Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-06 / 1. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 6, 1966 Victor Perlő: U A napalm gyártói Amerikaiak és svédek egyformán tiltakoznak a napalm használata ellen. Nemrégen a Franklin és a Marshall egyetemek diákjai, az előadások előtt reggelenként piketeltek a Hamilton Watch Factory előtt, Lancaster, Pa.-ban, tiltakozásul a gyár által készített óraszerkezet ellen, amelyet a napalm bombáknál használnak. Tudomásom szerint a városi napilapok erről nem jelentettek. A napalm készítőinek a neve nincs titokban tartva, csak rendszerint nem hozzák azokat nyilvánosságra. A tüzbombázásra használt gazolin megko- csonyásitására szolgáló napalmot Thickener (sűrítő), Incendiary Oil (gyújtó olaj), Ml és M2 néven gyártják. Itt következnek a nyersanyag szállítók címei és azon napalm készítő gyárak címei, amelyekről tudomást szereztem. Tennessee Gas Transmission Co.: Tennessee Building, Houston, Texas. A napalmot a Nuodex Division egyik gyárában készítik, valószínűleg Elizabeth, N. J.-ben és egy másik vállalat, a California Ink Co. Berkeley-i gyárában. Az utóbbi cégnek az irodája San Franciscóban, 545 Sansome St. alatt van. Chemetron Corp.: 840 N. Michigan Ave., Chicago. A napalmot McGean Chemical Co. alvállalata készíti. Irodájának cime: Midland Bldg., Cleveland, Ohio. Martin Marietta Corp.: 350 Park Ave., N. Y. A napalmot alvállalata, a Southern Dyestuff Co., Charlotte. N. C., készíti. Nopco Chemical Co.: 60 Broad St., Newark. Fő gyártelepe Harrison, N. J.-ben van, de nem egészen bizonyos, hogy a napalm ott készül. Witco Chemical Co.: 122 E. 42. St., New York, N. Y. Leffingwell Chemical Co.: Whittier, Cal. A két és fél milliárd dollár vagyonú Tennessee Gas Transmission Co. a világ legnagyobb gáztársasága. Igazgatósági tagjainak többsége dúsgazdag texasiakból áll, de a wall-streeti és a bostoni bankároknak is nagy befolyásuk van benne. Ezek a Stone & Webster, a White,Weld & Co., a Chase Manhattan Bank, valamint chicagói és san-francis- coi pénzmágnások. A legnagyobb üzemi gázgyárat, a Chemetron-t, Kentucky-i pénzemberek vezetik, chicagói és wall- streeti tőke segítségével. A National Lead Co. elnöke Joseph A. Martino, a Chase Manhattan igazgatója, a Chemetron igazgatóságának is tagja. Mindkét vállalat fontos napalm-készitési felszerelést szerzett be ugyanakkor, amikor a vietnami háború kiterjedése a piacot is kiterjesztette. A Tennessee Gas vegyi anyagait egy alvállalata, a Tenneco kezeli. 1963-ban a Tenneco megvásárolta a Newport Hayden Chemical Co.-t, amelynek Nuodex Products alvállalata gyártja a napalm-ot. 1965 tavaszán a Tenneco tulajdonába került egy másik régi napalm készítő vállalat, a California Ink Co. Ugyanakkor a Chemetron megvásárolta a McGean vállalatot és eldicsekedett avval, hogy McGean volt a vezető napalm készítő a második világháború alatt. Hogy a Tennessee éppen ilyen “kedvező” időben tudta megszerezni a California Ink-et, azt evvel lehet megmagyarázni: Stephen D. Bechtel Jr., az óriási Bechtel Com struction Co. alapítójának fia, úgy a Tennessee Gas Transmission Co.-nak, mint Crocker-Anglo National Banknak az igazgatója. Ez a bank intézte az átutalásokat a California Ink részére és igazgatója William Pfleuger, a California Ink-nek is igazgatója volt. A Martin Marietta, mint municiógyár, a fennmaradásáért folytatott küzdelmet, amióta évekkel ezelőtt elvesztette a bombagyártási megrendeléseket. Miután a vietnami háború a napalmnak és más hasonló gyártmányoknak uj piacot teremtett, a gyár ugylátszik lábraállt. A Witco Chemical Co. legfőbb részvényesei a Wishnick család tagjai. Befektető bankárai: Smith Barney és Goldman Sachs, akiket az igazgatóságban Harcourt Amory, ill. Gustave Lehman Levy képviselnek. Arthur Radford volt tengernagy, a Bankers Trust uj tanácsadója, szintén tagja az igazgatóságnak, valamint Rudolf G. Sonneborn, akinek olajmilliói házasság révén a Schiff családhoz (N. Y. Post) kapcsolódnak. Szépszámú milliomos társaság egy másodrangu vegyi vállalatban! Ugylátszik, a napalm és más hasonlók révén határtalan növekedésre számíthat. A napalm gyártói már eddig is nagyon jó üzletet csináltak a vietnami háború kiterjesztéséből. A Tennessee, ez év első hat hónapja alatt, 23 százalékkal többet adott el és a hasznot 70%-kal növelte. A Martin Marietta cég áruforgalma még mindig csökkenőben van, de a haszon “irányváltozást mutatott” és az év harmadik negyedében emelkedni kezdett. A Chemetron, 1965 első 9 hónapjában megrendelését 24%-kal, hasznát 80%-kal növelte. A Nopco megrendelései 6%-kal, a haszna 90%-kal emelkedett ugyanezen idő alatt. A Witco vállalat 8%-kal nagyobb forgalmat és 5%-kal nagyobb hasznot könyvelt el. Mindezek a vállalatok, a Martin Marietta kivételével rekord hasznot értek el 1965-ben. A három legnagyobb katonai petróleum-szállító vállalat Dél-Vietnamban a Standard Oil (N. J.), 30 Rockefeller Plaza, N. Y., Caltex (Standard of California, 225 Bush St., San Francisco, és a Texas Co. 35 E. 42. Str., N. Y.) és a Shell Oil, 50 West 50. St., N. Y. (az Anglo-Dutch Royal-Shell csoportból). A Business Week jelentette (junius 12-én), hogy ez a három vállalat kiterjeszti elosztó központjait Dél-Vietnamban, hogy “kielégítse a katonai szükségleteket” és most tárgyalnak a dél-vietnami “kormánnyal” 19 milliós olajfinomító felépítéséről. Római és amerikai birodalmak A Wall Street tőzsdeügynökei “Bombákat Hanoira” gombokkal parádéznak, mialatt az egyre fokozottabb mészárlás rekordmagas osztalékokat eredményez a Dow-Jones átlagokban. A megnövekedett haszon nemcsak a 13 milliárd dollárral felemelt hadi költségvetésből ered, hanem a vietnami nép és más megszállott országok népeinek közvetlen kihasználásából. Már sok amerikai megtanulta, hogy amikor Washingtonban azt mondják: “Vissza akarjuk tartani Kina terjeszkedését”, ez alatt azt értik, hogy: “Bázist keresünk, amelyről megtámadhatjuk Kínát.” Kevesebben értik meg azt a másik sablonos kijelentést: “Azt akarjuk, hogy a délvietnamiak szabadságban éljenek, a szomszédaik beavatkozása nélkül”, amely valóban azt jelenti: “A délvietnami népet rabszolgaságban akarjuk tartani és nem akarjuk, hogy beavatkozzanak gyarmati uralmunkba.” Nagy U.S. ipari befektetéseket jelentettek be Dél-Vietnamban 1965 közepén. Jelenleg a Bank of America és a Chase Manhattan, a két legnagyobb bank kér engedélyt a dél-vietnami kormánytól Saigonban bankfiókok felállítására. Ez olyan, mintha David Rockefeller a sofőrjét kérvényezné, hogy kocsikázni mehessen. A harmadik legnagyobb bank, a First National City alelnöke Henry M. Sperry Saigonba érkezett terepszemlére és kijelentette: “Hiszünk abban, hogy megnyerjük a háborút. Utána az újjáépítés óriási feladata áll önök előtt. Ehhez finanszírozás kell és ahhoz pedig bankok kellenek. Azt hiszem, a kormány tisztában van avval, hogy szükség lesz amerikai bankokra. Nem lenne következetes, ha angol vagy francia bankoknak engednék meg a bank-kereskedelem monopo-- lizálását, elvégre Dél-Vietnam gazdasága egyre job ban az Egyesült Államok felé irányul” (N. Y. Times, dec. 9). Fején találta a szöget, Mr. Sperry. Önt nem érdeklik a béketárgyalások, csak a feltételek nélküli győzelem és a “győzelem” azt jelenti, hogy a U.S. bankárok átveszik a francia gyarmatosítók monopóliumát. A Morgan Guaranty Trust máris finanszírozza a Standard Oil olajfinomítóit és Vietnam, mint óriási lehetőség tűnik fel a legnagyobb U.S. pénzügyi csoportok előtt. Vizsgáljuk meg a hadibázisok építkezését. Bevallottan, ezeket nemcsak a háború tartamára építik, hanem a U.S. katonai hatalmának állandó bázisául a Bank of America és a Chase Manhattan pénzügyi befolyásának biztosítására Délkelet-Ázsiá ban. A már megkötött szerződések több mint 300 millió dollárt tesznek ki és a jelentések szerint jóval a félmilliárd dolláron felül emelkednek. Az amerikaiak megkaparintották a hadibázisok céljára kiszemelt területeket anélkül, hogy a vietnami “kormány”-hoz fordultak volna. Egy amerikai katonatiszt, kezében fekete zacskóval körüljárt és pénzt osztogatott ki ott helyben a “tulajdonosoknak és ügynököknek” (N.Y. Times, 7/4/65) — olyasféleképpen, mint ahogyan annakidején Manhattan szigetét vásárolták meg az indiánoktól. A nagyméretű építkezés olyan arányban terjed ki minden hónapban, mint amilyen arányban az amerikai csapatok szaporodnak. Ez máris 15 millió dollárt tesz ki. A munka 97%-át Morrison Knud- sen vezetésével négy amerikai épitővállalatból álló szindikátus kapta meg. (3%-ot a vietnami építkezőknek hagytak.) “Az építkezést az alapköltség és a későbbi költségek előre megszabott díjazásával fizetik meg, ami azt jelenti, hogy a U.S. kormány kifizeti, tekintet nélkül arra, hogy mibe kerül” (Ossining Citizen Register, 12/7) vagyis bármenynyire megduzzasztják is a számlát. A munkát 22,710 vietnami munkás végzi, havi 800 ezer dollár összfizetéssel, ebből a munkásokra fejenként 35 dollár jut. Feltételezhetjük hogy napi 10 órát dolgoznak heti 6 napon át (könnyen meglehet, hogy ennél többet), ez napi 1 dollár 40 cent, 14 centes órabér mellett. A munkabérek csak öt százalékát teszik ki a szindikátus által felszámított “költségeknek.” Nemsokára 60 ezer vietnami munkás fog dolgozni ilyen körülmények között. A munkások fölött 1,433 amerikai felügyelő rendelkezik, legtöbben szolgálatukat kitöltött pénzéhes katonák. Ezek havi 1,000—1,400 dollár fizetést húznak, adót nem kell fizetniük és 50 ezer dolláros életbiztosítást is kapnak. A fehér, amerikai munkavezetők és strómanok 30—40-szer annyi fizetést kapnak, mint a szinesbőrü vietnami munkások. Ilyen nagy különbséget még Mississippiben sem lehet találni, ahhoz Dél-Afrikába, vagy a portugál gyarmatokra kell menni. Hogyan találnak az építkezők munkásokat olyan helyeken, mint a Camranh-öböl, a nagy városok mellett? A falvak tömeges elpusztítása, a parasztkunyhók lebombázása, a rizstermés vegyszerekkel való elpusztítása ezrével a U.S. koncentrációs táborokba kényszeríti a parasztokat, ahol nincs más választásuk, mint az amerikaiaknak dolgozni, vagy éhenhalni. A Guam-ról indított egyetlen légitámadás, ennek a 22,710 munkásnak a kibombázására, többe kerül, mint amennyit mindannyiuknak egy hónapra fizetnek. Az AFL-CIO vezetőbizottságának a háborút pártoló határozata valójában ezt a vietnami “open shop”-ot, a megkülönböztetett kényszermunkát támogatja, sokkal alacsonyabb munkabérek mellett, mint amiket már két generációval ezelőtt az amerikai építő szakszervezetek űgyanezektől az alkalmazóktól kiharcoltak. Richard Wilson a fennálló rendszert mindig pártoló rovatiró, Washingtonból Írja: “Miért harcolunk Vietnamban, annak megállapítására sokkal őszintébb analízis kellene, mint amire Johnson elnök képes a belföldi politikai viták korlátozásai közepette.. . Valóban úgy van, amint a ‘peacenik- ek’ mondják, hogy mi a világ rendőrei akarunk lenni... Amit mi keresünk, még ha a kormány szószólói tagadják is, az a Pax Americana (Amerika által diktált béke. Szerk.)... A világ minden táján kifejtett működésűnk, amint Kosygin miniszterelnök mondotta, valóban a Római Birodalomra emlékeztet, amikor az katonai és gazdasági hatalmát az egész világra kiterjesztette... A második világháború következtében a világ legerősebb nagyhatalma lettünk. Ritkaság, hogy egy vezető ország ennyi hasznot húzzon egyetlen háborúból, mint amennyit mi huzunk. Igaz, nem hódítottunk meg magunknak területeket, de katonai erőnket az egész világra kiterjesztettük és példátlan hatalommal és befolyással avatkozunk be más országok politikájába... Ezt a pozíciónkat nem könnyen adjuk fel.. . ” (Citizen Register, dec. 15.) Mindez, az imperializmus működése a jelenkorban — de brutalitásának és kizsákmányolásának méretei a régi rómaiakat pitiáner zsebtolvajok színében tüntetik fel. V. P. jjj3S*SS*XWSXSSSSS3SS3S3S3l«^^ ESHÁZ és CUKRÁSZDA \ Third Avenue, New York, N. Y. Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 5 le, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- 5 torták. — Postán szállítunk az ország í den részébe. — Este 7.30-ig nyitva
