Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-28 / 17. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 28, 1966 DR. mi ZOLTÁN REFORMÁTUS PÜSPÖK RÁGALMAZZA SZÜLŐHAZÁJÁT Paál Máthé: 4__________ A “Radio Free Europe” nevű társaság újból tá­madásba kezdett. Ugylátszik, hogy gazdái most ilyen utasítást adtak. Ezért a rádiójuk és a lapokat ellátó ügynökségük elemében van, megint lead­hatják a legostobább hazugságokat szülőföldjük ellen. Amint olvasóink láthatták a Magyar Szö-ban, Magyarországon komoly probléma, hogy nem szü­letik elég gyermek. Ez nem uj keletű dolog. Az utóbbi években ismételten foglalkoztak a kérdéssel az illetékes körök és amint most a Magyar Szó kö­zölte, ankétot tartottak, hogy szakemberekkel tár­gyalják a születés-korlátozás tulságba vivésének okait és megfelelő ellenintézkedéseket léptesse­nek életbe. A magyar kormányrendszer nem akar a magyar nőkből szülőgépeket csinálni, nem akarja elvenni a magyar családoknak azon jogát, hogy maguk ál­lapítsák meg, mikor és hány gyermeket akarnak a világra hozni, de felvilágosítással, állami segít­séggel és ha kell, az abortusz megszigorításával fogja megakadályozni, hogy az egész nemzet és a nők egészségének kárára visszaéljenek ezen sza­badságjoggal. Mim mindénbe, ebbe is beleütik az orrukat a reakciós, idegen zsoldba szegődött, munkanélküli, uriéletből kiebrudalt magyarok, hogy evvel a szülő földnek, a magyar népnek ártsanak. Legutóbb, az amerikai nagytőkések támogatásával működő “Free Europe” félhivatalos rádión keresztül intéz­tek fölhívást a magyarországi'asszonyokhoz, kérve őket, hogy mentsék meg a pusztulástól a magyar fajt és szüljenek minél több gyermeket. Felaján­lanak segítséget a gyermekek felneveléséhez. Rendben volna, ha nem lett volna dr. Béky Zol­tán, az Amerikai Független Reformátusok püspö­kének és az Amerikai Magyar Szövetség elnöké­nek a beszéde tele ferdítésekkel. Ebben a be­szédben a magyar kormányt gyermekgyilkosság­gal, népirtással vádolta, mint amely ezzel akar he­lyet csinálni a szláv, német, román tömegeknek. Ilyen és hasonló bolondgombákat mondott ez a szentéletü püspök arról a magyar kormányról, melynél nagyobb segítséget és védelmet a világon egyetlen kormány sem nyújt az anyáknak és gyer­mekeknek. Hol van ilyen anyavédelem? Magyarországon a terhes anya, az egész terhes­ség ioején a leggondosabb ingyenes orvosi ellátás­ban részesül. A szülés csak kórházban, vagy szülő­otthonban történhet, ugyancsak díjtalanul és az anya ingyen kap teljes babakelengyét. A dolgozó anya szülés előtt és szülés után 10—10 heti, össze­sen 20 heti szabadságot kap, teljes fizetéssel. Ha az anya, vagy a gyermek beteg, úgy az anya “be- tegállomány”-ba kerül és fizetésének 75 százalé­kát kapja mindaddig, amig dolgozni nem megy. Amikor dolgozni kezd, a régi munkahelyére visz- szamehet. A dolgozó anya a gyári bölcsődébe vi­heti gyermekét, ahol gondozzák és időközökben megszoptathatja. Az állam minden gyermek után családi pótlékot ad, a fizetésen kívül. Ezekben a kedvezményekben a férjezetten anyák is részesül­nek. Mondja meg, kedves püspök ur, a mi fogadott hazánk, mely sokkal gazdagabb, mint szülőhazánk, ad-e ilyen, vagy csak megközelítően ilyen kedvez­ményt az anyáknak és gyermekeknek? Pedig itt is vannak ám súlyos bajok! Éppen a rádióbeszéd elhangzása idején írtak a lapok arról, hogy éven­te több mint 2 millió nőn hajtottak végre abor­tuszt, nem törvényesen, nem kórházban képzett orvosok, hanem pénzéhes orvosok, kuruzslók, köz­tük sok kubai menekült titokban, higiéniai elővi­gyázatosság nélkül, 500-tól 2,000 dollárig terjedő díjért. Ebből kifolyólag számos nő egész életére meddővé válik és sokan belehalnak, úgyhogy már itt is törvényessé akarják tenni a szütetéskorláto- zást, az abortuszt is beleértve. Ezt az állapotot még szomorúbbá teszi, högv ccak a gazda" nők szaba­dulhatnak meg a nemkivánt gyermektől, a dolgo­zó nők többsége és a munkanélküliek nem enged­hetik meg maguknak, hogy ezreseket fizessenek érte. Pokoli imádság Máreius 15-én, a kongresszus ü’ését a ma"var szabadságharc emlékére imával nyitotta me" Béky í’oltán püsDök. Természetesen nem azt mondta az imában, hogy a magyarok szabadságharcát 1849- ben. a magyar népet 300 éven keresztül igában tartó Habsburgok verették te az orosz cári hadak segítségével és hogy Ferenc József császár végez­tette ki a szabadsagharc vezéreit; nem azt mond­ta, hogy ennek a szabadságharcnak a célját csak 1945-ben érte el a magyar nép, amiéi't a nép kö­szönetét mondott a felszabadító orosz Vörös Had­seregnek és szövetségesének Amerikának, hanem példátlan hálátlansággal a következő rágalmakat mondotta el imaként: Ezen a napon, ó Isten, emlékezzünk egy ki­csiny, de bátor népnek, a magyar népnek hősies áldozatára, mellyel ezer éven keresztül védel­mezte a keresztény civilizációt és a hitet és annyi véráldozatot hozott a népek egyetemes szabadsá­gáért és békéjéért. Ez a nap a szabadság dicső napja a magyar nemzet történelmében. Könyör- günk Úristen, hozd el az igazi, osztatlan szabad­ság napját erre a sokat szenvedett népre, amely ma is gonosz, istentelen hatalmak rabságában és elnyomása alatt szenved. Nem mondotta, hogy a magyar nép szenvedését és elnyomatását a Piarista Bált most itt rendező urak és őseik okozták, akik ezer éven át uralkod­tak felette. Azok mindig, miként most is, hitvány zsoldért idegen hatalmaknak adták el az országot. A püspök ur odahaza volt a szülőföldön pár év­vel ezelőtt és amikor visszajött azt mondotta, hogy De Gaulle elnök határozata, hogy Franciaország kilép az Atlanti Szövetség katonai szervezetéből, a NATO-ból, igen heves vitákat váltott ki a fran­cia belpolitikai életben is. A támadást az Elysée- palota Ami go home! politikája elten a dolgok ter­mészeténél fogva a francia burzsoázia Amerika- barát csoportjának politikai vezére; Jean Lecanuet, az MRP, a katolikus párt volt vezetője, a decem­beri elnökválasztások egyik jelöltje kezdte. Leca­nuet a NATO-t és ezen keresztül az Egyesült Álla­mok nyugat-európai hegemón helyzetét védelmez­ve a hidegháborús propaganda fegyvertárából köl­csönözte demagóg, minden realitást nélkülöző ér­veit. Azt állítja, hogy De Gaulle lebecsüli a Kelet­ről fenyegető háborús veszélyt, amiről egyébként az elnök a NATO-ból való kilépést indokolva kije­lentette, hogy nem létezik. Lecanuet a keleti ve­szély hangoztatásában még tengerentúli védelme­zettjein is tultéve, a bonni revansisták színvonalán mozog. Demagóg érveivel ostorozza a francia hálá- datlanságot, mondván: az amerikaiak a hábc-ruban a fiaikat adták Franciaországért, utána dollárjai­kat, s az elnök most egyszerűen kirúgja őket. Ez az Amerika-párti NATO-siratás nem nyom sokat a francia belpolitikai élet latjában, mert az MRP befolyása évek óta hanyatlik, másrészt az utóbbi időben felszított francia nacionalizmus könnyűszerrel közömbösíti az Elysée Ami go home! politikája elleni ágálást. A helyzet azonban mégsem egyszerű, mert az MRP-n túl más pártokban -— még a gaulleista párt jobbszárnyán is — található ellenzés a NATO el­hagyásának kérdésében. Mindez azonban nem oly erős, hogy pillanatnyilag politikai veszélyt jelente­ne a gaulleista kormányra, még azzal együtt sem, hogy a napokban kissé váratlanul a szocialista párt, az SFIO is hadba szállt az elnök NATO-politi­kája elten. Az SFIO igazgató bizottsága ugyanis felhatalmazta a párt parlamenti csoportját, hogy nyújtson be bizalmatlansági indítványt a kormány ellen az atlanti politika kérdésében. E döntés in­doklására kiadott nyilatkozat a “szövetségeseknek adott szó megszegésével”, “a francia politika álta­lános vonalának felbontásával” vádolja De Gaulle elnököt. Az SFIO igazgató bizottsága szerint az amerikai csapatok távozásra kényszerítésével meg­nő a nukleáris fegyverek elterjedésének veszétee; bátorítja Nyugat-Németország felfegyverzését; meggyorsítja azt a folyamatot, hogy Bonn az Egye sült Államok első számú szövetségesévé váljon, s hozzáiárul az ujnáci mozgalom uijászületéséhez. Szükséges ilyen részletesen idézni az SFIO De Gaulle NATO-politikája elten felhozott fő érveit, hogy látható legyen: nemcsak a gaulleistáktól jobbra, de attól balra is vannak atlanti politiku­sok, akik vagy meg nem értésből, vagy politikai szándékokból nem veszik tudomásul az elnök kül­politikáiénak realista vonásait. Viszont feltűnő és meglepő, hogy a szocialista vehetők a bizalmat- lansá"i inditvánvban nem biráliák a kormány gaz­daságú és szociálpolitikáját, holott Franciaország hetek óta a munkások egymást érő sztrájkjának az elnyomásnak, a rendőruralomnak semmi jelét nem látta. Ugyanezt mondotta a szörnyű imát le- közlő főszerkesztő ur is, hogy éhes és rongyos em­bert nem láttak. A püspök ur részére paptestvé­rei felajánlották az Urasztalát, a szerkesztő ur is szabadon járhatott-kelhetett. Hát nem szégyen az, hogy az Istennek ezen embere az Isten, az ame­rikaik és a magyarok előtt szolgaságról, elnyoma­tásról beszél? Még a volt ellenség is békében élhet Magyarországon a nép számára megszűnt az el­nyomatás. Minden ember szabad, még azok is, akik az elmúlt időkben kizsákmányolok voltak, ha be­csületesen beilleszkedtek az uj társadalomba és nem kell, hogy párttagok tegyenek. Senkit nem kérdeznek, hogy mi volt azelőtt, mi a vallása, po­litikai véleménye, csak azt az egyet kívánják meg, hogy hűséges dolgozója legyen az országnak. Még egyet, Béky püspök ur! Magyarországon a templomot nem kell kocsmává lealacsonyítani, piknikeket, mulatságokat rendezni a templomok és papjaik fenntartására, mint itt, ahol állandóan pumpolni kell a hívőket. Magyarországon az állam kiegészíti a papok fizetését, segítséget ad a temp­lomok fenntartására és a felszabadulás után mil­liókat áldozott a náci, nyilas banda által szétrom­bolt templomok újjáépítésére. A magyar papok, beleértve a püspököket is, megegyeztek a kormánnyal és az egyezményt mind két fél be is tartja. Csak itt-ott akadnak olyan­fajta papok, amilyenek Amerikában is vannak, akik a reverendát a kormány és a nép elten poli­tikai célokra használják fel. bénító lázában él. Etienne Fajon, a Francia Kom­munista Párt Politikai Bizottságának tagja az Hu- manitéban irt vezércikkében hangsúlyozza, hogy a francia munkásosztály mai harca kitűnő bázis a demokratikus pártok összefogására. Fajon az FKP álláspontját megismételve állást foglalt De Gaulle NATO-politikája, azaz Franciaországnak a NATO-ból való kivonulása mellett. Ez az állásfog­lalás egyébként teljes mértékben megfelel annak a politikájának, amelyet az FKP a NATO-val kap­csolatban folytatott annak létrehozása óta. Mint várható volt, az SFIO által előterjesztendő bizalmatlansági indítvány a gaulleista külpolitika egyik legpozitívabb lépése elten telkes támogatásra talált az Amerika-barát reakciós politikai körök­ben. A Francia Kommunista Párt úgy határozott, hogy nem támogatja a kormány elten a NATO kérdéséber benyújtott bizalmatlanságé indítványt. A kommunisták úgy vélik, hogy a szociális­aik ilyen formák ban előterjesztett tá­madása a kormány külpolitikája elten kizárólag azoknak a politikai spekulánsoknak kedvez, akik szeretnék megakadályozni már az elnökválasztások idején kialakuló ellenzéki összefogás megerősödé­sét. Az SFIO kezdeményezése a gaulleisták parla­menti többsége miatt a kormány helyzetét nem veszélyeztetheti, viszont akadályozhatja, visszavet­heti a baloldal egységmozgalmának fejlődését, mert megszakíthatja a kommunisták és a szocialis­ták 20 év után elkezdődött közeledését. Az SFIO akciójának rugóit keresve, megfigyelők úgy vélik, hogy ez a kormány külpolitikájának el­ítélésére irányuló törekvés már a jövő évi parla­menti választások jegyeit viseli magán: Egyes szo­cialista vezetők jobbra, az atlanti tábor felé ha­ladva igyekeznek választási szövetségeseket keres­ni. A szocialista vezetők egy része — kommunista- ellenességében — már megfeledkezett arról, hogy a De Gaulle-ra adott szavazatok számának csök­kenése és Lecanuet csúfos bukása a decemberi elnökválasztásokon azt jelezte, hogy a szavazópol­gárok nem az elnök kül-, hanem a gazdasági és szociálpolitikájával elégedetlenek. Megfeledkeznek arról is, hogy akkor a többi között éppen ennek a felismerése segítette a baloldali és dmnokratikus erők egységes jelöltjét, Francois Mitterand-t a senki által nem remélt nagy sikerhez. De mmdezen túl vannak más jelek is. amelyek mutatják, hogy a szocialisták az elnökválasztások idején elkezdett útról ismét mellékvágányra igye­keznek terelni az ellenzéki mo-ialmat. Fyen pél­dául a Franciaország NATO-ból való kenésének nemzetközi vitája. Ez a vita bizonyítja. hogy az amerikai és a nyugatnémet megtoló akciók kez- deménvezése ellenére a francia k^rmánv már a szövetségesei körében sincs egyedül a hideghábo­rú S7üite nvugati szövetségi rendszer reformjának követedében. Az Fivsee-palzA Ami eo home! politikáiénak az ci?to pitnli ellenzése vé"°reriménvben az elszigete­lődés és a megosztás irányába hat. K. I. A NATO és a írancia ellenzék

Next

/
Oldalképek
Tartalom