Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-23 / 25. szám

Thursday, June 23, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 44Egyetlen hatalmas ” Irta: ROSNER SÁNDOR Több mint háromszáz éve, hogy a néger nép mint rabszolga került erre a földre, s bár azóta egy véres polgárháború zajlott le s számtalan ha­zafi adta életét, a néger nép a mai napig nem nyerte el szabadságát. Mig a munkásosztály ki­zsákmányolás alatt sínylődik, mert nagy többsége nemcsak kizsákmányolt proletár, hanem nemzeti kisebbség, amelynek sorsa mindenkor a legbrutá- lisabb elnyomás volt. Az amerikai nép legjobbjai sokat tettek e nép érdekében. Az abolicionisták az amerikai szocia­listák, a kommunista párt, következetesen harcolt az egyenjogúságukért, azért hogy letörjék a válasz­falat a fehér és néger munkástömegek között. Bár valamilyen eredmény volt, de az alapvető problémákat még mindig nem oldották meg. Hogyan vannak a négerek képviselve? Hogy tisztán lássuk miről is van szó, vegyünk például csak egy kérdést, azt, hogy mennyire és hogyan van képviselve ez a nép az amerikai poli­tikai életben. A kongresszus képviselőházában 435 képviselő van, ebből hat néger. Ha a lakosság ará­nyát vesszük számításba, akkor minden 300,000 fehér lakosra égy képviselő jut. Ezzel szemben 3,300,000 néger csak egy képviselővel van képvi­selve. A szenátusban 20 millió négernek nincs egy képviselője sem! Az állami törvényhozó alsó tes­tületekben 6,000 állami képviselő van. Ebből kb. 100 néger! Vagyis minden 200,000 néger lakos­nak van egy állami képviselője, ezzen szemben minden 26,000 fehérnek van állami képviselője. Hogy hány sheriff van, vagy biró stb., nem tudjuk, mert még az NAACP, amelyhez ezekért az adatok­ért folyamodtunk, nem tartotta fontosnak kiszámí­tani — annyira elenyésző. Persze tudjuk, hogy né­ger kormányzó nincs. Ez nem mai keletkezésű probléma. A néger nép­tömegek sokat próbálkoztak, hogy kijussanak eb­ből a zsákutcából. 1954-ben a Legfelsőbb Bíróság döntése ezt a helyzetet orvosolni próbálta. Az in­tegrációs mozgalom a békés utat kereste, hogy a törvények alapján a helyzetet megváltoztassa. A New York Times szerint — 12 évvel a bírósági döntés után az integrálás alig áll jobban mint ami­kor az megkezdődött. A négerek tűrhetetlen helyzete Jogosan teszi fel a kérdést az SNCC amikor azt mondja, hogy ha ilyen lépésekkel megy előre az integráció, akkor egy újabb háromszáz év múlhat el, mielőtt ez az álom létrejön. A déli államokban a helyzet tűrhetetlen, a terror fokozottabb, mint valaha, a fehér tömegek nagy része teljesen át van itatva a fehér sovinizmussal. A nagyvárosok gettóiban a néger nép tűrhetetlen helyzetben sínylődik és az elnyomás egyáltalán nem változott. A költségvetést, amelyet az elnök a “Great So- ciety”-ra szavaztatott meg, máris jól megnyirbál­ták, bár az se tett volna nagy különbséget, ha az egészet tényleg arra költötték volna. Most pedig ezen összeg jelentékeny részét is a vietnami há­borúra költik. Az SNCC érvelése Az SNCC uj programja szerint helyes, hogy né­gerek és fehérek együttműködjenek, de kell, hogy legyen mivel és kinek együttműködni a harc cél­jainak eléréséért. Az az álláspontjuk, hogy a nége­reknek jelenleg nincs politikai szervezetük, ame­lyeket arra lehessen használni, hogy kivívják jo­gos követeléseiket. A demokrata párt nem felel meg, mert — had idézzük itt Carmichaelt: "... megtanultuk, hogy a demokrata párt nem törődik az igazsággal, egyenlőséggel, csak a hatalommal törődik. Elmentünk hozzájuk — már mint a 'Szabad Demokrata Párt' égisze alatt — s azt mondtuk: 'Itt vagyunk. Megszerveztük az államot. Nem öltünk meg senkit. Nem lincsel­tünk meg senkit, aki szavazni akart. Mi támogat­juk politikátokat. Hajlandók vagyunk aláirni a hüség-esküt (loyalty oath). Támogatjuk a jelölt­jeiteket, Johnsont és Humphreyt.' "A fehér demokrata párt is (Mississippi) elment hozzájuk és azt mondta: 'Mi nem támogatjuk a jelöltjeiteket (mármint Johnsont és Humphreyt). Ha a négerek szavazni mernek, lelőjük és meg­öljük őket. Nem támogatjuk a választási prog­ramotokat és nem fogjuk aláirni a hüség-eskü- töket: Na lássuk kit fogtok elismerni a konven­ción? (Carmichael ezzel a kijelentésével az 1964. Demokrat Párti Országos Konvencióra utal. — Szerk.) "És a politikusok azt mondták minekünk: Ne' künk őket kel! elismerni (már mint a fehéreket), de kettőt közületeket beengedünk a konvenció termébe, hogy olyanokká változzatok, mint ők'. Mi erre azt válaszoltuk, hogy ilyen dolognak nem akarunk részesei lenni. Persze az ország nem értett meg bennünket." A megszégyenítés, a legaljasabb fogások, a meg­félemlítés, a politikai csalafintaság minden válfa­ját használták fel arra, hogy jogtalanul, a létező politikai pártok kötelékében tartsák ezeket a né­ger tömegeket. Az SNCC vezetője most erre azzal válaszol, hogy: "...Azt mondjuk a mi fehér társainknak, ti- nektek be kell menni és megszervezni a fehér néptömegeket, és megszervezni azt a bázist, ami­ről mindenki beszél — de szerintünk nem léte­zik —, mert ha nem teszitek azt, akkor csak az fog történni folytonosan, ami Alabamában tör­tént május 3-án." (Carmichaelt arra utal, hogy a fehérek megválasztották Wallace a legvadabb négerellenes politikus kormányzó feleségét. — Szerk.) Szervezetben van az erő A fenti tapasztalatok alapján az SNCC úgy ha­tározott, hogy a néger népet megszervezi arra a célra, hogy tudja szavazatát s azon keresztül poli­tikai erejét érvényesíteni. Azt ajánlja, hogy néger politikai pártot szervezzenek, s ha a fehérek őszin­ték. akkor lesz kivel egyesülni, koalíciós politikát vezetni, mert politikai szervezettel lehet célt érni, mig szervezetlenül a választásokon kihasználták őket, s semmit sem érnek el céljaikból. Ők nem akarnak koalíciós választásokat, sem a a Wallace-okkal, sem a “dixiekratákkal.” Ők olyan szervezetet akarnak, mely harcol jogaikért. A Watts-i felkelés után követelték, hogy a fasiszta rendőrfőnököt, Parkért, mozdítsák el az állásából, de Parker még mindig helyén van. Chicagóban egy másik fajgyűlölő iskola-feiügyelőnek az elmozdítá­sát is követelték, de ott maradt helyén, amig ő nem mondott le állásáról. így van Bostonban és bárhová nézünk az országban. A gettó politikai és gazdasági életét irányítják. Az SNCC azt javasolja, hogy ha a gettót politikailag szervezetten saját né­pe kontrollálja, akkor eredmény fog elérni. Ha a délen a fehér mérsékelt nézetüek szervezked­nek, akkor délen is lehet koalíciós politikát vé­gezni. Jelenleg ez a lehetőség még nem áll fenn. Milliók szervezetlenek Régen megállapították azt a tényt, hogy “addig, amig a fekete munkás rabszolga, a fehér sem sza­bad.” Nem vitathatja senki ezt az igazságot. De ne az SNCC-t okoljuk azért, hogy ez még máig nem valósult meg. Tény, hogy egységes harc lesz az, amely a teljes jogokat és szabadságokat ki fogja vívni a néger népnek. Tény az is, hogy a néger tömegek szívesen integrálódtak volna, hogyha a fehérek hajlandók lettek volna őket maguk közé venni. Bár a szakszervezetek már majdnem egy évszázada szervezve vannak, még a mai napig is elenyésző a néger tagságuk, kivéve bizonyos ipari szervezeteket. De ami ennél is fontosabb, 50—60 millió fehér és fekete munkás még mindig szervezetlen. Miért lenne veszedelmes, ha a nége­rek most megpróbálják saját harci szervezetüket megszervezni? Mennyire voltak integrálva a szak- szervezetek, amikor megszerveződtek? Ki meri ál­lítani, hogy ártottak a munkásérdekeknek? így az idő még nem érett meg erre az integrálásra. Az SNCC sehol sem mondja, hogy általában fehé­rek ellen szervezkednek. Azt hirdetik, hogy a Wal- lace-féle fehérek ellen szervezkednek; Szerintem minél előbb, .annál jobb! Legalább lesz szervezett erő, akivel egyesülni tudunk a fasizmusra hajla­mosok ellen. Watts, Harlem, Schenectady, Chicago élő példá­ja annak, hogy mit tud elkövetni az uralkodó osz­tály, ha jogos panaszukért tüntetnek ezek a töme­gek. Lehet-e tőlük kívánni, lehet-e őket felelősség­re vonni, ha a rendőrbot, vagy a gázbomba ellen szervezkednek? Kinek a kezében van a fegyver, mellyel terrorban tartanak milliókat a délen? Arra várjon az SNCC mig a fehérek hajlandók lesznek velük egyesülni? Most nem a viszonylag kisszámú radikális fehérek csoportjáról van szó, hanem a fehér népt-ömegekről, amelyek nagy része át van itatva sovinizmussal s amelyek nagy része támo­gatja a népirtó vietnami háborút. Az SNCC hajlandó együttműködni a fehérekkel Az Amerikai Magyar Szó junius 16-iki számában vezércikkben jelzi, hogy egy uj politikai szervezet jött létre, a National Conference for New Politics. (NCNP.) Többek között megjegyzi, hogy a diák- mozgalom minden árnyalata képviselve van, köz­tük az SNCC is Carmichael által. A cikkünk azt hiányolja, hogy a szakszervezeti mozgalom nincs kellőéppen képviselve benne! Lehet-e tehát azt ál­lítani, hogy az SNCC nem hajlandó a fehérekkel együtt harcolni politikai célok eléréséért? Egy elnyomott nép szervezése sohasem lehet helytelen. Az ilyen szervezkedésnek sok utja-niódja van. Sok kudarc után, egyáltalán nem helytelen uj módszereket kipróbálni s azután majd a törté­nelem eldönti ennek a helyességét vagy ellenke­zőjét. Ne higyje senki, hogy Carmichael és harcos tár­sai az SNCC-ben valamilyen teljesen uj, kipróbálat- latlan útra akarják az amerikai néger népet vezet­ni, bár akkora és oly régóta tartó elnyomás kö­zepette, aminőnek az amerikai néger nép van ki­téve, még az is érthető volna. De Carmichael nem az első, aki a harcos szervezést ajánlja kisemmi­zett, megalázott testvéreinek. Körülbelül 60 esztendeje annak, hogy egy sokat látott, sokat tapasztalt amerikai néger — aki volt olyan jóakarója népének, mint bármely jelenkori progresszív, fehér vagy fekete, a következő kije- jeltnést tette: "Ahhoz, hogy meg tudjuk védeni önmagun­kat, feltétlenül szükséges, hogy tisztességes meg­élhetésünk legyen. Ezért dolgozzunk keményen. Vásároljunk földet és házat. Támogassuk a né­ger üzletembereket. Ugyanakkor szüntelenül agitáljunk, panaszkodjunk, tiltakozzunk emberi jogaink durva megsértése ellen. Ostromoljuk a törvényhozás székhelyeit, vigyük ügyünket a törvényszékek elé, de mindenek fölött, MIN- DENEKFÖLÖTT SZERVEZZÜK A Ml ELNYO­MOTT TESTVÉREINKET EGYETLEN HATAL­MAS ÖKÖLLÉ, AMELLYEL AZTÁN SZÜNTE­LEN VERJÜK AZ ALKALOM AJTAIT MINDAD­DIG, AMÍG MEG NEM NYÍLNAK SZÁMUNK­RA!" Az ember, aki ezt a tanácsot adta néger testvé­reinek W. E. Burghardt DuBois volt! 1,200-ra növekedett a néger jogokért tüntetők száma BELZONI, Miss. — A Memphisből Jacksonba vonulók száma 1,200-ra növekedett amint a me­net e kis város közelébe ért. Az ültetvényekről a néger szegények százai csatlakoztak a tüntetők­höz, hogy ezzel is nyilvánítsák elégedetlensé­güket. James Weaver 55 éves néger földmunkás hely­zete képet ad arról, hogy milyen körülmények közt él a néger lakosság nagy része. Weaver a gyapotültetvényen dolgozott a múlt héten és munkájáért húsz dollárt “fizettek”. De csak egy szelvényt kapott, mely mutatta, hogy 84 centet vontak le szövetségi biztosítási adóra, tiz dollárt a 200 dolláros kölcsön törlesztésére és 9.14-et a fűszeresnek, szintén tartozás törlesztésére. így megy ez hétről hétre és évről évre. A mezőgazda- sági munkások sohasem látnak kézpénzt, mert ál­landóan adósságban vannak. így tengődnek jobb­ágy módra. ' James Meredith nyilatkozatában közzétette, hogy újból csatlakozik a zarándokmenethez és ezúttal készen áll önmagát megvédeni minden támadás ellen, tekintettel arra, hogy megkezdett zarándokútján, mikor támadást érte, az FBI ügy­nökei, akik ott voltak a közelben, de semmit sem tettek az ellene irányuló merénylet meggátlására. Véget ért a sztrájk Milwaukee, Wis. — A Cutler and Hammer válla­lat 2,300 munkása sztrájkban állt hat hétig, hogy elfogadható szerződést kapjon a munkáltatóktól. Az uj szerződés értelmében a munkabért most 3 százalékkal emelik és uiabb 3 százalékkal 1967 március 20-án. A nyugdijat három dolláról há­rom és fél dollárra emelik havonta minden be­töltött munkaév után. A munkások az Int. Áss. of Machinists 1061-es helyi csoportjához tartoz­nak. Végétért Athénben a görög postaalkalmazottak sztrájkja. Mike Mansfield szenátor azt javasolja, hogy a Kinai Népköztársaság és az Egyesült Államok kül­ügyminisztere lépjen személyes kapcsolatba egy­mással és tárgyaljon a két ország közti ellentétek békés megoldásáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom