Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-21 / 16. szám

8

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, April 21, 1966

Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.

Nem adja fel a reményt

CLIFTON, N. J. — Még mindig nem érzem magam a legjobban, ugyanis beteg voltam, de azért elküldöm lapom fenntartására az összeget nem aka rok tovább várni. Ugyanis eddig még nem értem el eredményt sem a gyűjtéssel, sem az uj előfizető szerzéssel. De azért nem adom fel a reményt.

M. Hajdú

Bárcsak én is tudnék Írni...

NACMINE, Alta. — Itt küldöm megújításomra és a naptárra a $12-t. Nagyon sok jót lehet olvasni a naptárból és az újságból is. Mindkettőt szeretem és köszönöm azoknak, akik mindig jó cikkeket Írnak. Bárcsak én is úgy tudnék Írni, mint egyesek, de én csak olvasni szeretem, amit mások megírnak. Ennek az lehet az oka, hogy alig jártam valamennyit iskolába, mivel szegények voltunk és dolgozni kellett menni egészen fiatalon. Sokszor, ha olvasom valamelyik munkás testvér írását, a könny kiesik a szememből, hogy de jó, hogy valaki meg tudja írni, amit én is érzek.

Alex Bodor és neje

Hit siratnak ezek az urak...

PERRIS, Cal. — Olvastam a Magyar Szó márc. 24-i számában a “Ne fájjon a szivük, urak” c .levelet. Én is szeretném tudni: mit siratnak ezek az urak? Talán azt, hogy már nem lehet zászlót szentelni, amit Horthy ideküldött és szögeket eladni jó dollárokért, vagy nem lehet magyar földet árusítani? Ugyanis, amikor meghalt egy magyar, akkor egy kis zsák magyar földet adtak el a halott feje alá, hogy magyar földön feküdjön. Ebben is volt pénz, hiszen 6 dollárért adták.

És nem lehet már arató bálokat rendezni, mert a gépek aratnak ma már Magyarországon és nem lehet bolonditani az embereket. Ha volna valaki Trentonban, aki még többet tudna írni erről a Béky tiszteletesről, az jó lenne. Én is olvasója és támogatója vagyok a Magyar Szónak és kérem a levél Íróját, hogy Írjon máskor is.

Mrs. H. Tóth

A fényképek emelték a naptár nivóját

LA HABRA, Cal. — Én is megkaptam a gyűjtő- ivet és levelet, melyben kérnek, hogy szerezzek uj olvasót és gyűjtsék a lap támogatására. Sajnos itt, ahol vagyok, nincs erre elehetőség. így nem tudok uj olvasót szerezni, vagy gyűjteni, de a magam részéről küldök $10-t a lap támogatására, a los- angelesi kvótára. Az idei naptárhoz csak annyit mondhatok, hogy nagyon jó, sok szép és hasznos olvasnivaló van benne, az a sok szép fényképfelvétel is nagyon emeli a naptár nivóját. Az óhazába megrendelt két naptárért is dicséretet mondanak, nagy élvezettel olvassák.

Czigán József

Hova vezet a háború folytatása?

MIAMI, Fia. — Olvasom az újságban, hogy az észak-vietnami követ levelet irt az Egyesült Arab Köztársaság elnökének, melyben céloz arra, hogy az elfogott amerikai katonákat és repülőket hadi törvényszék elé állitja az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények vádjával és kérni fogja ellenük, mint gyilkosok ellen a halálbüntetést.

Amikor az Egyesült Államok a németországi Nürnbergben keresztülvitte a “háborús bűnösök” tárgyalását, precedenst állított fel és szerintem most sem fogják figyelembe venni a “parancsra tettem” védekezést és az visszafelé fog elsülni. Mert nem az a fontos, hogy mennyi magasállásu náci generális kapta meg méltó büntetését, mint pl. Keitel, vagy Doenitz, hanem az, hogy a tárgyalás folyamán kitűnt, hogy ha a szövetségesek elvesztették volna a háborút, a mi parancsnokainkat akasztották volna fel.

De bármilyen jogos volt is a náci bűnözők megbüntetése, a tárgyalások különlegessége abban áll, hogy először kreált egy uj karaktert — a “háborús

A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!

bűnöst”, ami azelőtt nem létezett és amelyet soha semmilyen nemzetközi törvény nem említett. Másodszor különös mivoltát, extra törvényességét az szolgáltatta, hogy e törvényeket AZUTÁN hozták, amikor a bűnözők bűnüket már elkövették. (Egyszóval kaptafára készített törvények voltak.)

Szerintem bűnös az Egyesült Államok Észak- Vietnam megtámadásában, de bűnös abban is, hogy — ahogy mondani szokták — a “lovagiasság szabályai szerint” nem ÜZENT HÁBORÚT, mert egy megüzent háborúban a genfi konvenció határozatai szerint a hadifoglyok védelme biztosítva van, de mivel az Egyesült Államok nem üzente meg ezt a háborút, Hanoi és vezetői arra az álláspontra helyezkednek — és úgy hiszem, hogy azok a bírák, akik Nürnbergben Ítélkeztek a háborús bűnösök felett, elfogadják ezt az álláspontot — hogy akik bombát dobnak épületeikre, iskoláikra, kórházaikra és legyilkolják lakosságukat, azokat a genfi határozatok nem védik és mint gyilkosokat elitélik az emberiség ellen elkövetett bűneikért. Ha egy ilyen tárgyalás elkövetkezik és ha egy amerikai repülőt halálra Ítélnek, az amerikai anyák, apák és az egész amerikai nép meg fogja kérdezni (remélem, jó hangosan), hogy “MIÉRT”, hiszen fiaink nem csináltak mást, mint a parancsot teljesítették. IGAZ, de főparancsnokuk, Lyndon B. Johnson, szeretett elnökünk és kormánya nem járt el korrektül az alapszabályok szerint. így megtörténhet, hogy a NÜRNBERGI TÁRGYALÁS következtében a kongresszusi hadüzenet elmulasztása HANOI-I TÁRGYALÁSHOZ és repülő fiaink halálához vezethet.

Fehér Lajos

A cselédekből tudósok

Az alábbi levelet Steve Halász, Anaheim, Cal.-i olvasónk és felesége kapta sógorától és kéri annak közlését lapunkban.

“Kedves Sógor és Mari!

Hála Isten megvagyunk elég jól, amit maguknak is szívből kívánunk. Sógor irta, hogy milyen szép vidék az, ahol maguk vannak, hogy ott nincs hideg tél. Most minálunk sem voltak hidegek, azért nem szenvedtünk mikor hideg volt sem, mert van tüzelő elég. Most már kitavaszodik, csak ez a március olyan huncutos hónap volt, hidegebb, mint február. Most már megindult a munka a mezőn, a szántás-vetés. Más a helyzet minálunk, mert segítik a népet, nem úgy, mint a régi világban. Van szülési segély, babakelengye, fizetéses szabadság, rokkantsági segély, öregségi segély, nyugdíj, nem úgy, mint a mai apáinknak, kik mikor kiöregedtek, megkapták a koldusbotot, meg a tarisznyát és mehettek koldulni a Horthy-időszakban.

Az iskola kapuja nyitva van, akinek van tudása, az tanulhat, most nem a vagyon teszi az embert emberré, hanem a tudás. Bizony sok embernek a fiából lesz mérnök, orvos, tanár, akinek az apja valamikor cseléd volt a hárommillió koldus országában. A demokrácia embert csinált a cigányokból is és emberségesen is bánik velük. Házakat építettek nekik, gyermekeiket taníttatják, ha van tudásuk, tanárok, tanítók, tanítónők lesznek belőlük. József főherceg nem tudott embert csinálni a cigányokból, kitelepítette őket, földet adott nekik, hogy majd meglesznek, de nem ment velük semmire, mert úgy bánt velük, mint a cselédekkel, de nem taníttatta a gyerekeiket. Azok otthagyták és azt mondták, hogy cselédek nem leszünk. Mpst dolgoznak, mert látják, hogy megbecsülik őket.

Kedves sógor, feleségem testvérének a fia vegyészmérnök, a leánya is felsőbb iskolába jár., A régi világban csak az urak gyermekei tanulhattak, meg a nagy gazdáké. A szegényt lenézték, azt mondták: hallgass, koldus vagy.

Most minálunk is van óvoda, három évestől hét évesig bevihetik a gyermekeket, olyan szépen bánnak velük, mint az anya a gyermekével. Reggelit, tízórait, ebédet kapnak, megtanítják őket énekelni, verseket mondani. Családi pótlékot kapnak, nem úgy, mint régen, ha tiz gyereket nevelt is a szegény ember, akkor sem kapott semmit. Most nem viszik ki a kisgyerekeket a mezőre, nem lepik el a bogarak. Bizony más a helyzet. Szegény anám egész életében cseléd volt, nem kapott segítséget és mikor meghalt, azt mondta a jegyző: van öt gyermeke, minek kell a segítség. Pedig megérdemelte volna.

Most aki meghal, annak a hozzátartozója megkapja a temetkezési költséget, aki pedig fizeti az önsegélyezést, az négyezer forintot kap temetkezési segélyre. Aki nosül a termelőszövetkezettől kap házassági segélyt. Takács Tóni, akit talán ismertek, kapott a tsz-től hétezer forintot, amikor megnősült.

S mégis van olyan ember, aki eszi-rágja a demokráciát, pedig sohasem volt olyan világa, mint most. Persze most nem élhet a szegény ember zsírján, mint a régi világban, de csak hadd fájjon sokáig nekik. Igaza volt József Attilának, aki ezeket a sorokat irta:

Apáink mindig robotoltak, hogy lenne enni kenyerünk — Bus kedvvel, daccal, de dologban voltak — Nem volt jogunk, sem igazságunk, az Isten sem törődött velünk — Felnőttünk valahára, de nem tudtuk — Hogy mi az vígan élni — Most a sorsunk akarjuk elcserélni.

A költőről halálának évfordulóján minden újság megemlékezik, mert vágta a reakciót.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok:

Mészáros József"

Kik a felelősek?

NEW BRUNSWICK, N. J. — A mai zűrzavaros, tótágast álló világban sok különböző hirt lehet hallani, vagy olvasni az újságokban, melyekkel nem lehet dicsekedni. De leginkább a vietnami háborúról olvashatunk, hogy hol és merre, mennyi vietnamit öltek meg az amerikai bombázók és ma- rinok. A polgári reakciós kárörvendő sajtó, köztük az Amerikai Magyar Népszava is, nem győz dicsekedni azzal, hogy mennyi halottja van az amerikai bombatámadásoknak és azt sem felejtik el hozzátenni, bármennyi is az amerikai katonai veszteség Vietnamban, hogy a veszteségek csak jelentéktelenek. Arról nem Írnak, amiről a legfontosabb volna írni, hogy azoknak, akik elestek, sem kellett volna meghalniok, ha nem mentek volna oda. Hiszen nem mondhatják rájuk, hogy a hazájukat védik ott, vagyis annak a védelmében halnak meg, nem úgy, mint a sokat szenvedett vietnami nép, amely a saját hazáját védi az amerikai támadásoktól.

Ha megkérdezhetnénk az amerikai katonákat, hogy miért végzik azt a sok pusztítást olyan néppel szemben, amely semmit sem vétett Amerikának, nem tudnának felelni, mert nincs mit felelni, legfeljebb azt mondanák, hogy a kormány parancsára csinálják, de hogy nekik mi hasznuk van, belőle, arról hallgatnának, mint-a némák.

Arról is említést teszek, hogy tulajdonképpen kik a felelősek legelsősorban a háborús pusztításokért. Ezt sokan nem tudják megmondani, vagyis nem tudnak felelni a kérdésre, csak az ország vezetőit, vagyis a kormányt teszik felelőssé, mivel a háborúkat valóban a kormányok kezdik el és a nép csakis őket okozza a háborúkért.

Nem jut azonban az eszükbe, hogy habár a kormányemberek üzennek háborút és erőszakolják országuk népét a háborúk pusztításaiba, bármilyen bűnösök is emiatt, mégis sokkal bünösebbek azok, akik — mielőtt a háborúkba kerülne országuk — azt a sok mindenféle hadifelszerelést készítik a muníció-gyárakban, melyekből máris annyi mindenféle van felhalmozva, hogy nevet is alig tudnak találni nekik. S ezeket mind néppusztitásra csináltatják a kormányvezetők. Hol van hát az a sokat emlegetett amerikai civilizáció, vagy talán azt is annak lehet nevezni, amikor messze tőlünk, idegen ország népét irtjuk ki háború által, minden ok nélkül? Ez is csak azért lehetséges, mert nekik nincs az a sok mindenféle népirtó hadifelszerelésük, mint Amerikának. Nem lehet valami nagy hősiességnek nevezni, amikor egy erős ország egy gyenge kis ország népe ellen megy.

Szerintem elsősorban maga a munkásnép a felelős, amely azt a sok mindenféle népirtó fegyvert gyártja. Nem szükséges felsorolni, hogy mik ezek, azt mindenki tudja. Ha a munkás nem csinálná azokat a pusztításra kitalált gépeket, melyeket a sok pénzéhes mérnök, vegyész, stb. kitalál, akik nagy összegeket zsebelnek be értük, akkor egyetlen ország vezetői sem csinálhatnának háborúkat. Sajnálatos, hogy a munkásnép nagy része még ma sem gondolja meg, milyen nagy bűnt követ el saját maga ellen is, nem gondolkozik azon, hogy mennyi ártatlan embert ölnek meg. Az ilven munkások csak azt nézik, hogy minél nagvobb fizetéseket kaphassanak, a többivel nem törődnek, ha a világ el is pusztul.

Tudna valaki egyetlen milliomost is mutatni, aki muníció-gyárban dolgozik, különösen a világpusz- titó atombombákat készíti? Azt hiszem, hogy ilyeneket nem lehet találni, tehát a munkások a felelősek, mert először elkészítik a pusztító felszerelést, azután — amikor kitört a háború — éppen ők az elsők, akik elmennek a felszerelésekkel gyilkolni más népeket. Vagyis nemcsak gyártják a