Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-23 / 25. szám
Thursday, June 23, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD NYÍLT levél KECSKEMÉTHY LÁSZLÓ LELKÉSZ-SZERKESZTŐHÖZ (Folytatás az első oldalról) mot nagy érdeklődéssel vártam és figyelemmel néztem át. Elolvastam a 3-oldalas hirdetést, amelyért annak elhelyezői 20,880 dollárt fizettek. Ebben a három oldalas, szenzációt keltő hirdetésben több mint 6,400 aláíró — tanárok, tudósok, művészek, tanitók, irók, papok, ügyvédek és más értelmiségi csoportok, az ország szine-java —, leplezetlenül mutatott rá a nagy igazságtalanságra, jogtalanságra és barbárságra, amelyet kormányunk Észak- és Dél-Vietnam bombázásával, ártatlan férfiak, nők és gyermekek- tervszerű irtásával, üres kifogások hangoztatásával elkövet. Ezért az aláírók ezrei felszólítják az amerikai kormányt, hogy haladéktalanul szüntesse be a légi bombázásokat és katonai támadásokat; adjon kifejezést annak az elhatározásnak, hogy hajlandók vagyunk tárgyalásba bocsátkozni a Nemzeti Felszabaditó Fronttal és minden más érdekelt féllel a békés megoldás érdekében; minden uton-módon bátorítsa és semmi utón ne akadályozza a vietnami népi fennhatóság szabad gyakorlását és végül mérlegeljük komolyan azt, hogy a mi katonai jelenlétünk megszüntetése nem lenne-e a legjobb úgy a vietnami nép önrendelkezési jogának gyakorlása, mint a mi saját nemzeti érdekeink szempontjából. A szenzációs hirdetés szövegének az elolvasása után két kiváló magyar nevét kerestem és találtam az aláírók ezrei között. Két olyan honfitársunk nevét, akik mindig és mindenütt tiszteletet parancsoló bátorsággal és elismerést keltő becsületességgel álltak a nyilvánosság elé, amikor az emberi jogok védelméről és a jogtalanságok megbélyegzéséről volt szó. A két név: Szentgyörgyi Albert és Gellért Hugó. A következő dolgom az volt, hogy a külön szakaszokban felsorolt papok, lelkészek és rabbik névlistáját néztem át. Megtaláltam Stephen H. Fritch- man-nak, az unitárius egyház los-angelési lelkészének a nevét, akit évtizedek óta az emberi jogok bátor, szókimondó védőjének és az igazi Krisztusi szeretet hirdetőjének ismertünk. De én mást kerestem. Azt reméltem, hogy a pa- <k, a lelkészek és a rabbik hosszú sorában találok egy vagy két Kovács, Molnár, Szabó nevűt, vagy más olyan nevűt, akiben magyarra ismerek. Nem tudtam elképzelni, nem akartam elhinni, hogy több száz egyházi férfi között ne találjak legalább egy olyat, akinek a neve elárulja, hogy magyar egyház lelkésze, papja. A figyelmes kutatás sikerrel járt. Találtam egyetlen egy ilyen nevet. Az Ön nevét, Kecske- méthy tiszteletes Ur! Ezekben a sorokban néhány kérdést szeretnéd önhöz intézni, azzal a feltételezéssel, hogy nincsen Amerikában még egy Kecsekeméthy László nevű lelkész. Feltételezem, hogy valóban Ön az, aki ezt a nagyszerű szöveget aláírta, Ön, aki a “Magyar Élet Californiában” szerkesztője és egyben a Cano- ga parki “San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház” lelkésze. Ezzel a feltételezéssel kérdezem Öntől, Tiszteletes Ur: Tud Ön fél-szájjal igent, a másik fél-szájjal nemet mondani? Tud Ön fél-szájjal fehérret, fél szájjal feketét hangoztatni? Tud Ön fél-szájjal imádkozni és fél-szájjal Istent káromolni? Tud Ön fél-szájjal gyilkosságra buzdítani és félszájjal békéért agitálni? Tud Ön a “Magyar Életben” nyilasok kedvében járni és a New York Times-ban az ország kiemelkedő haladóival masírozni? Tud ön a magyar híveknek egyféleképpen prédikálni és az amerikai olvasó közönségnek más- kéDnen szónokolni? Ha Ön minderre képes, akkor rossz pályát választott. Akkor Önnek a papi hivatás helyett a bü- vészi pályára kellett volna menni, mert ez olyan teljesítmény, amire közönséges ember még soha nem vállalkozott. Én nem hiszem, hogy Ön bűvész. Nem hiszem, hogy Ön képes arra, amit csinálni próbál. És feltétlenül hiszem, hogy a büvészi hókusz-pókuszt, amit eddig csinált, tovább folytatni nem lesz módja. És ebben a hitben, ebben a meggvőződésben felszólítom Önt itt, a nyilvánosság előtt, hogy valljon szint! Vagy — vatty! Ön va^v az a Kecskeméthy László lelkész, aki a Ku-Klux-Klan gyilkosainak a Dominikai Köztársaságba küldését javasolta, hogy ott “elintézzék” a szabadságharcosokat, vagy az a Kecskeméthy László lelkész, aki Szentgyörgyi Albert tudóssal, Gellért Hugó művésszel, Stephen H. Fritchman lelkésszel és a többi 6,400 bátor, becsületes emberrel együtt aláírta a fentebb ismertetett felszólítást. Ön nem lehet tovább mind a kettő! Önnek nyilatkozni kell elsősorban azért, hogy az, egyháza hívei előtt tisztázza magát. Nekik tud- niok kell, hogy a lelkészük, a lelki vezérük mikor mond igazat: amikor a nyilasoknak kedvező, vérszomjas cikkeket ir, vagy amikor az ország liberális intellektueljei ezreivel együtt elitéli kormányunk helytelen külpolitikáját és azonnali fegyverszünetet, csapataink kivonását követeli Vietnamból? Ha Ön ezt nem teszi, akkor a “San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház” becsületes tagjai, az Ön hívei a jövőben joggal kérdezhetik a lelkészünk mikor mond igazat. Amikor hozzánk beszél, vagy amikor az amerikai olvasó közönséghez beszél? MINDKÉT ESETBEN NEM LEHET IGAZA, TISZTELETES UR. VAGY — VAGY! Tiszteletes Ur! A mi lapunk fennállásának 65-ik évfordulóját készül ünepelni a közeljövőben. Ez a lap hat és fél évtizede hirdeti az igazi Krisztusi elveket: BÉKÉÉRT, A NÉPEK BARÁTSÁGÁÉRT, A LEFEGYVERZÉSÉRT ÉS IGAZSÁGOS VAGYON ELOSZTÁSÉRT HARCOLUNK, AZ ELNYOMÓK, AZ ERÖSZAKOSKODÓK, A KUFÁROK ELLEN. Tessék ebben a lapban nyilatkozni: hol áll Öi> az emberiség jobb jövőjéért folyó küzdelemben? Kötelező ígéretet teszünk arra, hogy amit ir, azt egy jottányi változtatás nélkül közöljük. Mi tudjuk, hogy hol áll Szentgyörgyi Albert, Gellért Hugó és Rev. Gross László. És tudjuk, hogy hol áll Teller Edward. Szeretnék tudni, hol áll Ön? És ha mái itt tartunk, bevalljuk: szeretnénk tudni, hol áll a többi amerikai magyar lelkész? Hol állnak a többi értelmiségiek? A magyar művészek, az irók, a mérnökök, a kutatók? Az amerikai értelmiségiek szine-java szint vallott. Ön is hozzájuk csatlakozott. Mikor egyenesedik ki a magyar értelmiségiek gerince és állnak az amerikai ezrek mellé: a BÉKÉÉRT, a népek barátságáért, az emberiség biztonságos, jobb jövőjéért? Mikor? MIKOR? E. H Neuwald Időleg es vakság Egyes magyar ismerőseim szidják a pesti lakás- viszonyokat. Régi lipótvárosi 4—5 szobájukról, budai villájukról ábrándoznak — azok is, akikről tudom, hogy albérlők, ágyrajárók voltak. Itt kényelmesebben laknak, de van, aki leromlott vidéken és házban él. Az persze igaz, Budapesten még sok a tennivaló. Kopott házak, utcasorok, ócska munkástelepek Óbudán, a Ferencvárosban. Sok családnak csak egy szobája, Pesten és a vidéken. Mindebben egyetértünk, csak ott kezdődik a baj, hogy olyanok, akik még nem jártak otthon, előírják nekem, hogy én mit láttam és mit nem láttam ott. Követelik tőlem a koldus gyermekeket, éhezőket, munkanélkülieket, prostituáltakat. És megtiltják, hogy láttam a Mária Valéria és Auguszta telepek helyén, Lgymányoson, Angyalföldön, Dunaújvároson, Miskolcon hatalmas modern lakótömböket és fiatal munkáspárokat, akik szülei a “hétháznál” feljebb nem kerültek, 3 évi házasságban összegyűjteni a vételárat kétszobás (itt úgy hívják: 3H room) összkomfortos lakásra, amit keresetük 10—15 százalékával törlesztenek. E new- yorki ismerőseim szerint nem láthattam a szép diák- és munkásszállókat sem, általában nem volt szabad észlelnem, hogy a magyar lakáskérdés súlyosabb bajainak a városokban is közeledik a megoldása, ahogy a falvakban részben már megoldódtak, miután azok lakossága — mint mindenütt — csökkent, mig a városoké rohamosan nőtt; az ezzel járó nehézségek gazdagabb országoknak is sok fejfájást okoznak. Ez a rosszindulatú némely volt honfitárs kritikájában. Mintha a bajok magyar specialitások volnának és mintha ők időleges vakságban szenvednének: másutt a sokkal nagyobb bajokat nem veszik észre. A távolbalátók viszont, akik 10—20 éve nem voltak Magyarországon, jobban látják, mi van ott, mint aki már hazalátogatott. Sokan utaznak másfelé is. Kinéznek a nápolyi expresszből a Róma alatt mérföldekre húzódó sár- pléhkunyhókra, a római vízvezeték pilléreihez ragasztott kalibákra. A szicíliai márványkorzókról csatornaleves bűzös sikátorokba tekintenek. Autóznak a párizsi bidonvillek, algéri, marokkói vándormunkások barakkjai mellett, amikhez képest Pesterzsébet elegáns volt. Járnak Izraelben, ahol példátlan összegű külföldi tőke segítette az építést; mégis az arab kisebbség s a ma már többségben levő “színes” zsidók a tel-avivi üzleti negyed mellett közvetlenül a piszkos nyomortelepeken laknak, arab munkások utcán alszanak, mert községük messze van, a városban nem kapnak szállást. Exotikus tájakon persze rosszabbat is láthatnak, ha néhány blokknyira mennek a Hiltontól, Majes- tictól, Puerto Ricoban, Hong Kongban, Dél-Ame- rikában. Mert a Sheraton még nem az egész San Juan, ahogy a Gellért, a Dunakorzó nem egész Budapest, a Kärtnerstrasse nem az egész Bécs — a szállók szigete nem az egész Miami s a Fifth Avenue nem teljes New York. Aki. minderre nem utazott, az is láthatja, ha újságolvasásban nem homályosul el néha a látása. A napilapokban, magazinokban vannak az ijesztő képek Rio-ból. hol a felhőszakadás most mosta le a hegyről a favelákat, ezernyi halottal, Caracasból a fabelákat az üresen tátongó luxusszállók mellett a vilas callampas-okat Santiagoból, a vilas mise- riast Buenos Airesből, más képeket Lissabonból, Athénből, az utcán alvó hindukról, a börtönszerü ciei-amerikai Bantusztánból, a rhodesiai Highfield- ből, hol 4 család lakik egy szobában — és a többi shantytownról, bidonvilleről, slumról — a külföldön és a belföldön — most mondja a rádió, mi volt a chicagói portorikóiak kerületében. Aki itt nemcsak a magyar lapokat bírja olvasni és nincs átmeneti szembaja, olvashatta kevés kivétellel a gazdag országok lakásbajait is. Nemrég Angliáról, hol a lodging house-okat Birmingham- ban disznóólaknak Írták, Glasgow központjából jelentették, hogy ott 110,000 szoba-konyhás lakás van, 90,000-ben hármanként, 34,000-ben négyenként laknak egy szobában, jelentést a londoni hajléktalanokról, 800,000 angol slum-lakásról. Franciaországról, hol a lakások 66 százalékában nincs folyóvíz, felében nincs WC, Párizs lakásainak többségében nincs fürdő vagy zuhany. Japánról, hol a lakáshiány rémitő s a dolgozókat "pusherek" nyom ják a vagonokba, hogy távoli lakásukba utazzanak. Bécsről, hol a lakások 46 százalékában nincs folyóvíz és WC, Svédországról, hol uj házasok 10 évig várnak, mig lakást utalnak ki nekik. Ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést, kérdezhetjük kritikus volt honfitársainktól, mit hasonlítanak össze? A Park Avenuet a Nefelejts utcával? New York, Chicago és a többi ezernyi utcából, blokkból áll, A Fifth Avenueből a százas utcákon felül átmenet nélkül slum lesz. A Rialto közelében elriasztó az "urban blight." Ahova a vendégeket vacsorázni visszük, a Village-ba, Mulberry Street- re, Chinatown-ba, nemcsak a Bowery képe a rot- b*dá»é A bős szemétdombok között ér Washing cior márványtemplomaihoz. Nap-nap után olvassuk, hogyan romlanak tovább az amerikai városok, a folytonos slum-clearance-ok dacára. Hát még aki járt a Mason-Dixon vonaltól délre! De hisz a legtöbben még a Harlemben, Bedford-Stuyvesantban, Hobokenben, Newarkban sem jártak, nem mentek végig lefelé a 9. és 10. Avenuen. De azért mindenkinek tudnia kell ezekről, legfeljebb letagadja. És ha Nyugat-Európában sok helyütt a lakásviszonyok jobbak, mint Magyarországon és természetesen az U.S.-ban általában nagyobbak, modernebbek a lakások, az emberi elesettség- nek, a rossz-szagu nyomornak, a kétségbeesésnek olyan példáit, mint itt, ott már nem látni. Itt sajnos látni, nemcsak a több mint 20 milliónyi “színes” népek között. Bizonyára lehetett volna Magyarországon többet és jobban építeni, de a lakásviszonyok erősen javultak. Évente kb. 50,000 lakás épül ott. mintegy 200,000 ember részére, mig az évi szaporodás csak 30,000. 5 év alatt tehát, ha igy megy, a városi legsúlyosabb lakásproblémákat ki lehet küszöbölni; falun inkább csak modernizálás kell, ami nagyban, folyik. A gazdag nyugati országokban, nagy tőkékkel, aránylag többet is építettek, de gyorsabban is szaporodtak és némelyikbe sokan bevándoroltak. De ezt sem szabad túlbecsülni. Görög-, Olasz- és Spanyolországban és másutt is drága luxuslakások tízezrei állnak üresen, mert az építés spekuláció tárgya, a szegényeknek alig építenek. Magyarországon elsősorban nekik építenek s ha a volt vagyonosok egy része ma szükebben is lakik, a nagy tömegek, munkások, parasztok, szegénypolgárok lakásviszonyai a háború előttihez képest erősebben javultak, mint ahogyan remélni lehetett. Aki csak gyalázkodni akar, azt úgysem lehet meggyőzni; de akinek nyitva van a szeme és az agya. az tudja, hogy úgy van, ahogy megírtam. Magyar-American JL
