Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-16 / 24. szám

Thursday, June 16, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD én-Cátom... zrja: EH.TST Magyar-román “ellentétek” A New York Times, amelynek tudósításaira időn kint hivatkozom, május 13-i kelettel Belgrádból küldött tudósítás alapján jelentette, hogy “Romá­nia és Magyarország kormányai között az utolsó két hónapban rosszabbodott a viszony, főként az erdélyi kérdésben.” A tudósítás azután két szakaszban igy foglalko­zik az “ellentétekkel”: “Ezen a héten nyilvánvaló lett, hogy a két ország vezetői vitákat folytattak az Erdélyt illető kérdésekben —, amely terület régebben magyar fennhatóság alatt volt, de je­lenleg Románia részét képezi. “Megbízható források elárulták, hogy Kádár á több mint egymilliónyi erdélyi magyar kisebbség helyzetét próbálta szóvá tenni, de román vendég­látói általánosságokra korlátozták.” E két szakaszon kívül, a cikk végéig, a belgrádi tudósítás nem mond semmit az erdélyi magyarok­ról, sem az ő helyzetükről, hanem több mint egy hasában keresztül a nemzetközi és a nacionalista érzelmek és felfogások ideológiai fejtegetéseit is­merteti. A vége felé a tudósitás megint rátér Er­dély és az ottani magyar kisebbség ügyére, ily- módon: “Ceausescu (a román kommunista párt titkára) beszéde folyamán, az egyik különösen keserű kité­telben, emlékeztette hallgatóit arra az időre, ami­kor Erdély magyar fennhatóság alatt volt, mond­ván: Az egész időszakot az ország kincseinek ki­fosztása, gazdaságának tönkretétele és anyagi és szellemi javak elpusztítása jellemezte... és Romá­niát a többi országokhoz viszonyítva 100 évre ve­tette vissza.” A tudósitás utolsó két szakasza igy szól: “Az er­délyi kérdés lényege az, hogy a budapesti kor­mány szorosabb kapcsolatot akar az 1.2 millió er­délyi magyar és a szülőhaza között és nagyobb szabadságot számukra, mig a bukaresti kormány beismerten nacionalista politikájához ragaszkodik.” “Ceausescu hivatalba lépése óta számos barát­ságos gesztust mutatott a (magyar) kisebbség felé, de úgy látszik, hogy az nem elégítette ki a magya­rokat.” Jubileumra készülnek Októberben lesz tiz éve, hogy az osztrák-magyar határon prédára éhes magyar grófok és más volt földesurak gyűltek össze, hogy a külföldről pén­zelt ellenforradalom visszahelyezze őket egykori uradalmaikba. Mint előrelátható volt, az ellenfor­radalom kudarccal végződött; a gróf uraknak nem nvilt alkalmuk bosszút állni egykori béreseiken ,a felszabadult parasztságon. A bőrüket féltő külföldre menekültek most “10 éves jubileumra” készülnek. A Calif. Citizens’ Committee nevű alakulatba George Putnam, reak­ciós hírmagyarázó; George Todt, reakciós újság­író; Ronald Reagan, szélső jobboldali rep. kor­mányzójelölt és Patrick Trawley Schick, minden szélső jobboldali megmozdulás és intézmény lelkes pénzelője, közismert reakciós borotvapenge gyáros vállaltak részvételt. Az egész társaság gyönyörűen passzol Dodd sze­nátorhoz és “Tricky Dicky” Nixonhoz, akiket már régebben beugrattak valami jubileumi szerepbe. A nevüket persze egy napon még említeni sem il­lik VALÓDI szabadságharcosokkal. Los Angelesben már megszerveztek egy jubile­umi Nagybizottságot is melybe az Egonok s Csabák mellett a “hírszolgálati bizottság vezetője Kecske- méthy László” lett. Csak igy csupaszon: “Kecskeméthy László”, min­den “Nt.” és “tiszteletes” nélkül, de ez ne tévesz- szen meg senkit. Ugyanarról a Nt. Kecskeméthy László lelkész-szerkesztőről van szó, aki kiadványá­ban azzal “szolgálja a magyarokat” és úgy igyek­szik “amerikai barátokat szerezni a magyar ügy­nek,” hogy a Ku-Klux-Klan gyilkos bandájának a Dominikai Köztársaságba való küldését szorgal­mazta, hogy ott elbánjanak a még életben maradt VALÓDI szabadságharcosokkal. Közben Nt. Kecskeméthy László tiszteletes lel­kész-szerkesztőnek jutott az a kétes értékű kitün­tetés is, hogy a Yorty reménytelen kormányzósági kampányának támogatására összeverbuvált magya­rok bankettján elmondja az asztali áldást. El is mondta alaposan, amire — tűz ütött ki a konyhá­ban. “a bőséges nagyszerű vacsora a lángok mar­taléka lett” és a tűzoltóság “kiparancsolt minden­kit az épületből.” így álltak bosszút az istenek azon, aki “asztali áldást” mondott és azokon, akik egy háborús uszitó haldokló kampányát próbálják életre támogatni. Annyi bizonyos, hogy a Citizens’ Committee és a Nagybizottság tagjai tökéletesen illenek egymás­hoz és valamennyien azokhoz, akik azóta “sza­badságharcosok”, amióta meglógtak a harcok elől... * Kórházi cikkünk utóhangjai A Magyar Szó május 13-i számában “Rejtett ha­lál veszedelme kórházainkban” címen megjelent cikkünkkel kapcsolatban két levelet hozott a pos­ta. Az egyiket Budapestről, az orvos-tanártól, aki­nek elküldtük a cikk másolatát, kérve őt, hogy adjon összehasonlítást a magyar, az európai és az amerikai kórházakban uralkodó állapotok között. A levél idevonatkozó része igy szól: “Nagyon köszönöm az amerikai kórházi vi­szonyokról szóló cikket. Szerettem volna Gross: “The Doctors” c. könyvét megszerezni, de itt nem biztattak azzal, hogy meg lehet majd kap­ni. Ha ez a könyv rendelkezésemre állna, pon­tosabban tudnék felelni arra a kérdésre, hogy vajon a mi kórházainkban jobbak-e a viszonyok, mint Amerikában. Mindenesetre a kórházi fer­tőzések a sebészeti és gyermekosztályokon sza­porodnak. Ennek oka azonban nem mindig a gondatlanság (persze ez is szerepet játszhat), hanem az, hogy a fertőzések elleni leghatáso­sabb fegyvereinkkel szemben, az antibiotiku­mokkal szemben (pl penicillin, tetracyclinek, streptomycin, stb.) egyes baktériumok resisten- sek (ellenállók) lettek, megszokták azokat, sőt olyan baktériumok is, amelyek eddig nem okoz­tak komoly bajt, nagyon veszedelmesekké vál­tak. Ez valahogyan úgy van, mint az autó- és a repülőforgalom növekedésével: a közlekedési balesetek állandóan szaporodnak —, mégsem mondunk le az autóról. “Ami a vérátömlesztéseknél, gyógyszerelésnél, stb. előforduló hanyagságokat illeti, az néha itt is megesik, de azt kell mondanom, hogy ezeket olyan szigorúan büntetik, hogy minden nővér, orvos nagyon vigyáz. Felesleges műtéteket ná­lunk nem igen végeznek, hiszen a műtétekért az orvosok külön díjazást nem kapnak, viszont a szükséges műtéteket el kell végezni, mert azok elmulasztása nemcsak a betegre, hanem a mu­lasztó orvosra is súlyos következményekkel jár­na. Esetleg — ha sikerül megszereznem Gross könyvét—, tudok majd a kérdésre objektivebben válaszolni.” A másik levél New Yorkból érkezett lapunk ol­vasójától és írója erről értesített: “Kórházi technikus barátnőm évekig dolgo­zott egy ‘blood-bank’-ben és levonta azt a kon­zekvenciát, hogy önmagán, vagy hozzátartozó­ján csak akkor hagyna vérátömlesztést csinálni, ha biztos lenne, hogy más kiút a halál elől nincs. Rengeteg a tévedés már a vér vételnél. Eevrészt nem vizsgálják meg alaposan a vér- adét, hogy nincs-e olyan baja, ami a véren ke­resztül fertőz, másrészt a nemtörődöm leányok, akik a dolgot kezelik gyakran tévednek az osz­tályozásnál. “De egész eddigi pályafutása alatt leginkább a mesterséges megtermékenyítéstől borzadt el. A leggyakoribb adók részeg matrózok voltak, akik a newyorki partokon kifogytak a pénzből. Egy-egy ‘adagért’ tiz dollárt kaptak, amiért az orvos 500 dollárt zsebel be a szerencsétlen nők­től, akik minden áron gyereket akarnak...” KÖNYVSZEMLE EGY KÍNAI FALU Irta: EÖRSI BÉLA Jan Myrdal: Report from a Chinese vil­lage (Pantheon Books, New York, 1965) Jan Myrdal, a svéd külügyminiszter fia, fiatal antropológus (embertan-tudós) fényképész felesé­gével 1962 második felében Kinábáh egy hónapot töltött egy kis szegény elmaradt felvidéki község­ben. A falu neve Lin Ling, Észak-Shensiben, Yu- nan város közelében van. Barlangban éltek, mint a farmerek, együtt ettek velük. Beszélgettek far­merekkel, asszonyokkal, tanítókkal és a falu veze­tőivel. Kritikát vagy megjegyzést nem fűz a szer­ző mondanivalójához. Érdekes, hogy miként látták a falusiak a múltat és miként látják a jelent. A farmerek számára a földreform jelentette a forradalmat, az ellenfor­radalom müvének a föld visszavételét, a korbácso­lást, az élelmiszer-rablást tartják. A nők a lábuk elnyomorításának beszüntetését, a fiatalok a sza­bad párválasztást tartják forradalomnak és azt, hogy senkit sem szabad rabszolgának eladni többé. A falu fejlődése sok tekintetben gyors, másban las­sú. 1962-ben nem volt a falu termelése gépesítve, nem voltak traktorok, csak pár év múlva remélték azok megszerzését. Többet ettek, de fő eledelük továbbra is köleskása, a kukoricakenyér és szója­bab. Húsétel ünnepnapokon van csak. Búzalisztből készült főtt tésztát csak a városban fogyasztanak, ez már úri szokás. A mozit nagyon szeretik, az uj dolog és ezért a városba mennek. Almuk: kerékpár vásárlás, mely 178 ezüst dollárba kerül ($71.20 U.S.), valamint a kézikocsi, de kerékpár kerékkel (ennek 125 ezüst dollár az ára, $50 U.S.) Ruhaneműt és cipőt több­nyire az asszonyok készítenek, a városba mennek gyapotáruért, ahol sót, cukrot és főzőolajat is be­szereznek. Az igazi probléma a faluban, hogy kezdetben egyetlen Írástudó ember sem volt. Ebben a tekin­tetben a magyar falunak jóval könnyebb volt a helyzete. Most már van iskola (hat elemis). de ön­kéntes alapon; a tanítók elmennek a szülőkhöz és rábeszélik őket, hogy gyermekeiket az iskolába küldjék. Megkísérelték a felnőttek irás-olvasási ta­nítását is, de ez a kinai nyelv nehézségei miatt alig sikerülhetett. 500 szójel ismeretére van szük­ség az újságolvasáshoz és azt igen nehéz elsajátí­tani. A falu története A falusi szegények bérlők voltak, nagy adózás­sal. A 30-as években jött a Vörös Hadsereg és a földesurak földjét szétosztotta a parasztok között. Az ellenforradalom 1947-ben jött a faluba és kb. egy évig garázdálkodtak, gyilkoltak, raboltak és erőszakoskodtak. A falu lakossága elmenekült, a földeket senki sem művelte meg. A forradalom győzelme után — bár éhség következett —a földet ismét művelni kezdték, vetőmagot adott a kor­mány. Eleinte 4—5 család (rendszerint rokonok) segítette ki egymást a munkában (a férfiak húz­ták, a nők fogták az ekét), később nagyobb cso­port állt össze munkacsere céljából. Mivel állandó volt a vita, hogy ki melyik földön dolgozzon, elha­tározták, hogy munka- és földközösséget alkotnak. Nem is tudták, hogy szövetkezetét teremtettek meg. Később iparkodtak ezt a rendszert kibővíteni, de a jobbmóduak, akik jó földekkel rendelkeztek, nem akartak a hegyes, terrace-szerü földek tulaj­donosaival egyesülni. Nagy rábeszélés és egy igen jó termésű év eredményeként sikerült a legtöbb­jét rávenni az egyesülésre, különösen azért, mert minden szegény ember benne volt a közös munká­ban és a kulák nem tudott bérmunkást kapni. A végén a faluban minden paraszt egyesült, sőt a járásban megalapították a kommünt. A közös, in­gyenes étkezés ebben a faluban nem talált hívők­re. Vasgyártáshoz is kezdtek, mivel volt szenük és vasércük, de mivel drágábban termeltek, mint ahogy a városban meg lehetett vásárolni, igy abba­hagyták a kísérletet. Ez a kinai falu az egyéni termelésről a kollek­tiv termelésre való átmenetet minden erőszakos­ság nélkül tudta megteremteni; elkerülte az orosz eljárást, amit a harmincas években a kulákokkal szemben gyakoroltak. A falusiak, régi szokás szerint, barlangokban laknak. Közönséges tapasztott barlang elkészítése 40 munkanapba, kővel megerősítetté 400 munka­napba kerül. Szerintük ezek télen melegek, nyá­ron hűvösek. Nemsokára az ifjúság veszi át a ve­zetést, akik között sok az irni-olvasni tudó és igy a fejlődés gyorsabb ütemet vesz majd. A faluban nincs csendőrség, saját maguk tartják fenn a ren­det. Gyilkosság nem történik, egy lopási kísérlet volt tiz év alatt. Az emberek boldogoknak látsza­nak, jövedelmük évről évre emelkedik és szebb jövőnek néznek elébe. VIGADÓ-MAYOR j I RESTAURANT f az elegáns West Side-i magyar étterem it CLIFTON HOUSE > 127 West 79th Street, New York, N.Y. 10024 J Telefon: TR 4-4525 és EN 2-7500 * Legkitűnőbb konyha. Külön helyiségek partyk, £ ^ esküvők stb. céljaira. — HÉTFŐN ZÁRVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom