Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-17 / 11. szám

Thursday, March 17, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD LI HOSSZÚ AZ ÜTJÜK HAZÁIG Kevés községet találni az országban ófehértó- hoz hasonlót. A több mint 3500 lakosú faluban 707 általános iskolás van. Nagy a faluban a nép- szaporulat, rengeteg a fiatal, a termelőszövetke­zetben mégis 60 esztendőn felül van az átlagos életkor. A község 414 lakója otthonától távol dol­gozik, hetenként vagy kéthetenként látogat haza. Otthon nagy szükség lenne rájuk Miért választották ezt a sorsot? Mit lehetne tenni, hogy minél többen otthon találják meg a számításukat? Ez volt a témája annak az ankét- nak, melyet a község és a tsz vezetői hívtak ösz- sze ófehértón. Azt tervezték, hogy huszonhatan lesznek a megbeszélésen, de jóval többen jöttek el. — El akarjuk mondani, hogy mit szeretnénk a legjobban, ha a férjünk itthon dolgozhatna — kezdte hozzászólását Rocska Miklósné. — Tizen­nyolc éve jár el. De hát öt fiúgyermekünk van, ezért is nagy szükség lenne rá, hogy a férjem ál­landóan a családja körében legyen. Ha két-három napig itthon tartózkodik, ünnep az, még ha hét­köznap van is. Nem mondhatom, hogy sokat ke­resne, hiszen a fizetése havonta 1400—1500 fo­rint. Ehhez jön még a családi pótlék, ami jóval több, mintha itthon lenne a szövetkezetben. Ha megbetegszik, akkor rendes táppénzt kap. De a nyugdij miatt sem dobhatja el a 18 éves ipari biztosítását. Az elvándorlás tehát nem a szövetkezet meg­alakulásával kezdődött ófehértón. Legtöbben nyolc 10—20 vagy még több éve dolgoznak távol a fa­lutól. Ezen a homokon mindig csak kínlódott az em­ber — mondja ifj. Falajtár János. — Az egyéni gazdálkodás idején is csak ai'ra volt elég, hogy megteremje a kis kenyérnekvalót, egy kevéske burgonyát és egy-két hízónak való kukoricát. Ti­zenhat évvel ezelőtt vágtam neki én is az ország­nak. Sok a nehézség, fáradságos a hosszú utazás. Nagyon nehéz száraz koszton élni, mert bizony még azt is meggondoljuk, hogy befizessünk-e ez üzemi ebédre vagy sem. Szívesen maradna, ha... Moldván János ugyanott dolgozik, ahol az előb­bi felszólaló. Szívesen a faluban maradna, ha... — Ha rendszeresen havonta megkapnánk a munkánkért a pénzt a szövetkezetben, akkor itt­hon maradnánk. De nagy gond, hogy a termelő- szövetkezetben nincs egész évi munka. Senki se gondolja, hogy azért jönnénk haza, mert itthon könnyebb munkára számítunk. Tudjuk, hogy a paraszti munka jóval nehezebb. Mert az üzemben mi mégiscsak tető alatt dolgozunk, és azt se mondják, hogy nem fizethetik ki a bérünket, mert ráfizetéses a vállalat. Mégis jobb lenne itthon, a család körében. Vándor-élet a miénk, sokan le is néznek bennünket. Az elvándorlók valamennyien azt bizonygat­ták: bár többet keresnek a városban, a kétfelé élés miatt, mégis kevesebb jut a családnak. — Minden esztendőben vágunk egy disznót, de az a férjemé — mondta Puhola Józsefné. — Viszi a sonkát, a szalonnát, de ezenkívül minden hétre elvisz még száz forintot. A falu vezetői arról beszéltek, mit jelent az el­vándorlás a falu társadalmának. Dr. Szederkényi József, orvos: — A községben 45 megrögzött alkoholistát tar­tunk nyilván, főként elvándorlókat A falu vala­mennyi családját ismerem Tudom, mennyi csa­ládi tragédiát okozott az, hogy a férfiak többsé­ge távol él Antal Mihály tanácstitkár: — Nem múlik el hét, hogy ne jönne irás a községi tanácshoz szabálysértések miatt Azt nem léhet mondani, hogy minden eljáró ember rossz Útra téved, de sajnos, főként a fiatalok könnyen hajlanak a csábításra, ivásra, kártyára adják a fejüket, közülük kerül ki a legtöbb szabálysértő. Urr Gyula iskolaigazgató, aki húsz esztendeje tanít a faluban: — Amint kikerülnek a gyerekek az iskolából, nyomban azt kell keresniük, hogy az ország me­lyik vidékén helyezkedhetnek el. Meg kellene te­remteni a lehetőséget, hogy itthon tanulhassanak szakmát, itthon találjanak munkaalkalmat, egy­szóval vonzóvá tenni a termelőszövetkezetet. Akik már visszatértek Tavaly tizenhatan tértek vissza faluba. Bu­sák István tavaly május elsején kérte felvételét a szövetkezetbe. Azelőtt három évig másutt dol­gozott. — Meguntam, hogy távol kell lenni a családtól, hetenként csak egyszer jöhetek haza. Döntöttem. Ha kell, kapálok, ha kell, földet hányok. Busák István nagy kedvvel és energiával látott munkához. Fiatal ember még, s hasonló koruakat gyűjtött maga köré. Ácsbrigádot szervezett, s azóta ez a brigád tsz-közi vállalkozássá fejlődött. Mivel a környéken nagy területen termesztenek dohányt, a szövetkezeteknek sok pajtára van szükségük. A pajtákat ez a brigád építi, s mun­kájával valamennyi szövetkezetben elégedettek. Lévai Pál is tavaly tért vissza. Most ő a szövet­kezet. kovácsa. Péter András — nyolcesztendei tá­voliét után — hat hónappal ezelőtt kérte a felvé­telét a tsz-be. Fejőgulyás lett. % — Csak most látom, hogy mennyire szükség lenne a szövetkezetben a fiatalokra — mondja. Csak aszerint lehet osztani, ahogyan termelünk. Ha sok árut értékesítünk, nagyobb a jövedelem. De hatvan-hetven éves emberekkel nehéz munka- igényes növényeket termelni. Nemrég vagyok szövetkezeti tag, de azt már megértettem: addig nem lesz vonzó a tsz, amig nincs elég erős, mun­kabíró tagunk, akikre télen-nyáron számíthatunk. Ilyenek csak akkor jönnek haza, ha biztosítékot látnak arra, hogy jól el tudják tartani családju­kat. Igaz is; nem mondhatom a gyerekeknek: ha kapok, esztek... Nem kívánok én havi kétezer forintot. De ha biztos volnék havi 1000—1200 fö­lálltban, nekem se járna a fejemben, hogy kény­telen leszek megint visszamenni az iparba. Gyümölcs, dohány, konzervüzem A megbeszélés részvevői feltették azt a kérdést is: miféle munkát kapnának, ha most mind be­lépnének a tsz-be? Az ófehértói Buzakalász megalakulása óta a gyenge kategóriába tartozik. Sok a homok, gyen­ge termőképességü a föld. Esztendők óta rendkí­vül kevés a jövedelem. A szántóföld legnagyobb részén csak a rozs terem meg. De négy évvel ez­előtt már hozzáláttak a gyümölcsöstelepitéshez. Az első évben még csak 57 hold almát telepítet­tek, de ma már 236 holdas a gyümölcsösük. Ker­tészkednek is: a konzervgyárnak termelnek pa­radicsomot, paprikát, uborkát. Sziridov Ivánné még csak alig több mint egy éve elnöke a szövet­kezetnek. Tanult, okos asszony, aki szivén viseli a falu és a tagság ^gondját, igyekszik bővíteni 'a lehetőségeket. — Rengeteget törtük a fejünket, miként lehet­ne segíteni az elvándorlókon. Nem múlik el nap, hogy valamelyik asszony ne kérné, segítsek, ta­láljak munkát a férjének. Arra egyelőre nem gon­doltunk, hogy mind a 414 élj áró munkást a szö­vetkezetben foglalkoztassuk. A népgazdaság más ágaiban is nagy gondot okozna, ha egyszeriben otthagynák munkahelyeiket. De a legnehezebb helyzetben levő embereknek mindenképp itthon kell biztositanunk megélhetést. A vezetőség úgy döntött, hogy nem várhatnak addig, mig az uj telepítésű gyümölcsös termőre fordul, és jól jövedelmez. A közös gazdaság 170 kataszteri holdon termel dohányt, de a régi do­hányosok már kiöregedtek. Fiatal, erős, hozzáér­tő emberekre van szükség. Ezért 50—60 hold do­hány megművelésére szerveznek egy 50 tagú do­hánytermelő brigádot, éspedig havi készpénzdija- zásért. A dohánytermelők jól járnak azért is, mert kora tavasztól télig folyamatosan dolgoz­hatnak. A kertészet egy részében is bevezetik a készpénzdijazást. Savanyitóüzemet is létesítenek, saját termésű paprikájuk, uborkájuk egy részét dolgozzák fel. Be akarnak rendezkedni kosárfonásra is. Az idén 160 marhát hizlalnak meg, háromezer libát nevel­nek, hizlalnak. Ezenkívül húszezer csibét és öt­ezer pulykát is értékesíteni akarnak. Ez mind újabb munkaalkalmat, és nagyobb jövedelmet is teremt. C-fJ A szabolcsi falvakból több mint harmincötez­ren járnak el az ország más vidékére dolgozni. A Nyirség nem tud munkát adni mindannyiuknak. Sokan 300—350 kilométert is utaznak, hogy meg­élhetést teremtsenek családjuknak. Nagy utat kell megtenniük mig visszatérhetnek otthonukba. Az ófehértói Buzakalász Tsz már hozzálátott, hogy megrövidítse ezt az utat. Cserkuti Ferenc Ötvenezer hektárnyi nemzeti parkot létesítenek Franciaországban, a Pireneusokban. A Lourdes-tól délre, a spanyol határig húzódó rezervátum az or­szág harmadik nemzeti parkja lesz. "Földiekkel játszó égi tünemény" Költészet a budapesti cukrászdákban Uj és érdekes divat hódit Budapesten. A fővá­ros lakóinak irodalmi és kamarazenei érdeklődése lassanként kinövi az Irodalmi és Egyetemi Szín­pad dobogóját, a Zeneakadémia és az Országos Fil­harmónia előadótermeit. Eszpresszókban, csöppnyi emelvényeken versmondók, hangszeres előadók jelennek meg mostanában a magyar fővárosban, hogy két dupla fekete közt költeményekkel, zene* müvekkel szórakoztassák a közönséget. Budapest egyik legkedveltebb cukrászdájában, a “Lukács” néven ismert reprezentativ eszpresszó­ban például olyan költőket, énekeseket és hangle­mezes művészeket szerepeltetnek, akik éppen hogy megtették első lépéseiket az irodalmi folyó­iratok, hetilapok hasábjain és olyan zenészeket akiknek még kezükben sincs a diplomájuk, de már nyilvános szereplésre alkalmasnak Ítéli őket a Ze­neművészeti Főiskola tanári kara. Hetenként egy­szer minden szombaton más-más költőt, énekest és zenészt mutat be a Lukács cukrászda termeiben Rácz György, az ismert rendező-konferanszié. S hogy a költészet és a dupla fekete jól megférnek egymás mellett, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szombatonként zsúfolásig megtelik a népszerű eszpresszó összes helyisége. 450 éves Magyarország legrégibb térképe A magyar művelődéstörténet ritkaságai közé tar­tozik az az — egyetlen példányban megmaradt — fametszésü térképlap, amelyet Lázár diák, Bakócz érsek egykori titkára készített Magyarországról. Lázár — ki alighanem Rosetus Lázárral, az érsek káplánjával egyszemély — 1514-ben mérte fel az országot. Müvét holta után, 1528-ban adták közre. A Széchenyi Könyvtárban őrzött — 78x54 cen­timéter méretű — ábrázolást Irmédi Molnár László kartográfus professzor vette elemzés alá. A Lá­zár-féle térképet — későbbi átdolgozóinak látni- valóan durva hibái miatt ugyanis sokáig nem mél­tányolták kellően. Irmédi Molnár munkája most illő tudománytörténeti rangjára emeli a budai re­neszánsz műveltségnek ezt a kimagasló emlékét. Az uj vizsgálat megállapította, hogy a régebben torzulásnak vélt eltérések csupán látszólagosak, s Lázár diák korának legkiválóbb térképészeti re­mekét alkotta meg. Az ország felmérésekor a XV. század kiváló csillagászainak, a Mátyás udvarában működött Peuerbachnak s a naptár-reformer Re- giomontanusnak eredményeit alkalmazta. RÖVIDEN v* Uj diplomásokat avattak az Eötvös Loránd Tu­dományegyetemen. Az állam- és jogtudományi ka­ron 40, a bölcsészkaron 28, a természettudomá­nyin 20 végzős hallgatónak nyújtotta át Sztrókav Kálmán Imre rektorhelyettes a diplomát. v* Negyven országba küldenek eszperantó nyelvű tájékoztatót Szegedről. A most elkészült tájékozta­tó ismerteti a szabadtéri játékok, s a városban sorra kerülő nemzetközi eszperantó pedagógussze­minárium programját. e^9 Virágzik a mandula a Balaton-parton. Különö­sen Balatonakali környékén dús a fák virágzása. e*J> A Rákóczi ut és Nagykörút kereszteződésében a napokban megkezdik a körúti főgyűjtő átépíté­sét. A századfordulón lefektetett, két és fél méter mélyen húzódó főgyűjtőt az aluljáró négyméter­nyire lesüllyesztett csarnoka alá kell bujtatni. C+J) i* Dr. Gábor Györgyöt, a Budapesti Orvostudomá­nyi Egyetem II. számú belgyógyászati klinikájának docensét a kormány az egyetem IV. számú belgyó­gyászati klinikájára egyetemi tanárrá kinevezte. c^a 200 kilométernyi "teraszt" építenek az uj er­dők számára a Mecsek meredek lejtőin. A zömmel erdei fenyő-, vöröstölgy-, ezüsthárs- és bükkcseme- ték a lépcsőszerüen kiképzett padkákra kerülnek. c.°<feS u* 41 méter magas kilátótornyot építtet Zalaeger­szeg Városi Tanácsa a szomszédos Bazitai-hegyte- tőn — a zalai olajbányászok segítségével — egy kiselejtezett olajfúró torony felhasználásával. A torony május elsejére elkészül. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI

Next

/
Oldalképek
Tartalom