Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-30 / 26. szám
I Hl AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGÁRIÁM WORD Thursday, June 30, 1966 li Á ü §Hj C Él "8" ET © Kávé, kakaó, tea, szövet, vászon, gyapjufonal, cipő, automobil ■ A Hl Hl E H 1 L U kerékpár, rádió, há^artási és iparcikkek megrendelhetők MAGYARORSZÁG és CSEHSZLOVÁKIA területén élő címzettek részére. A csehszlovákiai TÜZEX csomagok teljesen különböznek a magyar IKKA csomagoktól MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK FÖÜGYNÖKSÉG AMERIKA TERÜLETÉRE U.S. RELIEF PARCEL SERVICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 East 80th Street — NEW YORK 21, N. Y. BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a 2nd Avenue-ről A Keleti Népünnepélyünk s a Szüreti Mulatságunk alkalmat ad olvasóinknak, hogy elbeszélgessenek egyről-másról és véleményt cseréljenek olyanokkal, akik ritkán vesznek részt olyan gyűléseken, melyek lapunkat kritika tárgyává teszik. Ilyenkor a régi barátok összeülnek a kellemes kerthelyiségben és beszélgetnek. Persze a legfontosabb amiről ilyenkor beszélni szoktak, hogy “milyen szép és kedves az én unokám”, vagy “mennyivel szebb vagy okosabb az enyém”. Persze, ezen kívül szóba kerül az általános világhelyzet és közvetlenül a Magyar Szó helyzete is. Egy ilyen beszélgetés alkalmával egyik munkástárs rámutatott arra, hogy a Magyar Szó “személyi kultuszban” szenved, mert hát hogy van az, hogy a számtalan kitűnő irás, mely megjelenik lapunkban, a legtöbbször a belső oldalon kap helyet, de közben Neuwald munkástárs cikkeit külön fekete betűkkel és sokszor keretben az első oldalon jelzi a szerkesztő. Ez részrehajlás, igazságtalan a többi külmunkatársak iránt, lapunk szerkesztője Neuwaldot túlságosan felmagasztalja. A két jóbarát egyetértett egymással, de az egyik nem restelte megközeliteni e sorok Íróját, és érdeklődni arról, hogy van az, hogy ilyen “személyi kultuszt” gyakorol a lap. Gondolom, ez a kérdés felmerülhet másokban is, és ezért érdemesnek tartom, hogy Írjak róla s ezzel elkerüljem a félreértéseket. A kritika helyes, ha jó szándékú Egyik szerkesztőségi értekezleten éppen arról beszéltünk, hogy mostanában az olvasók nem nagyon használják ki azt az oldalt, amelyben alkalmuk van véleményük kifejtésére a lap kérdésé ben, vagy közérdekű kérdésekben. Pontosan ez jutott eszembe, amikor a fentemlitett munkástárs beszélt velem. Kérdeztem tőle, ha ilyen gondolatok merültek fel, miért nem vonta felelősségre a szerkesztőt? Miért nem használta a lap ezen oldalát, hogy megkritizálja ezért a kilengésért? Megígérte, hogy levelet fog Írni és megígértem, hogy szokásunk szerint le is közöljük és válaszolok is rá, mert ha két munkástársnál ez szembe tűnik, lehetnek többen is, akik igy láthatják. Eddig a levél nem érkezett meg, s nem tudom hogy egyáltalán megirják-e, mert az ember ember és sokszor más gondja is van, mint leülni irni. Ezért úgy fogalmazom meg, mintha magam is olvasó lennék és ezt a “személyi kultuszt” észrevettem volna, íme, ezt Írtam volna a szerkesztőnek: Tisztelt Szerkesztőség! Sok vita folyt le lapunkban Neuwald munkástárs körül. Ez szerintem rendben van. Az alanti sorokat nem azért Írtam, hogy megtámadjam szerkesztőségünket, vagy Neuwald munkástársat, hanem hogy megmondjam véleményemet lapunk egyes hibáiról. Észrevettem, hogy lapunk különbséget tesz a külmunkatársainkkal. A példa kedvéért szeretnék rámutatni, hogy mig a külmunkatársaink cikkei vetélkednek egymással abban, hogy egyik brilliánsabb, mint a másik, a szerkesztőség csakis a Neuwald munkástárs cikkeire hívja fel külön az olvasók figyelmét az első oldalon, keretes, fekete betűkkel. Figyelemmel olvasom Bódog András szebbnél szebb írásait. Rev. Gross kitűnő analíziseit, Fodor Erna riportjait, Rácz László nagyszerű külpolitikai észrevételeit, Paál Máthé kommentárjait Nem gondolja a szerkesztőség, hogy ha Neuwald munkástárs Írásai megérdemlik, hogy külön felhívjuk rájuk az olvasók figyelmét a lap első oldalán, akkor ezek az írások is leqalább annyi kiemelést' érdemelnek? Csodálkozom, hogy a külmunkatársak ezért nem haragszanak meg és nem tiltakoznak a szerkesztőség ilyen eljárása miatt. Az ilyen jószándéku észrevétel kényszerítheti lapunk vezetőit, hogy felülvizsgálják, van-e tényleg “személyi kultuszáról szó vagy sem. Az ilyen fe- lelősségrevonás, nem ártana senkinek, de nagyon is használna a lapnak, mert ha hiba van, akkor azt ki kell javítani, mert rossz vért szülhet ilyen megkülönböztetés. Külmunkatársaink és a problémák A Magyar Szó külmunkatársai nagyon hűségesen dolgoznak azon, hogy lapunk az ország legjobb hetilapja legyen. Ezek a munkástársak önkéntesen írnak a lapnak, más elfoglaltságukon kivül. így cikkeiket akkor írják meg, amikor idejük megengedi, vagy témájuk ösztökéli őket írásra. A szerkesztőség sohasem biztos, hogy ezek az írások befutnak-e vagy sem. így a lap szerkesztése és tördelése a lehető legutolsó percre tolódik el. De akkor aztán a munka olyan iramban kell, hogy menjen, hogy kevés idő marad megfontolásra, vagy változtatásokra. Hogy fogalma legyen az olvasónak, vegyük például Rev. Gross “Hétvégi Levél” rovatát. Ezt a hét végén írja és adja postára, sokszor kedd reggel érkezik meg. Hogy a cikk ne veszítsen értékéből, azzal, hogy közlését elhalasztjuk a következő hétre (ez jónéhányszor meg is történik), a harmadik vagy a második oldalt nyitva tartjuk az utolsó percig. Ekkor lapunk szedője s jó magam is túlfeszített munkával elkészítjük, annyira becsüljük Rev. Gross kitűnő Írását. Aki ismeri a nyomdászat problémáit, azt tudja, hogy sokszor egy betű vagy egy sor miatt át kell dolgozni egy teljes oldalt, igy az első oldalt sokszor már lezártuk, amikor még a belső oldalakon kénytelenek vagyunk dolgozni. Ha “tartalomjegyzéket” csináltunk volna az első oldalon, mellyel felhívjuk az olvasók figyelmét a lap cikkeire, ilyen esetben Rev. Gross kimaradt volna belőle, és úgy tűnne fel, mintha őt mellőznénk. Mi már többször próbáltuk, de soha sem sikerült megoldani ezt a könnyűnek látszó problémát. Ha ez igy van, akkor miért sikerült és miért emeltük ki Neuwald cikkeit? — kérdezheti joggal az olvasó, úgy mint azt a Népünnepélyen tette. Egyáltalán nem “személyi kultuszáról van itt szó, bár annak látszik. Neuwald külmunkatársunk az egyetlen, aki kihagyás nélkül rendszeresen ir hétről-hétre. Cikkeinek témáját már jó előre jelzi. Sokszor levélben is jelzi, nem lenne-e jó ezt, vagy azt a témát megpendíteni és a lapban előre bejelenteni, ami megadná az alkalmat a munkástársaknak országszerte és a los-angelesi bizottságnak, hogy a lapból külön példányokat rendeljenek kiosztásra. A jelzett cikkek legalább egy héttel korábban a szerkesztőségben vannak s ezek amerikaimagyar vonatkozásuak, vagy amerikai-magyar személyiségekkel foglalkoznak, igy például: “Kovács Ujamerikás. . .” vagy múlt héten “Nyílt levél Kecs- keméthy lelkészhez”. Az ilyen előre kézhez kapott cikkeknek könnyen lehet az első oldalra helyet tervezni és előkészíteni, vagy keretben előre felhívni rá az olvasók és a sztendeken vásárlók figyelmét. Ezeknek a szerkesztőségi problémáknak semmi közük a “személyi kultusz”-hoz. Külmunkatársaink nem féltékenyek s bár ilyen problémákról soha nem tárgyaltunk velük, ők hatodik érzékkel megértették, hogy itt egyáltalán nem arról van szó, hogy őket nem értékeljük annyira, mint Neuwald munkástársat, vagy hogy a szerkesztőség mellőzi munkájukat. Mindegyik külmunkatárs nagyon jól ismeri a szerkesztési és a nyomdászati problémákat, me’vek felmerülnek egy hyan kis- személyzetii lapnál. Mi minden, elkövetünk, hogy minél igazságosabban járjunk el külmunkatársainkkal szemben. Ha figyelték a lapot, láthatták, hogy pl. jun. 2-án és máskor is külmunkatársaink cikkét első oldalon kezdtük, vagy vezércikk helyett is felhasználtuk, mert közérdekű témája azt megkövetelte. Ha már ennyit Írtam, akkor még egy néhány szót: Kérem olvasóinkat, ne hanyagolják el a "Tisztelt Szerkesztőség" rovatot. Szerintem ez lapunk egyik legfontosabb oldala. Biztos vagyok abban, hogy itt-ott, egyik-másik olvasó kihagy cikkeket, de a 8-ik oldalt mindenki elolvassa. A szerkesztőségnek pedig éppolyan fontos ez, mint az anyagi támogatás, mert az olvasók leveléből tudja csak megérteni, hogy tulajdonképpen helyes-e, vagy nem, amit a lap ir. Tény, hogy ezen az oldalon néha-néha kitör a vihar, de hát nem árt egy kis vitatkozás testvérek között... Rosner Sándor yáúídai Jíkadá FEHÉR LAJOS 85 ÉVES SZÜLETÉSNAPJA Nyolcvanöt év nagy idő az ember életében, messze túlhaladja az átlagos életkort, mint ahogyan Fehér Lajos munkástársunk élete is az átlagos ember élete felett áll. Életének nagyobbik részét az emberi közösség szolgálatában töltötte el, több mint fél évszázadon át a munkásosztály ügyéért harcolt, terjesztette a munkás kultúrát. New York egyik legjobb munkás műkedvelője, rendezője volt, szerelmese a színpadnak és működésével nagy anyagi támogatást is nyújtott a sajtónak. Habár ma már nem olyan mozgékony, mint valamikor volt, Fehér Lajos ma, 85 évek korában szellemileg éppen olyan élénk, friss, mint évtizedekkel ezelőtt és ha szükséges, még ma is hajlandó fellépni a színpadon, beszélni és főleg tevékenykedni a Magyar Szó építése és terjesztése érdekében. A miami-i lapolvasók szép számiban jöttek el, hogy köszöntsék őt 85. születésnapja alkalmával; üdvözletek érkeztek az ország minden részéből, azoktól a barátoktól, akik együtt dolgoztak vele évtizedeken keresztül. Kovách Ernő szép beszédben méltatta az ünnepeltet, méltatta tevékenységét a munkásmozgalom minden ágában és a megjelentek nevében kifejezte azon kívánságát, hogy még hosszú évekig folytathassa áldásos tevékenységét. Schill Teréz vállalta az “ajándékok” összegyűjtését, mely kétszáz dollárt eredményezett. Fehér Lajos tartalmas beszédben mondott köszönetét az “ajándékokért” és a jó kívánságért, melyeket mint kedves emlékeket tartott meg sajátmagának, a gyűjtés eredményét pedig — mint mindig — lapunk, a Magyar Szó gyűjtési kampányához csatolta. Mindig tevékeny asszonyaink jó uzsonnát szolgáltak fel, a születésnapi tortát pedig, melyet Mimi Lauer készített, kisorsolták, ami hat dollárral növelte a gyűjtés összegét. A kellemes délutánról a vendégek azzal a tudattal távoztak, hogy Fehér Lajos születésnapi ünnepélye hozzájárult ahhoz, hogy Miami öreg magyarjai sikeresen befejezhessék a Magyar Szó gyűjtési kampányát. P. M., tudósító JELENTÉS, HAMMOND, IND.-ból Szépen sikerült társasdélutánt tartottunk junius 19-én, Apák Napján a mi kedves Kochlácsnénk házában. Kedves barátnője és ő együtt ünnepelték 78. születésnapjukat. Mindnyájan a legjobb egészséget kívánjuk mindkettőjüknek és hogy még számos évet ünnepelhessenek együtt barátaik és családjaik örömére. Kellemes társasjátékkal töltöttük az időt, voltak szép nyereménytárgyak, senki nem ment haza üres kézzel. A játék végeztével finom kávét és süteményt szolgáltunk fel, a süteményeket drága jó asszonyaink hozták. Mindenkinek hálás köszönet jár, hogy a két derék munkástársnőt megtisztelték jelenlétükkel és ezáltal szeretett lapjaink is részesülhetnek egy kis nyári segítségben, ami nem sok, de ilyen kis csoporttól nem várhatunk többet. Hasznos és jó munkát kívánunk a szerkesztőségnek. Sajnos gyászunk is volt, Varga István volt ham- mondi lakos, Chicagóban elhunyt, gyászba borítva feleségét, fiát, leányát, unokáit, dédunokáit. Varga István felesége olvasója a Nők Világának, őszinte részvétünket küldjük a gyászoló családnak. Gyurkóné, tudósitó MEGEMLÉKEZÉS Szeretettel emlékszünk meg Mónus Ferencről, a drága férjről, apáról, nagyapáról és déd apáról, aki 1964 junius 18-án hagyott itt bennünket örökre. Drága emlékét örökké szivünkben őrizzük. Mónus Ferencné és családja, Miami, Fia. "Személyi kultusz?”
