Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-20 / 3. szám
Thursday, January 20, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZO -- HUNGARIAN WORD a HéTVéGi£€VéC t__________1 írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. SZEMÉLYTELENÜL ÉS PÁRTATLANUL Szerény nézetem szerint négy hét elegendő idő és négy lapszám elegendő tér ahhoz, hogy egy vita — pláne amikor nem is egy világrengető problémáról van szó — végleges befejezést nyerjen. Az elmúlt négy hét folyamán mindenkinek, aki részt kivánt venni a “Mit szabad és mit nem szabad megírni” polémiában, megadatott az alkalom, hogy véleményét cenzuramentesen kifejtse. A szerkesztő, akit úgy ismerünk, mint aki a fejét egyébre is szokta használni, mint a kalapviselésre és akinek bizonyára szintén megvan a saját egyéni véleménye ebben a vitás kérdésben, dicséretreméltó pártatlansággal és a saját nézetének az elhallgatásával helyet adott minden hozzászólónak, szemmellátha- tólag minden korlátozás nélkül. Úgy érzem tehát, hogy minden további hozzászólás — pro vagy kontra — csak fölösleges szószaporitás lenne, hiszen az eddig elhangzott vélemények bőségesen — és egyes esetekben: igen nívósán — feltárták az összes felhozható érveket és ellenérveket s talán nem járok messze az igazságtól .amikor azt állítom, hogy olvasótáborunk nem nagyon kiváncsi azoknak ismételt feltálalására... A mi olvasóink a már eddig elhangzottak alapján már úgyis eldöntötték magukban, hogy a két oldal közül melyiknek van igaza, de ha mégis akadnának köztük né- hányan, akik további vita nélkül nem képesek Ítéletet formálni (amit erősen kétlek!), akkor azt mondom: az ilyenek számára négy havi vagy négy évi vitatkozás sem elegendő, hogy határozott állásfoglalásra bírja őket... E rovat olvasói az elmúlt három évtized során bizonyára felfedezték, hogy magam sem szoktam visszariadni egy kis parázs vitától, sőt nem egy alkalommal én voltam az ,aki a vitát kiprovokálta. De hadd emlékeztessem az olvasókat arra is, hogy az elmúlt évben két olyan cikkem jelent meg, amelynek mindegyike legalább egy féltucat — ütött személyeskedő tónusu — kritikus levelet csalt ki az olvasókból (s legalább egy külmunkatárs- ból!) — és én egy szóval sem reagáltam rájuk, pedig elhihetik: minden kritikusom számára találtam volna egy-két ellenérvet ütött-kopott tarisznyámban ... A kritikákra egyszerűen azért nem válaszoltam — hej, pedig a kisértés igen erős volt! —, mert tapasztalatból tudom, hogy az én válaszom újabb és újabb viszonválaszokat sugalmazott volna, elfoglalván a lap korlátolt férőhelyének egy jelentékeny részét, amit bizony üdvösebb célokra lehetne felhasználni. De volt a hallgatásomnak egy másik — nem kevésbé nyomós — oka is: Én azt tartom, hogy az olvasónak, aki szerény keresetéből vagy még szerényebb nyugdijából tartja fenn ezt a lapot, elvitathatatlan joga van ahhoz, hogy hangoztassa a véleményét még akkor is, ha történetesen nincs igaza. Ám sietek hozzátenni: a külmunkatárs legalább olyan mértékben fenntartója és istápolója ennek a lapnak, mint a legáldozatkészebb olvasó, tehát csúfot űznénk az igazságból, ha tőle megtagadnánk ugyanezt a jogot! Vitás esetekben a szerkesztő igen kínos helyzetben találja magát, mert tőle várja úgy az olvasó, mint a külmunkatárs, hogy egy bizonyos ponton meghúzza a vonalat, amelyen túl egyikük sem mehet a lap céljának, érdekeinek, valamint a jóizlés elemi szabályainak a sérelme nélkül. És mert a szerkesztő a leghivatottabb személy ennek a határvonalnak a megszabására, az olvasónak és a kü'munkatársnak el kell fogadni az ő döntését, máskülönben a tonnerikUvó-zerü csetepaték anarchiához vezetnének. . . E pillanatban —- a lap küzdelmes élete 65-'k esztendejének a küszöbén — én sokk 'l fontosabb és életbevágóbb témáról szeretnék vitatkozni, mint arról, mit illik és mit nem szabad megírni a Magyar Szóban. A vita, amit én iavaso’ok. nem össze- különbözéshez és viszályhoz, hanem példás összefogáshoz és együttműködéshez vezet. Azon vitatkozzunk. kedves olvasók, miképpen tudnánk a lap életének a 65-ik esztendejét anyagilag biztosítani! Arra koncentráljuk figvehnünket, öíletecségünket és energiánkat, hogy ez a lan — amely nélkül semmiféle vitát sem kezdhetnénk — é’etben maradjon. Mi jön előbb: a vita jóm va^v a vita lehetősége?! Hiába van jogom a vé’eménynvilvánitás- hoz. ha nincs megfelelő fórum, ahol a nézetemet, meggyőződésemet hangoztathatom. . . Ennek a fórumnak a folytonossága forog kockán, amikor túlságosan élükre álütunk bizonyos nézeteltéréseket és ennek következtében támogatóink itt-ott frakciókra bomlanak, mert az ilyen egyenetlenségekkel terhes légkörben a lelkes, harmonikus együttműködés csaknem lehetetlen. Holott a valóság az — s ezt nem nagyon kell hangsúlyoznom —, hogy olyan kevesen vagyunk, hogy minden szorgos kézre égető szükségünk van. Nem engedhetjük meg magunknak a viszálykodás lukszusát a lap további fennmaradásának a veszélyeztetése nélkül! Naptári cikkemben a lap jövőjét illetőleg ilyen optimista hangú próféciát kockáztattam meg: “Szilárd meggyőződésem, hogy a kis mécses, amely közel 65 évvel ezelőtt lobbant lángra, az írók szorgalmából és az olvasók jóvoltából még hosszú ideig fogja szórni a fényét és mutatni a szebb, különb emberi társadalom felé vezető utat. Akik oly hosszú utat tettek meg a kis mécses vezetése és világa mellett — a reménytelenség sötétségéből a valóság fénnyel övezett világába —, azoknak SZENT KÖTELESSÉGE oda hatni, hogy ez a mécses tovább is szórja jótékony fényét és melegét — egyrészt a mi további okulásunkra, másrészt, hogy mások megtalálják a helyes ösvényt a világánál. A Magyar Szó tehát a NYGDIJKOR HATÁRÁN TÚL IS végezni fogja nemes munkáját annak a nagy álomnak a beteljesültéért, amelynek eddige.é csak a fele valósult meg...” A 65-ik évi lepfenntartó kampány küszöbén állunk. Látom: a newyorki csoport e hó 23-án (vasárnap) tartja kampányinditó bankettjét. Legyen ott minden épkézláb New York környéki haladó magyar, akiben a régi harcos szellemnek csak egy szikrája is él még és segítse olyan ragyogóan sikeressé tenni ezt az évnyitó eseményt, hogy az inspirációt kölcsönözzön minden más — közeli vagy távoli — csoportnak a nemes példa követésére. Ugyancsak látom a lapból, hogy e hó 30-án los- angelesi csoportunk készül egy nagyszabású sajtóünnepélyre. Szívesen hiszem és remélem, hogy ez a nagyszerű gárda fátyolt borit a soraiban keletkezett pillanatnyi disszonánciára és minden tagja vállvetve azon fáradozik, hogy a Magyar Szó túlélje a nyugdíjkor határát. Aztán jöjjenek sorjában Chicago, Detroit, Cleveland és a többiek — kicsinyek és nagyok —, egyetlen csoport vagy egyén ki ne maradjon ebből a munkából! S majd amikor befejezzük a feladatot, ha úgy tetszik: újra vitatkozhatunk... Az "elkerülhetetlen éhínség*’ A N. Y. Times január 9-i, vasárnapi számában “Éhínség fenyeget a Földön” cim alatt teljes oldalas hirdetés jelent meg, amelynek ez az alcíme is volt: “Túl sok az ember.” A hirdetés Johnson elnökhöz címzett nyílt felhívás volt melyet kb. 100 professzor, Nobel-dijas tudós, pap, iró és sok-sok közéleti kiválóság, de a legtöbb aláíró az amerikai nagyvállalatok elnöke, igazgatója, vagy vezetőségi tagjai sorából került ki. Mi volt az a sürgős, aggasztó kérdés, amelynek megoldására Johnson elnököt felszólították? Idézzük a felhívás első bekezdését: “Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének igazgatója, Mr. Binay Sen nemrég mondotta: ‘Vagy kiterjesztjük a leghatásosabb eszközökkel a termelést és megakadályozzuk a népesedés szaporodását, vagy minden eddigit felülmúló katasztrófával nézünk szembe. Egyes legnépesebb területeken a következő öt vagy: tiz éven belül nem lehetetlen a súlyos éhínség bekövetkezése. A világ lakosságának több mint a fele éhezik és rosszul táplált. Az ebből eredő szenvedés és lealázottság a békét erősen veszélyezteti.’ “Mr. Orville L. Freeman földművelési miniszter mondotta: ‘A fejlődésben levő sürünlakott országok gigantikus problémákkal néznek szembe, amikor az élelmiszertermelésben lépést akarnak tartani a népesedés szaporodásával. Azoknak az országoknak kevés idő és kevés föld áll rendelkezésükre. A múltban több élelmiszert tudtak előállítani újabb földterületek megművelésével. De ma már alig akad több megművelhető föld azokon a helyeken és a szüzföldeket csak nagy költség árán lehet megmüvelhetővé tenni'. (A mi hangsúlyozásunk. Szerk.) Folytatásképpen a hirdetés kifejti, hogy a U.S. a Food For Peace program keretében már 12 milliárd dollárt küldött külföldre. “Élelmiszer-tárházaink pár évvel ezelőtt még zsúfolásig voltak megrakva, de most már csak normális rezerva készletünk van. A kongresszus nemrégen hatalmazta fel Freeman minisztert, hogy a szabad piacon szárított tejport vásároljon, hogy a tenegerentuli gyermeketetési programot fenntarthassuk.” A felhívás további része igy érvel: “Természetesen minden lehetőt meg kell tenni az élelmiszer- ellátás növelésére, de a csillagászati számokban szaporodó lakosság az, ami a világot fenyegeti." (Az ő hangsúlyozásuk. $zerk.) Ezután Latin-Ame- rikát említi meg, amely növelte ugyan az élelmiszer termelését, de lakosságának 25 milliós szaporodásával egy személyre 7 százalékkal kevesebb enniva’ó jut. A szaporodás egyre növekszik. A felhívás aláírói helyeslik Johnson elnök múlt júniusban tett kijelentését az ENSZ előtt, amelyben a népesedés-szaporodás problémájának megoldására országunk segítségét is felajánlotta, de kifogásolják azt, hogy ennek a programnak a keresztülvitele számos más, kevésbé fontos program mögött maradt. A felhívás ezen szavakkal végződik: “Öt év múlva 300 millióval több embert kell etetni — ezek többnyire éhes emberek lesznek. Az éhínség nyugtalanságot okoz — és a nyugtalanság, amint tudjuk, olyan légkört teremt meg, mely kedvez a kommunistáknak, hogy meghódítsák a világot.” De mit ajánlanak ezek az úriemberek? Azt, amit nem mondanak ki: hogy itt-ott esetleg atombombát kellene ledobni a népesség megritkitására, például Kínában? Vagy pedig arra gondolnak, amire halványan céloznak, Johnson megjegyzéseit idézve: Sc.í.j'i es /u-ijsa-j'iati n maii :j«íou'Toa a -toggajlüi születéseket korlátozó porulák vagy magzatelhajtás a megoldás —, mert az aláírók egy részéről ezt is feltételezhetjük. Mi nem vitatjuk, hogy a föld számos részén már most éhínség van és hogy az élelmiszer termelés nem tart lépést a népesedés rohamos szaporodásával. Arra gondolunk, hogy ha azt a sokszáz milliárd dollárt, amit az Egyesült Államok és más tőkés nagyhatalmak háborúkra és az atomfegyverek felhalmozására költenek, arra fordítanák, hogy a föld nagy, eddig terméketlen területeit földművelésre alkalmassá tegyék hosszú nemzedékeken át a föld minden lakosát bőven el lehetne látni. Az országok költségvetéseiben a kormányok csak a háborús célú kiutalásokban bőkezűek, de Freeman miniszter szavaival élve “a szüzföldeket csak nagy költségek árán lehet megmüvelhetővé tenni.” Az ilyen költséget a kormány könnyelműnek, céltalannak tekinti és ennek a gondolatával nem is foglalkozik. Pedig egyedül a Nevada sivatag területe elég gabonát szolgáltatna ahhoz, hogy Indiában egyszersmindenkorra megszűnjön az éhínség. Az amerikai kormány az adófizetők pénzéből fizet a farmereknek, hogy ne termeljenek, hogy a termény-árakat magasan tudjuk tartani. Ha a kapitalista nagyhatalmak kormányait nem a telhetetlen és kielégíthetetlen imperialista kapzsiság vezényelné, hanem a jóérzésü emberiség, akkor nem sajnálnák a “nagy” költséget az eddig terméketlen területek hasznossá tételére, amelyekből bőven van az egész világon. Akkor a rohamosan növekedő népesedés, a “population explosion” nem lenne az az ijesztő rémkép, amilyennek ma a “szakértők”, a tudósok és a politikusok feltüntetik. Az is lehet, hogy egészen a rossz oldaláról közelítettük meg a kérdést. Elvégre nem csodálkozhatunk azokon az érveken, amiket a Johnson elnökhöz intézett felhívásban kifejtettek, ha tekintetbe vesszük az imperialista kapitalizmus jellegét, mert hiszen ilyen a kapitalizmus “állatának” a “természetrajza.” Hogy a föld adottságait, természeti kincseit a föld lakosságának szolgálatába állítsuk, ahhoz a társadalmi és termelési rendszer gyökeres megváltoztatására, a szocialista rendszer bevezetésére van szükség. A szocialista társadalom a szaporodó népességet nem tekinti veszedelemnek. Nem a más országok leigázása és kiszipolyozása a célja — ami miatt a fejlődőben levő országok népei éheznek —, hanem a föld lehetőségeinek á Teg- te’iesebb k’haszná'ása. A szronlíc-ts —m- T-orp «-ídnáUa m°id a na<*v kö’Pp-tpVn* o- ”í «w<pn*ok V, ~ TTn n VI1 prr Jipno i r»-rt + 1] ^ p rft Pclll vn^ilv p? lé^r^n/^ák o~-^~70rre ttig^ szüntetik az éhínség fenyegető veszé'yét. P* jaulle az idén Poszkvfba megy De Gaul’e elnök Un. 12-én délután az Elysée- pa’otában fogadta Valerian 7orint. a Szoviet- urió párizsi nagykövetét. A +öbb mint egy óráig tartó beszélgetés rendkívül szívélyes légkörben fe'v^ és De GnPMf> '•''-nUr> Vio-tv q? idén eleget tesz a szovjet kormányfő meghívásának és hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik. A látogatás programját és pontos időpontját még nem állapították meg, valószínű a tavasszal vag\r a nyár elején kerül rá sor. De Gaulle tábornok első alkalommal 1944-ben, a háború alatt járt a Szovjetunióban I3JOJ3Ö I AHJVKiA) Cl CAM
