Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-21 / 16. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 21, 1966 A rakparti munkások helyzetéről A 15,000 csendes-óceáni rakodó munkás munkaszerződése julius elsején jár le. E szerződés hat évvel ezelőtt jött létre az International Longshoremen munkás szervezet és a Pacific Maritime Association, a hajóvállalatok szervezete között. A jelen szerződésnek az a jellegzetessége, hogy a munkáltatók szabad kezet kaptak uj, modern rakodógépek beállitására, a munkások viszont garanciát kaptak arra, hogy az egész év folyamán kapnak 35 órai heti munkát. A munkáltatók az utolsó hat esztendő folyamán befizettek a szakszervezet kasszájába 29 millió dollárt. A szervezet e pénzt a nyugdíjba lépők támogatására és arra költötte, hogy ne 65, hanem 62 éves korban mehessenek nyugdíjba. Ezúttal a munkások 50 centes órabér javítást követelnek a következő két évre. Ez fedezné a tényleges bérjavitást és a nyugdij-alapot. Most a szakszervezetnek az a terve, hogy a munkások nyugdíjba mehessenek 60 éves korukban s igy uj munkaalkalmat teremtsenek a fiatalok részére. Jogos a munkások követelése Soknak tűnik fel az ötven centes órabérjavitás, a valóság azonban az, hogy a hajóvállalatoknak ma kevesebbe kerül egy tonna fel- és lerakása, mint mielőtt a jelen szerződés életbelépett és a munkások termelékenysége az uj gépek beállítása következtében 40 százalékkal emelkedett. így a munkáltatók nem állhatnak elő kellő érvvel a munkások jogos követeléseivel szemben. Közben a kormánykörök nagy érdeklődéssel és mondhatjuk “visszafojtott lélegzettel” szemlélik a két fél közti tárgyalásokat. Attól félnek, hogy a munkáltatók a munkások nyomására magasabb bérengedményt adnak, a kormány által előirt 3.2 százaléknál. A kormány amiatt is aggódik, hogy sztrájk esetén megszűnik a Vietnamba való hadianyag szállítás, ami csak fokozhatja az amúgy is komoly helyzetet. Hareos hangulat a detroiti munkások között DETROIT, Mich. — “Mi, a Ford gyárban dolgozó munkások negyven órát dolgozunk hetenként, fizetésünkből mégsem tudjuk megfizetni az egyre dráguló élelmiszereket és az egyéb szükségleti cikkeket.” Ezt irta többek közt Frances Rogers, a 600 -as lokál titkárnője Walter Reu- therhez az autómunkások országos szervezete el- elnökéhez intézett levelében. Miss Rogers rámutatott arra, hogy a tej, a Hus, a tojás és minden más élelmiszer ára napról napra emelkedik, úgy hogy a két centes béremelés, amit a munkások kaptak e hónapban, az nem elegendő arra, hogy fedezze az egyre emelkedő árakat. Frances Rogers-t delegátusnak választották a szervezet 20. kongresszusára, melyet május 16-án Long Beach, Cal.-ban tartanak. A Ford munkások azt akarják, hogy a szervezet követelje a Ford vállalattól a mostani munkaszerződés megváltoztatását és a munkabér felemelését. A vágóhídi munkások követelik a vietnami háború felszámolását CHICAGO, 111. — “Az Egyesült Államok kormánya azonnal kezdeményezzen fegyverszünetet és kezdjen tárgyalásokat az összes érdekelt felekkel a délvietnami háború felszámolására”. Ez volt annak a határozati javaslatnak a lényege, melyet a United Packinghouse Workers Union első kerületi kongresszusán megjelent 123 delegátus 13,000 munkás nevében nagy szavazat többséggel elfogadott. A képviselt munkások Illinois, Indiana, Michigan, Ohio és Kentucky állam vágóhidjain dolgoznak. A határozati javaslat többek közt ezt is tartalmazza: “A háború lerombolja az országot (Vietnamot) ... a nép semmi egyebet nem akar, mint békét, a harmadik világháború rettenetes veszélye egyre növekszik, a háborúnak gyorsan véget kell vetni, minden egyes amerikai polgárnak önérdeke, hogy minden lehetőt megtegyen a háború befejezésére.” A határozati javaslat elfogadása mellett szavazott a delegátusok 80 százaléka. A szavazás előtt éles vita fejlődött ki. Paul Lauter, az American Friends Service Committee nevében beszélt a háború ellen és Allan Sigar a Young Republicans szervezet képviselője a Johnson kormány vietnami politikáját támogatta. A javaslat kihangsúlyozta, hogy “a szervezett munkások elemi kötelessége, hogy határozottan és bátran szót emeljenek a békéért, mert ez a milliók érdekét szolgálja,” A kongresszus delegátusai minden lehető segítséget és együttműködést megígértek a négerek egyenjogúságáért folyó harc előrevitelére. Katzenbach jónak látja a McCarran törvény eltörlését A Princeton egyetem lapja, The Daily Prin- cetonian, április 6-i száma leközölte a lapnak Katzenbach igazságügy miniszterrel tartott interjúját. Ebben az interjúban az igazságügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy nincs sok értelme a McCarran törvénynek és indokolt lenne azt eltörölni. Azt is megállapította, hogy Truman elnök helyesen tette, amikor annakidején megvétózta a törvényt. Valószínűnek találta, hogy a legfelsőbb bíróság a törvényt teljes egészében megsemmisíti, éppúgy, ahogy a végrehajtását törvénytelennek nyilvánította. Az interjúra vonatkozólag a McCarran törvény értelmében üldözötteket védő Hall-Davis Defense Committee pénztárnoka, Mr. Cyril Philips, a következő megjegyzést tette: “Nagyon örülünk, hogy egyben legalább egyetértünk az igazságügyminiszterrel, vagyis, hogy indokolt a McCarran törvény eltörlése. Persze 15 évi küzdelem kellett, a kormány által az adófizetők sok százezer dollárjának eltékozlása és még ennél is nagyobb összegek lefáldozása, ami az alkotmány védelmére adakozásokból gyűlt össze, hogy az igazságügyminiszter, még hivatalának tartama alatt, beismerje ennek a törvénynek helytelen voltát. Az ország legnagyszerűbb, legtehetségesebb ügyvédeinek 15 évi bírósági küzdelmére és az orzság népének tiltakozására volt szükség, hogy az ország igazságszolgáltatásának legmagasabb rangú képviselője végre'beiássa’ ezt. “A múltban bár több igazságügyminiszter, — hivatali terminusának kitöltése után — nyilvánosan beismerte, hogy a McCarran törvény kivihetetlen. (Ezek között van Francis Biddle, Tom Clark és Robert Kennedy.) De most... a hosszú küzdelem és tiltakozás után a jelenlegi igazságügyminiszter, még hivatalának tartalma alatt kénytelen ezt beismerni. “De még ebben az esetben sem hisszük azt, hogy Mr. Katzenbach kijelentése a kormány megváltozott politikáját jelenti. Az interjú folyamán egyik percben kárörvendő megjegyzéseket tett arra vonatkozólag, hogy milyen sok szervezet volt kénytelen megszüntetni működését a McCarran törvény miatt és szerinte ez a törvény igazi célja, Evvel a ferde logikával Mr. Katzenbach a Du Bois Clubs szervezetet e törvény értelmében felforgatónak nyilvánítja és ugyanakkor kijelenti, hogy a törvényt indokolt lenne eltörölni. “Jó lesz, ha nem támaszkodunk Mr. Katzenbach újonnan szerzett bölcsességére, ha meg akarunk szabadulni a McCarran törvénytől. A törvényes küzdelmet és tiltakozást, melynek eredményeképpen az igazságügyminiszter a fenti beismeréseket tette, ki kell terjeszteni, amig a tettek be nem bizonyítják szavainak őszinteségét. Tovább folytatjuk a harcot mindaddig, mig a legfelsőbb bíróság el nem törli ezt a törvényt, amíg a kormány be nem szünteti gz üldözéseket és amig a törvényt teljes egészében meg nem semmisitik.” “VAN EGY PEÜOE11 Ml” Donald Dilworth 21 éves volt. Kilenc napi házassága után be kellett vonulnia katonának. Fort Dixbe vitték alapkiképzésre. Korán kellett felkelnie és csak későn feküdhetett le. Három, négy órai alvás után kergették ki a hidegbe, futni, földre guggolni, kötelet és falat mászni, amitől kiizad az ember. Donald is jól megizzadt — és megfázott. Köhögni kezdett, majd nagy nyomást érzett mellén és egyre nehezebben tudott lélegzetet venni. Kérte, hogy tegyék betegállományba. Ez vasárnap volt, katonaságának ötödik napján. Izzadtan és hidegleléssel feküdt egy hordágyon, a kaszárnya- kórház huzatos folyosóján. Ott találta Donaldot anyja és apja, akik látogatni jöttek. Donald anyja rögtön észrevette, hogy fia ajka kék, szeme üveges és lélegzése nagy kínokkal jár. Kérte a kórházi alkalmazottakat, hogy vigyék fiát egy szobába és adjanak neki oxigént, mert minden jel szerint tüdőgyulladása van. Bevitték Donaldot egy szobába, de nem adtak neki sem oxigént, sem egyebet, még csak egy pohár vizet sem. Donald anyja kezdett kétségbe esni fia szenvedésének láttán, aki teljesen elhanyagoltan, minden orvosi és ápolónői szolgálat nélkül feküdt. “Könyörgöm adjanak fiamnak oxigént”, sikol- tott Donald anyja. “Hisztérikus anya — mondja az ápolónő. — Do- naldnak kutya baja sincs. Holnap már fölkel és visszamegy szakaszához.” Mikor jött az orvos és bement Donald szobájába, Donald anyja megszólította: “Van egy perce doktor ur?” “Nincs, csak fél percem van,” mondta az orvos. Az anya ismét siránkozva, kétségbeesve, kö- nyörgött, hogy adjanak fiának oxigént. Az orvos válaszra sem méltatta a siránkozó anyát. Otthagyta faképnél. Tehetetlen düh fogta el a fia életét féltő anyát. A düh és a félelem viaskodott keblében, hol az egyik, hol a másik kerekedett felül. Nem tudta mitévő legyen? Sirt, kért, könyörgött, de semmi sem segített. Végre kimerült és eltávozott. Vasárnap este későn értek haza New Milford, N. J.-be. Az anya nem aludt egész éjjel. Fiára gondolt. Látta lelki szemei előtt amint Donald levegőért kapkod- ami egyre nagyobh. megerőltetésébe került. Hörögni kezdett, először hangosan, majd egyre halkabban. Végre megszűnt minden zaj. Hétfőn reggel fél hétkor csengett a telefon. Judy Donald 22 éves felesége telefonált és mondta, hogy Fort Dixből értesítették, hogy Donald egy órával ezelőtt meghalt. John C. Cressler ezredes, a kórház igazgatója azt állítja, hogy Donaldnak staphylococcus-os tüdő- gyulladása volt és hogy minden lehetőt megtettek. Donald szülei azonban tudják, hogy ez arcátlan hazugság és bíróság elé viszik az ügyet. Persze ha meg is nyerik a pert, az már nem hozza vissza gyermeküket az élők sorába. A szülők kijelentették, hogy azért indítanak eljárást, hogy kipellengérezzék az embertelen és veszélyes katona kiképzést és megmentsék más szülők gyermekeit attól a sorstól, ami az ő gyermeküket Donaldot érte. •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a A Latin Quarter éjjeli mulatóban dolgozó kóruslányok sztrájkba léptek. A 26 kóruslány $112 heti fizetést kap hatnapos munkáért, de a munkáltató, Elias Loew hét napi munkát követel tőlük. A sztrájkolok rövidebb munkahetet és magasabb bért követelnek. John Michael Decata húsz éves ifjú leugrott a san-franciscoi Golden Gate hídról. Ő volt a 300-ik ilyen öngyilkos. Egyes hírek szerint Jacob Javíts szenátor pályázik a republikánus párt kormányzói jölelésére. Az elmúlt évben 1,200 egyént tartóztattak le New Yorkban részegség miatt. A sok közül csak egyet találtak bűnösnek. c+J> Kínai "Mig" repülők lelőttek egy amerikai bombázót, mely behatolt Kina területére. A Chrysler vállalat javítás végett kivont a forgalomból 17,500 autót, melyekben hibás alkatrészek voltak. Nagy vihar dúlt az Atlanti-óceánon, melynek következtében a Michelangelo olasz hajón ketten meghaltak és többen megsebesültek. C-*-9 A Munkaügyi Hivatal jelenti, hogy az ipari balesetek száma nagyobb volt 1965-ben, mint az előző esztendőben. Az AFL-CIO lépéseket tett az ország kultur- inézményeinek támogatására. iHiiuimminimiiiinniiHiiiiin NYUGDÍJBA MENJÜNK? NEM!!! EGY UJ OLVASÓT SZEREZZÜNK!
