Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-07 / 14. szám
Thursday, April 7, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Rácz László Katonai puccs Afrikában tonai puccsok, melyek kisvártatva a havannai három földrészt átfogó szolidaritási kongresszus után az említett afrikai országokban, közöttük Ghánában is, eredményre vezettek. Hogy az amerikai kémszervpzet a katonai puccsok körül szerepet játszott, arra Lord Brockay, a lordok házának munkáspárti tagja is rámutatott, kihangsúlyozva, hogy ez a közreműködés nemcsak Ghánában, hanem az előző katonai puccsok során Afrikában is szemmellátható volt. Ezekkel a katonai puccsokkal a neo-kolonializmus — bár szemforgatóan elitéi minden régi erőszakos módszert — egy időre eléri célját, azt, hogy eltávolítja az útból a radikális, anti-imperialista beállítottságú afrikai kormányokat. És azt is, hogy az uj afrikai katonai diktatúrák — megszolgálva a kapott zsoldért — eltávolítják országaikból az ottlévő szocialista országokból küldött szakértőket-tanácsadókat. Mert ezek a szálkák az Egyesült Államok és a nyugateurópai imperialisták szemében. De az a körülmény, hogy a nyugat-európai imperialisták zsákmányuk nagy részét az amerikai trösztöknek kénytelenek átengedni és az, hogy legújabban leplezett formában erőszakhoz: afrikai generálisok, ezredesek katonai puccsához kell, hogy folyamodjanak, csak a neo-kolonializmus elerőtlenedését bizonyítja. Abban a mérvben, amint a fiatal afrikai államok dolgozói rájönnek arra, hogy a névleges nemzeti függetlenség egymagában nem elég az imperialista elnyomás uj mezbe öltöztetett formájával szemben; hogy csak egységesen és a szocialista világ testvéri támogatásával menekülhetnek meg az uj gyarmati igából, számolhatunk csak a neo-kolonializmus dögrovásra jutásával. véri szolidaritására támaszkodtak. A múlt év végén Dahomey államban Soglo generális döntötte meg katonai puccsal a demokratikus államrendszert. Ez év elején Bocasa ezredes Central-Afriká- ban ragadta kezébe az államhatalmat. Pár napra rá Alto-Volta-ban Laminaza ezredes kergette el a polgári kormányt. Nigériában sikeres katonai pucs- csal valósították meg a diktatúrát és gyilkolták meg az államfőt: Sir Abubeka Tfawa-t. Ez év február 22-én Ugandában hajtottak végre államcsínyt és függesztették fel a demokratikus alkotmányt. Végezetül ez év február végén Ghánában, Ank- rah generális — felhasználva az államfő: a radikális Nkrumah távollétét — villámgyors katonai puccs során függesztette fel az alkotmányt. A legutóbbi katonai puccs során szembeötlő volt az Egyesült Államok kémszervezetének: a CIA-nak közremunkálkodása, amit maga a polgári világsajtó sem tudott letagadni. Ghana köztársasági elnöke: Nkrumah régen szálka volt az amerikai imperializmus szemében, mert ez nem rég megjelent “A neo-kolonializmus, mint az imperializmus utolsó korszaka” cimü könyvében, letagadhatatlan adatokkal leplezte le a neo-kolonializmus üzelmeit Afrikában, rámutatva egyben arra is, hogy ezekben az Egyesült Államok gazdasági és diplomáciai körei játsszák a főszerepet. A State Department diplomáciai utón tiltakozott a könyv állításai ellen, de erűiéi a tiltakozásnál hatásosabbak voltak a kaA második világháború végeztével nemcsak a német, japán, olasz imperializmus vérzett el, hanem érezhetően meggyengültek az európai szövetséges hataimak: Angna, Franciaország, Belgium és Hollandia is. Ennek közvetlen következménye lett, hogy e négy utóbbi imperialista ország gyarmati elnyomása is eierőtlenedett. A második világháború végével számíthatjuk az elnyomott színes népek nagy részének felszabadulását a gyarmati iga alól. Ázsiában a két részre szakított angol gyarmati birodalom: India és Pakisztán jutott nemzeti függetlenséghez. Délkelet-Ázsiában a volt holland gyarmat, a kétezer szigetből álló Indonézia szabadult fel. Afrikában a belga gyarmati kizsákmányolásban senyvedő, a mai két részre szakított Kongó — több mint hárommillió négyzetkilométer területével — vált nemzeti állammá. Kevés kivétellel egész Afrika népe felszabadult a gyarmati igából (a spanyol és portugál diktatúrák gyarmatainak nemzeti függetlenség eléréséért folyó harca, mindmáig nem vezetett sikerre).- De tévedés volna azt hinni, hogy az európai legyengült imperialista hatalmak önként és végleg lemondottak volna bőséges gyarmati extra-profitjukról Afrikában és egyebütt. Az eladdig nyílt katonai elnyomás helyébe, uj mezbe öltözve, uj taktikát alkalmazva igyekeznek az újonnan alakult, nagyobbrészt még erőtlen és szervezetlen afrikai államokban előjogaikat fenntartani, azzal a különbséggel, hogy mig régebben minden egyes európai imperialista hatalom saját nevében és saját számlájára zsákmányolt gyarmataiban, most összefogva az Egyesült Államok mindjobban terjeszkedő imperializmusával, “békés eszközökkel” próbálja menteni, ami menthető. Miben állnak ezek az uj módszerek? Az uj afrikai nemzeti államokban a régebbeni nyílt katonai elnyomás megszűntével, ravasz taktikával fenn tartják továbbra is gazdasági uralmukat. Az uj kis afrikai államok egész külkereskedelmét változatlanul kézben tartják, a rég bevált módszerrel: a nyerstermékek, természeti kincsek nyomott áron való felvásárlásával és a feldolgozott áruk, ipari termékek busás ár melletti eladásával és az uj afrikai országoknak nélkülözhetetlen hitelek intézményes kezelésével, nymodon, volt gyarmataik névleges függetlensége és nemzeti állammá alakulása ellenére is továbbra megtartják gyarmati extraprofitjuk jelentős részét, ámbár meg kell azt osztaniuk a legerősebb imperialista hatalom, az Egyesült Államok felduzzadt trösztjeivel. A gyarmati elnyomás eme uj, bonyolult szervezetekkel dolgozó formáját nevezzük neo-kolonializ- musnak. Ez az újfajta gyarmati uralom nem kell, hogy külön katonai-rendőri erőszakszervezetekre támaszkodjon, mint annakelőtte. Mert ez ma már gyarmati hadsereg fenntartásával nem is volna lehetséges. A neo-kolonializmus megelégedett azzal, hogy az uj afrikai országok nemzeti hadseregeinek vezetőt — ott, ahol lehet és szükséges — pénzzel, Ígéretekkel felvásárolja és céljai szolgálatába állítsa. Megkönnyíti ezt a módszert az, hogy a mai afrikai katonai méltóságok nagy része belga, francia. vaov angol gyarmati seregekben nyerte kiképzését. Ennek az uj korrupt módszernek szembeötlő példáját láttuk Kongó-Leopoldville-ben. Itt az Egyesült Államok és Belgium imperialistáinak sD került a bennszülött politikai és katonai vezetők közül számosat, köztük elsősorban a hírhedt Csomóét és Mobutut felvásárolni és rabló érdekeik szolgálatába állítani. Évekkel ezelőtt ezek döntötték meg katonai puccsal Kongó demokratikus reformkormányát. Ezek tették el láb alól a széles horizontú nemzeti vezért: Lumumbát. Ilymódon tették lehetővé, hogy a neo-kolonializmus — most már főként az Egyesült Államok imperializmusa javára — kizsákmányolja ennek a természeti kincsekben végtelenül gazdag és nagykiterjedésü afrikai országnak összes lehetőségeit. Ezek közül itt csak a kaucsukot, a koprát, a stratégiailag fontos urániumot, gyémántot-aranyat, rezet említem fel. A sikeres katonai puccs óta, melyet Csőmbe az Egyesült Államok bombázó repülőgépei és nehéz amerikai-belga pénzen toborzott dél-afrikai és nyugatnémet zsoldosok segítségével vitt véghez, Kongó természeti kincsei kiaknázásában csak annyi a változás, hogy most már a belga, angol és francia tőkés csoportok mellett, az Egyesült Államok trösztjeinek kezébe jutott az oroszlánrész. (Nelson Rocke feller csoportjának az uránium kivitelében.) Az elmúlt hat hónapban a neo-kolonializmus további puccsokat szervezett Afrikában. Azokban az országokban, ahol radikálisabb rendszabályokkal igyekeztek a bennszülött lakosság érdekeit védelmezni. Ott, ahol a leplezett imperialista kizsákmányolással szemben, a szocialista országok testHogyan tették tönkre a földet Appatachiában (A New York Times cikke alapján) (Harmadik közlemény) Mi történt avval a lakossággal, melynek falvait és városait az olcsó szénbányászat érdekében törmelékké zúzták? A tönkretett helységekből termé- • szetesen el kellett költözniük és a külszíni fejté- sü bányavidékek lakossága erősen meggyérült. Egy millió személy költözött el az Appalachia vidékről az utóbbi 10 év alatt és a keleti bányaterületeken sem sokkal kevesebben. A földalatti bányászat fokozatos megszűnésével, egyre több ezer család szorult közsegélyre. Manapság népjóléti segélyből, nem bányászatból él meg a szénbányavidékek lakossága. Az Appalachia vidék kizsákmányolása a valaha büszke, sőt harcias embereket Amerika lakosságának legleigázottabb, legigénytelenebb nyomorultjaivá tette. A beletörődöttség Kentucky keleti részein a legsiralmasabb, ahol egyik község a másik után került a legnagyobb, legmegalázóbb nyomorba és alig lehet tiltakozó hangot hallani. Ott a széntársulatok tulajdonában van még a farmerek földje alatti szén is és az állam legfelsőbb bírósága úgy ité-kezeit, hogy a társaságoknak joguk van a földet elpusztítani, hogy a szénhez hozzájussanak. Evvel a rombolási szabadsággal sok vállalat a legféktelenebbül látott munkához. Sziklákat gördítettek házakon keresztül, más helyen házakat toltak le alapzataikról, sok házat pedig a rázúduló salak zúzott össze. Knott County-ban egy félkarú bányász, a nyomorenyhitő program ujraképzési tanfolyamáról hazatérőben házát, a bennelevő ingóságával együtt, egy óriási földcsuszamlás alatt, betemetve találta. A szénéhség kielégítésében és a külfejtésü bányászat problémáinak megoldásában Amerika nem áll egyedül. Európa háboruutáni újjáépítésével Nagy Britannia szocialista kormánya és Csehszlovákia kommunista kormánya engedélyt adott egész városok elpusztítására, hogy feltárhassák az alattuk levő szenet. Angliában a külfejtésü bányászattal 700 láb mélyre ástak, — 500 lábbal mélyebbre, mint bárhol Amerikában. De az európai állami bányahivatalok megmutatták, hogy lehetséges a felhasogatott területeket földművelésre újból alkalmassá tenni. Angliában például a felső földréteget gondosan lekaparják, félrerakják és megőrzik. Az alsóbb földréteget és a szén feletti kőréteget is hasonlóképpen félretolják és megőrzik. A bányamüveletek befejezésével először a köveket, majd a földrétegeket ugyanúgy visszatolják eredeti helyükre, lehengerelik, megtrágyázzák és mészkővel gazdagítják. Ezután öt éves koncentrált mezőgazdasági helyreállítást hajtanak ott végre. A föld legnagyobb részét földművelésre teszik alkalmassá, a többi részén erdőt ültetnek. Ennek a teljes költsége, minden kibányászott tonna saén után egy dollár. Ez az eredmény megmutatja, hogy a föld “teljes heyre- hozatalát” az amerikai ipar könnyen megengedhetné. California 1875-ben törvényt hozott a hidraulikus aranybányászat ellen, azon az alapon, hogy eliszapositja a folyókat és elárasztja az értékes termőföldeket. Az ilyenfajta bányászat a külfejtésü szénbányászathoz viszonyítva ártalmatlan, mégsem valószínű, hogy az államok úgy szembenéznének a mai problémákkal, ahogyan annakidején California tette. Pennsylvániában már évek óta a legszigorúbb törvény van a föld helyreállítására (reclamation law), de ahol a föld nagyon meredek, a visszállitás úgyszólván lehetetlen. Az év elején a természetvédők elismeréssel adóztak Kentucky fiatal kormányzója, Mr. Breathitt fáradozásainak, hogy megszigorítsa az állam reklamációs törvényét. Javaslata értelmében a Kentucky hegyvidék külfejtésü bányavállalat tai kötelesek a függőlegesen levágott hegyfalakat enyhén lejtőssé tenni. Az állam keleti területein kötelesek a kiaknázott területet úgy megformálni, hogy mezőgazdasági gépekkel lehessen megművelni, mindenütt kötelesek a földet megfelelő növényzettel beültetni és a hegyoldalakat akkeronként 800 csemetefával ellátni. Ezekre a szerény és ésszerű követelményekre a szénipar felháborodott tiltakozással reagált. A kijáróik tömegei ellepték az állami kénv)«eiőhá- zat. óriási összegeket gyűjtöttek avval a kimo*< dott céllal, hogy elbuktassak a javaslatot. r>rea- thitt kormányzó nyíltan felszólalt a törvényhozókra gyakorolt jogtalan nyomás ellen és a javaslatot elegendő többséggel megszavazták —ez a legnagyobb vereség, amit a szénérdekeltségek valaha Kentuckyban elszenvedtek. Amig Breathitt a kormányzó Kentuckyban, addig a törvényt szigorúan betartják. Kétséges, hogy az utána következő államkormányok az ő példáját követik. Az Appalachia más területein mint Virginiában, Tennesseeben és Alabamában még semmiféle reklamációs törvényt nem hoztak. A keleti területeken egyedül Illnoisban van valamiféle errevonatkozó törvény. A nyugati bányavidékeken még csak nem is gondoltak ilyesmire. Csak a szövetségi kormány hatalma mentheti meg Amerika földjét, az ország egyesült akaratának és lelkiismeretének támogatásával. Amerika lakossága rohamosan növekszik; a statisztikai hivatal számításai szerint a 2000. évben száma eléri a 300 milliót. Az ország földjét egyetlen, inccsel sem lehet kiterjeszteni, de veszedelmesen lehet csökkenteni olyan ipari eljárásokkal, mint a külszíni bányászat, homokbányászat, külfejtésü vasércbányászat és egyebek. Bármiféle felvilágosult elgondolás megköveteli, hogy a föld jelenlegi lakosai megőrizzék a földet és használható állapotban hagyják a jövő generációkra. (Folytatjuk) A természet kifosztása
