Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-10 / 10. szám
Thursday, March 10, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Írja: EH.XT Úti jegyzetek Magyar szerző könyve Az európai útra néhány olyan könyvet vittem magammal, amelyeknek elolvasására idehaza nem volt időm. Repülővel megkaptam Rácz László “Porszem a viharban” c. könyvét, amelyet azonnal elolvastam és a magammal vitt könyvek közül is elolvastam egyet: Fia Newman Gordon, magyar származású szerző “Sane Man in Madhouse”, (Józan ember őrültek házában) c. könyvét. Mint Rácz könyvével, úgy ezzel is “megjártam”: csak úgy kíváncsiságból belenéztem mind a kettőbe és egyiket sem tudtam többé abbahagyni. El kellett olvasnom mielőtt bármi máshoz fogtam volna. A többi könyvet olvasatlanul hoztam vissza. A fiatalon elhalt Fia Newman Gordon Los Angelesben, a California Egyetemet végezte, ahol filozófia, pszichológia, zene, művészet és tudomány szakok hallgatója volt és később mint tanitó, tudós és iró lett ismertté, becsültté. A “józan ember” Arthur Schopenhauer volt (1788—1860) a német filozófus lángész, aki messze megelőzte korát “az őrültek házát” és akinek életét, munkáját drámai dialógusban, nagy tehetséggel festette meg a szerző. A könyvet a szerző apja, a munkásmozgalom évtizedeken át aktiv Newman Andor, jelenleg kaliforniai, north-hollywoodi lakos adta át elutazásom előtt, azzal a kéréssel, hogy azt Beöthy Ottónak, a Magyarok Világszövetsége főtitkárának adjam át. A könyv olyan lenyűgözően erdekes volt, hogy csak elolvasása után juttattam rendeltetési helyére. Mindenkinek, aki angolul szivesen olvas, a legmelegebben ajánlom ennek az érdekfeszitően tanulságos könyvnek az elolvasását. A Vantage Press kiadásában jelent meg ($2.95) és könyvtárakban valószinüleg megtalálható. Sopron ősrégi városa Útban Bécs felé, amikor Budapestnek már búcsút mondtunk, egy napra megálltunk Sopronban, amelyet az első órákban igy jellemeztem: Nem műemlékek vannak itt, hanem az egész város műemlék! A Storno Múzeumot, amely két hónapon át Mátyás király lakása volt és amely egy jómódú kéményseprő-család gyűjteményét tartalmazza, minden turista meglátogatja és egyik sem bánja meg. De aki a Storno Ház meglátogatása előtt vagy után csak a soproni utcákat járja, minden lépten- nyomon uj érdekességekkel találja magát szemben. Hogy csak kettőt említsek: az egykori “Fenér Ló” szálló épülete, amelyben 1644 augusztus 22-én Steiner Jakab polgármester fogadta és üdvözölte gróf Zrínyi Miklóst, aki akkor 600 főnyi csapatával vonult át a városon, — ki tudja hová, merre, uj diadalokat aratni. A másik: az 1350-ben alapított zsinagóga épülete (amelyet nyitva és őrizetlenül találtunk), melynek régi iratai többek között elmondják, hogy a hatalmas Eszterházy birtokon hét zsidó egyház- község alakult, amelyeknek tagjai menlevéllel a birtokon belül bárhová szabadon mehettek. Abban az időben ez nagy kedvezmény volt! A műemléknek számitó város a “Soproni Hetek” alatt, minden évben a turisták tízezreit vonzza magához és méltán. A Duna forrásánál Zürichből a vendéglátó, szives házaspárral vasárnap reggel a schaffhauseni vízeséshez rándul- tunk. Az ut és a vadregényes táj bőven pótolt azért, hogy maga a vízesés szerényebb méretű, mint a mi Niagaránk. A vízeséssel szemben, a vendéglő nyílt terraszán ülve tudtuk meg, hogy aránylag közel vagyunk a Duna forrásához, amelyről még iskolás korunkból annyit tudtunk, hogy az a Fekete erdőben van. Perceken belül már útban voltunk Donaueschingen városka felé, ahol a “Donau- quelle” van. A kiváló autóut három Ízben hagyja el Svájc területét. rákanyarodik német területre és ismét vissza Svájcba. Amikor harmadszor kereszteztük a határt — ahol minden vizsgálat nélkül bocsátanak át a svájci és német vámőrök —, a kis német városhoz értünk, amelynek egyetlen nevezetessége és fő jövedelme, hogy ott ered a Duna. Magát a “forrást” némi csalódással szemléltük. Ott álltunk az ízlésesen megépített és a nagy folyamot jelképező szoborcsoporttal díszített medence előtt, amelynek tükörsima vizét csak a turisták által bedobált pénzdarabok zavarják. El kellett hinnünk, hogy ez a forrása a hatalmas folyamnak, amelynek erejét pár hónappal azelőtt megrettenve láttuk Csehszlovákia és Magyarország elöntött területein. A szoborcsoport talpazatán levő tábla szövege szerint itt, 678 méternyire a tenger színe felett ered a Duna, amely ettől a ponttól 2,840 kilométernyire ömlik a tengerbe. Kötelességszerüen vettünk képeskártyákat a forrásról, egy képgyűjteményt a festői Fekete erdőről és környékéről. Újabb látvánnyal, újabb emlékkel gazdagabban indultunk vissza, Zürich felé... New York, 23-ik utca New Yorkban kilenc rövid napon át megint a 23-ik utcai Chelsea szállodában volt a lakásunk. Ez a műemléknek nyilvánított szálloda, ahol számos neves és (egyelőre) névtelen művész tartózkodik, a “Cavanaugh” étterem és a “Horn & Hardart” cafetéria között fekszik. Gyanítjuk, hogy a Chelsea szálló vendégeinek túlnyomó része, akár csak jómagunk is, szerény reggelijét és vacsoráját a cafetériában és nem a patinás étteremben fogyasztotta el. A Cavanaugh előtt esténkint a sofőrös Cadillac és Continental automobilok egész sora állt. A Horn & Hardart előtt legfeljebb egy újságárus vagy egy cipőtisztító fiú állt. Belül (a Cavanaugh- ban nem voltunk és igy nem ismerjük) a cafetériában a vendégekről csak annyit tudtunk, hogy sofőrös autó nem várt rájuk és hogy fejenkint leg alább 20 centet költöttek, mert erre a feltételre táblák figyelmeztették azokat, akik esetleg csak egy csésze kávé mellett szerettek volna felmeleged ni — 10 centért. De beszéljünk másról. . . Itt történt, a 23-ik utcában, hogy A TÉNY tulajdonát képező és engem egész utamon kisérő “Olympia” Írógép felmondta a szolgálatot. A következő blokkban, a 6 és 7 ave- nuek között van a Quality Office Equipment Corporation üzlete, ahol elvállalták az írógép azonnali megjavítását. Amig a gépre vártam, azt csináltam, amit mindenütt másutt: körülnéztem, hátha látok valami tollhegyre valót. Nem kellett sokáig nézegetnem, mert a falra szegezett tábláról ezt olvastam: "STATEMENT OF POLICY" "We do not sell or service any machines which are manufactured in territory under soviet control Sam Stein, General Manager" (Magyarul: “Nem árusítunk és nem javítunk olyan gépeket, amelyeket szovjet kontrol alatti területen gyártanak.”) Ezt érdemes volt lemásolni, ez tollhegyre való anyag. Csaknem 20 percig tartott a gép megjavítása, volt időm gondolkozni azon, hogy milyen furcsa, nyakatekert világot élünk, milyen megdöbbentően szomorú tapasztalatra tesz szert az ember még olyan szerény üzlethelyiségben is, mint a Quality Corporation helyisége a West 23-ik utcában, New Yorkban. Itt találja magát szemben az ember Sam Stein general manager-rel, aki buzgón fáradozik a Németországban készült írógép megjavításán és haza- fiúi cselekedetet vél teljesíteni azzal, hogy a falra szögezi a hitvallását: olyan gépet nem árusít, nem javít, amelyet a Szovjetek által kontrollált területen gyártanak. Nem zavarja a general manager urat az a körülmény, hogy a német náci gyilkosok hatmillió ártatlan embert, legnagyobbrészt zsidókat, végeztek ki, embertelenül, könyörtelenül. Az sem zavarja Sam Stein urat, hogy a kivégzettek között talán volt közeli, vagy távoli rokona. Buzgón és lelkiismeretesen dolgozott a német gyártmányú írógépen és 20 perc múlva bekollektált $2.63-t, hat órakor bezárta az üzletét és hazament szerető családja körébe. Sam Stein. . . Átlag amerikai polgár... Szovjet gépek bojkottálója. . . Német gépek pártolója...: Éljen a haza! | WVUVVVVVUVVVWVVVVVVVUVVVVVVVVVVVn/VVW\ I 1 KIS CSODA TÖRTÉNT Nagy csodák manapság nem történnek, de ] i | > a kis csodák kora még nem múlt el. Kis cső- j! j> da, hogy a napokban a telefont válaszoltam j! ij és ezt hallottam: "Kérem Neuwald ur, amióta 11 (] visszajött Európából, azon gondolkozom, hogy !| íj felkeresem Önt, átadok bizonyos dolgokat, el- |> Jj mr"dok másokat, amik Önt érdekelni fogják. ]i Ha megengedi, eljövök... Én '56-os mene- j! ][ költ vagyok ..." i j Semmi kifogásom .nem volt az ellen, hogy ]! j! felkeressen. Eljött, átadott "bizonyos dolgo- i| <j kát", elmondott "másokat". De ez nem tartó- i j ij zik az "Úti jeavzetek" közé, azért ezzel j» Jj legközelebb foglalkozom. j> J» Annyit elárulok, hogy amit átadott és amit ]! j» elmondott az '56-os menekült, azt érdemes '[ <[ lesz elolvasni... ! j >A/WVVVVVWVVWV\A/VVWVVVVVVVVVVWWVVV [ Elmélkedés Romániáról NILES, O. — Én is megkaptam az 1966-os naptárt és nagy élvezettel olvastam. Nagyon jó írások vannak benne az amerikai és hazai Íróktól. A fedőlapon pedig gyönyörű fényképet láttam Albók művésztől. Ami pedig a magyarországi és romániai kérdéseket illeti, én is jártam mindkét országban 1963- ban és az a véleményem, hogy az igazat meg kell írni. Marosvásárhelyen töltöttem a legtöbb időt és beszéltem magyarokkal, románokkal, szászokkal, cigányokkal. Mind úgy nyilatkozott, hogy egy nemzetiséget sem nyomnak el. Csak azoknak esik bajuk, akik propagandát folytatnak a szocialista rendszer ellen, vagy uszítanak egyik, vagy másik nemzetiség ellen. Az ilyeneket szigorúan megbüntetik és ennek ez a rendje. Voltak ilyenek, különösen az első években és még ma is akadnak, ha nem is nagy mértékben, minden szocialista -országban. Vannak bujtogatók és szabotálok is. Pl. beszéltem egy román paraszttal Marosvásárhelyen a fő téren, ahol nők dolgoztak a parkban, virágokat ápoltak és a bokrokat nyírták. Kérdeztem tőlük, mennyi fizetést kapnak? Az egyik azt mondta, hogy nem sokat, egy leit egy’ órára, de hozzátette, hogy ha semmit sem fizetnének, akkor is kötelességének tartaná rendben tartani a főteret. Vannak ilyen megértő emberek is. A román paraszttól kérdeztem, hogy mivel foglalkozik? Azt mondta, nyugdíjban van, nem dolgozik, volt 40 hold birtoka, azt be kellett adnia a termelőszövetkezetbe. Nem akart a szövetkezetbe beállni, de a többség úgy határozott, igy neki is be kellett állnia. Először nem tudta, milyen is a tsz. de most már látja, hogy sokkal könnvebben dolgoznak, mert az állam semtett gépekkel felszerelni. Havonta 200 lei nyugdijat kan. ami nem sok, de meg tud élni belőle a feleségével: van naev kertje, termel benne sok mindent, csirkét, kacsát tart, disznót nevel és van egy tehene is. Kérdeztem az orvosi kezelésről és kórházról. Azt mondta, hogy már csak azért is érdemes a szocialista rendszert támogatni, mert ingyenes kórházi kezelést és orvost kap mindenki. Eleinte féltek tőle, mind az ördög a tömjéntől, nem tudták, hogy enni, vagy inni kell a szocializmust. Ez a román paraszt magyarul is beszélt, már úgy, ahogy az erdélyi parasztok szoktak beszélni Ismerem a községet, ahonnan .való, nem messze Marosvásárhelytől. Minden héten bejött a városba autóbuszon,'mert nagyon szereti a várost. Elsétálgat a főtéren. Beszéltem másvalakivel is, aki egy kicsit műveltebb volt, meg ravaszabb is. Szász ember volt, tudott magyarul is. Hitler-imádó volt és a forradalom után propagandát folytatott a szocializmus ellen, nem akart dolgozni. Három hónapra bezárták. Mikor kiengedték, megkérdezték tőle, hogy akar-e a szakmájában (géplakatos) dolgozni. Azt válaszolta, hogy igen és azóta dolgozik, meg van elégedve, jól keres, felesége, két gyermeke van. Fodor Erna is irt néhány cikket 1964-ben Erdélyről, megírta, hogy mennyi magyar lap jelenik ott meg. Tehát nem igaz az, amit az itteni Magyar Szövetség hiresztel az erdélyi magyarsággal kapcsolatban. Ezek az urak elkéstek, a Román Szocialista Köztársaság kormánya minden nemzetiségét egyformán kezeli, beszélhet, tanulhat magyarul, vagy má§. nyelven, aki akar. Kolozsvárott, amikor ott voltam, jött egy magyar színtársulat és a főtéren, a legnagyobb teremben tartották meg az előadást. Neuwald külmunkatársunk nem azért ment Erdélybe, hogy tanulmányozza, milyen fejlett a szocializmus, hanem azért, hogy bebizonyítsa a reakciós köröknek, hogy nem igaz. amit az erdélyi magyarságról hiresztelnek. Ezért köszönet jár neki. Mike Fodor í> . tJCbé. yfc/tihfo, ji I RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA ! I 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ! II (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. j I [ Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, Bar- j; J i Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország J j! minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ?MWMVMVMMwvv\nMwwiwwiwwmnMwuiAm :