Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-05 / 18. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD HÍREK AZ AUTÓVÁROSBÓL Azt írják az újságok, hogy mindenkinek sok a pénze, mégis, ha bemegyek a városba, sok rosszul Öltözött embert látok az utcákon. Nekem is nagyon meg kell kötnöm a gyeplőt, hogy el ne szalaajon velem az a sok gazdagság, mert mikor fizetni kell, nincs elég pénzem. A szakszervezeti lap Írja, hogy ezrekre rug a munkások száma, akiknek a gyár lefogja a heti fizetését, mert tartozik valamiért, amit hitelre vett. És már ott tartunk, hogy öngyilkosságba kergeti a munkásapát a nincstelenség. A munkaügyi hatóságok jelentik, hogy 300 millió dollárral csapják be a munkásokat a munkaadók évente a fizetéslevágással a túlórázásoknál, stb., amire a szakszervezeteknek jobban kellene ügyelniük. Úgy van a fizetési csekk megcsinálva, hogy a munkások nem értik meg. Napirenden van, hogy magasabb munkabeosztásban dolgoztatják a munkást, kevesebb fizetésért.-Ezt olyankor csinálják, amikor valaki betegség miatt kimarad a munkából és mást tesznek a helyébe. Ilyenkor a foreman azt mondja, hogy ez a munka nem állandó és nem változtatja meg a munkás fizetését. CM A 600-as local konferenciát hivott egybe, mert sok a panasz a gyár minden részlegében. A gyár- vezetőség nem törődik a veszélyek elhárításával, hiába emelnek a munkások panaszt. Szétosztják a munkát és igy levágják a munkások számát, a meg- maradtakkal pedig több munkát végeztetnek. A foremanok dolgoznak a termelésben. Márc. 23-án néhány száz munkás a gyárvezetőség irodája elé ment, kérve a bajok orvoslását. A Tool and Die épületben sok a füst, gyors a munkatempó és a foreman ellen van a legtöbb panasz. 0-9 A Basic Oxygen Furnace Unit-ban nincs első segélyadásra klinika, sem orvos, vagy ápolónő, a szombaton és vasárnap dolgozók részére még autóbusz sincs, pedig sok munkásnak igen messziről kell munkába mennie. Még csak nem is parkolhatnak a társulat parkoló helyén. Legújabban azt találták ki, hogy a foreman a munkásokra fogja, ha hiány van a termelésben és büntetést ró rájuk, nem számítják az ilyesmit termelési hibának. 0-9 A Blast Furnace lezárt 40 napra és több munkást letesznek. Ha a fiatal munkás még nincs három hónapja a munkán, akkor nem kap munka- nélküli biztosítást, s az sem biztos, hogy munkáját visszakapja, mert állandóan újításokat hoznak be, mely munkáslevágással és több profittal jár. A Dodge 3-as local kéri, hogy minden nyugdíjba menő munkás vizsgáltassa meg magát a társaság orvosával és ha szemüvegre, vagy hallókészülékre van szüksége, szerezze meg, mielőtt otthagyja a gyárat. A társaság még ilyen esetben megfizeti ezeket, de ha már nyugdíjba ment a munkás, akkor saját költségén kell megvennie. OKU Az embernek a legdrágább kincse a szeme. Mike Murphy megsérült, beomlott az árok, ahol dolgozott és eszméletlen állapotban vették ki onnan. Szemüvegét eltörte a sérülés alkalmával. Azután egyik műhelyből a másikba küldték, végül a Foundryba került, ott plasztik szemüveget adtak neki, de azt a repülő homok összekarcolta, üvegszemüveg kellene, de a “szegény” Ford társaságnak nem telik ilyesmire. Az egyik legnagyobb panasz, hogy nem ügyelnek a munkások biztonságára. Jim Murray azt mondja, hogy a gyorshajtás a legfőbb oka a halálozásoknak és nem az, hogy az autók nem jók. Erős törvény kell a gyorshajtók ellen. De ha olyan gyors hajtásra vannak az autók gyártva, mint ahogy ma csinálják, akkor hogyan hajthatnak a vezetők lassabban? Ma mindenki gyorsan akar menni, nincs senkinek ideje. Az autógyárosok ugyancsak megijedtek, amikor az autók veszélyességét kezdték firtatni. De ennek már itt volt az ideje! A munkásoknak őrült gyors tempóval kell dolgozniok, sok munkán nincs elég inspektor. De a legnagyobb baj ott van, hogy a termelést emelni kell és igy jól fel kell használni az anyagot, mert a folyamat hajtja a munkást, a foremant pedig hajtja a feljebbvalója. így azután mindenkit hajt valaki. A felelősség a legfelsőbb uraké, mert nekik csak az számit, hogy minél magasabb legyen a termelés. Hogy miként érik ezt el, az nem számit. Az a tény, hogy az autók veszélyesek, más ügyet is szolgál: egy kicsit eltereli a figyelmet a vietnami háborúról. Eddig mindig a munkások szenvedték meg, ha valamilyen kibúvóra volt szükség, most pedig a nagyvállalatokra jár rá a rúd, még pedig alaposan. Rose Pavloff Fokozott bombázásra uszít Russell ATLANTA, Ga. — Richard B. Russell, Georgia állam szenátora a város vezetői előtt tartott beszédében mondotta: “Ajánlom, hogy repülőink bombázzák Észak-Vietnam gyárait, kikötőit, repülőtereit, minden olyan pontot, mely támaszul szolgálhat az észak-vietnami hadsereg részére. Blokád alá kell helyezni Haiphong kikötőjét. “Mar régen arra ösztökélem a kormányköröket, hogy megtegyék e lépéseket.” Mivel Russell szenátor a szenátus katonai bizottságának az elnöke és mint ilyen, nagy befolyással rendelkezik, ezen beszéde csak súlyosbítja a helyzetet és mutatja, hogy milyen veszedelmes irányban halad a Johnson kormány politikája. “RHeg kell szüntetni a megkülönböztető bánásmódot”, mondja A. W. Abel elnök NEW YORK, N. Y. — A. W. Abel a szervezett acélmunkások szakszervezetének országos elnöke beszédet tartott a League for Industrial Democracy Waldorf-Astoria hotelban tartott bankettjén, melyben többek között a következőket mondta: “Forradalmi korszakban élünk. E forradalom célkitűzése az emberi vágyak és szükségletek kielégítése. A 15,000 mérföld sebességgel szálló rakéták korában élünk az egyre szűkülő világban, melyben nagy távolságot rövid időn belül áthidalunk a lökhajtásos repülőkkel és ugyanakkor látjuk azt is, hogy társadalmi fejlődésünk nem tart lépést a technológia fejlődésével.” “Néger testvéreinket még ma is megkülönböztető bánásmódban részesítjük s a néger nép türelme nem tart örökké. A négerek között egyre jobban terjed a felháborodás és ez érthető is. Nincs egyen joguk sem a gazdasági, sem a politikai sem a társadalmi téren. E helyzetben gyorsan és gyökeresen kell változtatni.” “Itt az ideje annak, hogy megvalósítsuk a munkások tiszteletben tartását és elhárítsuk azt a félelmet, melyben az idős munkások élnek.” A 77 éves Philip Randolph néger munkásvezér és Harry Van Arsdale Jr. a New York Central Trade and Labor Council elnöke is jelen volt az összejövetelen. Felébredt Redwood lakosainak lelkiismerete Redwood City, Cal. 56,000 lakosú város, melynek 24,000 polgára szavazott az utolsó választásban. A város arról nevezetes, hogy itt van a United Aircraft Corp. egyik alvállalata, mely a United Technology Center név alatt működik. A Johnson-kormány rendelést adott ennek a cégnek 100 millió font súlyú napalm bomba gyártására. Ez 11 millió dollár jövedelmet jelentene a vállalatnak és a cég munkásai munkában lehetnének egy pár hónapig. Igen ám, de a város lakosai más véleményen vannak. Bizottság alakult James F. Colaianni katolikus ügyvéddel az élen. A bizottság azt tűzte ki célul, hogy népszavazással kényszeríti a városatyákat, hogy akadályozzák meg a napalm-bombák gyártását. “Nem a városatyák, hanem a nép fogja eldönteni, hogy gyártsanak-e vagy sem napalm-bombát Redwoodban. Mi nem akarjuk, hogy az ország-világ arról ismerje Redwood városát, hogy itt gyártják a napalm-bombát, mely az ártatlan gyermekek ezreit égeti el.” így beszél James F. Colaianni és Redwood City 79 más polgára. De nemcsak beszélnek, hanem mennek házról-házra és egy kérvényhez aláírásokat szereznek, mely népi szavazással akarja eldönteni, hogy ott gyártsák-e a napalm-bombákat vagy sem. Tekintettel arra, hogy a legutolsó szavazásban résztvett szavazók 10 százaléka kell, hogy kérvényezze a népszavazást, 2,400 aláírásra van szükség. A bizottság tagjai nemcsak házról-házra járnak, de ott vannak a supermarketokban, a mozik előtt és mindenhol, ahol a lakosok megfordulnak. Van is már 2,600 aláírásuk, de nem nyugszanak addig amig 3,500-at nem szereznek. Az ország lakosainak Redwoodra szegeződik a szeme. Mit tesznek majd e kis városnak lakói? Vajon aszerint szavaznak és döntenek, hogy hány dollárt keresnének, ha részt vennének a napalmbomba gyártásában, vagy azt tartják szem előtt, hogy példával járjanak az egész ország népe elé és kiáltsák világszerte: “A mi lelkiismeretünk nem engedi meg, hogy napalm-bombákat gyártsunk.” Thursday, May 5, 1966 Béremelést kapnak a telefonmunkások NEW YORK, NY. — 24,000 telefonmunkás 12 centes órabér ja vitást kap. A munkások uj átlag bére heti 133 dollár, beleértve az összes juttatást, mint kórházi, orvosi kezelés, nyugdíj, stb. Az Amer. Zsidó Kongresszus követeli Vietnam bombázásának beszüntetését Az Amerikai Zsidó Kongresszus évi konvencióján megjelent 800 delegátus nagy többséggel úgy határozott, haogy követelni kell a Johnson kormánytól, hogy szüntesse be Észak-Vietnam bombázását. E lépésre szükség van, hogy a megoldást a harctérről a tárgyaló terembe helyezzük át. Nagyon heves vita előzte meg e határozati javaslat elfogadását. “A háború kérdése felülmúl minden más kérdést részünkre nemcsak mint amerikaiakra, de különösen, mint zsidókra, olyan népre, melynek története mindig összeforrt a békéért való küzdelemmel”, mondotta Mrs. Levine, a szervezet női osztályának országos alelnöke három gyermek anyja. Stanley H. Lowell a szervezet országos alelnöke ellenezte a határozati javaslatot és azt mondotta “Johnson elnöknek nincs szüksége arra, hogy tanáccsal lássuk el, hogyan vezesse a vietnami háborút.” Ezzel szemben Murray A. Gordon, a szervezet newyorki osztályának vezető tagja mondotta: “Remélem és kívánom, hogy szervezetünk épp annyira az élcsapat szerepét játssza a hábouellene- nes mozgalomban, mint amilyen szerepet játszik a néger nép egyenjogúságáért folytatott küzdelemben.” Az Amerikai Zsidó Kongresszus több millió zsidó polgárt képvisel. Kosygin elemzése a szovjet gazdaság-politikájáról A szovjet ipar termelése megnövekedett. A kulcsiparokat uj technikai felszereléssel átépítettük. Az acél, az olaj, a gépipar ,valamint a komputerek gyártása fokozott mértékben emelkedik. Kiterjesztettük a közszükségleti cikkek, az élelmiszer és a házimunkát végző gépek gyártását. A Szovjetunió ipara termeli a világ ipari termelésének egyre nagyobb százalékát. Az ország népjóléte állandóan javul. Komoly lépéseket tettünk több ipar dolgozói bérének rendezésében. Eltöröltük a lakosság nagy részének adókötelezettségét. Fölemeltük a nyugdijat és bevezettük a nyugdíjazást a mezőgazdasági dolgozók részére is. Előirányoztuk egyes iparokban a hét s a 6 órás munkanapot. Az utolsó 7 év folyamán annyi házat építettünk, mint amennyit a forradalom kezdetétől 1958-ig. Nagy lépésekkel haladtunk előre a kultúra, a közoktatás és a nép egészségének előmozdítása terén. Az elmúlt hét esztendő folyamán a közép- és felső iskolát végzettek száma 50 százalékkal emelkedett. A tudományos dolgozók száma ugyanez idő folyamán megkétszereződött. A kongresszus rámutat arra, hogy az elért eredmények ellenére a hétéves terv nem minden célki- iüzése valósult meg. Ez a negativ eredmény abból eredt, hogy a nemzetgazdaságban hiányosságok észlelhetők. A tudományos termelő módszerek lebecslése, a rendelkezésre álló anyag elégtelen kihasználása és a gazdasági problémák szubjektív megközelítése, mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyes iparokban nem értük el a kitűzött célt. Az 1963-as és 65-ös rossz termés is káros hatással volt nemzetgazdaságunkra. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a feszült nemzetközi helyzet arra kényszerít bennünket, hogy, nagy összegeket fordítsunk nemzetvédelmi erőink felépítésére. A kongresszus úgy véli, hogy a következő öt esztendőben fő feladatunk: folytatólagosan felépíteni iparunkat; fokozni mezőgazdasági termelésünket a legelőrehaladottabb tudományos eszközök és módszerek felhasználásával; előmozdítani a mun kások termelékenységét és igy magasabbra emelni a munkások anyagi és kulturális színvonalát. Lépéseket kell tenni a kultúra anyagi alapjának kiszélesítésére; biztosítani kell a kultúra minden formájának, a klubok, kulturházak és könyvtárak munkájának megjavítását. A következő öt esztendőben az ifjúság általános középiskolai oktatásban részesül. VUVVtAAn/VtMt'WUVMAAAAn/UVMA/VVVI/IA/VVWWW KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!
