Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-28 / 17. szám
20 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 28, 1966 Magyar vidék Az antennák városa A régi sarkában az uj — Acél, kályha, üveg — Üzenet az angyal mögött Salgótarján A “kenyértelen Tarjánban” (Bél Mátyás geográfiai Írása a 18. században igy jellemzi a várost mert a jobbágyoknak ekorra alig maradt földjük), lelki kenettel próbálták elaltatni a 19-es forradalom után az újra feltörő nyugtalanságot. (Salgótarjánban a Tanácsköztársaság csaknem tiz nappal tovább élt, mint a fővárosban és az ország más helyein; a direktórium csak augusztus 9-én adta át a hatalmat a volt főszolgabírónak, amikor a királyi román hadsereg kilátástalanná tette a további ellenállást. Akkor is szuronyos, géppuskás szakasszal vonult fegyverletételre a forradalmi század.) A kápolnák, templomok szaporodása a vallásosság megélénkülése hatástalan narkotikum a bányászok, vasasok, üvegesek kiújult szociális bajára. A munkásszervezkedés minden terror ellenére már a huszas évek elején újjáéled. A múlté a bányászat Távolabb a hazában, kivált az alföldi tájak emberének szemében a szén gazdag kamrája ez a város.Igaz a nógrádi medence ma is 12 százalékát adja az országos termelésnek, de Tarjánban lényegében a múlté a bányászat. (Az, ami néhány aknából még felszínre jut, kalóriában alig fizeti meg a fáradságot.) A föld mélye elhagyott tárók labirintusa, ez viszont gyakran tartogat meglepetést a városépítőknek. A hanyatló bányászattal létkövetelmény lett Salgótarjánban az iparfejlesztés, az iparépités, s ezzel a város ujjáteremtése. A hosszában jó 15 kilométeres, szélességében viszont alig- alig egy kilométeres Karancs—Pécskő hegykatlan— ahol Salgótarján foglal helyet —, csak rendkívül nehezen tágitható. Néhány éve a város vezetői különösen hangzó jelszót fogalmaztak meg: “Rombolunk, hogy építhessünk.’’ (Nem vált mindjárt általánosan népszerűvé; a düledezö viskók gazdái körömszakadtáig védekeztek, sirva, átkozódva cserélték fel ujjal a régit.) Szinte lépésről lépésre ment előre az építők frontja a meghódítandó területekért. S aztán a hegy állta el az utat. Vágni és hordani kezdték a hegyet: tágítani a katlant, így nőtt s növekedik a város, épült kilencemeletes szálló, modern lakónegyed a pécskői sor helyén és a cigányhegy oldalán. Keverékes látvány még az összkép toronyházak nyúlánk tömbje mellett gárputrik borzas fecskefészkek, romos házak kapaszkodnak a hegyoldalba, de ritkulnak minden nappal. Helyükön épül az uj gimnázium, (az egykori csendőrképzőből költözik ide), s nem soká megnyílik a művelődési palota. Strand bányavízzel Salgótarján 1952 óta megyeközpont. (Városi rangra is csak 1922-ben lépett, Balassagyarmat •— hivatalnok-város — volt palócország szive.) Mindent — ami csak a centrum létfeltétele — az •lapoktól kezdve kellett megteremteni. A folyamat üteme azonban csak a hatvanas évektől megfelelő. Ekkor kezdődött a megyei kórház, a szálló, majd sorra a művelődési palota, a sajtóház, a pártszékház, az irodaház, a kenyéi'gyár építése, a városközpont, a korszerű lakónegyedek kialakítása. Mindezek mellett — szinte csak mellékesen, nyolcmillió forint és roppant társadalmi munka eredményeként — a strandkombinát, fürdőmedencékkel, csónakázóval. (Az tudja csak mit jelentett a vállalkozás, aki ismeri Salgótarján viz- készletét. A mélyfúrások nem vezettek eredményre, a strandot holt tárók bányavizével táplálják.) Krónikák már századokkal előttünk tudnak róla, feljegyzik, mit rejt a föld színe, de a birtokosok útját állják a bányászatnak. Jankovich Antal, a vidék ura még 1828-ban is igy szegül szembe a feltárásnak: “Már most sem lehet bimi a kenyeretlen Tarjánban a jobbágyokkal. Mi lesz ha a bányatársulattól még kenyeret is kapnak?... Csak halálával, 1848-ban nyílik meg az első szénfejtő üzem, virágzik fel a bányászat. A második ötéves tervben kezdődött meg a százéves Acélárugyár átépítése. Az eddigi szakaszban az üzem korszerű gépeket kapott, hideghengerművé fejlődött, ezzel uj pozíciót foglalt el a népgazdaságban. (A hideghengermű termelésének — szalagacél — 50 százaléka jól jövedelmező exportcikk, 36 tőkés államban veszik a gyár kovácsolt és sajtolt mezőgazdasági kéziszerszámait. Csak az elmúlt esztendőben 13 országban akadtak uj megrendelői a világszínvonalon versenyképes termékeknek.) A világpiacra a Salgótarjáni Tűzhelygyár uj tipusu és mutatós gáztűzhelyeket szállít. A város üvegipari központ is. Cseh és német mesterek alapozták meg a szakmát a századforduló utolsó évtizedében. A művészi igényű formatervezés eredményeit a ma már avult gépek nem tudják termékekké váltani, a rekonstrukció dolga, hogy megteremtse a korszerű technológia követelményeit s hogy ezzel együtt a következő években uj szakmunkások (üvegfestők, finomcsiszolók, korongos csiszolók) százai váljanak a szakma művészeivé. Ennek szolgálatába állt a népművelő gárda is. (Általános iskolákban ismertetőket tartanak a végzősöknek, szervezik az utánpótlást.) Van hivatkozási alap. Érveiket az üzem “archívumában’’ olyan gyái’tmányok mintadarabjai erősitik, amelyek a Föld mind a négy sarkára eljutnak. Torontó, Los Angeles, Ottawa, Montevideo, New York, Zanzibár, Philadelphia, Johannesburg,, Sidney, Melborune a címzés az exportszállítmányok ládáin. Több más iparág szintén gyökeret eresztett Salgótarjánban. Elsősorban a nők foglalkoztatási gondján enyhít sokat a máris exportképes írószer Ktsz, s a miniatűr repülőmodellmotorokat gyártó Ktsz. (Másfél köbcentis, rádiós távirányítású, hangtompitós motorjaiból csupán a nyugatnémet cégek 10 ezer darabot rendeltek.) A Bányagépgyár a közös magyar és lengyel vállalat — a Haldex-kebelében tesz eleget exportkötelezettségeinek. (Három éve még nem volt külföldi piaca, ma évi termelési értékének több, mint 10 százaléka Indiába, Csehszlovákiába és Lengyel- országba jut el.) Eiffel-torony Az egykori bányaváros az utóbbi két évtizedben virágzó ipari centrummá nőtt. A peremtelepek csatlakozásával és a gyártelepek jövedelmező munkalehetőségeivel (az egy főre jutó átlag- kereset magasabb az országosnál) lélekszámban (35 ezer) megkétszerződött. Salgótarján a vidék foglalkoztatásában is centruma lett a megyének. A gyárak, üzemek, intézmények, hivatalok dolgozóinak majdnem a fele bejáró. A kenyeretlen Tarján a fokozódó jólét, az antennák városa lett. A proletárnyomor emlékeztetői, a barakklakások mind jobban fogyatkoznak s a meglevők legtöbbjén is televízió-antennák jelzik a változásokat. (Lélekszámához mérten Salgótarján az országos elsők között áll a televízió- tulajdonosok arányában.) Ha már itt tartunk: vessünk egy pillantást a város nyugati magaslatán, a Pilishegy nyúlánk acéltornyára. A 64 méteres szerkezet látványban az Eiffel-toronyra emlékeztet. (Felszerelését franciák szállították). Salgótarján egyik büszkesége az átjátszó állomás, amely üzembe állítása óta szobaantennával is kitűnő képet hoz. Egyéves a közvetítő torony, 1964 karácsonyán sugározott először. Elkészítését, felszállitását a Pilisre, no meg a lábraállitás nehéz munkáját az acélgyárak végezték, de a végső erőfeszítésben szinte az egész város részes. A SALGÓTARJÁNI TV-RELÉALLOMAS jeleni«* helyi anyagi hozzájárulással és társadalmi munkával, a város melletti Kálvária-hegyen, határidő előtt felépült. A képen: szerelésre készítik az antenna- torony csúcsára kerülő elemeket (MTI Foto — Mikó László felvét»U$ “Rombolunk, hogy építhessünk.” A második ötéves terv kezdetén hangzott el a bátor szó s apránként a régi városnak majdhogy fele eltűnt, hogy helyet adjon az újnak, amit lakói megszolgáltak. A proletármozgalmak Írott és tárgyi hagyományait Munkásmozgalmi Muzeum gyűjti (van mire visszapillantani), a bányászati emlékek megőrzésére szintén múzeumot alapítottak. (Európai ritkaság, mert anyagát, a nógrádi bányászat történeti fejlődését rögzítő gyűjteményt Salgótarján egyik régi tárójában helyezték el.) írás a bádoghengerben í Még sok minden hevenyészett ebben a városban. Az uj a sarkába lép a réginek. Az átmeneti állapot az emberek munka utáni életének is sokszor jellemzője. A művelődési források vékony erein táplálkoztak eddig s nem mondhatni, hogy nagyon igényesen. (Van ugyan 13 művelődési otthon, de ezek kezdettől üzemi érdekeltségűek s a rivalizálás megszokásáról mindmáig nehezen mondanak le.) Az épülő megyei művelődési házra vár igényeket ébreszteni, táplálni: színházi, zenei, képzőművészeti kultúrát teremteni, összefogni végre a szétforgácsolt erőt. A város uj lakónegyedeibe már távfűtési hálózat visz meleget, de a négy-kilencemeletes házak közein feneketlen sár, nincs telefon orvosért szólni (ha volna kétes, átjut-e az iszaptengeren) és szerte, a házak között — a holnap vái’osköz- pontjában — disznófalkák bitangolnak. Ez Salgótarján mai arca. De arányt mérni — jobbra vagy balra — az mérhet ebben, aki tudja: honnan indult és mire jutott változásaiban? Tatarozták nemrég a bányászok öreg kultur- házát. A nagyterem olcsó ízlésű gipszdíszeit leszedték a mesterek, levettek egy pufók angyalkát is az erkélypárkányról. Az angyal mögötti üregben bádoghengerre leltek, abban ceruzával Írott lapokra. Ez állt rajtuk: “Szaktárs! Nem tudjuk, érdemled-e ezt a szót, ha igen, szervezett ember kell, hogy legyél.. Csak akkor munkás a munkás, ha ennek tudatában van. Mi a legrosszabb időkben kitartottunk. Ha e pár sort olvassátok, gondoljatok a salgótarjáni épitőmunkás otthon alapítóira. Dolgozzatok, tanuljatok és tanítsatok, ex legyen szemetek előtt. Fa István, Vanyek Sándor Madai Gábor, Kun Béla igaz hívei. Salgótarján, 1922, I. 19.’’ Innen, igy érkezett a város, Salgótarján a mába. Barna Tibor tS Gördülő primőrkombinát" épül a Dél-Alföld nagy zöldségtermelő központjában, Szentesen az Uj Barázda Termelőszövetkezetben. Az üvegházak görgők segítségével mozgathatók lesznek, s úgy “vándorolnak,” ahogy azt a növényféleségek fejlődése megkívánja.
