Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-21 / 16. szám

Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.S Vol. XX. No. 16. Thursday, April 21, 1966 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telefon AL 4 039/ LÁZ mm A BÁNYÁSZOK Ötvenezer puhaszén bányász sztrájkban áll. A sztrájk el­sősorban és főképpen a bányabárók ellen irányul. A bányá­szok magasabb bért, több fizetett ünnepnapot, hosszabb fize­tett szabadságot, jobb orvosi kezelést és nagyobb nyugdijat követelnek. De a puhaszén bányászok nemcsak a bányabárók ellen harcolnak, hanem a United Mine Workers Union országos vezetői ellen is. Ezek a vezetők W. A. Boyle országos elnökkel az élen, szerződést kötöttek a Peabody Coal vállalattal. A szak- szervezet tagjai nincsenek e szerződéssel megelégedve és uta­sították az országos tisztviselőket, hogy a Peabody szerződés­nél jobbat várnak. A Peabody szerződés $2.60 órabérjavitást jelent a bányászok részére, beleszámítva mindenféle javadal­mazást. A lázadó puhaszén bányászok nagyobb helyi önállóságot is követelnek szervezetük országos vezetőitől. Nem akarják, hogy továbbra is a Washingtonból jött parancsokkal dirigál­ják őket. Ök maguk akarnak saját ügyükben dönteni és cse­lekedni, részben azért is sztrájkolnak. Ez a magyarázata an­nak, hogy a vezetők utasítása ELLENÉRE a sztrájk tovább tart. Ma már csak 100,000 bányász dolgozik a puhaszén ipar­ban. Ma ez a 100,000 bányász több szenet termel, mint 500,000 bányász termelt 15 évvel ezelőtt. A bányászok száma még min­din r-'~kkon. Ezt az irányzatot is meg akarják állítani a har­cos bányászok. TÜNTESSÜNK A HÁBORÚ ELLEN Ezrével tüntettek New Yorkban. — Béketüntetés a newyorki tőzs­de előtt — Newyorki demokraták ünnepelték Morse szenátort — Amerikai repülők Hanoi környékét bombázták — A Ky-kormány időt akar nyerni New Yorkban több mint öt-1 ezren tüntettek a Times Sq-en S a vietnami háború ellen szom-; baton, április 16-án. A Fifth Avenue Peace Parade Com­mittee szervezésében össze­gyűlt tiltakozó tömeg két óra hosszat vonult körül a térsé­gen, a 47-ik utcától a 42-ik utcáig. Az egyik ifjúsági cso­port a 13 csillagos amerikai forradalmi zászló mellett a Vietnami Nemzeti Felszabadí­tó Front zászlaját is vitte, mi­vel mind a két zászló “forra­dalmi eszméket képvisel.” A békefelvonulás rendezői­nek nyilatkozata kijelentette: “Azért vagyunk itt. hogy szo­lidaritást mutassunk a vietna­mi nép túlnyomó többségével, részvevők kiemelkedő jelszava mely országában az amerikai j volt: “Támogassuk a fiukat háború azonnali beszüntetését Vietnamban, hozzuk élve haza követeli... A legújabb tömeg- ■ őket!” tüntetések Saigonban és Da-1 “A vállalatok meggazdagod- nangban minden kétségen ki- nak — katonáink meghalnak”, vül bebizonyították, hogy a ilyen feliratú plakátokkal tün- vietnami nép, úgy a városok- j tetett a newyorki tőzsde épü- ban, mint a falvakban, véget | lete előtt egy békemozgalmi akar vetni a háborúnak, nem ifjúsági csoport. A fiatalok, akar több háborút.” ; fiuk és lányok, a Youth A Women Strike For Peace! Against War and Fascism szer békecsoport ugyanott, de kü- vezet tagjai, hasonló feliratú lön felvonulást tartott. A nők röplapokat dobtak a tőzsdések hosszú feliratot tartottak, me- közé szerdán, április 13-án. A Íven ez állt: ! tőzsdeügynökök és részvény­“Legyen vége a háborúnak, j kuponokból élő klienseik meg- mielőtt még többen meghal- támadták a tüntetőket. Vere- nak Vietnamban!” kedés keletkezett, amelyben A fő tüntető csoportban i (Folytatás a 3-ik oldalon) MÁJUS14-ÉN "A múlt héten több amerikai katona esett el a harctéren, mint vietnami." — Ez volt a napilapok sokatmondó fejeimé. Eo^öi nynvanvalóan kitűnik, hogy a dél-vietnami "szövetsége­seink" nem hajlandók saját honfitársaikat tovább gyilkolni és hogy a dél-vietnami népnek már elege volt a háborúból. Min- j den jel arra mutat, hogy a dél-vietnami nép békét akar és tudja, hogy ezt csak úgy tudja elérni, ha az amerikai csapa­tokat kivonják az ország területéről. Ezért vannak a tüntetések, ezért követelik a Ky-kormány lemondását és helyette polgári kormány nyeregbe ültetését és ezért követelik az általános választásokat is. Mind a Ky-kormány, mind az amerikai hatóságok félnek a választások eredményétől. De egyre többen vannak az ame­rikai törvényhozó testületben és az országban azok, akik egyet­értenek Sherman Cooper Kentucky állam republikánus szená­torával, aki a szenátusi beszédében kinyilvánította: "ha a dél­vietnami népnek az a kívánsága, hogy nem akarja a mi támo­gatásunkat, akkor nincs más ut részünkre, mint hogy vissza­vonjuk csapatainkat." Ezzel szemben még mindig vannak, akik háborúra uszí­tanak. A Herald Tribune newyorki napilap is ezek közé tarto­zik. E lap április 15-i számában megjelent vezércikkben olvas­suk: "egy dolog, bizonyos, hogy tovább kell folytatni a há­borút." Ez a Tribune ujságkirályainak és nem az amerikai nép­nek a véleménye. Hogy ez mennyire igaz, annak a közönség tanujelét adja május 14-én, amikor az amerikai munkások és nolgárok száz­ezrei elzarándokolnak az orszáa fővárosába, Washingtonba, hooy ott félreérthetetlen szavakkal Johnson elnök értésére adiák, hooy itt az ideje a dél-vietnami tömeggyilkosság min­den további késedelem nélküli befeiezésének. Menjünk Washingtonba május 14-én a békéért! Tüntessünk május 14-én ifjaink életének megmentéséért! Demonstráljunk az amerikai csapatok Vietnamból való kivonásáért! Tegyük lehetetlenné a harmadik világháború kitörését. Fel Washingtonba, május 14-én! Tömegesen “lemondanak” a kórházi ápolónők NEW YORK, N. Y. — 300 ápolónő adta be lemondását 6 városi kórházban. A lemon­dást azzal indokolják, hogv fi­zetésük alacsony, munkaviszo­nyuk tarthatatlan. A városi közértek belátják, hogy az ápolónők panasza jogos és haj lan dók fizetésemelést adni és bérkülönbséget azoknak, akik j éjjeli munkán vannak s egyéb kedvezményeket. Ezek az en­gedmények azonban nem ele­gendők az ápolónők szempont­jából. A lemondás május 23-án lép érvénybe. Közben tárgyalások folynak, melynek következté­ben próbálnak megegyezésre I jutni. ••MMMMMMMMCMMMHMMMMMSMtSMStMMMtttMMMMMMMMMI ALKOTMÁNYELLENES AZ ARIZONAI HÜSÉGESKÜ WASHINGTON, D. C. — A Legfelsőbb Biróság úgy döntött, hogy Arizona állami alkalmazottakra vonatkozó hü ségeskü törvénye alkotmány- ellenes; ellentétben áll az al­kotmány első módosításával, mely szólás- és szervezkedési szabadságot biztosit minden polgár részére. Vernon Elfbrandt és fele­sége megtagadták a hüség­eskü aláírását. Mindketten ta­nítók Tucson, Arizonában. Az állami törvény értelmében nem bocsáthatták el őket állá­sukból, de megtagadták fize­tésüket. Most, hogy a Legfel­sőbb Biróság alkotmányelle­nesnek minősítette az állami törvényt Vernon Elfbrandt 27,146 dollárt és felesége 33,483 dollárt kap hátralékos fizetésképpen. Amig ügyük a Legfelsőbb Biróság elé került, barátok és rokonszenvezek 20,000 dollárt adományoztak, mely lehetővé tette, hogy állásukban marad­janak és hogy az ügyet az or­szág Legfelsőbb Bírósága elé vigyék. A biróság 5:4 szavazattal hozta meg döntését. ELADTUK S1.70-ÉRT ÉS VISSZAVÁSÁROLTUK 21 DOLLÁRÉRT 1964-ben McNamara had­ügyminiszter úgy vélte, hogy túl sok bomba áll az amerikai hadsereg rendelkezésére. A bombák Nyugat-Németország- ban voltak felhalmozva. Min­den bomba 750 fontot nyo­mott és mindegyikben salét­rom és más olyan anyag volt, amit műtrágyának lehet fel­használni. Egyetértünk abban, hogy a bombákat jobb műtrágyaként felhasználni, mint gyermekek meggyilkolására. Nem is eme­lünk kifogást az ellen, hogy McNamara eladta ezeket a bombákat potom áron egy nyugat-németországi vállalat­nak, darabonként egy dollár hetven centért, habár ere­detileg a kormány 330 dollárt fizetett minden bombáért. Szó­val az amerikai adófizetők jól ráfizettek erre a csere-berére. De valóban a pénz nem szá­mit. fő az, hogy a bombákal hasznos, emberi életet előmoz ditó célra használják fel. Igen ám, de nem igy tör­tént. 1965-ben McNamara ur rájött, hogy, szüksége van azokra a bombákra, amiket ő egy dollár hetven centjével eladott. Oly sok bombát dob­tak a vietnami népre, hogy bomba-hiány állt elő. A német vállalat persze haj­landónak mutatkozott p,°',r'i a bombákat. Hiszen a német kapitalisták nagyban támogat­ják a Johnson-kormány hauo- rus politikáját. Hajlandók köz­reműködni Dél-Vietnam népé­nek elnyomásában, kizsákmá­nyolásában — ha kell kiirtá­sában. Elvégre is Ky minisz­(Folytatás a 3-ik oldalon) A HÁBORÚ ÉS AZ ÁREMELKEDÉSEK ELKESERÍTIK AZ AMERIKAI NÉPET A húsvéti szünet után Wash ingtonba visszaszállingozó kép­viselők olyan véleménynek ad­tak kifejezést, hogy választó- kerületeikben egyre nagyobb az elégedetlenség a kormány vietnami háborúja miatt. Ev­vel együtt egyre több panaszt hallottak az emelkedő élelmi­szerárak és az általános drá­gaság miatt. David S. Broder, a N. Y. Times washingtoni tu­dósitója erről irt riportot a Times hétfői számában. A cikkben megjegyzi, hogy ri­porterek 11 államban a sza­vazókkal való beszélgetésekből megállapították, hogy úgy a kormánnyal, mint Johnson el­nökkel szemben a hangulat megváltozott. A cikk írója kifejtette, hogy a Washingtonba visszatérő kép viselők azt tapasztalták, hogy a helyi, kisebb problémák mellett az infláció és a vietna­mi háború kérdése egyre job­ban az előtérbe nyomult. A képviselők jelentették, hogy egyre terjed a “zavarodott­ság” és az “aggodalom a viet­nami háború kérdésében és (Folytatás a 3-ik oldalon) Fokozódik a küzdelem ■Hm.^ a vietnami háború ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom