Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-17 / 11. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 17, 1966 AZ AMERIKAI NÉP ORSZÁGOS HÁBORUELLENES TÜNTETÉST RENDEZ MÁRCIUS 25-ÉN ÉS 26-ÁN (Folytatás az első oldalról) Az Egyesült Államokban a tüntetések egészen megváltozott légkörben fognak lefolyni, mint a múlt októberiek. Morse és Gruening szenátorok kivételével, akkor úgyszólván még senki sem emelt hangot a kongresszusban a háború ellen. Nagyrészben az októberi tiltakozások eredményeképpen, ma már nyílt tárgyalások folynak, mivel a képviselők és szenátorok jelentős számban vonják kérdőre a kormány háborús politikáját Vietnamban. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a márciusvégi tüntetések minden eddiginél hatalmasabb megmozdulások lesznek. Már 50 város háboruellenes csoportjai tudatták az NCC vezetőségét, hogy demonstrálni szándékoznak március 25-én és 26-án. A legnagyobb tüntetésre New Yorkban készülnek fel, ahol a rendező bizottság ismét a Fifth Avenuen tervez felvonulást, március 26-án, szombaton a 72. utcáig, ahol a Central Park Mall-on nagygyűlés lesz. A háboruellenes hadviseltek, a nők és felnőttek békecsoportjai és a vallásos szervezetek vezetik a felvonulást. Ezek délben gyülekeznek a 94. utcában, a Fifth és a Madison Ave. között. Utánuk jönnek a helyi béke- és politikai szervezetek és szakszervezetek, amelyek a 93. utcában gyülekeznek. A hivatásbeli és pacifista csoportok és szervezetbe nem tartozók a 92. utcában, a diákok a 91. utcában gyülekeznek. A nagygyűlés szónokai között lesznek: Linus Pauling, Nobel-dijas tudós, volt Special Forces őrmester Don Duncan, Giorgio La Pira, Firenze volt polgármestere, aki múlt decemberben Hanoi-al a békeközvetitő szerepet játszotta, Juan Mari Bras, a Portorikói Függetlenségi Mozgalom képviselője, Dave Dellinger, a Liberation folyóirat szerkesztője és mások. Felvonulás Chicagóban Chicagóban a rendezőbizottság nagy felvonulást tervez a State Streeten szombaton, március 26-án, amelyen a városban úgyszólván minden béke és ifjúsági csoport részt vesz. Berkeleyben a Vietnam Day Committee a tervek szerint masszív tiltakozással fogadja Arthur Goldberg ENSZ követet, március 25-én, amikor a kaliforniai egyetemen az ENSZ-ünnepélyen beszédet mond. Los Angelesben, a kaliforniai egyetem hallgatói 12 órás tiltakozó “teach-in” vitát tartanak az egyetemen március 25-én, déltől az éjféli órákig. A szónokok között lesznek Felix Greene, William Worthy, Fanny Lou Hamer, Rev. Stephen Fritchman, Simon Casady és David McReynolds. SZERVEZETT MUNKÁSOK A VIETNAMI HÁBORÚ ELLEN Megindult a békemozgalom a szakszervezetekben Szünet nélküli vérontás Vietnamban (Folytatás az első oldalról) néven ismert hegyi népből verbuváltak 200 zsoldost, akiket kiképeztek a tábor védelmére és 175 főből álló kormánycsapat is a táborban volt. A népi erők megsemmisítő tüze után amerikai helikopterek ürítették ki a sebesülteket és az esetleges életbenmaradottakat. Egy amerikai repülőgépet is lelőttek, de csak a megsebesült pilótákat voltak képesek elszállítani az elhárító tűz miatt. A Danang-i hadibázisból eredő meg nem erősített hirek szerint egyesek a táboron belül közreműködtek a Vietconggal és a legalkalmasabb pillanatban jelt adtak a gerilláknak a támadásra. Amint az éjjeli harcok ádáz küzdelemmé fejlődtek, a rádiójelentések képet adtak a harcok kimeneteléről. A jelentések egy része itt következik: Minden csendes. 1.36: A védők hallják, amint a Viet- cong, alig 100 yardnyira a tábor kerületétől, beágyazza felszerelését. Támadásra készülnek. 2.35: Megkezdődik az ágyúzás. 3.55: A kommunisták kibújnak a lövészárkokból és teljes erejű támadásba kezdenek a drótsövénykerités ellen. 4.00: A rádiókezelő mondja, hogy a védelem “sülyos veszteséget” szenvedett.” 4.25: Jelenti, hogy a tábor egyik falát áttörték és azt hiszi, ő az egyedüli életben- maradt a táborban. 4.35: Egy amerikai csapatszállító repülő jelenik meg és tüzcsóvákat szór le, hogy megvilágítsa a terepet. 5.05: Fojtott kétség- beesett hang jelenti a gyöngülő rádión, hogy körülötte minden elpusztult, vagy lángokban áll. A délvietnami amerikai haderők parancsnoksága jelentette, hogy az ellenség soraiban a múlt héten a halálesetek 7 hónap óta a legmagasabbak voltak. Az arány 5.9 Vietcong: 1 amerikai haláleset. Ezeket az adatokat nem tekinthetjük hitelesnek, mert semmiféle bizonyíték nem támasztja alá. Az ellenség veszteségeit az amerikai parancsnokság hozzávetőlegesen és túlzottan állapítja meg. Több a néger, mint a fehér halott Most már statisztikai adatok bizonyítják, hogy a néger katonák nagyobb arányban esnek el a vietnami háborúban, mint a fehérek. Erről jelent Jack Raymond, a N. Y. Times március 10 i számában. A cikk Írója kifejti, hogy a Pentagon legújabb kimutatása szerint: “Vietnamban 1965 végén a katonaságnak 14.8 százaléka néger volt, de a néger katonák halálozása 1961-től 1965-ig 18.3% volt.” Ugyanez a kimutatás azt is megállapította, hogy a tengerészgyalogságban 8.9% volt a néger katona 1965 végén, de a négerek halálozása 1981-től 1965- ig 11.3% volt. “A Pentagon szakértői, akik ezeket az adatokat kibocsátották, kihangsúlyozták, hogy nincs diszkrimináció a harci beosztásokban, ami ezt a statisztikai eredményt okozhatta volna, hanem ezek inkább a négerek hősiességét tükrözik vissza,” igy folytatja a cikk, majd megjegyzi: “A második világháborúban és a koreai háború kezdetén gyakorolt megkülönböztetéssel ellentétben, most a négerek előtt nem emeltek korlátokat katonai szolgálati lehetőségekben, bármilyen megbízatást betölthetnek”, Írja Mr. Raymond. Meg kell itt jegyeznünk, hogy már korábban beszámoltunk azokról az adatokról, amelyek szerint kevés néger jut el magas tiszti rangra Vietnamban és hogy az integráció a harctéren kívül nem létezik. A saigoni bárokban és egyéb szórakozóhelyeken, ahova az amerikai katonák járnak, a négerek be se merik tenni a lábukat. Ha néha megpróbálják, kitessékelik onnan őket. A néger katonák a szegregált és szegényesebb mulatóhelyeket látogatják. Egyszóval a négereknek korlátlan lehetőséget nyuj tanak a legszevedelmesebb beosztások betöltésére. Detroitban 42 aktiv szakszervezeti tag, legtöbbjük vezető, a Trade Unionists for Peace szervezet nevében a vietnami háború elleni akcióra konferenciát hivott össze március 6-ára, amelyet a Central Methodist templomban tartottak meg. Evvel a szakszervezetekben is megindult a háboruellenes mozgalom megszervezése és kiterjesztése. A meghívott szónokok között volt az AFL-CIO Meat Cutters Union egyik vezetője, Sam Pollock, valamint a Dist. 65. áruházi alkalmazottak szak- szervezetének elnöke, David Livingston és titkárpénztárosa, Cleveland Robinson. John Conyers képviselő beszédében kifejtette a hadi költekezés kihatását a népjóléti és polgárjogi programra. Négy egyetemi tanár is a vendégszónokok között volt. A Trade Unionists for Peace gyülekezete határozatban kijelentette, csatlakozik Fulbright és Mansfield szenátorok abbeli követeléséhez, hogy a kormány szüntesse be Észak-Vietnam bombázását, hogy nyilvánosan vizsgálják meg a vietnami háború indító okait és állítsák helyre az alkotmányos eljárásokat. A nagygyűlést a következő szakszervezetek vezetői és tagjai nevében hívták össze: United Auto Workers, Fleetwood, Chrysler, Dodge, Ford. Plymouth gyárakban levő fiókjai, Amalgamated Clothing Workers, American Federation of Teachers, Cement Masons, Amalgamated Meat Cutters, Teamster Union és más munkásszervezetek. New Yorkban is megindult a szakszervezeti békemozgalom Az elmúlt év végén, hosszú, szívós munka után ahol nyilván első helyen vannak, de még katonai magánéletükben is csak megkülönböztetett lehetőségek állnak nyitva előttük, hogy az otthoni, polgári életükről ne is beszéljünk. A cikk továbbá kifejti: “Az előttük álló nagyobb lehetőség révén, sokan hivatásos katonák lettek és sokan altiszti rangot értek el.” Ez az úgynevezett, nagyobb lehetőség az elpusztulásra, a Pentagon saját bevallása szerint is legfeljebb csak az altiszti rangra vezet, de ennek is pontosan az ellenkezője, a lehetőség hiánya a polgári életben az oka. Ha a négerek közül valóban sokan maradnak benn a katonaságban, mint ahogyan ez a cikk és a Pentagon feltünteti, arra semmi más nem szolgálhat magyarázatul, minthogy a polgári élet teljes kilátástalan- sága kergeti őket ebbe. Erősen kételkedünk abban, hogy a négerek nagyobb örömmel, készséggel és meggyőződéssel mennének más színes népek elpusztítására, mint a fehérek. A Pentagon szószólói tudomásul vették a polgárjogi csoportok panaszait, hogy a négereket külföldön háborúba kényszerítik az úgynevezett demokrácia védelmére, mialatt az Egyesült Államokban nem élvezhetik demokratikus jogaikat. Ez a kérdés merült fel a napokban, a szenátus zárt kihallgatásain, a 12.3 milliárd dolláros külön háborús Iáutalással kapcsolatban. Érdekes, hogy a kihallgatás kicenzurázott, nyilvánosságra hozott szövegében a georgiai szenátor. Richard B. Russell hozta fel ezt a kérdést. Választókerületének polgárai panaszkodtak — mondta —, hogy a négereket “aránytalanul” nagy számban küldik Vietnamban a legveszedelmesebb helyekre. A Pentagon egyes számításai szerint még a 18 megalakult New Yorkban a Trade Unionists for Peace. Az alapos szervezeti munka után az uj békecsoport március 8-án megtartotta zászlóbontó nagygyűlését a Manhattan Centerben, ahol több mint 1,200 szakszervezeti tag jött. össze, hogy tiltakozzon Johnson háborús politikája ellen. Számos szakszervezeti vezető vett részt, többek között Abe Feinglass, a Butchers Union alelnöke, aki Chicagóból repült New Yorkba erre az alkalomra. “Itt az ideje, hogy kiálljunk, itt az ideje, hogy minket is számba vegyenek”, mondotta. Feinglass. Beszéde végén felállva éljenezte a hallgatóság. A lelkes szervezett munkások, a belépődíj mellett több mint 600 dollárt adtak össze a munka folytatására. A Drug and Hospital Workers Local 1199 alelnöke, Doris Turner, a néger mozgalom egyik vezetője összehasonlítást tett, hogyan bánnak a hatóságok a négerekkel Mississippiben, Harlemben és más városi gettókban és hogyan bánik a kormány a szinesbőrü neppel Délkelet-Ázsiában. Feinglass többek között ostorozza Meany-t és a többi szakszervezeti vezetőt, akik Johnson politikáját támogatják. Támogatta Morse és Fulbright szenátorok állásfoglalását a washingtoni szenátusi kihallgatásokon. A szakszervezeti, vezetőkön kívül Sanford Gottlieb, a Sane Nuclear Policy szervezet elnöke, a Clergymen’s Committee for Concern for Vietnam tagjai és Steward Meacham, a Friends Service Committee tagja is beszélt a gyűlésen. Várható, hogy a március 26-i felvonulásokon és tüntetéseken sokezer szakszervezeti tag vesz részt. százaléknál is'magasabb a néger elhalálozások aránya olyan egységeknél, mint a 173. Airborne Brigade, a 101. Infantry Division és a First Cavalry Division (Airmobile) első három zászlóálja. Ezek a legveszedelmesebb harcokban vesznek részt. Éhségsztrájkkal tiltakozik a termés elpusztítása ellen Robert B. Nichols newyorki kert-tervező a Washington Square-i Judson Memorial templomban tizenkét napon keresztül éhségsztrájkot tartott tiltakozásul a délvietnami termés elpusztítása ellen. Éhségsztrájkjának megindokolására levelet irt Johnson elnöknek. Mr. Nichols levelében azt kérte az elnöktől, hogy magyarázza meg, miért segít az Egyesült Államok Dél-Vietnamnak több gabonát termelni, ugyanakkor más helyen elpusztítja a termést. Erre válaszképpen a State Department kijelentette, hogy vegyszerekkel 20 ezer angol holdnyi termést pusztítottak el Dél-Vietnamban, amely a gerilláknak szolgáltatott élelmiszert és hogy ez a megművelt földeknek csak nagyon kis százalékát teszi ki. A terméspusztitáson kívül a U. S. hadsereg irtószerekkel hervasztja és pusztítja a növényzetet, amely állítólag a gerillákat rejti el. Meg sem tudják állapítani, hogy milyen nagy területeken végeztek ilyen növényzetpusztitást,. A State Department levelében azzal indokolta a terméspusztitást, hogy azt a Vietcong által hosz- szu ideig megszállt területen hajtják végre és hogy ez is fegyvere a háborúnak. Mr. Nichols ezt a magyarázatot nem találta kielégítőnek.
