Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-02 / 22. szám

Thursday, June 2, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 HAT ÉT-HATVAN ELLEN Hajnali háromkor megy munkába. Kihordja a trágyát, megtisztogatja a teheneket, aztán jöhet az (etetés, az .itatás és a fejés. Hét órakor haza«/ megy, és rendszerint a háztájiban folytatja a munkát. Tegnap esett az eső, még nem száradt fel a föld. Ha már úgyis otthon kellett maradnia, lepihent, hogy aludjon egy-két órát. Különben is fájlalja a hátát, alighanem megfázott vagy meg­erőltette magát. A “délutáni műszak’’ fél há­romkor kezdődik, és fél hétig tart. így telnek Tiszai Pál napjai 1961 óta. A változás csak annyi, hogyr az utóbbi időben megrövidült az útja. A Krisztina-majorból a központi majorba helyezték át. Nagy könnyebbség ez, három kilométer he­lyett legfeljebb felet pedálozik a tehénistállóig. Tizenhárom tehenet gondoz. Eleinte húsz is ju­tót egy-egy tehenésznek, mert akkor még nem volt annyira kapós ez a munka, mint mostanában. Hat hónapja fejőgéppel dolgozik. Tiszai Pál nevét sokan ismerik Nova környé­kén. Népszerűségét a tsz-szervezésnek köszönhe­ti. Találkoztam egy zalaegerszegi lakossal, aki hatév után is igy emlegeti az öreget: A Tiszai Pali bácsi? Az aztán alaposan megizzasztotta az agitátorokat. Az istennek sem akart belépni a tsz-be.” — Hogyan bírták mégis jobb belátásra? — Nem a szavak, hanem az események győz­tek meg. Láttam, hogy egyre-másra alakulnak a tsz-ek, egymás után Írnak alá a gazdatársaim, és ebből megértettem, hogy sem egy ember, sem egy falu nem állíthatja meg a világ folyását. Titok­ban azon kezdtem spekulálni, mi lesz velünk, ha egyszer mégiscsak belépünk? Utánanéztem, mi­lyen is belülről egy tsz. Bejártam az egész kör­nyéket. Kifaggattam az ismerősöket, a régebbi tsz-tagokat, megtudakoltam tőlük, hogy hol, mi­lyen munkakörben kínálkozik a legjobb kereseti lehetőség. A normakönyv is a kezembe került, azt is áttanulmányoztam. Úgy látszott, hogy legha­marabb az állattenyésztésben találhatom meg a számításomat. Elsőnek jelentkeztem a tehené­szetben, nehogy valaki megelőzzön. Nem akarták elhinni, hogy komolyan beszélek. “Mindig ellene voltál a közösnek, most meg elsőnek akarod fel­venni a munkát?” Ezt kérdezte tőlem egy régi tsz-tag, aki azóta már nyugdíjas. Havi ötszáz fo­rint előleget ígértek. Azt gondoltam, ha többet nem kapok, akkor is kibékülök a szövetkezettel. De valaki a fülembe dugta a darazsat, hogy az ötszáz forint sem fix. Ha nem üt be az esztendő, meglehet, hogy visszafizettetik velem. Több sem kellett, mentem a könyvelőhöz, mondja meg, mi az Igazság. Megnyugtatott, hogy az ötszáz fo­rint biztos pénz, arra mindenképpen számíthatok. Április elsejétől hétszáznyolcvan munkaegységem jött össze abban az évben. Pénzt tizenhat forin­tot fizettek egységenként, de azon felül 28 má­zsa gabona is jutott. Erre mondják, hogy kelle­mes csalódás. így- telt el az első esztendő. Az öreg gondolko­dóba esett. Ha a ve je is a tsz-ben dolgozott vol­na, 56 mázsa szemet vihettek volna haza. De nem szólt, hogy hagyja ott a cukorgyárat, maradjon Otthon, és lépjen be a szövetkezetbe. Rábízta a döntést. Egy este azzal jött haza a vő, hogy a brigádvezető jó munkát kínált neki a tehenészet­ben. — Mit csináljak? — A te dolgod. Én nem szólok bele. Ha akarsz, jössz, ha nem akkor nem. Talán megkeresnénk annyit, amennyi elég a családnak. A második évet már együtt dolgozták végig. Pénzben és terményben 65 ezer forint jutott az 1400 munkaegységre. Azóta ötven forint körül állandósult a munkaegység értéke. — Egyéni koi'omban 50 hold sem hozott volna annyi tiszta hasznot, mint most a közös munka —mondja Tiszai Pál. — Azt is megmondom, nem ilyen lakásban élne a család, ha minden úgy ma­radt volna, ahogy volt, Ez a ház már a tsz idejé­ben épült. A tsz segített fölépíteni. Hatalmas, villának is beillő téglaházban él a Tiszai család. Nagy redőnyös ablakok néznek az utcára. Nem is olyan régen még szegényes, vei*t falu viskó állt a mai ház helyén. Lebontották. — Emlékszem — meséli a házigazda —, hogy a régi házamban meglátogatott egyszer az akkori járási tanácselnök, és nagyon csodálkozott, hogy jó gazda létemre, ilyen nyomorúságos házban fo­gadom. Nem magyarázhattam meg neki, hogy abban az időben másra kellett a pénz. Hat hol­dat örököltem, és hét holdat vettem hozzá. Ap­ránként, darabonként. Az öreg hiv, hogy nézzek-körül az udvaron. Az istállóban, ólban szép állatok. A napokban fialt az anyakoca; 11 malacot látok körülötte. Már a jövő téli vágásra sincs gond: két fejlett süldő ro­pogtatja a kukoricát az ólban. A pajtában meg- szagoltatja velem a szénát. Friss, kellemes illa­ta van. “Mindig ilyen volt a szénám.” Mire visszamegyünk a szobába, a kávéfőzőből kifolyt a kávé. A legügyesebb titkárnők sem tesznek finomabbat az asztalra, mint Tiszai Pál lánya. — Urak lettünk — tréfálkozik a házigazda. -— Rászoktunk a feketézésre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretem. így van minden­nel az ember. Eleinte szokatlan, aztán megbarát­kozik vele. Hatvanhat éves. Amikor az utolsó hat évről beszél — ennyi ideje tsz-tag —, mindig kihallani a szavaiból az előző hátvan év tülhaladött igaz­ságait. Elégedett, de fáj neki, hogy akkor is ugyanitt tartana, ha nem gürcölt volna annyit a földért. Szavakban gyakran ellentmondásba ke­veredik önmagával, de a munkája, a magatartása végképp más bizonyítványt állít ki róla. Két évig járt a szakmunkás-képző tanfolyamra. Két év után abbahagyta, mert fárasztotta a sok olvasás. A veje elvégezte a harmadik évet is, megkapta a szakmunkás-bizonyitványt. Az öreg gyakran emlegeti a fiú unokáját. Ügyes, okos gyereknek tartja, büszke rá. Az idén érettségizik a Nagykanizsai Mezőgazdasági Technikumban. Gödöllőre készül, az agráregyetemre. — Jó pályát választott, van jövője — mondja a nagypapa. — ö már diplomás mezőgazdász lesz. ösztöndíjat is kap a tsz-től. Ha végez, hazajön a falujába. 1961-ig visszamenőleg fejből sorolja, melyik évben hány munkaegységük volt, mennyi pénzt, gabonát kaptak. A beszélgetés végén mégis úgy érzi, hogy talán nem állt ki eléggé a szövetkezet mellett. Látom rajta, szeretne meggyőzni, hogy nem akármilyen ember ő. Odamegy a kombinált szekrényhez, és kisvártatva egy bordó szinü do­bozt tesz le az asztalra. Biztat, hogy nyissam ki, nézzem meg. Felemelem a doboz fedelét, és egy jól ismert kitüntetést látok magam előtt. Ezek a betűk állnak rajta: “Kiváló termelőszövetkezeti tag.” A miniszteri elismerést 1964 januárjában keltezték. B. S. Korábban lesz zöldség és gyümölcs Baranya megyében Megyeszerte 23 fokig emedkedett a hőmérő hi- ganyszála s eső után a hirtelen beköszöntött me­leg gyors fejlődésnek indította a növényeket. Megélénkültek a kertészetek. A Villány környé­ki tsz-ekben befejezték a zöldborsó második ka­pálását. A borsó virágzik, sőt egyes védettebb he­lyeken kötésnek indult a hüvely. A szakértők úgy vélik, hogy a kopári borsó ebben az évben is meg­előzi a piacon vetélytársait, május 10-én megkezd­ték a szedését a villányiak. Ezzel csaknem egyidő- ben jelentkezett a piacon a siklósi és a diósviszlói zöldborsó is. A megye verhetetlenül első jelentősebb primőr zöldsége ezúttal is az országhatárokon kívül is is­mert mohácsi ádventi kelkáposzta, melynek sze­dését megkezdték. A káposzta, melyet már a HUNGAROFRUCT Vállalat exportőrei is megte­kintettek, igen szép, ezen a télen a mezei nyulak sem tettek kárt benne, holdanként 70 mázsás ter­mést igér. A pécsi és mohácsi piacokon, boltok­ban már kapható a kelkáposzta, az Uj Barázda Tsz már elindította az első vagont exportra, me­lyet még további 30—40 vagon követ. Nemcsak a nagy melegnek, de az intenzivebb kertészeti termesztésnek is köszönhető, hogy az idén zöldpaprikával és paradicsommal is korábban jelentkeznek a termelőszövetkezetek. Mig tavaly csak 1.5 millió darab, addig az idén már 4 millió tápkockát gyártottak a megye 15 kertészkedő tsz- ében. A tápkockában kiültetett paprika, paradi­csom 8—10 nappal előbb hoz termést, korábban érik be. A felsőszentmártoni tsz az erfurti nemzet­közi kertészeti kiállításra is benevezett az ilyen módszerrel termesztett zöldpaprikájával. Már a korai káposztát palántázzák a tsz-ek és megkezd­ték a paprika és paradicsom kipalántázását is. A meleg idő sietteti a tavasz első gyümölcsé­nek, a földiepernek érését is. A Mecsek déli ol­dalain, Kővágószőlősön és környékén már virág­zik az eper, de megkezdődött a virágzás a nagvko- zári, a magyarbólyi és felsőszentmártoni tsz-ek ep­resében is. E jelek azt mutatják, hogy az idén korábban jelenik meg az eper a piacon. A szezon idején a nagykozári tsz-ben megkezdődik az eper­szörp gyártása is. Az MHS Ki mit gyűjt? szakköre kiállítást nyit Budapesten a Hársfa utca 43. szám alatti termé­ben. C^9 Hans Vogt, az oslói egyetem rektora, Sőtér Ist­vánnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rek­torának meghívására egyhetes látogatásra Magyar- országon volt. C-KS Harmincnyolc tagú jugoszláv vendéglátóipari küldöttség érkezett Zala megyébe, ahol megtekin­tik a nagykanizsai és a zalaegerszegi szállodákat, éttermeket. A TISZAI VEGYIKOMBINÄTBAN 1964. október 26-án kezdték meg a próba- gyártást. A TVK jelenleg az ország legnagyobb műtrágyagyára. A képen: próbaüzemben van már a TVK igen magas nitrogéntartalmú karbamid gyára (MTI Fotó — Mező Sándor felvétele) A LÉGZÖSZERVI BETEGSÉGEK gyógyítására új magyar gyártmányú mű­szert, Spirotcst-spiroanalizort készítettek a MEDICOR Művekben. A berende­zés egy éve működik a János-kórház V. számú tüdőosztályán és néhány hét múlva a bíráló bizottság elé kerül. A bizottság véleményezése után kezdik meg jövőre sorozatgyártását. A képen: beállítják a készüléket (MTI Fotó — Bereth Ferenc felvitelei

Next

/
Oldalképek
Tartalom