Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-30 / 26. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 30, 1966 LÁTOGATÁS A “MASK” ANGLIÁBAN TEHGEGÉS3ZT1ÁJK6YÍLÉSE» NEWASTLE-HN Úgy esett, hogy az ascot-i nagy lóverseny nap­ján, ameiy egyúttal a tengerészsztrájk 30. napja is volt, Newcastle-ban jártam, a tenggrész-szak- szervezet északkeleti csoportjának Székházában. Annyit tudtam, hogy az északkeleti part tengeré­szei a szakszervezet egyik legharcosabb osztaga. A munkásoknak, itt is egyetlen erős fegyvere van: az egység. Az északkeletiek vezetője, választott képviselőjük a szakszervezet országos végrehajtó bizottságában Jim Slater, az országos sztrájk egyik motorja. (Tagja annak a kilenctagú különbizott­ságnak is, amely éppen a minap ment tárgyalni a mmiszterelnökkel.) Tizenegykor megtelt az emeleti nagyterem. Sla­ter, Jim Clark, az északkeleti szervező titkár és Mr. Cooke ült az emelvényen. A tengerészek áll­tak, mert nem volt elég szék ennyi ember szá­mára. Slater beszámolója nagyjából igy hangzott: — Hallottátok már százezerszer, miért sztrájko­lunk ezt nem kell újra elmondani. Az utóbbi idő­ben emelést kaptak az orvosok, a birák, és éppen üléseztünk Londonban, amikor kaptunk egy érte­sítést, hogy 9.5 százalékkal emelték a közhivatalok nak dolgozó mesteremberek fizetését. Azt kérték tőlünk, hogy ezt ne hozzuk nyilvánosságra, mig a sztrájk tart... (Nevetés, mérges morgás a te­remben.) Azt hiszitek, hogy Gunther munkaügyi miniszter, vagy Wilson ezt nem tudja? Tudják ők jól. Mégis azt mondják, nekünk nem jár több, mert akkor odalesz az ár- és jövedelempolitika. Épp ez a politika azt is kimondja, hogy “alacsonyabb fi­zetésű munkásrétegeknek igazságos elbánást kell biztosítani.” Wilson azt mondta nekünk: nem al­kuszik velünk a Lord Pearson bizottságának aján­latáról: vagy elfogadjuk azt, vagy nem kapunk semmit. Woodcock, a szaktanács főtitkára eljött hozzánk, és azt mondta: “Egy szakszervezet sem kaphatja meg mindazt, amit akar.” A szaktanács és Woodcock ellenünk van — foly­tatta Stater. — Ha Woodcock mellénk áll és segít­séget kapunk a többi szakszervezettől, talán ma már vége a sztrájknak. A helyi szakszervezeti cso­portok, az emberek támogatnak bennünket. Nem­csak szóval, pénzzel is. A Kazánkovács és Gépla­katos Szövetség 50 ezer fontos kölcsönt ajánlott azt követő reggel, hogy a szaktanács kijelentette, nem ajánlja, hogy támogassanak minket. A londo­ni dokkmunkások hajlandók bojkottálni minden angol hajót. A szakszervezeti vezetők saját tagsá­guk akarata ellen cselekszenek, amikor megtagad­ják tőlünk a segítséget. Én azt ajánlom, sztrájkol­junk tovább. Minden kar a levegőbe emelkedett. Senki sem volt ellene. A következő szónok, Jim Clark, igy beszélt: — Azt mondják, hogy a vezetőségünkben “kom­munisták és trockisták” kényszerítenek szélsősé­ges álláspontot a mérsékeltekre. Ezt irta egy va­sárnapi újságban Keith Joseph, a konzervatív ár­nyékkormány munkaügyi minisztere. Tudhatná, hogy a kommunistákat egy világ választja el a trockistáktól, mi mégis mind a kettő vagyunk ne­ki, egyszerre. Ez badarság. Amilyen a tengerészek sorsa évek óta, az nem kommunista összeesküvés eredménye. Mi voltunk a “legfehérebb” szakszer­vezet, 50 éve nem sztrájkoltunk. Most azonban elég volt!... Végül is három határozati javaslatot fogadtak el. 1. Vizsgáló bizottságot küldenek annak megálla­pítására, kit képvisel és milyen érdekeket szolgál a Szállítómunkások Nemzetközi Szövetsége, az ITF, és miért történt, hogy több ország tengeré­szeinek felajánlott támogatása ellenére, a London­ban működő központ úgy döntött, nem ajánlja a brit sztrájk támogatását? 2. Elitélik a szaktanácsot, a TUC-ot, mert meg­tagadta a támogatást a tengerészek igazságos ügyétől, és “felsorakozott a munkáltatók mellé, a munkások ellen.” 3. Bűnvádi eljárást kell indítani Keith Joseph ellen, a vasárnapi cikkében foglalt, és a szakszer­vezet végrehajtó bizottsága ellen irányuló “hamis és rágalmazó kijelentései” miatt. Minden határozatot egyhangúlag elfogadtak. Ct-9 Másnap Londonban láttam, hogy a lapok első oldalon hozták az ascot-i cilinderes lóversenyláto­gató előkelőségek képét, és az volt a szenzáció, hogy az egyik ajtónálló nem ismerte meg, nem akarta a királyi család páholyába beengedni Mar­git hercegnő férjét, Lord Snowdownt. A new- castle-i gyűlésről a londoni újságolvasók nem tud­tak meg semmit. P. I. GSÍSSVWS3£«St1t3C3S3SSÍSÍS3WÍS^1«S3ÍSS3SSS«SÖÍ3aSSS3S3ÍSSSSS8SSX3SSGSSSS3S*»3S3SSOÍSS«S«S6SÖÖ«SÍSOSSSSS3S3S3S3ÍSSSOS3SJS3SSS*SÍSÍSSSÍSS36 FAJGYŰLÖLŐ FEKER CSŐCSELÉK VÉGES TAMADASA A NÉGER KÉPJOGOK HARCOSAI ELLEN Dr. Rév. Martin Luther King, jr. huszadmagával kivált a zarándokmenetből, amikor az Louisba ér­kezett. Philadelphia, Miss.-be mentek, ahol két évvel ezelőtt a KKK tagjai meggyilkolták Michael H. Schwernert, Andrew Goodmant és James E. Chaneyt a néger jogokért harcoló három ifjút. Tiszteletüket akarták kifejezni a három mártír iránt és fogadalmat tenni, hogy a harcot addig folytatják, amig a néger nép ki nem vívja teljes egyenjogúságát a gazdasági, politikai és kulturá­lis téren. Amint a menet Philadelphia felé haladt, az or­szágút mentén egyik autó a másik után — tele fe­hér if jakkal és nőkkel — nagy sebességgel robo­gott a tüntetők első soráig. Ott ráléptek a fékre úgy, hogy a kocsi a négerek felé lendült és csak centimétereken múlott, hogy nem ütötték el őket. Közben az autókról botokkal fenyegették a békés felvonulókat. A fehér nők azzal tüntették ki ma­gukat, hogy aljas, piszkos, sértő szavakkal illették a négereket. Mikor a menet a Neshoba megye bírósági épü­lete közelébe érkezett, számuk 250-re szaporodott. Ott útjukat állta Price rendőr. Dr. King igy szólí­totta meg: “ön az, aki fogságba vetette a három ifjút két évvel ezelőtt?” A rendőr pökhendien, di­csekedve mondotta: “Yes sir.” Közben a fehér csőcselék körülfogta a négerek menetét, köveket, üvegeket és egyéb hulladékot kezdtek közéjük dobni. A bunkókkal felfegyver­zett huligánok megtámadták a legközelebb állókat, ütötték, verték őket. Voltak, akik nem hagyták magukat, visszavágtak. A rendőrök tétlenül nézték, meg sem mozdultak a gazemberek fékezésére. Verekedés fejlődött ki Richard Perezt, a CBS fényképészét elütötte volna a fehérek teherautója, ha Oden Kitzmiller munkatársa el nem rántja a robogó autó elől. Wendell Hoffman ugyancsak a CBS képvisele­tében le akarta fényképezni a fehérek aljas táma­dását, de hátulról leütötték. Fényképezőgépe a földre esett és szétzuzódott. A bírósági épülettől kis távolságra dr. King köré csoportosultak a tüntetők, ahol a következő­ket mondotta: Megemlékeznek a mártírokról “Ez a város az, ahol három embertársunkat meg­gyilkoltak két évvel ezelőtt. Úgy érzem, hogy a gyilkosok itt vannak a közelben és hallják amit mondok. Akarom, hogy tudják; nem félek egy em­bertől sem, legyen az Mississippiben, vagy Michi- ganban, Birminghamban, vagy Bostonban. A gyű­lölettől megmérgezettek meggyilkolták három már­tírunkat, de előbb mindnyájunkat kell, hogy meg­gyilkoljanak. ha a jogos harcunkért folytatott küz­delemnek véget akarnak vetni.” A verejték folyt az arcáról, amint beszélt. A kö­zelben álló fehér huligánok egyike tűzoltó csövet szerelt fel a közeli csapra és a négerekre irányí­totta. Valaki idejében lezárta a csapot. Ugyanaz a suhanc bottal rátámadt az egyik néger tüntetőre és általános verekedés támadt. A rendőrök nézték egy darabig mintha cirkuszban lennének, csak mi­kor azt látták, hogy a négerek visszavágnak, akkor választották szét a dulakodókat. Mielőtt elhagyta Philadelphiát, dr. King kijelen­tette: “ez a város elátkozott hely. Visszajövünk ide és rendbehozzuk majd a dolgokat. hírek az autóvárosból Up autót vett 32 évi munka után Mindeddig nem jutott újra Pasek Ferenc 32 évig dolgozott, mig végre uj autót tudott venni. Sokan vannak olyanok is, akik­nek még sohasem volt kocsijuk. Pasek a festék­keverőbe hordja a festéket. A Dodge “Dart” az első uj autója. Kívánunk sok szerencsét hozzá! Walter P. Reuther azt mondja, hogy az uj szer­ződésben a fizetés lesz a legfőbb követelés. 250 évvel ezelőtt evvel kezdődött meg a szakszervezeti mozgalom, de nem lehet ugyanígy tovább haladni. A megváltozott körülmények újfajta követelmé­nyeket tesznek szükségessé. A szerződés megköté­se után kell, hogy a munkás ne csak több kenyeret tudjon venni, hanem uj kabátot is és öreg házá­hoz egy uj szobát is építhessen. Vagy, ha úgy tet­szik, legyen pénze rég nem látott rokonok látoga­tására, még ha Európában vannak is. A bevándoroltak milliói építették fel ezt az or­szágot. Sokezer munkás azért pusztult el, mert még orvosra sem volt pénze. Annakidején én is orvost hívtam, de az orvosságra már nem volt pénzem. Az utolsó két dolláromat adtam az orvos­nak. Megmondtam neki, hogy ez az egész pénzem és nincs több pénzem orvosságra. Mégis elvette az utolsó két dollárom. Nem kérdezte, hogy ettek-e a gyerekeim, vagy mit fog enni a férjem. Ő akkor nem dolgozott, mert nem volt munka. A munkásokat mindenképpen sakkban tartják. Ha későn jönnek be, vagy kimaradnak, büntetést rónak rájuk. Pedig kellene, hogy joga legyen a munkásnak egyszer-másszor kimaradni. Sokszor bizony úgy szaladtunk, hogy a szivünk majd meg­szakadt, hogy el ne késsünk. Miért nem törődik evvel a szakszervezet? Talán amiatt aggódik, hogy a munkások majd nem mennek be idejében? Hogy ne leeyen visszaesés a munkában? Mit csinálnak az irodákban? Nem zárják be az irodát, ha valaki el­késett! < Igaz, hogy a termelésben más problémák van­nak, de ha az irodai vezetők kimaradnak, ideje lenne hogy termelő munkások is kimaradhassanak, ha nem érzik jól magukat, anélkül, hogy a “labor relations” irodába hívnák őket. Sok munkás tovább élne, ha nem lenne annyira lebilincselve munkájá­hoz. Mindenki tudja, hogy a gépnek járnia kell, de ha valaki megsérül, megbetegszik, vagy meg­hal, rögtön találnak valakit a helyébe. Mindig ta­lálnak megoldást. A nagy elbocsátások idején is mindig el tudják intézni a munkairamot. Elvárják, hogy a munkás mindig a leghűségesebben visel­kedjen munkaadójával szemben és életét neki ál­dozza, de a munkaadó nem adná életét a munká­saiért. * • ti) Az UAW most szervezi a nyugdíjasokat, amire igen nagy szükség van. A nyugdíjasok szervezték meg az UAW-t és most a munkások élvezik az eb­ből eredő javadalmakat. Most láthatják az öregek, hogy nem dolgoztak hiába. A nyugdíjasok megszer­vezése megerősíti a még dolgozó munkások hely­zetét is. A szakszervezet azt is kivívta, hogy a rang elsőségben levő munkásoknak, ha a szakmában kénp’deYni akarják magukat, az üzem megfizeti a tandijukat. Rose Pavloff A kereszténydemokraták nem tudnak Az Olasz Kommunista Párt Rómában nagygyű­lést tartott, amelyen értékelték a junius 12-i rész­leges közigazgatási választások eredményeit, és foglalkoztak a párt további feladataival. Luigi Longo, az OKP főtitkára beszédében kije­lentette: a kommunisták elitélik a középbal koalí­ció elfajulását, jobbratolódását, és uj többség meg­teremtését tartják szükségesnek. A kereszténydemokrata párt kommunistaellenes kampányával nem érte el a kívánt eredményt —- jegyezte meg Longo —, a választás nem erősítette meg a középbal koalíciót. Ilyen körülmények kö­zött még egyes katolikus csoportok is figyelmezte­tik a kereszténydemokrata párt vezetőségét, hogy adja fel jelenlegi politikáját, amelyet a nyilt jobb- ratolódás jellemez. A szónok rámutatott arra, hogy a keresztényde­mokrata párt nem tud megállni a jobbratolódás utján, mert a monopolista konzervatív erők, ame­lyekkel a párt a nemrég lezajlott választási kam­pány idején még szorosabbra fűzte kapcsolatait, ecwenesen ebbe az irányba terelik. A jobbratoló- dást csak úgy lehet megakadályozni és az ország politikáját csak akkor lehet megváltoztatni, ha uj kapcsolatok jönnek létre az összes baloldali erők között, a középbal koalíción belül és azon kívül is. 4Z ÉS CUKRÁSZDA | WENUE, NEW YORK, N. Y. ! sarkán) — Telefon: LE 5-8484. j ítésnapi torták, lakodalmi, Bar- j — Postán szállítunk az ország < szébe. — Este 7.30-ig nyitva J WWWÚVUVWIVUVVWIMWUMMWUMÍ

Next

/
Oldalképek
Tartalom