Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-28 / 17. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 28, 1966 Az mj baloldal’ történelmi hivatása Már régen esedékes volt, hogy lapunk foglalkozzon napjaink egyik legfontosabb politikai fejleményével, az “uj baloldal” kialakulásával, problémáival, miként azt Lusztig Imre munkástárs tette lapunk ápr. 7-i számában. A mozgalom, amelyet a fenti gyűjtőnév alatt foglalunk össze, magán hordja az elkerülhetetlen törté nelmi és társadalmi fejlemények jellegzetességét. Olyan fejlemény ez, amely idővel alapvető módon megváltoztathatja az Egyesült Államok gazdasági és társadalmi berendezkedését, politikai intézményeit. Ezek a megállapitások jelenleg talán túl opti- misztikusnak, talán túlzottnak tűnhetnek fel, ami érthető is. Az “uj baloldal”, amely idővel ily roppant változásokat hozand létre, jelenleg bizony még csak úgyszólván gyermekcipőben topog, az amerikai népnek még csak igen kicsiny hányadát öleli fel, a döntő társadalmi rétegek alig vannak képviselve benne. Nincsen sem kiforrott ideológiája, sem hatásos szervezeti kerete. Az uj baloldal, hogy úgy mondjuk, alig több mint egy eszme. Ám jusson eszünkbe, mit mondott Hugo Viktor az «szmék erejéről: Nincs a világon olyan erő, amely ellen tud állni egy oly eszmének, melynek elérkezett az ideje! •Mi az az eszme, amely különböző fogalmazásokban, különböző meghatározásokban áthatja és mozgatja az “uj baloldal”-t? Röviden a következő: Az Egyesült Államok külső, felszíni demokratikus intézményei és sorozatos háborúkból fakadó prosperitása alapzatáig rothadt, romlott társa dalmat, gazdasági és politikai rendszert takargat. E rendszer egy maroknyi önző, kapzsi, pénzoligarcha uralma és irányítása alatt ellenségévé vált a haladásnak, a népek szabadságának és háborús politikája következtében veszélyeztetőjévé saját népe és az egész emberiség életének. Ez az eszme, az amerikai társadalom e kritikája, mondanunk sem kell, nem uj. A haladó szellemű amerikai irók, filozófusok már csaknem egy évszázad óta hirdetik a jelenlegi rendszer romlottságát, a változás szükségességét. Edward Bellamy, a nagy amerikai iró és szociológus már a múlt század 80-as éveiben hangoztatta: “Egy nemzet ipari rendszerét, éppúgy, mint a politikai berendezkedését a népnek kell irányítani a nép érdekében. Addig, amig a politikai egyenlőség nem nyugszik gazdasági egyenlőségen, ez az egyenlőség nem egyéb, mint szemfényvesztés." John Dewey, a legnagyobb amerikai bölcsészek és pedagógusok egyike hasonló politikai elveket vallott: “Azok, akik a mostani gazdasági rendszert egy kooperativ rendszerrel akarják felváltani, olyan rendszerért harcolnak, amely meg fogja hatványozni az egyén szabadságát és jólétét is.” Veblen, a legbrilliánsabb amerikai társadalomkritikusok egyike — aki igen közel jutott a marxizmus elveihez — már 1920-ban megállapította, hogy: “Napjainkban minden (tőkés) országban a nemzet ügyeit egy maroknyi dúsgazdag ember irányítja. akik egy kicsiny, de mérhetetlenül gazdag csoport érdekeit képviselik a nép nagy többségével szemben. . . ezt a helyzetet már nem lehet demokratikus módszerekkel megváltoztatni." Ezeket az idézeteket természetesen folytathatnánk. Ezeket a nagy amerikai gondolkodókat, társadalomtudósokat tekinthetjük az uj baloldal amerikai talajban gyökerező előfutárainak. Nyilvánvaló. hogy világnézetüket alapvető módon befolyásolták a marxista eszmék, amelyek a múlt század közepétől kezdve mélyen behatoltak az amerikai értelmiségi világba éppúgy, mint a munkásmozgalomba. Elszigetelik a régi baloldalt A rendszer megváltoztatásának legkövetkezetesebb hirdetői, mint minden más tőkés országban, úgy a U.S-ben is, a marxizmuson alapuló szocialista pártok voltak. Ezek alkották a “régi” baloldalt. E század elején a szocialista mozgalom hívei már sok százezres tábort alkottak, elnökjelöltjük (Debs) 1912-ben 900,000 szavazatot, sajtójuk milliókat ért ej. A 20-as és 30-as években az amerikai kommunista párt nagy befolyásra tett szert a tőkés rendszer kirívó igazságtalanságai és embertelenségei ostorozásával és a rendszer által legközvetlenebbül sújtott társadalmi rétegek szervezésével, érdekeik védelmével. A második világháborúban és azt követően még jobban meggazdagodott és a hitleri antikommunizmust magáévá tevő amerikai imperializmusnak azonban sikerült a “régi baloldalt” a tömegektől elszigetelni, a tömegek nagy részét bűnös haladásellenes imperialista politikájuk aktiv vagy passzív támogatására megnyerni. Mozgásba lép a néger nép E támogatás azonban az amerikai imperializmus belső ellentétei következtében sohasem volt egységes. A rendszer egyik legsebezhetőbb pontja, Achilles sarka az amerikai néger nép évszázadok óta folyamatban levő kíméletlen elnyomása, kizsákmányolása volt. A gyarmati, szines népeknek szerte a világon a két világháborút követő időszakban megindult világarányu felszabadulási mozgalma, párosulva az amerikai néger népnek a második világháborúban nyert tapasztalataival úgy az ame rikai iparban, mirlt az amerikai hadseregben, roppant társadalmi és politikai erjedési folyamatot indított meg, melynek következtében az amerikai néper nép egyre következetesebb és elszántabb kihívást intéz a “rendszer (Establishment) ellen. Az ifjúság áll az élre Az a felelőtlen, cinikus eljárás, ahogyan az atom bombát az amerikai imperialisták alkalmazni kezdték (Hiroshima, Nagasaki) és ahogyan azzal később zsarolni próbálták az egész világot, a szocialista országokat és a gyarmati elnyomás alól újonnan felszabadult államokat éppúgy, mint tőkés konkurenseiket, az ilyen politika következtében már lehetetlenné vált erkölcsi rothadás a társadalom min den rétegében, annak minden megnyilvánulásában, mélységes visszahatást váltott ki a társadalom legfogékonyabb és egyben legjobban informált rétegeiben, a főiskolai tanári kar ezrei, a főiskolai diákság és egyáltalán az amerikai imperializmus által meg nem mételyezett fiatalság tízezrei között. Mint a történelem folyamán oly sok más országban (Magyarországban 1848-ban) Amerikában is a fiatalság vált az ellenzék élcsapatává. Ez az elégedetlenkedés, kétely, betekintés társadalmunk problémáiba, a rothadás okaiba, roppant lökést kapott Johnson elnök megválasztása következtében. Ahogyan ez a cinikus tőkés politikus rutul félrevezette és becsapta békeigérgetésé- vel a választó polgárság tízmillióit, ahogyan szabadkezet adott pontosan azoknak az erőknek, melyektől még a militarista Eisenhower is óvta utódait és a nemzetet — a katonai és ipari komplexum Frankenstein szörnyetegeinek — a politikai cselekvés mezejére késztette az amerikai társadalom ama rétegeit, amelyek ettől történelmünk egész folyamán eddig kirívó módon távol álltak: ’ a diákságot, az értelmiséget és az egyházak számos képviselőjét is. Az uj baloldal egyik kiemelkedő képviselője és szószólója, Genovese professzor úgy foglalja össze röviden az uj baloldal jellemzését, hogy ez a számtalan kisebb-nagyobb laza szervezetből álló mozgalom tudja és hirdeti, hogy az amerikai társadalom igazságtalan és beteg társadalom, de nem tudja, nem ismeri az okát a betegségnek. E megállapítással vitába kell szállnunk még akkor is, ha elismerjük Genovese professzor képesítéseit, mint kiváló társadalomkritikusét. Az uj baloldal, nagy általánosságban igenis ismeri a betegség okait: a cőkés gazdasági rends^/rt és annak imperialista politikai kereteit. Éppen az amerikai tanári kar, az egyetemi diákok ne tudnák ezt az elemi tényt? Hiszen még a tőkés rendszert kiszolgáló üzleti sajtó is tudja, hogy a népnek i^en naey része sejti már társadalmunk rákfenéjének okait. Hiszen pontosan ezért hirdetik szakadatlan a “szabad vállalkozási rendszer” előnyeit a szocialista termelési rendszer fölött. Mivel váltsák fel a régi rendszert? Az uj baloldal igenis ismeri társadalmunk rothadásának okait. Amit nem tudnak, vagy amiben nem tudnak megállapodni az az, hogy mivel váltsák azt fel — bár nagyrészük kétségkívül hisz a gazdasági kollektivizmus bizonyos formájában. Főleg azt nem látják tisztán, hogy miként lehet a változást gyakorlati téren keresztülvinni. És e kérdésben található az uj baloldal legsúlyosabb gyöngesége. "Forradalmi elmélet nélkül nincs forradalmi gyakorlat." Ez a megállapítás 100 százalékosan vonatkozik az uj baloldalra. A nagyon is indokolt óvatosság avégett, hogy megakadályozzák az amerikai reakciót a jól bevált vörösfalási módszer alkalmazásában, talán hozzájárult ahhoz, hogy az uj baloldal nem kötelezte el magát ama forradalmi elmélet, a marxi elmélet alkalmazásához, amely ma már közkincse a világ minden népének, amely fel akar szabadulni a tőkés rendszer bármilyen mez alatt fenntartott elnyomatása alól. Ugyanakkor tény az is, hogy maga a marxista elmélet kétségkívül rászorul mélyreható áttanulmányozásra avégett, hogy ellenállhatatlan erejű lenditőkerekévé váljon az amerikai nép uj szabadságmozgalmának. Ha áttekintünk a marxista világirodalmon, akkor megállapíthatjuk, hogy annak nagy részét az európai munkásmozgalom, az európai társadalmi harcok szemszögében írták. Ezzel a kijelentéssel nem akarjuk kétségbevonni egyetemes jelentőségüket. Ám a nagy marxista hók mindenkor hangoztatták annak szükségességét, hogy a marxizmus gyakorlati alkalmazását mindenkor — egy-egy ország saját történelmi, gazdasági, politikai és társadalmi adottságai figyelembevételével kell eszközölni. Az amerikai tőkés rendszer, jelenlegi gazdasági erejét, vezéreinek történelmi tapasztalatait, politi- kai képességeit, szervezeti hatalmát tekintve sokszorosan felülmúlja ama kapitalista rendszereket, amelyek alapul szolgáltak a jelenlegi marxista irodalom nagy mestereinek történelmi és közgazda- sági munkák megírásában. Az idő kétségkívül elérkezett az amerikai talajban gyökerező forradalmi irodalom példátlan fellendülésére. Ennek első jelei már láthatók a számtalan kisebb-nagyobb uj baloldali folyóiratok megjelenésében. Ezeket kétségkívül követni fogják olyan munkák, amelyek majd erősitik az amerikai baloldali mozgalom ideológiai alapzatát. Uj elméleti "blue print"-re van szükség Nyilvánvaló, hogy az uj nemzedéknek, a mai fiatalságnak és az őket követőknek egész sereg uj elméleti és gyakorlati “blue print”-re lesz szükségük, hogy a nagy társadalmi átalakulás végtelenül bonyolult történelmi feladatát — amely szervesen össze van kötve a világbéke megőrzésének kérdésével is — a lehető legkisebb megrázkódtatással, az emberi élet és társadalmi javak lehető legnagyobb megkimélésével hajtsák végre. A régi és az uj baloddal egymáshoz való viszonyát mérlegelve két elvitathatatlan konklúzióra jutunk. Az amerikai imperializmus a történelem minden eddigi osztálytársadalma között a legjobban, legalaposabban, legzseniálisabban szervezett társadalmi gépezet. Minden erkölcsi rothadsága és belső ellentétei ellenére, ezt a rendszert olyan laza, szervezetlen ellenzék, mint aminőt az uj baloldal jelenleg képvisel, nemcsak megdönteni nem tudja, de még csak komolyan befolyásolni sem. A régi baloldal, amely viszont rendelkezik megfelelő ideológiával és szervezeti tapasztalattal, nem érte el és ennélfogva nem volt képes az amerikai nép döntő rétegeit, a munkásságot, a néger népet, más kisebbségeket befolyásolni. Annak taglalása, hogy a marxista pártok, a szocialista párt, az SLP, a kommunista párt több mint 75 évi aktivitás után miért voltak képtelenek a dolgozó osztályt a burzsoázia szellemi kontrolja alól kiragadni, külön tanulmányt igényein«. * A kézenfekvő megoldás, miként azt Genovese professzor megállapítja és miként arra Lusztig munkástárs is rámutatott, a két mozgalom fúziójában volna. Párosítani az uj baloldal lelkesedését harci készségét, vörösfalással szembeni immunitását a régi baloldal szervezettségével. Ez annál is időszerűbb, mert az uj baloldal összetételénél fogva (nagyrészük diákokból áll), változékony mozgalom. A ma diákjaiból holnap vagy holnap után elkerülhetetlenül a mindennapi megélhetés problémájával küzdő értelmiségi polgárok lesznek, akik. ha megőrzik is fiatalkori liberális vagy radikális elveiket, már nem lesznek képesek vagy hajlandók aktivan harcolni a rendszer megváltoztatásáért. Ezt a változást csakis az eszmének a dolgozó osztályban való elterjesztésével lesz lehetséges eszközölni. Az uj baloldal nagy történelmi feladata és alkalma az, hogy az“addig üsd a vasat, mig meleg” elve alapján társadalomkritikájukat — kiegészítve, kibővítve a modern marxizmus gyakorlati és szervezeti elveivel, eljuttassák az amerikai nép döntő dolgozó tömegeihez. Ez az ő nagy történelmi feladatuk. De ez a régi baloldal nagy történelmi alkalma is. Figyelő VWei,V\\V\\V\WiV\V\\W\\V%\V\AV\\VVV1« | VIGADÓ-MAY0Ü i RESTAURANT az elegáns West Side-i magyar étterem y CLIFTON HOUSE \ 127 West 79th Street, New York, N.Y. 10024 Telefon: TR 4-4525 és EN 2-7500 * Legkitűnőbb konyha. Külön helyiségek partyk, H esküvők stb. céljaira. — HÉTFŐN ZÁRVA
