Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-26 / 21. szám
Thursday, May 26, 1966 AMERHW MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 LÁZOHGÁSI HULLÁM AZ ORSZÁG EGYETEMI DIÁKJAI KÖZÖTT Többszáz egyetemi hallgató elfoglalta a Chicago Egyetem közigazgatási épületét. A fiatal nők és férfiak gitárokkal és egyéb hangszerekkel “felfegyverkezve” leültek az épületben és ott maradtak éjjel nappal. . . több napon át. Énekeltek, szavaltak, szónokoltak és elbeszélgettek. Beszélgettek minden elképzelhető tárgyról és eseményről. Az uj női divatról, hogy milyen magasan a térd felett hordják majd az uj női ruhákat, a kábítószerek “élvezéséről”, a legújabb színdarabokról és moziképekről, a baseball csapatok állásáról, a tv műsorok hihetetlen alacsony, degenerált színvonaláról, a nagyvárosok napilapjainak válságáról, a kozmetika ipar sokezer gyártmányának felbecsüléséről, az egyetemi hallgatók nemi életének egy vagy más problémájáról, és sok-sok más kérdésről. A beszélgetés fő tárgyát azonban a vietnami háború képezte, azért maradtak ott, abban a teremben napokon keresztül. A fiatalok ezt a kérdést tették fel önmaguknak: “mi a saját EGYÉNI feladatom, kötelességem a vietnami háborúval kapcsolatban?” Erre a kérdésre csak úgy tudnak helyes és saját lelkiismeretüket kielégítő választ adni, ha tisztában vannak a vietnami háború alapkérdéseivel. A vietnami háború ellen tiltakoznak Azt tudják a lázongó egyetemi hallgatók, hogy a vietnami háború “piszkos” háború. Tudják, hogy ott, abban a szerencsétlen országban polgárháború folyik, melynek az a lényege, hogy az elnyomott, kizsákmányolt szegények egy jobb és szebb életet óhajtanak maguknak és családjuknak megteremteni és hogy e vágyukat csak úgy tudják megvalósítani, ha elmozdítják az uralmon lévő kormányt, mely csak az amerikai hadak jóvoltából tud megmaradni. Az egyetemi hallgatók tudják azt is, hogy a vietnami nép olyan forradalmi felszabadító háborúban vesz részt, mint amilyen harcot az amerikai gyarmatok lakói vívtak 1776-ban. Az amerikai egyetemi ifjúság látja mindezt, és ezért erkölcs telennek, bűnösnek és elítélendőnek tekinti az amerikai hadak vietnami szerepét. Úgy vélik, hogy legelemibb erkölcsi kötelességük, hogy valamit tegyenek a saját lelkiismeretük megnyugtatására. Ezért volt a chicagói egyetemisták ülősztrájkja és az ország 800 egyetemén és főiskoláján is a diákok ezért mozdultak meg. E megmozdulás sokféle különböző formában nyilvánul meg. Chicagóban és New Yorkban ülősztrájk formájában, Milwaukeeben. utcai tüntetésben, Bostonban kérvények aláírásában, Minneapo- lisban a képviselőkhöz küldött delegációkban, Ber- keleyben tömegtüntetésekben. Se vége, se hossza a különböző intézményeknek, ahol tiltakozások folynak és ahol ezen intézmények hallgatói kifejezik a Johnson-kormány vietnami politikája iránti ellenvéleményüket. A vietnami háborút ellenző diákok között sok az ellentét. Vannak, akik azon véleménynek adnak kifejezést, hogy maradjunk Vietnamban mindaddig, amig tárgyalások utján felszámolhatjuk a háborút, de addig is mérsékeljük és ne terjesszük a háborút. Vannak, akik azt mondják, hogy nekünk nem szabad tárgyalásról beszélni, ahelyett azt kell követelni és azért kell harcolni, hogy az amerikai hadakat vonják ki Vietnamból. E két nézet között számos árnyalat van és minden árnyalatnak van hívője. A különböző árnyalatokat kép viselő diákok mind megegyeznek abban, hogy a vietnami háborús “piszkos háború”, amit ellenezni kell. Nem demokratikus a sorozási rendszer Az egyetemi diákok legutóbbi ülősztrájkját és egyéb megmozdulását az váltotta ki, hogy a sorozóbizottság arra kérte az egyetemeket, hogy adjanak jelentést a diákok tanulmányi előmeneteléről. Azért kérték ezt, hogy az átlagon aluli diákokat besorozhassák a hadseregbe. A vietnami háborút ellenző diákok rájöttek arra, hogy a sorozóbizottság e módszere főleg és elsősorban a szegény tanulók rovására megy, mert ezek előzőleg nem részesülnek olyan oktatásban, mint a jobb módú gyermekek, akik olyan iskolákba jártak, ahol a tantermek nem túlzsúfoltak, ahol a legjobb, legképzettebb tanítókat alkalmazzák és akiknek nem kellett éjjeli munkát végezni, hogy tanulmányaikat folytathassák. Ez a magyarázata annak, hogy a háborút ellenző diákok szót emeltek az ellen, hogy az egyetemek vezetői jelentsék a hallgatók előmenetelét még akkor is, ha egyes diákok azt jóváhagyják, vagy követelik. A tiltakozó diákok álláspontja az, hogy ha az egyetem vezetői bármilyen módon együttműködnek a sorozóbizottsággal, rájuk hárul a felelősség, hogy kit visznek a vietnami vágóhidra. Erdőtűzként terjed a tiltakozás A sorozóbizottság és az egyetemek vezetősége közötti együttműködés elleni mozgalom úgy terjedt el, mint az erdőtűz. Chicagóban kezdődött és a láng pillanatok alatt átcsapott New Yorkba. Pár órán belül az Atlanti-óceántól a Csendesóceánig és Kanada határától Mexikóig 800 egyetem és főiskola tanulói voltak mozgásban egy vagy Egyik oka annak, hogy a nagyvállalatok profitja miért ért el rekordmagasságot, a heti munkaóra kiterjesztése. Az idén márciusban a gyárimunka túlórázás átlagban 3.9 óra volt a decemberi rekordmagas 4 óra után. Egyes iparokban, melyek hadirendelésekre dolgoznak, hetenként átlagosan 8 órát túlóráztak. A névleges 40 órás hét bői az iparban a gyakorlatban 44—48 órás hét lett. A kiszolgáló iparban és a mezőgazdaságban eddig sem dolgoztak kevesebbet, sőt többet. A túlórázásból a munkáltatók még a másfélszeres órabér mellett is nagyobb hasznot húznak, mert kevesebb üzemi költséggel jár. Wirtz munkaügyi miniszter mondotta: “A munkaadók tul- óráztatnak... nem azért, mert sürgős a munka, hanem a napi termelésben, elsősorban azért, mert ez olcsóbb, mint több munkás alkalmazása.” Az amerikai munkások a valóságban kevesebbet kapnak a vietnami háború miatt bevezetett hosz- szabb munkaórákért. A bérszabályozási iránymutató meggátolja a béremeléseket, mialatt a megélhetési költségek és az adók magasra szöknek. A különböző levonások után 1966 márciusában az egyedülálló gyári munkás, heti ^fizetése $.81.03, a négytagú család feje $87.99-t visz haza fizetésként, ez (1957—59 évi dollárértékben) 9, illetve 17 centtel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Március óta a megélhetés rohamosan megdrágult. Az a hit terjedt el a köztudatban, hogy a Fair Labor Standards Act (a munkabér szabályozási törvény) a 40 órán felüli túlóráért általánosságban magas bért szab meg. A valóság az, hogy ebben az esetben még több a kivétel, mint a minimális órabér esetében és végrehajtását sem veszik szigorúan. Ez a munkaügyi minisztérium 1964 májusában végzett tanulmányából tűnt ki. A tanulmány kimutatta, hogy öt teljes időben alkalmazott munkás közül kettő 41 órát, vagy többet dolgozott egy héten és a tanulmány utolsó négy hetét véve alapul, minden második munkás az egyik héten legalább 41 órát vagy többet dolgozott. A tulórá- zók háromnegyed része a hét végén (szombaton vagy vasárnap) teljesítette a munkatöbbletet. A 15.7 millió munkás közül, aki 41 órát vagy annál többet dolgozott egy héten át, csak 4.8 millió munkás, azaz csupán 30.8 százalék kapott a túlóráért magasabb túlórái fizetést. A heti 60 óránál többet dolgozó 3.1 milliót kitevő munkáslétszámnak csak egy hetedrésze kapott túlórái felül- fizetést. A “keménygalléros” alkalmazottak még rosszabbul járnak, mert ott a tulórázóknak csak 16%-a kap felülfizetést. Ez az arány a gyári munkásoknál 53.8%, a kiszolgáló ipari dolgozóknál 11.2% és a mezőgazdasági munkásoknál nem több mint 3.6%. Akik túlórái felülfizetést kaptak, azoknak 7.8 százaléka a túlórának csak egy részéért kapott felülfizetést. Részben ezért és részben mert minél több órát túlóráznak, annál kevesebb óráért adnak felülfizetést, összességben a 40 órán túli órateljesítménynek csak 24%-ért fizettek a normális órabérnél többet. Állítólag határozott rendszabály állapítja meg a gyáripari maximális munkaidőt, mégis a gyáripari munkában tulórázóknak 36.2%-a rendes órabérnél többet nem kapott. A munkaügyi minisztérium egyik statisztikusa, James R. Wetzel azt találta, hogy a nem mezőgazdaságban működő kétkézi dolgozóknak csak “meglepően kis” százaléka — 56% és 52% — kap túlórái felülfizetést. A vietnami háború hozzásegítette a munkaadókat ahhoz, hogy a heti munkaidő meghosszabbítását állandóvá tegyék, ami megegyezik Wirtz abbeli megjegyzésével, hogy “a túlórázás a termelésnek másféle módon, hogy ellenvéleményüket nyilvánítsák. A Students for Democratic Society, a E.W. DuBois Clubok és a diákok sok más szervezető szorgosan mozgósítja a diákok százezreit e háború- ellenes mozgalomba. Egyes egyetemeken és főiskolákban mindeddig nem volt szervezett háború- ellenes mozgalom. A sorozóbizottság e lépése és az egyetemi vezetőségek reagálása megváltoztatta a helyzetet. Hozzájárultak mindehhez természetesen a vietnami események is. A Ky-kormány népszerűtlensége, abbeli Ígérete, hogy szeptemberben választások lesznek, majd az Ígéret megszegése és Danang megtámadása, a Johnson-kormány tétlensége és Ky kormányának további támogatása mindmegany- nyi ok és magyarázat arra, hogy az amerikai egyetemek hallgatói miért szólalnak fel egyre nagyobb számban és egyre élesebb hangon a vietnami piszkos háború ellen. szerves része lett.” A munkás szervezeteknek a túlórázás korlátozására irányuló kezdeményezését előbb a kormány alaposan meggyengítette, majd a vietnami konjunktúra révén úgyszólván feledésbe ment. Az amerikai munkásságnak teljes joga van ahhoz, hogy helyreállítsa a 40 órás munkahetet, ugyanolyan fizetéssel, mint amit a munkások a jelenlegi 44 vagy 48 órás hétért kapnak és hogy bevezessék a 40 órás hetet azokba az iparágakba is, ahol eddig nem létezett. Ezt azután követni kellene a 35 órás munkahétnek, 40 órás fizetés alapján. A Szovjetunióban, ahol a munka termelékenysége csak fele annyi, vagy még annál is kevesebb, mint az Egyesült Államokban, már 5 éve betartják a 41 órás munkahetet. (A veszélyes és a földalatti munkákban a munkahét 35 óra.) Most a 6 napos hetet 5 naposra változtatják át. Sohasem volt világos, hogy miért tartották meg a 6 napos munkahetet a heti 41 munkaóra mellett. A textiliparban véghezvitt kísérletek bebizonyították az 5 napos munkahét előnyét, ezért ott már bevezették. A Szovjetben a 41 órás munkahetet tiszteletben tartják. Minden egyes túlórázást a szakszervezetnek helyben kell hagynia és most megkísérlik, hogy a munkások a túlóráért megfelelő szabad időt kapjanak. Malária - Kinin - és az adódollár Mindenki tudja, hogy mi a malária. Azt is tudja, hogy a Vietnamban lévő amerikai katonák nagy százaléka szenved ebben a betegségben az ott milliószámra hemzsegő szúnyogok miatt. De azt talán nem mindenki tudja, hogy a malária ellen a kinin a legjobb orvosság. Szóval sok a maláriában szenvedő amerikai katona és igy nagymennyiségű kininre, vagy jobban mondva a kininből gyártott kindinre van szükség. Az amerikai kormány tulajdonában 1958-ban 13,860,000 uncia kinin volt. Nagy mennyiség ez még amerikai méretekben is. Ez a kinin most jól jönne az amerikai katonák egészségének helyreállítására. Igen ám, de ez a kinin-mennyiség már nincs az amerikai kormány birtokában, eladták egy holland cégnek 20 centért unciánként. Most, hogy szükség van kininre, az amerikai kormány szeretné visszavásárolni a holland vállalattól a kinint, amely hajlandó azt visszaadni — potom két dollárért unciánként. A hollandok, épp úgy, mint az amerikaiak, a magántulajdonon alapuló szabad verseny, a kereslet s kínálat elve alapján működnek. Nagy a kereslet a kininre, fel kell emelni az árat. Ez jó üzlet. Közben az amerikai katonák maláriában szenvednek és szenvedésüket csupán a kindinnel lehet enyhíteni. Kindint semmi másból nem lehet gyártani, mint kininből. A dilemmát csupán az amerikai adófizetők rovására lehet megoldani. Baltimore, Md.-ben letartóztattak öt embert, mert bírói tiltóparancs ellenére tüntettek egy bérház előtt, melynek tulajdonosa nem hajlandó lakást kiadni négerek részére. A Greyhound bus-vállalat sofőrjei sztrájkba léptek az ország 11 nyugati államában. Viz helyett alkohol folyt a csapokból az indiai Poona városában, amelynek lakosait szesztilalom sújtja. Kiderült, hogy a váratlan rendőrségi razziától megrémült alkoholcsempészek árujukat sebtiben a víztárolóba öntötték. C-*-9 Victor Kuleshok négy évi börtönbüntetést kapott ittas állapotban elkövetett büntette miatt. Vidor Perlő: A TÚLÓRÁZÁS ÉS A REKORD-HASZON
