Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-09 / 23. szám

Thursday, June 9, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD s DR. REISS MÉLTÓ ELISMERÉST KAP A BUDAPESTI ORVOSI EGYETEMTŐL Belgyógyászok, gyermekorvosok, orvostanárok, orvosi kutatók, az orvosi tudomány minden ága képviselve volt azon az összejövetelen, melyet Radványi János, a Magyar Népköztársaság wash­ingtoni követe hivott egybe abból az alkalomból, hogy dr. Frederick Reiss magyarszármazásu, világ­híres bőrgyógyásznak átadta a Budapestről kül­dött “Arany Diplomát.” Fogadtatás az ENSZ épületében Kedden, május 24-én este fél 7 tájban érkeztek a meghívott vendégek a Magyar Népköztársaság Egyesült Nemzetek küldöttségének helyiségébe. Mint szokásos, az első emeleti nagyterembe vezető előcsarnokban Radványi követ üdvözölte a megje­lenteket, akik a terembe érve elkerülhetetlenül ahhoz az asztalhoz vonultak, ahol “frissítőket” szolgáltak fel: jó magyar barack pálinkát, scotchot, ryet, vodkát és hasonló hűsítő italokat. Ez persze meglazította az orvosok és kedves feleségük nyel­vét és hamarosan magyar, cseh, francia és angol nyelvű beszélgetéstől volt hangos a terem. Elbeszélgettek az orvostudomány előrehaladásá­ról, miként működnek az orvosok az Egyesült Ál­lamokban, Magyarországon és a világ más részein. Beszélgettek közös ismerősökkel, egyről-másról, de főleg dr. Frederick Reiss-ről, akit mind ismertek vagy személyesen, mint kollégát, vagy mint tanítót, vagy csupán kiadott “papírjaiból.” A kedélyes hangulat magaslatán Radványi János követ, a dr. Reissnak szánt “Arany Diplomával” a kezében a nagyterem kandallója elé lépett. Fél­kört alakítva a jelenlévők feléje foordultak, abba­maradt a beszélgetés és Radványi követ a követ­kezőket mondotta: Hölgyeim és Uraim! Kedves Reiss doktor! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy átadha­tom Reiss Frigyes doktornak ezen “Arany Diplo­mát”. Ezt az “Arany Diplomát” a Budapesti Orvosi Egyetem küldte Reiss doktornak 50 esztendős lan­kadatlan és kimagasló orvosi tevékenysége alkal­mából. Nagy örömmel adom át e diplomát dr. Reissnak, márcsak azért is, mert tudom, hogy mint jó ame­rikai polgár, nem titkolja el magyar származását, hanem éppen ellenkezően, büszke arra. Mi, óha­zai magyarok nagy büszkeséggel tekintünk az olyan személyiségek teljesítményeire, mint dr. Reiss, az ő vívmányaikat úgy vesszük, mint saját­magunk vívmányait. Dr. Reiss 1914-ben kapta meg doktorátusát Bu­dapesten. Azóta minden tudását arra használta, hogy segítsen embertársain. Azóta dr. Reiss be­járta az egész világot és felmérhetetlen tudásra és tapasztalatra tett szert a bőrgyógyászat és az or­vostudomány terén. A világ minden részében elismerték dr. Reiss kutató munkájának eredményét. Csodálatraméltó tevékenységének csak egyik megnyilvánulásaként több mint száz tudományos irat jelent meg tollá­ból. Több ország bőrgyógyászati egyeteme a világ minden részében elismeréssel nyilatkozott dr. Reiss munkájáról. Tiszteletbeli tagja a francia, osztrák, magyar, olasz, görög, portugál, izraeli, ve­nezuelai, mexikói, brazíliai és indiai bőrgyógyá­szati intézményeknek. 1965-ben megkapta a Magyar Amerikai Kutató Intézmény washingtoni kitüntetését. Ezúttal öröm­mel adom át ezt az “Arany Diplomát” dr. Reiss­nak. E diplomát az az ország küldte, ahol dr. Reiss született, az az egyetem küldte, ahol dr. Reiss meg­kezdte hathatós működését sok-sok évvel ezelőtt. Amikor átadom ez “Arany Diplomát”, kívánok Ön­nek, dr. Reiss hosszú és boldog életet és további szorgos munkát az emberiség javára. Nagy tapssal üdvözölték a jelenlévők Radványi követ meleg üdvözletét. Csattogtak a fényképező­gépek, melyek megörökítették ez eseményt. Dr. Reiss megköszöni a kitüntetést Középtermetű, csillogó szemű, fürgén mozgó 75 éves “fiatalember” dr. Reiss, aki a következő szavakkal köszönte meg az “Arany Diplomát”: Ez valóban példátlan alkalom, hogy emlékeztet­nek arra, hogy 50 esztendő telt el azóta, hogy megkaptam doktorátusomat. Először is köszönetemet óhajtom kifejezni Rad­ványi követ urnák és Antal attachénak, hogy oly kedvesek voltak és meghívtak engem és barátai­mat abból az alkalomból, hogy az “Alma Mater­emtől kapott “Arany Diplomát” átadják. Köszönet jár, ugv vélem, az én “Alma Mater”-emnek is, mely lehetővé tette részemre azt az utat, melyet eddig megtettem. Külön elismerés jár tanáromnak, dr. Péterfy Tibornak, akinek laboratóriumában kaptam az el­ső betekintést a kutatás alapvető elveibe. Ugyan­csak elismerésemet óhajtom kifejezni Nekám pro­fesszor iránt, aki az egyetem bőrgyógyászati klini­kájának vezetője volt. Vele két eseménydus évet töltöttem. Felteszem a kérdést, megérdemlem-e egyetemi tanulmányaim után elvégzett tanulmányok és ku­tatások munkájáért e megtiszteltetést? Alig hi­szem, hogy megérdemlem ezt a nagy kitüntetést, ezt az “Arany Diplomát.” Az elismerés apámnak és anyámnak köszönhető, akik megáldottak engem olyan “gén”-nel, mely megóvott minden olyan be­tegségtől, mely másokat az én koromban már rend szerint jól megviselt. De ha tudásomat összehason­lítom osztálytársaim tudásával, akkor úgy vélem, hogy az a kutyabőr, melyen az én diplomámat ki­állították, minden bizonnyal a kutya hátsó részé­ből származik. Bizonyára az igazságot mondom, ha idézem Faust monológját: Da steh ich nun armer Tor, und bin so klug, als wie zu vor. Itt állok mint szegény ügyefogyott és éppoly okos vagyok, mint azelőtt. Vagyis röviden: nem hiszem, hogy megér­demlem e kitüntetést. Azt azonban állíthatom, hogy még mindig tele vagyok életkedvvel, ambícióval, ami értelmet ad életemnek. Ez eszembe juttatja azt a szóváltást, Mint minden évben, ezúttal is szeptember első hetében jönnek össze lapunk olvasói és támogatói, hogy országos lapkonferencián tárgyalják meg la­punk fontos kérdéseit. Az ez évi konferencia azon­ban különbözni fog minden előzőtől, még pedig azért, mert ennek a konferenciának lesz a feladata, hogy előkészítse lapunk 65. éves jubileumát. Az Ügyvezető Bizottság már tárgyalja ezt álprob­lémát és három alapkérdés körül kívánja a lap ju­bileumát megünnepelni. Ez a három kérdés á kö­vetkező: 1. Ünnepi bankettek megszervezése. 2. Ünnepi lapszám kiadása. 3. Előfizetési kampány levezetése. Ünnepi bankettek Az Ügyvezető Bizottság terve, hogy minden ma­gyarlakta városban állítsunk fel bankett-bizottsá­got. Próbáljuk e -bizottságba bevonni azokat az egyéneket, akik eddig nem voltak szervezeti össze­köttetésben velünk. Ilyenek lehetnek magyar egy­letek vezetői, tagjai, szakszervezeti vezetők, vagy tagok, magyarszármazásu intellektuelek. Az Ügy­vezető Bizottság próbál egy neves szónokot szerez­ni a bankettekre, ezért szükséges, hogy ne legye­nek azok mind egy és ugyanazon időben. A new- yorki bankettet márciusra tervezzük. Ezt azért tu­datjuk olvasóinkkal, hogy más dátumot tűzzenek ki saját városuk bankettjére, hogy a neves szónok jelen lehessen Detroit, Cleveland, Chicago, Miami, Los Angeles és esetleg más városokban is, ahol ju­bileumi bankettet tartanak. Előnyös volna, ha ezek a bankettek március és április folyamán lennének. Lapunk jubileumi száma A lap 65 éves jubileumi száma 1967 május 1-én jelenne meg. Ebbe a lapszámba imának mindazok, akik valaha is dolgoztak a lap részére. Cikkeket közölnénk már elhunyt volt munkatársainktól is. Kérjük olvasóinkat, üdvözöljék lapunkat ez al­kalommal és örökítsék meg nevüket ezáltal a jövő társadalom számára. Lapunk e jubileumi számának több példányát megőrzik majd a Magyar Tudományos Akadémia azon osztályán, amely az amerikai magyarok tör­ténelmét visszatükröző dokumentumokat tartal­mazza. E lapszámból 5,000 külön példányt nyomtatunk. Ezeket olyan amerikai magyarok kezébe kell jut­tatni, akik eddig nem olvasták lapunkat. Szüksé­ges, hogy a nevek százai álljanak rendelkezésünk­re. Ezeket főleg azok közül szerezzük meg, akik a múlt esztendőben ellátogattak Magyarországba és igy saját szemükkel látták az ország fejlődését, meggyőződtek arról, hoqy egves itteni polgári la­pokban közölt jelentések valótlanok. Az Ügyvezető Bizottság javaslatokat terjeszt majd az ez évi Lapkonferencia delegátusai elé a jubileumi kampány tervezetéről. A terv szerint amit egy kínai tudóssal folytattam 1941-ben Shang* haiban. Ő nyolcvan éves volt, de úgy sürgött-for- gott, mint egy ötven éves ember. Mikor megkér­deztem mi a fürgeségének a titka, ezt válaszolta: “Én sohasem aggódom, még amikor az ágyba lepi­henek, akkor sem aggódom amiatt, hogy fölkelek- e abból vagy sem. De mikor fölkelek, kinyitom a szemem és látom a napsütést és a kék eget, akkor felkészülök az örök életre.” Higyjétek el kedves barátaim, hogy nekem nincsenek ilyen terveim. Én csak a következő huszonöt esztendőre tervezek. Ekkorra már megérkezett mindenkinek a jó ét­vágya is. Megnyílt a nagy terem másik oldalajtaja. Átsétáltak a vendégek és az asztalon szépen felte- ritve ott volt a jó magyar sonka, kolbász, szalámi, kaszinó tojás, vagdalt husgombócok és a sok jobb- nál-jobb magyarosan elkészített étel. Újra csopor­tok alakultak és elkezdődött a beszélgetés. Én is elbeszélgettem több orvossal. Az ünnepség központi személyiségével, dr. Reissal is alkalmam volt eltársalogni. Ő többek között egy latin mon­dást idézett, melyet négy éves gimnáziumi latin tudásommal nem értettem meg és igy neki kellett azt részemre lefordítani: “Változnak az idők és az emberek változnak az idővel.” Csak azt tettem hozzá, hogy egyes emberek nem változnak elég gyorsan és az idők változása magamögött hagyja őket. A szép és értékes összejövetel szorosabbra fűzte a kapcsolatot az óhazától eltávolodott magyar szel­lemi munkások és az Uj Magyarország között. L. I. 300 uj előfizetőt óhajtunk szerezni az év folyamán. Ebben az évben 150 uj előfizetőt szereztünk, ami kétszer annyi, mint az elmúlt 12 hónapban. A jövő évben kétszer annyi előfizetőt kell szereznünk, mint ebben az évben. Az Ügyvezető Bizottság vélemé-ve, he'’” nehe­zebb volt megszerezni ez évben a 150 uj előfizetőtr, mint elérni a kitűzött 300 uj előfizetőt 1967-ben. Mire alapozzuk ezt a véleményt? Az Ügyvezető Bizottság e véleményét arra ala­pozza, hogy minél tovább tart a vietnami háború, annál többen ébrednek annak tudatára, hogy a mi lapunk állásfoglalása helyes volt; hogy azok, akik a háború befejezéséért harcolnak, az igazi haza­fiak. Azok képviselik az amerikai nén érdekét. Azok őszinték nemzetünk megmentésében. Ha a háború befejeződik — ami idő kérdése — minden jel szerint megjavulnak a viszonyoK Ame­rika és szülőhazánk között, a kereskedelmi és kul­turális összeköttetés a két ország között jobban, és gyorsabban kifejlődik és ez a fejlemény meg­könnyíti az uj előfizetők szerzésének munkáját. Több magyar kulturtestület, mint eddig, látogat majd az Egyesült Államokba, ezeknek az előadá­sait mind nagyobb számú amerikai magyar tekinti meg. Több magyar sportcsoport látogat majd ide, melyeknek játékát a magyarok ezrei fogják szem­lélni. Mindezek uj és nagyobb lehetőséget nyújta­nak számunkra, hogy lapunkkal elérjük az ameri­kai magyarok ezreit, olyanokat, akik eddig valami­lyen oknál fogva távoltartották magukat tölünk. Hisszük, hogy ha az amerikai magyarok zöme meg­ismerkedik az Amerikai Magyar Szóval, nagyré­szüknek kedvére való lesz lapunk. Ajándék az uj olvasóknak Az Ügyvezető Bizottság szerint a lap tartalma az, ami a legfontosabb, ami lehetővé teszi a lap ter­jesztését, uj előfizetők szerzését. Ha ezen felül szép ajándékot adunk az uj olvasóknak, az is elő­segíti az uj olvasók toborzását. Ezért az Ü.B. java­solja, hogy minden uj nő-olvasó kapjon egy szép kézileg készített magyar babát és minden uj férfi olvasó egy magyar pipát. Azok, akik az uj előfizetést szerzik, berámázható “ELISMERŐ OKLEVELET” kapnak és választhat­nak a baba- és a pipa-ajándék között. Várjuk olvasóink javaslatait A fent jelzett javaslatok az Ü.B. tagjainak kez­deti elgondolásait tükrözik vissza. Ez még nem végleges terv; a terveket olvasótáborunknak kell kidolgoznia. Kérjük tehát olvasóinkat, hogy írják meg véleményüket, elgondolásaikat, javaslataikat és küldjék be azokat az Ügyvezető Bizottsághoz. Minél több olvasó vesz részt a terv kidolgozásá­ban, minél több és jobb javaslat érkezik az ország minden részéből, annál eredményesebb lesz lapunk 65. évfordulójának megünneplése. AZ >966. ÉVI ORSZÁGOS LAPKONFERENCIA JELENTŐSÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom