Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-31 / 13. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 31, 1966 A természet kifosztása Hogyan tették tönkre a földet Appaiachiában (A New York Times cikke alapján) (Második közlemény) Az olaj és gáz érdekeltségek már évekkel ezelőtt a saját termékeiket tekintették a legmodernebb tüzelőanyagnak. A szén “ódivatúnak” számított, mert égetése hamut, kormot és salakot hagy hátra. Az egész szénipar korszerűtlen volt, sok kis, kapacitáson alul működő vállalatból állt, amelynek állandóan meggyűlt a baja a munkássággal. Nyilvánvalóan más tüzelőanyagoké volt a jövő. De a szén mégis hihetetlen tért hódított. Egyre több villamosenergiára van szükség — és ehhez egész Amerikában a szén a legjobb tüzelőanyag. Az atomenergia-kifejlesztés legoptimistább támogatóinak számitása szerint a nukleáris fejlesztőállomások a villanyerőnek nem több mint 20 százalékát lesznek képesek előállítani a század végén. Az 1954. évi alacsony teljesitményről a szénter melés 1960-ban 5%-kal emelkedett. A következő két év alatt is 5—5%-os emelkedés volt. 1963-ban a növekedési arány 6.6% volt és 1964-ben már több mint 7%-ra emelkedett. A közgazdászok véleménye szerint a szénipar 1970-ben a jelen teljesítményénél 100%-kal többet fog termelni. A legutóbbi három évben, egyedül az Appalachia vidéken több mint 1.3 milliárd tonna, kb. 6 milliárd dollár értékű szenet bányásztak. Ez évben a termelés eléri az 500 millió tonnát. Uj tárnákat nyitnak meg és az uj termelés zömét külfejtésü bányászattal végzik. Az Appalachia-i szénterületek kiterjednek Pennsylvaniára, West Virginiára, Kentucky keleti és Virginia nyugati részére, Tennessee keleti és Alabama északi részeit is magukban foglalják. Ez a hegylánc a nyugati világrész természeti kincsekkel legjobban megáldott területe. Itt bőségesen található a szén, az olaj, a földgáz, a homokkő és mészkő, valamint a vasérc. Folyókban bővelkedik, erdészete kiválóan alkalmas, természeti szépsége elragadó. Azok a vadászok és természetbarátok, akik legelőször vetették meg lábukat ezen a területen, életükben még nem láttak olyan gyönyörű látványt, mint amit az erdős Appalachia-i dombok és völgvek nvuitottak. AZ adottságainak ésszerű felhasználásával, az Appalachia ma Amerika leggazdagabb vidéke lehetne. Ehelyett a föld és a nép szegénységének jelképe lett. De ez az elszegényedés nem véletlenül történt, hanem majdnem egy évszázad óta folyó könyörtelen kizsákmányolásnak az eredménye. Az állófa területeket felvásárolták a deszkakereskedők és az erdőket kivágták, felfürészelték és elszállitották a legbarbárabb módon, a föld ujjá- terrnő képességére való tekintet nélkül. Csak itt- ott hagytak meg magnak néhány növendékfát és ma már az erdők csak a legsilányabb fákból állnak, amiknek a javát a fakereskedők már ismételten kiválogatták. De az erdőség elpusztítását össze sem lehet hasonlítani avval a pusztítással, amit a szén-érdekeltségek vittek véghez. Amerika iparának hagyományosan az Appalichiai-i tárnák szolgáltatták az alapját és a bányászatból óriási vagyonokat szereztek Philadelphia, Boston, Detroit, Cincinnati, New York és Chicago érdekeltségei. A bányatársaságok már kezdettől fogva semmit sem törődtek a földdel. Csilléik mentén óriási salakhegyeket halmoztak fel és eszükbe sem jutott, hogy azokat termékennyé tegyék. Még ma is hihetetlen mennyiségű salakot öntenek a folyókba és megengedték (szennycsatornák hiján, Szerk.), hogy a bányatelepek lakói a folyókba dobják a szemetet. Iskolára és egyéb intézményekre a lehető legkevesebbet költöttek. Meghiúsítottak minden bánya-adóztatási javaslatot, amelyet helyi közjóléti intézményekre fordíthattak volna. A bányatulajdonosok meggazdagodtak abból, amit a földből kifejtettek, magukkal, vitték a vagyont, csak a megcsu- fitott tájat és a nyomort hagyták maguk után. A szénipar felelőtlensége révén fejlődött ki a mai külfejtésü bányászat, ami ijesztő méretű pusztulást idézett e^ő. Egyedül Pennsylvaniában 25Ó ezer hold föld olyan puszta lett, mint a Szahara sivatag. Amint a dombok délfelé emelkednek, szem elé tűnnek a külfejtésü bányák. West Virginiában és Kentuckyban egész völgyeket pusztítottak el. óriási, néha 90 láb magas vágásokat hasítanak a hegyoldalba. A törött fatörzseket, a zúzott köveket és a földet letaszítják a meredeken, ahonnan az eső a folvókba és a farmterületekre mossa őket. Olyan mértékben tette ez használhatatlanná a földeket, hogy azelőtt értékes farmterületeken ma holdanként 25 centért árusítják a földet. A Virginia-i Wise County-ban a szén a hegytetőkhöz közeli rétegekben van. Sok hegynek egyszerűen levágták a tetejét és lapostetejü mesákká változtatták. A keleti bányavidéken a lassú pusztulás Kentucky nyugati részén át, messze Indianá- ba s Illinoisba is kiterjed. Indianában 75 ezer hold, Illinoisban 105 ezer hold földet, köztük a világ legjobb ljukorica termő földjét tették hasznavehetetlenné. A külszinfejtésü bányászat pusztításai nyugatra, más szénbányákon is elterjednek. A nyugati partokon a villanyáramszükséglet növekedésével és a rendkívül nagy volt-erősségű tranzmissziós vonalak elterjedésével, melyek az áramot a fejlesztőből a fogyasztóhoz továbbítják, a Dakota-i mérhetetlen lignit-földek is óriási méretű pusztulás áldozatai lesznek a következő két-három évtizedben. Arról is szó van, hogy a Colorado-i agyagpalából petróleumot készítenek. Ha ezt megvalósítják, akkor az agyagpalát is külfejtésü bányászattal fogják kifejteni és ezzel Colorado gyönyörű hegyeire ugyanolyan pusztulás vár, mint amilyen az Appalachia-i hegyvidéken végbemegy. Miféle vállalatok hajtják végre a természet eme megcsonkítását? Az ember fel sem tételezné, hogy ezek jelentéktelen kis vállalatok, amelyeknek vezetői még nem tanulták meg, hogy a huszadik században előnyös megvédeni azt, amit nem lehet pótolni. De nem igy van. Nagyobbrészt jólismert amerikai nagyvállalatok alvállalatai végzik a fejtést, mint a Bethlehem Steel, Republic Steel, Inland Steel, Interlake Steel, Weirton Steel, Youngstown Steel and Tube és United States Steel. Hirdetéseikben az amerikai életmód megőrzését tűzik ki célul, de az Appalachia-i völgyekben könyörtelenül pusztítják azt a fődet, melyből Amerika jövő nemzedékeinek meg kellene élnie. A részvénytársaságok felelőtlenségének lebrutálisabb példája a Cumberland folyó un. Poor Fork-jában van, Kentucky állam Harlan megyéjében, ott, ahol a United Coal and Coke Company több mint 20 mérföld hosszúságban törmelékké zúzta a Big Black Mountain fenséges szépségű hegyláncolatát. A szénbányák fantasztikus összegű hasznot húznak mindezekből. A Pittsburgh-Consolidation Coal Corp. 1955-ben 19 millió 420 ezer, 1964-ben 44 millió 470 ezer dollár hasznot könyvelt el. A Glen Alden Corp. profitja 40 ezer dollárról egy évtized alatt 6 millióra emelkedett. Ugyanezen idő alatt a Peabody Coal üzleti nyeresége 9 millió 430 ezer dollárról 30 millió 470 ezer dollárra emelkedett. Az Ayrshire Colleries nettó jövedelme 2 millió 520 ezer dollárról 5 millió 790 ezer dollárra gyarapodott és a Pittston Coal Co. profitja 11 millió 530 ezer dollár emelkedést mutatott. Az ásványban gazdag föld tulajdonosai, a részvénytársaságok, melyek a külfejtésü bányavállalatoknak bérbeadják a földet, Amerika történelmében a legnagyobb hasznot könyvelik el. (Folytatása következik) • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • 1A SZÁMOK BESZÉLNEK 1 írja: Eörsi Béla & IS • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 « India népének nyomora Az egész világ tud India népének nyomoráról, amelyet az esőthozó szelek (monszun) elmaradása még fokozott. Pedig állandóan olvasunk még az amerikai újságokban is az ötéves tervről és annak sikeréről. Próbáljuk tehát tárgyilagosan megérteni India néptömegeinek a nehézségeit. A jóakaratu kormányjavaslatok ellenére és az óriási U.S. és szovjet segély mellett, a helyzet csak nem javul, hanem inkább rosszabbodik. Általában azt hiszik, hogy az ok a túlnépesedés, vagyis az élelmiszer termelés lassúbb, mint a népszaporodás. Kétségtelenül ez is az egyik ok. De vannak más fontos okok is. Az indiai mezőgazdaság fejlődése, a függetlenség kivívása óta, a kormány iparpolitikája következtében a naturálgazdaság (pénznélküli) visszaszorításához, a pénzgazdálkodás térhódításához vezetett a vidéki területeken, ami a mezőgazdaság kapitalista elemeinek erősödését tükrözi. Jelentősen megnövekedett a forgalomban levő pénz mennyisége (a kormány sok pénzt ad a falu fejlesztésére), de ez túlnyomórészt a kapitalizálódó, volt hűbéri földesurak és a gazdag parasztok kezébe jut. Évi egy milliárd rúpiával emelkedik a falu adóssága. A pénzgazdálkodás előtérbe helyezése mindenkor az uzsoratőkének segít. Az indiai kormány iparosítani akar és el akarja látni a városi lakosságot élelmiszerrel. Tehát oly réteget támogat, amely elegendő mennyiségű mezőgazdasági árucikket képes termelni. így a volt hübérurak és gazdag parasztok rétege az, amelynek elegendő tőképe van. Az indiai kormányzat tőkés gazdasági rendszerű. A hinduk büszkék demokrata voltukra, csakhogy ez kétségtelenül súlyos következményekkel jár az indiai parasztságra. Nyomor és elmaradottság India parasztjainak milliói szörnyű nyomorban és elmaradottságban élnek. A földesúri rendszert megszüntető törvények ellenére, a parasztság háromnegyed részének gyakorlatilag nincs saját földje, amelyen dolgozzon. A bérleti dijak bizonyos törvényes csökkentése, hitelek és kölcsönök biztosítása, öntözésfejlesztés és egyéb lehetőségek a parasztság csak egy bizonyos rétegének hozott előnyöket. A magas adók és a tőkés piac kizsákmányoló tevékenysége azonban gyakran megsemmisíti ezeket az eredményeket. A mezőgazdasági munkásoknak és a szegény parasztoknak nincs biztos munkájuk vagy megélhetésük és számos területen úgy bánnak velük, mint a rabszolgákkal. Gyakran nincs a falu és a kormány között összeköttetés. Rádió, táviró és utak hiányoznak, a kormány rendelkezéseinek végrehajtása hosszú ideig tart, vagy céltalanná válik. A vidéki parasztság hatalmas tömegeinek el- nyomorodása szembeszökő. A mai mezőgazdasági technika a termelésben biztosítani tudná az agrár lakosság 65—75%-át. Ez annyit jelent, hogy családtagokkal együtt kb. 70 millió ember “felesleges” a mezőgazdaságban, amit a város nem tud felvenni. Határozottan van fejlődés a termelésben, 1936—38-al szemben kb. 23% termelési emelkedés mutatható ki az 1950-es évek végéig, viszont az egy főre eső élelmiszer 100%-ról 95%-ra esett, amig a lakosság száma 30%-kal emelkedett. India kormánya az öntözött területeket 10%-kal, gabonafélék termelését 26%-kal emelte fel, szüzfölde- ket feltöretett, de a termelés alacsony technikai színvonala folytán nem tudja és nem fogja tudni egyelőre a lakosság élelmezését biztosítani, mert az élelmezést a megművelt terület 85%-a szolgáltatja. A termelési technika hibái szembeszökőek és azokat csak az általános műveltség emelésével, a mezőgazdasági lakosság erős csökkentésével lehet kiküszöbölni. A vetésforgó nélküli rizskultura, az alacsony agrotechnikai színvonal (a föld rossz megmunkálása, trágyázás hiánya), miatt kicsik a terméshozamok (1957: rizs 11.8, kukorica 7.9, búza 7.0 métermázsa hektáronként). Magyarország rosz- szabb földrajzi viszonyok mellett (ahol nincs 2—3 termés egy évben) a fenti eredményeknek majdnem háromszorosát éri el. Az indiai parasztságra hatott a kínai forradalom és a földreform hire. Ezért próbálkoztak sokban segíteni: 1. a bérelt területeket magántulajdonba adták, de a bérlő kártérítést fizet, amely súlyos terhet jelent; 2. a földbérleti uzsoradijakat a termés egyötödére csökkentették (addig a felét fizették); 3. próbálják a föld további felaprózását megakadályozni szövetkezetek létesítése utján. Gépek használata kis területen teljesen lehetetlen, igy a lakosság szövetkezetekbe való bevonása gazdasági szükségesség. Ne higyjük, hogy az indiai parasztság lusta, de tanulatlan és gyakran betegségek korlátozzák nehéz munkájában. A jövő India az iparosodás stádiumában van, amely eddig a lakosságnak csak 10 százalékát foglalkoztatta (a nemzeti jövedelem 19 %-át élvezi). A lakosság túlnyomó része parasztság (72%), de ez a réteg a nemzeti jövedelemnek csak a felét kapja. India népe előtt nagy jövő áll, de elsősorban a népművelés elterjedése és jobb termelési technika elsajátítása utján juthat boldogabb élethez. míg mindig kapható a Fáklyavivők A két darab 12 inches lemez ára, szállítással együtt $5.50 kérjen hanglemez katalógust! «[ A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 ! |
