Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-14 / 15. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SIÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 14, 1966 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A fontos az, hogy kijavítják a hibát OAKVILLE, Ont. — Szeretnék hozzászólni a sajtókampányhoz, mely már a vége felé közeledik és melyhez én is igyekszem néhány dollárral hoz­zájárulni. A lap márc. 10-i számában olvastam Ros- ner Sándor cikkét, melyből megértettem, hogy ott is nehéz a helyzet akárcsak a Kanadai Magyar Mun kásnál, tanítómesterünknek. Úgy látom, hogy ná­lunk a helyzet még rosszabb, mert lapunkat le kellett zsugorítani a 12 oldalról 8 oldalra. Remé­lem, nogy mneriKai tesivénapunk még sokáig meg­maradhat 16 oldalon. Úgy vagyok lapjainkkal, hogy amikor a munkából hazatérek, hiába van kö­zei a vacsoraidő, mégis előbb a lapot nézem át, mert annak minden betűje tanulságos. Úgy a nap­tár, mint a lap megállja a helyét, habár nem szo­kásom agyondicsérni semmit és látom is, hogy már mások megelőztek. Érzelmeimet mégis csak úgy tudom legjobban kifejezni, ha hozzájárulok a naptárhoz és a laphoz tiz dollárral, mert az éhes kisgyermeket hiába saj­náljuk, ha nem adunk neki enni. Remélem, hogy sokan olvasták Rosner Írását, melyben a névtelen levélre válaszol, még hozzá na­gyon értelmesen és remélem, hogy meg tudunk egyezni, még a névtelen levél Írójával, a los-ange- lesi Figyelő barátunkkal is. Meg kell jegyezni, hogy nekem is feltűnt annak az oroszországi hős anyának az esete és gondolkodtam, honnan is vet­te ezt a Széljegyzetek Írója? De a harmadik átol­vasás után jobban megértettem és habár kis ha­nyagságnak tartottam a dolgot, mégis úgy láttam, hogy a gyermekeknek járt a segély, még akkor is, ha 10 különböző férfi volt az apjuk, az asszony pe­dig mégis csak tiz gyermek édesanyja és ha szeret is inni egy kis vodkát, ez nem olyan nagy bűn. El­végre köztünk is akadnak olyanok, akik megkóstol­ják az amerikai és kanadai vodkát. Hogy milyen körülmények között él valaki, azt a sorsa határoz­za meg, sok minden előfordulhat egy olyan nagy országban, mint Oroszország, ahol annyi különbö­ző nemzet, faj és valláshoz tartozó emberek élnek. A fontos az, hogy kijavítják a hibát. S arra is gon­doltam, hogy csak kis százalékban fordulnak elő ilyesmik, különösen, ha az Egyesült Államokkal hasonlítjuk össze. Csak egyet említek meg, pl. a Woolworth örökösnőt, Barbara Huttont, aki a he­tedik férjétől igyekszik elválni és ki tudja, még hány Jánosba csimpaszkodik bele. S a milliókat csak úgy hordják az üzleteibe ország-világszerte. Azután nekünk, kanadaiaknak is van egy német származású kacér nőnk, vagy szalmaözvegy me­nyecskénk, ez a Gerda Munsinger, aki vagy 5 év­vel ezelőtt az akkori tory minisztereket úgy meg tudta hódítani az éjjeli mulatókban, hogy még most is mámorosak tőle. A parlamentben ezekben a napokban másról sem beszélnek, mert a Gerda jól kihasználta a szerelmes minisztereket és bizo­nyos információkat jó sok dollárért árusított. Gondolom, hogy nem is olyan sokan neheztelnek a hős orosz anyáról szóló cikkért, szerintem értel­me az, hogy megirja-e a lap ezeket a dolgokat vagy sem, mégha a szülőföldünkön is történnek ilyesmik? Sok kügazitani való van még mindenhol, úgy hiszem ezt nemcsak én tudom. Évekig serken­tettem hozzátartozóimat, hogy menjenek be a kö­zös termelésbe, mert olyan vidéken laknak. Mi is próbáltunk ilyesmit itt vagy 15 évig és tudtuk, hogy akik nagyban gazdálkodnak, azoknak sokkal előnyösebb a helyzetük. Persze nem úgy, hogy egymást gyűlölik és csakhogy éppen beteszik a munkaidőt! Amikor panaszkodtak, kérdéseket tet­tem fel nekik, hogy hónaponként, vagy 2—3 hó­naponként mit keresnek és hogyan élnek meg be­lőle? Néha azt is megírtam nekik, hogy ha mi csak annyit dolgoznánk, mint ők, még fekete kávéra .sem telne, mivel az utolsó 10 évben úgy megfeled­keztek itt a farmerekről, hortv csak akkor tudják, hol laknak, amikor az adóval hátra vannak. Ha fel- reztink n évvégi e^ámo'ásnál a keresetet egy kisebb farmon a család tagjai között, akkor talán tiz cent iut egy ófara. Sőt. a kisebb termelők csak Tirrv r.o+vocfnak ki a sorból, akár a kis műhelyek a naev gyárak mellett, vagy a kis üzletek a nagy üz­letek mellett. Ezen sem lehet máskénüen segíteni, mint a szo­cialista társadalomban, ahol az elosztás igazságos alapokén történik. Abban látom a legtöbb reményt, hnay h» a beruházás lassitia is az életnívó emelke­dését, mé«is helyes cél felé mennek, nem úgy, mint a kapitalista, imperialista államok. Mindennap jobban látjuk, melyik rendszer jár a helyes utón. Igen jól tudom én is, hogy sok a ke­rékkötő különösen uj országokban, melyeket ré­gen mint Kánaánt emlegetnek. De ma már más felől fuj a szél, a Ferenc Jóskák, Vilmos császárok, a cárok kimúltak, több király meglógott már a ké­zitáskákkal és mind megtalálta a megérdemelt he­lyét; a világ minden részéből ide szaladnak ezek az urak, de most majd jön a rostálás. Még néhány szót arról, hogy igen jól hatott reám, hogy alkalmunk volt élvezni szülőföldünk táncegyüttesét Torontóban, ahová családostól el­mentünk. A kezdeténél néhány csendőrkinézésü alak röplapokat osztogatott, de még az ujkanadá- sok sem igen vették el azokat. Nem is tudom, mit erőlködnek ezek, hiszen csak a grófi rendszer alatt volnának nagy magyarok, igy meg nem lesz­nek senkik. Ábrahám Sándor Köszönet Az a melegség, mellyel már évek óta fogadnak engem a miami-i Kultur Klub asszonyai, az most egy kedves bucsu-délutánban mutatta meg igazán ezeknek az asszonyoknak nemcsak hozzám, de la­punkhoz való odaadását, ragaszkodását, összekötöt­ték a jót és a szépet a hasznossal és nemcsak egy kellemes délutánt töltöttek el egymás között, nem­csak tőlem búcsúztak, de lapunkról sem feledkez­tek meg, sőt legfontosabbnak tartották azt és több mint száz dollárt küldtek be ebből a bucsudélután- ból. Annyi szép és jó süteményt halmoztak fel, hogy a fogyókúra erre a napra fel lett függesztve. A vi­rágcsokrok mutatták meg igazán, hogy Floridában vagyunk. Márciusban csodaszép violák, őszirózsák, orchideák és amit még nem láttam Floridában, a világ legszebb rózsái díszítették az asztalt. Néhány tagtársnőnek a születésnapját is ünnepelték és az ünnepeltek gyönyörű szegfűket kaptak. Felejthetetlen szép délután volt és ezeket az asszonyokat, akiket már régen ismerek és régen szeretek, most ismét a szivembe zártam. Van ennek a miami-i klubnak egy különleges tulajdonsága, amit sehol máshol nem lehet meg­találni. Itt gyülekeznek a téli hónapokban az or­szág minden részéből az emberek, akik vagy pi­henésből, vagy az egészségük foltozása miatt el­jönnek. A mi lapunk olvasói nagy örömmel üd- vözlik egymást. Ezek a találkozások teszik még szebbé a klubban töltött időt. Hálásan köszönöm a Kultur Klub tagjainak a kedvességüket, hogy széppé és kellemessé tették az itt töltött időt. Kovács Erzsi Kuruzsló üzemi klinikák Detroitban vannak üzemi klinikák, ahol olyan egyének kezelik a betegeket, akiknek semmiféle orvosi vagy ápolói képzettségük nincs. Egy 8 éves kislány kezében felrobbant a Coca-Cola üveg és elvágta a kezét. Az üzlet vezetője, ahol ez történt, elvitte a kislányt az “Industrial Clinic”-re, mert az üzlet ezzel állt szerződésben, oda viszik az üzlet­ben megsérült alkalmazottakat vagy vevőket. A “klinikán” egy fiatalember néhány öltéssel összevarrta a kislány felvágott kezét, közben a kis paciens Doktor Urnák nevezte a fiatalembert, ami ellen ő szerényen tiltakozott, mondván, hogy ő nem orvos. Ez még a gyermeknek is feltűnt és el­mondta apjának, aki azonnal a rendőrségen jelen­tette az esetet. Azóta vizsgálatot indítottak és le­tartóztattak több ilyen “klinika” tulajdonost. Kide­rült, hogy gyógykurákat hirdettek. A kövér nők voltak a legjobb páciensek, akiknek olyan fogyó­kúrát ajánlottak, amely mellett “mindent ehetnek és mégis lefogynak”. Ez volt a legjobb üzletük. Egy detroiti napközi otthonban tüdőbetegség járvány tört ki; egy 4 éves kisfiú meghalt. 19 tü­dőbajjal fertőzött kisgyermeket találtak, mielőtt rájöttek, hogy az egyik tanárnő fertőzte meg mind a gyermekeket. • ­DETROIT, Mich. -— Több mint 6 ezren vettek részt az itteni béketüntetésben. Lányommal dél­után 4-kor értünk oda és este 8 órakor kerültünk haza. Az idő nagyon hideg volt. Rendzavaró csőcse­lék is jelen volt, most többen, mint a múlt tünte­tésen. Magyarországot is szidalmazták, ordítoztak és egy helyen lökdösni kezdték a felvonulókat. A rendőrség néhányat közülük letartóztatott. A város más részéről 11 egyetemi hallgató érke­zett, akik Ann Arborbói 38 kilométert gyalogol­tak. Három leány is volt közöttük, a Michigani Egyetemről. Közöttük négy fiúnak a sOrozási kár­tyáját lA-ra változtatták, mert mőtüntetésDen vet­tek részt októberben. Útjukban fiatal suhancok többször megtámadták őket. A felvonuláson, a fiatalok mellett idősebb fér­fiak és nők is meneteltek. Voltak köztük anyák, akik ilyen feliratú plakátot vittek: “Fiam katona, hozzák vissza a csapatokat Vietnamból!” Rose Pavloff Hammondi levél HAMMIND, Ind. — Márciusi összejövetelünket Nagyéknál tartottuk meg, éppen születésnapja volt, amit egy másik vendég születésnapjával együtt ünnepeltünk. Kellemesen telt el a délután, a megjelentek jól elszórakoztak. Itt küldünk né­hány dollárt lapunk kampányára, mert szeretnénk mi is azok között lenni, akik betöltik a kvótájuk- kat. Tudjuk, hogy milyen nagy szükség van la­punkra, különösen ezekben a zavaros időkben. Bár tudnánk mi is uj olvasókat szerezni, de saj­nos erre itt nincs eshetőség. De csekély adomá­nyunkkal kívánjuk kifejezni a lap iránti kötelessé­günket. Itt küldök 30 dollárt a kvótánkra. Kis csoportunk erejéhez képest veszi ki a részét a munkából. Bárcsak eljönne már az igazi béke. Jó munkát kívánunk a lap olvasótáborának. Gyurkóné Emlékezés a múltra MIAMI, Fia. — Engemet is kisért a múlt. Az 1931-es nagy bányász-sztrájk után letörve, betegen utaztam Los Angelesbe és első dolgom volt felke­resni a Munkás Otthont. Bizony nagyon furcsán éreztem magam a jól táplált és jól öltözött bará­tok között. (Ugyanis 1922-től 1931-ig a bányász szervezet darabokra volt zúzva, a bányászok ron­gyosak és éhesek voltak, óriási harcok folytak, verték a bányászokat és gyilkolták őket, a börtö­nök tele voltak.) De azért kedvesek voltam hozzám a régi los-angelesi barátok, mindent megtettek, hogy meggyógyuljak. Egy esti összejövetelen afe­lett vitatkoztak, hogy a szervező temetett és ron­gyos nadrág volt rajta. Egy darabig hallgattam, gondolatban visszamentem Pennsylvaniába, a sok éhes és rongyos bányász közé, a szervezőt láttam a spárgával felkötött cipőtalppal, amint 13 mérföl­det gyalogolt egyik bányatelepről a másikra. Majd azt mondtam: munkástársak, engedjék meg, hogy én is hozzászóljak, a forradalom nem Los Angeles­ben fog kitörni és nem ezekből a plüss-fotelekből, selyemingben fognak harcra indulni. Szavaimat reggelig tartó vita követte. Most figyelemmel kisérve a los-angelesi esemé­nyeket, úgy szeretnék ezektől .a munkástársaktól bocsánatot kérni, de hiszen már alig él belőlük egy pár, sokan elmentek, Fábián, Laczkóné. Rond- zikék; Minarikékról sem hallok, meg Bikfalviékról, akik akkor olyan aktivak voltak és mások, mind­annyian, akik a lerongyolódott bányászoknak hét­száz fontos ruhacsomagot küldtek. Az ádáz harc a bányavidéken csak akkor eny­hült, amikor áldott emlékű Roosevelt elnökünk ki­hirdette, hogy a munkásnak joga van szervezked­ni. Csak akkor lehetett a C. Frick bányatelepet megközelíteni, addig szögesdróttal volt körülkerít­ve és sárga kutyák állták el a bejáratot, jaj volt annak, akit megfogtak. S. P. Két levél Magyarországról BUDAPEST. — Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak a Magyar Szó gazdag, értékes tartalmá­ért. Jó erőt és egészséget kívánok a szerkesztő­ségnek és a lap olvasóinak. A Király György házas­párnak külön köszönet jár, amiért a Magyar Szót olvashatom. Hosszú, boldog életet kívánok nekik. Merle János MÁTRAFÜRED. — így becsülik meg nemcsak a dolgozókat, hanem a nyugdíjas SZOT (Szakszerve­zetek Országos Tanácsa) tagokat is. Ezen utóbbiak közé tartozom én is és kéthetes mátrafüredi be­utalásunkat itt élvezzük kulturált környezetben, napi négyszeres, bőséges, elsőrendű étkezés, rend­kívül figyelmes kiszolgálás mellett. Tv. rádió, könyvtár, kirándulások és egyéb szórakozás bizto­sítja a dolgozók pihenését, egy egész minimális összegért, valamint féláru vasúti utazással. Fonyódi Nándor A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!

Next

/
Oldalképek
Tartalom