Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-05 / 18. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 5, 1966 SZÉLJEGYZETEK Mrs. Ghandi látogatása idején Johnson kegyele- tes elnökünk kijelentette, hogy “nem engedünk egyetlen egy indiai csecsemőt sem éhenhalni.” Ez valóban igen szép, emberi kijelentés volt. Sajnos, nem tudjuk elfelejteni, hogy ez a Johnson azonos azzal a Johnsonnal, akineK utasítására naponta bombázzuk Észak- és Dél-Vietnamot, ahol szintén “nem engedi, hogy csecsemők éhenhalja- Xiak.” Inkább “napalm”-bombákkal égetjük el őket v cuCíl! • • • Saigonban és más délvietnami városokban a rendőrök könnygáz-bombákkal és botokkal verték szét a U.S. ellen tüntető buddhista fiatalokat. Reji módszer. Valamikor a sztrájkotokat verték szét rendőrök botokkal, vagy kardiappal. A mi déli államainkban néger tüntetőket vertek szét botokkal m marnak Te. eigerésere szánt villamos-botokkal. Régi, ismert módszer ez, ami azonban soha ne» voít alkalmas barátok szerzésére. Nem csoda, hogy a tüntetők "sikeres" szétverése men mzunyos varosokból az amerikaiak kiürítését rendelték el, mert az életüket veszély fenyegette. Az American Cancer Society legutóbbi évi ösz- szejövetelén a hangulat rossz volt, mert beismerték, hogy a rák-betegség idejében való felismerése és gyógyítása terén semmi uj, semmi jelentős nem történt. Megállapitást nyert, hogy az idén 300 ezer halottja lesz a rákbetegségnek és a most élő amerikaiak közül 40 MILLIÓ fog ebbe a betegségbe esni. Egyedül tüdőrákban az idén 42 ezer férfi és nyolcezer nő fog meghalni és 250 ezer “időnek előtte” elpusztulni főként azért, mert a gyilkos cigarettázás tovább szedi áldozatait. A kitűnő “Élet és Tudomány” folyóirat február 18-i száma szerint Magyarországon 1964-ben 19 ezer ember halt meg rákban. Az első helyen a gyomorrák áll, a második helyen a tüdőrák. Nem ártott volna az ismeretterjesztő cikkben rámutatni az összefüggésre a tulfüszerezett magyar ételek, a sok cigarettázás és a rákban elhaltak száma között. • • • Nagy Istvánt, aki 1875 körül Hevesen született és kb. 1910-ben kivándorolt Amerikába, keresi öcsének leánya Budapestről. Az illető — aki az idén elérte 91-ik életévét, HA elérte —, kivándorlása óta soha nem irt. Nagy István öccsének kedves leánya talán egy kissé elkésett a meleg rokoni érdeklődéssel, bár szivből kívánjuk, hogy 91 éves honfitársunk jó egészségben jelentkezzék és 56 év után irja meg első levelét kivándorlása óta. • • • Mindenki tudja, hogy Amerika minden államában 2—2 szövetségi szenátor képviseli érdekeinket az ország fővárosában. Nem sokan gondolnak arra, hogy némely államban, a népes államokhoz ará- nyitva, nagyon kevesen szavaznak arra, ki legyen az, akit a szenátusba küldenek. Példa erre a következő összehasonlítás: Ha ösz- szeadjuk New Mexico, Utah, Idaho, Wyoming, Montana, Dél- és Észak-Dakota lakosainak a számát és ahhoz hozzáadjuk Nevada állam lakosai számának a NÉGYSZERESÉT, akkor megkapjuk azoknak a számát, akik Los Angeles MEGYÉBEN laknak. « • • Az újságok és a hírmagyarázók naponta számtalanszor emlegetik a "billió" dollárokat, amelyeket országunk háztartása és a hadikiadások megkívánnak. Mennyi hát "egy billió dollár?" Az iskolásgyerekek is tudják, hogy egybillió megfelel ezer milliónak, de hogy valóban MENNYI az, nehéz elképzelni. A következő adatok talán segítenek: Az amerikai kormánynak 1789 és 1849 között 61 év (bezárólag) kellett ahhoz, hogy elköltsön EGY BILLIÓ dollárt. Öt háború, közte a polgárháború és 143 év kellett ahhoz, hogy 1789 és 1931 között az amerikai kormányzat elköltsön SZÁZ BILLIÓ DOLLÁRT. És — fiqyelem: ez év julius 1-től számítva EGY ÉV ALATT a mi országunk 145 billió dollárt fog elkölteni. Még szerencse, hogy vannak számológépek! ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! HUMPTY-RUMPTY-HUMPHREY ÉS AZ “UJ, KÖLCSÖNÖS MEGÉRTÉS” Irta: LUSZTIG IMRE . .Hubert (Humpty-Dumpty) Humphrey, országunk alelnöke beszédet tartott az Associated Press hír- ügynökség képviselői előtt a Waldorf-Astoria szállodában. E beszéd bármely mondatát, vagy szakaszát külön cikkben lehetne analizálni. Humphrey alelnök beszédének egyes részleteire szeretnek egy-két megjegyzést szentelni: “Uj kölcsönös megértés és valóságos társi viszony jött létre társadalmunk azon elemei között, melyekről mindig azt mondják, hogy azok kezdettől fogva egymás ellenségei voltak. Ez a három: a kormány, az üzleti érdekek és a munkások. “Egyesek azt mondták, hogy ez a három sohasem fog tudni együttműködni. Most szétoszlatjuk ezt a téves felfogást." így beszélt a munkások és a munkáltatók között létrejött “társulásról” a haladó szellemű múltú al- elnökünk. Elvi elgondolását nem támasztotta alá egyetlen példával sem, megállapítását semmivel sem bizonyította. Hogyan festenek a valóságos példák? A "megértés" első példája Nem messze a Waldorf-Astoria szállodától, ahol alelnökünk oly magasztosan prédikált a munkások és a munkáltatók közti “megértés”-ről, a Newspaper Guild tagjai piketelték a Herald Tribune, a World Telegram és a Journal-American ujságválla- latok épületeit. Az újságírók sztrájkban állnak e három ujságvállalat ellen. A sztrájkot tárgyalások előzték meg, melyeknek folyamán a munkáltatók azt mondották, hogy tekintettel a három ujságvállalat egybeolvadására és hogy az uj ujságvállalat automatizált üzemmel dolgozik, 2,000 alkalmazottal kevesebbre lesz szükség, mint ezelőtt. A munkások képviselői erre azt felelték, jól van, megértik, hogy egyesülni kell és hogy uj gépeket akarnak beállítani, de kérik a vállalat-tulajdonosokat, hogy értsék meg az elbocsátott munkások problémáját és segítsenek a probléma megoldásában. Bármennyit is beszédtek a munkások szószólói, a vállalat képviselői nem értették meg, vagy nem akarták megérteni az elbocsátandó alkalmazottak problémáját; nem voltak hajlandók megadni azt a végkielégítést, amit a szakszervezet követelt. Talán jó lett volna ha Humphrey nem a Wal- dorf-Astoriában prédikált volna az “uj és kölcsönös megértésiről, hanem elment volna az újságírók és ujságvállalatok konferenciájára és ott demonstrálta volna ez “uj, kölcsönös megértés” gyakorlati megnyilvánulását. Egy másik példa Az ország puhaszén bányászai már évek óta nem kaptak béremelést. Közben a megélhetés megdrágult és igy a bányászok helyzete leromlott. Pár héttel ezelőtt lejárt a bányászok munkaszerződése s ez alkalommal követelték, hogy bérüket emeljék fel. Kérésüket nemcsak azzal indokolták, hogy a megélhetés drágább ma, mint két-három évvel ezelőtt volt, hanem rámutattak arra is, hogy a bányászok többet termelnek ma, mint a múltban. Ez az érv sem puhította meg a bányabárók szivét, vagy jobban mondva nem nyitotta ki zsebüket. “A bányatulajdonosok profitja magasabb ma, mint valaha” — mondták a bányászok. Ez lehetővé teszi, hogy megadják a munkások jogos kérését. A bányatulajdonosok azonban más véleményen voltak. Úgy látszik ők nem tudtak semmit arról az “uj, kölcsönös megértésről”, amiről Humpty- Dumpty beszélt. így a bányászok nem tehettek mást, sztrájkba léptek. Két és fél hétig tartó sztrájk után a bányabárók ráeszméltek az “uj, kölcsönös megértésire, megadták a munkások követelését és igy a sztrájk véget ért. Menjünk tovább A vasutbárók, a Florida East Coast Railway tulajdonosai, több mint három évvel ezelőtt megta- gauiax munkásaik jogos kérését. Másszóval a vasutbárók sem cselekedtek az “uj kölcsönös megértés” szellemében. A munkások sztrájkba léptek s most több mint három év után még mindig sztrájk ban állnak .Mindez idő folyamán a vasutbárók nem törődnek azzal, hogy a sztrájkoló munkások honnan veszik a pénzt, amiből csáladjuknak az élelmet, a ruházatot és a házbért előteremtsék. Nincs itt semmiféle megértés, kölcsönös, vagy nem kölcsönös. Humpty-Dumpty Humphrey idejét pazarolja, amikor ilyen nemlétező, elképzelt, mondhat- k hazug “uj, kölcsönös megértésiről pédi- ML Ebből ennyi is elég Mehetnénk tovább. Rámutathatnánk arra például, hogy a szövetségi kormány postahivatala most azon munkálkodik, hogy a postán szállítható csomagok maximális súlyát fölemelje. Ez azt jelentené, hogy 40,000 munkás elvesztené munkáját, de a postahivatal jövedelmének emelkedését is jelentené. A múltban a szövetségi kormány minden hasonló esetben úgy döntött, ahogyan a szövetségi kormány kasszája megkövetene. Ezért zárják le például a newyorki hadihajó gyártelepet, ami szintén többezer munkást fosztott meg munkájától. De ne menjünk tovább. A fentemlitett példák minden kétséget kizáróan bizonyítják minden elfogulatlan szemlélő részére, hogy Humpty-Dumpty Humphrey nem tudja mit beszél, vagy ami még rosszabb, tudja mit beszél és azt is tudja, hogy amit mond az nem egyezik meg a valósággal. Országunk monopolistái és azoknak politikai szószólói évek óta azon fáradoznak, hogy elhitessék az amerikai munkásokkal, hogy itt, ebben az országban nincs osztályharc: itt csak úgy tobzódnak az “uj, kölcsönös megértésiben. Bojkottra szólítják fel a néger szavazókat SELMA, Alá. — A Student Nonviolent Coordinating Committee, a néger nép egyenjogúságáért harcoló szervezetek egyike arra szólította fel Alabama állam néger lakosait, hogy ne vegyenek részt a demokrata párt előválasztásában. Evvel indokolták ezt a szevezet vezetői: “Előnyösebbnek látjuk, ha megrögzött négergyülölők nyerik meg a választást, mint mérsékeltek, mert ez rámutat a demokrata párt igazi mivoltára.” Stokeley Carmichael az SNCC egyik szószólója mondotta: “Azt akarjuk, hogy Jim Clarkot válaszszák meg Dallas megyei sheriffnek Wilson Baker helyett, mert Baker megválasztása esetén a demokrata párt olyan hírnevet szerez, amit nem érdemel meg.” Jim Clark volt az a sheriff, akinek vezénylete alatt számos néger tüntetést erőszakkal vertek szét. Az SNCC független politikai pártot szervez Greene, Wilcox, Perry, Sumter, Macon és más megyékben azzal a céllal, hogy átvegye e megyék politikai irányítását. Az SNCC-nek ez az álláspontja: “A négereket arra kérni, hogy csatlakozzanak a demokrata párthoz, ugyanazt jelenti, mintha arra kérnénk a zsidókat, hogy csatlakozzanak a náci párthoz.” Sokan kétségbe vonják az SNCC ezen politikáját, mely azon alapszik, hogy “minél rosszabb, annál jobb.” A SANTA MONICAI <| bankfiók egyik pénztárablakánál szőke asz* i[ <| szony, a másiknál néger asszony állt. A szőke <j asszony szoknyájába 3 év körüli szőke kis- |> j> lány kapaszkodott. A néger asszony karján J» Ji kis bébi volt, mellette 4 év körüli kislány állt. j| j[ A két kislány látható érdeklődéssel nézegette (| <i egymást. A szőke kislány egyszerre elenged- <j <| te a mama biztonságot nyújtó szoknyáját és j[ ij merész elhatározással a fekete kislányhoz sza- Ji j» ladt. Most már nézegetés helyett tapogatózni Ji j! kezdett. Megfogta a néger kislány kezét. Azután az arcát simogatta. Meg a ruháját és a i| (| ragyogóan tiszta fehér cipőjét is érintette. i[ § Közben a szőke mama végzett a dolgával és ([ <j kimenet közben odaszólt a leányának, aki !( semmi hajlandóságot nem mutatott a távozás- j> j> ra. A mama végül is kénytelen volt a két ba- ji |i rátkozó pajtáshoz menni, hogy elvezesse a j [ <! kislányát, ami nem volt egyszerű, j! A szőke kislány két fehér karocskájával j; <| átfogta a néger kislány nyakát és a mama <[ ([ minden erejére szükség volt, hogy szétválasz- < J jj sza őket. A kis szőke keserves sírással távo- ] > Ji zott, az anyja egyik karjánál fogva húzta őt. |> JÍ A fekete kislány az anyja szoknyájánál ma- <[ JÍ radt, de ő is keservesen sirt. <| A furcsa jelenetet sokan nézték és olyan i[ !» kevesen voltak, akik megértették a két baba |> j| lelki világát! |> Két baba, akik szinkülönbséget nem lát- j! j! tak, csak szeretetet, amely egybekapcsolta j[ ! őket...
