napján, ünnepeket beleértve. Egyszerűen “briefing”-nek, felvilágosításnak nevezik és leg­jobban emlékeztet a futballmeccs utáni eredmény­beszámolóra, vagy egy ingatag részvénytársaság­ban a részvényeseknek tett jelentésre. “Gondolom, az itteni kiterjedt amerikai műkö­dés mellett, nincs más módja a beszámolásnak. Ebben a háborúban nincs frontvonal. Nincsenek nagy előnyomulások, melyekről jelenteni lehet, mint pl. Patton előrenyomulásáról az Elbá-nál. Semmi sem világos, csak összecsapások vannak és emberek leszállítása olyan helyekre, amelyeket az újra átirt jelentésekben a ‘Vietcong által meg­fertőzött’ területnek neveznek. Ott megölnek a Vietcong közül annyit, amennyit csak tudnak, az­után kivonulnak. “Ez az 5 órai beszámoló valami gyászos társas­játékra emlékeztet. Mikor én is jelen voltam eze­ken, Harold Kaplan, a U.S. Mission sajtóirodájának főnöke elnökölt. Magas növésű, jóhumoru ember, aki annyira őszinte, amennyire állása megengedi és aki megérti, hogy a háború híreinek kibocsátása a legérzékenyebb feladatok közé tartozik. “Kaplan legfőbb ellensége a hazugság és félre­vezetés azon hosszú láncolata, amely a sajtó és a U.S. követség között elmérgezte a viszonyt az utóbbi négy évben. A Diem-kormány alatt a U.S. követség abban a kellemetlen helyzetben volt, hogy vagy hazudik a szövetséges kormányfő érde­kében, vagy megmondja az igazat és a kormány etcong hajója volt... "A dél-vietnami hivatalos körökből jelentették, hogy nem Vietcong gerillák, hanem polgári egyé­nek voltak a hajón. "Dél-vietnami privát forrásból jelentették, hogy a hajó elsüllyesztése nagy felháborodást keltett a polgári lakosság között. "A Hano-i rádió jelentette, hogy az incidens­ből kifolyólag több mint 200 polgári egyén a vizben lelte halálát. A dél-vietnami privát for­rások szerint legkevesebb 20 egyén fulladt víz­be, de lehet, hogy ennél sokkal több." Egyes U.S. pilóták ellenállnak a népirtásnak Fernand Gignon svájci újságíró számos látoga­tást tett Vietnamban. Nem barátja a népi erők­nek és több alkalommal élesen elitélte a “kom­munisták” működését. Ezért különösen érdekes Párizsban megjelent legújabb könyve “Les Amé- ricains face au Vietcong”, amelyből idézzük a kö­vetkezőket: "Magában a katonaságban a pilóta-tisztek mo­rális okok miatt egyre inkább megtagadják a szolgálatot. Azt hitték, hogy háborúba mennek, vagyis hogy a csapatokra szórnak tüzet, napal­mot és szembenéznek az ellentüzzel, a támadás és ellentámadás hagyományos módján, amely­ben nem szerepelnek morális meggondolások. Azt találták, hogy falvak és rizsföldek felégeté­sére, erdők elpusztítására és egyre nagyobb te­rületen minden emberi és állati élőlény kiirtá­sára használták fel őket. Van valami aljas a összeomlásának tanúja lehet. A U.S. követség évekig a hazudozást választotta és mikor végül a Diem-kormány mégis összeomlott, az amerikai kö­zönség egyszerre észrevette, hogy a Vietcong elleni háborút úgyszólván elvesztettük. Egyesek még most is a riportereket, akik az igazságot akarták megírni, okolják a mocsaras háború Veszteségei­ért. “Ma, az amerikai csapatok óriási kiterjesztésével és annak a tudomásul vételével, hogy nagyméretű amerikai háborúban vágjunk, az ilyen emberek, mint Kaplan mindent megtesznek, hogy amilyen őszintén és gyorsan lehet, a közönséget tájékoztas­sák. De még mindig egy csomó szójátékkal csürik- csavarják az igazságot. Most sem mondjuk meg, hogy az amerikai vagy dél-vietnami csapatokból hányán estek el, csak annyit jelentünk, hogy a “mieink” “könnyű”, vagy “mérsékelt” veszteséget szenvedtek (itt még senki nem nevezte súlyosnak a veszteséget, még az Iadrang völgybeli harcokban sem, ahol 240 amerikai halt meg és sok százan megsebesültek). ’ ’ A múlt évben a Szovjetek 450 millió dollár ér­tékű búzát vásároltak Kanadában, amellyel 600 millió dollárra emelkedett az összeg, amelyet a Szovjetek a nyugati államokban gabona vásárlásá­ra fordítottak. Ugyanakkor Amerikában 900 millió bushel fe­lesleges búza van raktáron, a raktározás évenkint súlyos milliókba kerül és mindez azért, mert az amerikai hajókon való szállítás 11 és fél centtel emelte volna a búza árát bushelonkint. Az üzletet Kanada csinálta —, az amerikai ha­jóstársaságok, rakparti munkások és matrózok el­veszítették, amit az északi szomszéd nyert. • • • Sargent Shriver, a Peace Corps eddigi vezetője feladja hivatalát és minden idejét másik fontos megbízatásának, a nyomorenyhitő kampány veze­tésének szenteli. Helyébe Johnson elnök Jack Hood Vaughn helyettes külügyminisztert nevezte ki. A Pentagon adatai szerint nagyobb arányban halnak meg tisztek a vietnami háborúban, mint a koreai és a második világháború alatt. Tíz vagy tizenöt amerikai reform rabbi a jövő nyáron Nyugat-Németországba megy, hogy ott a zsidó vallásról és a zsidó népről előadást tartson. , KIOLVASTAD A LAPOY? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! Strategic Air Command indokolatlan támadásai* ban, amikor egyetlen napon 310 légitámadást is elrendel, vagy egyszerre 50 B-52-es repülőt küld védelem nélküli célpontok ellen. Az ilyen embertelen, őrült céllövészetnek talán lenne va­lami értelme, ha siettetné a háború végét, de arra még kilátás sincsen. Hol itt, hol ott feléb­red a lelkiismeret. 'Ez már nem háború', mond­ják egyes tisztek, 'ez népirtás.' A morális kétke­dés és a vallásos meggyőződés gyakran majd­nem lázadásra készteti őket; felmentést kér­nek ... "A vezérkar nyilatkozatot irat alá ezekkel a lelkiismeretbeli ellenállókkal, amelyben a pi­lóták megígérik, hogy amikor visszatérnek az Egyesült Államokba, sem a hazatérésük okát, sem amit láttak nem hozzák nyilvánosságra. Diszkrét módon a tiszteket egyelőre lefokozzák és katonai jogaiktól megfosztják. Amikor haza­térnek, nagyobb egyedüllétben találják magu­kat, mint a sivatagban. Némelyik elmegyógyin­tézetbe kerül." ★ Legújabb! Az amerikai repülők vegyszerekkel! pusztítják a rizsföldeket, amelyek netalán táplálék­kal látnák el a szabadságharcosokat. A világ népességének nagy része eddig is kop­lalt. Az amerikai repülők jóvoltából igy szaporodni fog a koplalók száma. Ez a hir néhány nappal a "szeretet ünnepe" előtt érkezett! Soha jobbkor!! Pont, vessző vagy felkiáltójel A N. Y. Times január 9-i vezércikke anali- . zálja Johnson elnök "béke-offenziváját" és g megállapítja, hogy Washington és Hanoi állás- g pontja, legalábbis szóbelileg sok kérdésben | azonos. A vezércikk szerint mindkét fél meg- | egyezik a következőkben: A béketárgyalások- | nak az 1954-es Genfi Egyezmény kell, hogy | az alapja legyen. A Vietcong résztvehet a tár- I gyalásokban. Dél-Vietnam belügyeit a vietna- 1 mi nép kell, hogy intézze. Választásokat kell I tartani. Az országot békés módon kell egyesi- * teni. A megállapodás független, semleges dél- * vietnami állam létrejöttére vezet, külföldi bá- ■ zisok és amerikai csapatok nélkül. A genfi * hatalmak garantálnák az egyezség betartását, ( ezek közé tartozik az Egyesült Államok, a „ Szovjetunió, Kína, Anglia és Franciaország y a háromtagú nemzetközi ellenőrző-bizottság y felügyelete alatt. A vezércikk kifejti, hogy mindezeket ma- | gában foglalta az a 14 portos memorandum, I amit Humphrey alelnök, Goldberg ENSZ-kö- II vet és Harriman különleges megbízott szét- II osztott a különböző kormányoknak a béke- B offenzivával kapcsolatos küldetéseikben. Igen * ám, de ott van a bökkenő, hogy Hanoi félté- ® teleinek harmadik pontja kétértelmű és ezt ™ Washingtonban úgy értelmezik, hogy Dél- . Vietnamnak, akár tetszik, akár nem, a Fel- „ szabaditó Front programját kell elfogadnia. « Tulajdonképpen egy mondatról van szó: a « Hanoi-i szövegben ez áll: "Dél-Vietnam belső g ügyeit saját népe kell, hogy intézze, a NEM- g ZETI FELSZABADÍTÓ FRONT PROGRAMJA- g VAL ÖSSZHANGBAN, külföldi beavatkozás R nélkül." II Az eredeti szövegben két vesszőn múlik, I hogy eféleképpen is lehessen értelmezni: II "Amint a NEMZETI FELSZABADÍTÓ FRONT II PROGRAMJA KIMONDJA ..." Ha ezt igy ér- » telmezik, akkor Washington mindjárt köny- * nyebben lélegzik és lehetne tényekről beszél- J ni —, ha Washingtonban úgy kívánnák. J Végül a Times vezércikke feltalálta a Kolum- J busz tojását, illetve megállapította, hogy a kormánynak ugyanazt kellene tennie, mint . amit Kennedy elnök tett a kubai krízis ide- g jén: "Azonnali, határozott választ kellene küi- y denie, lehetőleg bizalmas utón, amely kihang- g súlyozza az észak-vietnami nyilatkozat elfogad- y ható részét, a nem elfogadhatót ne emlitse." g A vezércikk ezen szavakkal végződik: "A i; bizalmas üzenetben Johnson elnök felajánl- N hatja, hogy elküldi külügyminiszterét Genf- V be, vagy bárhova, hogy ezen az alapon minél 1 előbb tárgyalhassanak. Az ajánlattal együtt I mehetne egy Ígéret, hogy a konferencia ki- I egészitéseképpen a U.S. csatlakozna más kor- * mányokhoz, amelyek segítenek a saigoni és a ■ Vietcong delegátusoknak a békés politikai J megoldás keresésében." Nem is fontos szerintünk, hogy hiányzik-e . vessző, pont vagy felkiáltójel a Hanoi-i üze- . net szövegéből. Ha Johnson komolyan békét . akar, könnyen megtalálhatja a módját. ____________-_________________________H AKIK MEGHALNAK ÉS AKIK MEGSZÁMOLJÁK A HALOTTAKAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom