Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-10 / 10. szám

Thursday, March 10, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Írja: EH.XT Úti jegyzetek Magyar szerző könyve Az európai útra néhány olyan könyvet vittem magammal, amelyeknek elolvasására idehaza nem volt időm. Repülővel megkaptam Rácz László “Porszem a viharban” c. könyvét, amelyet azonnal elolvastam és a magammal vitt könyvek közül is elolvastam egyet: Fia Newman Gordon, magyar származású szerző “Sane Man in Madhouse”, (Jó­zan ember őrültek házában) c. könyvét. Mint Rácz könyvével, úgy ezzel is “megjártam”: csak úgy kí­váncsiságból belenéztem mind a kettőbe és egyiket sem tudtam többé abbahagyni. El kellett olvasnom mielőtt bármi máshoz fogtam volna. A többi köny­vet olvasatlanul hoztam vissza. A fiatalon elhalt Fia Newman Gordon Los An­gelesben, a California Egyetemet végezte, ahol fi­lozófia, pszichológia, zene, művészet és tudomány szakok hallgatója volt és később mint tanitó, tudós és iró lett ismertté, becsültté. A “józan ember” Arthur Schopenhauer volt (1788—1860) a német filozófus lángész, aki messze megelőzte korát “az őrültek házát” és akinek éle­tét, munkáját drámai dialógusban, nagy tehetség­gel festette meg a szerző. A könyvet a szerző apja, a munkásmozgalom évtizedeken át aktiv Newman Andor, jelenleg ka­liforniai, north-hollywoodi lakos adta át elutazá­som előtt, azzal a kéréssel, hogy azt Beöthy Ottó­nak, a Magyarok Világszövetsége főtitkárának ad­jam át. A könyv olyan lenyűgözően erdekes volt, hogy csak elolvasása után juttattam rendeltetési helyére. Mindenkinek, aki angolul szivesen olvas, a leg­melegebben ajánlom ennek az érdekfeszitően ta­nulságos könyvnek az elolvasását. A Vantage Press kiadásában jelent meg ($2.95) és könyvtárakban valószinüleg megtalálható. Sopron ősrégi városa Útban Bécs felé, amikor Budapestnek már bú­csút mondtunk, egy napra megálltunk Sopronban, amelyet az első órákban igy jellemeztem: Nem műemlékek vannak itt, hanem az egész város mű­emlék! A Storno Múzeumot, amely két hónapon át Má­tyás király lakása volt és amely egy jómódú ké­ményseprő-család gyűjteményét tartalmazza, min­den turista meglátogatja és egyik sem bánja meg. De aki a Storno Ház meglátogatása előtt vagy után csak a soproni utcákat járja, minden lépten- nyomon uj érdekességekkel találja magát szem­ben. Hogy csak kettőt említsek: az egykori “Fenér Ló” szálló épülete, amelyben 1644 augusztus 22-én Steiner Jakab polgármester fogadta és üdvözölte gróf Zrínyi Miklóst, aki akkor 600 főnyi csapatá­val vonult át a városon, — ki tudja hová, merre, uj diadalokat aratni. A másik: az 1350-ben alapított zsinagóga épü­lete (amelyet nyitva és őrizetlenül találtunk), mely­nek régi iratai többek között elmondják, hogy a hatalmas Eszterházy birtokon hét zsidó egyház- község alakult, amelyeknek tagjai menlevéllel a birtokon belül bárhová szabadon mehettek. Ab­ban az időben ez nagy kedvezmény volt! A műemléknek számitó város a “Soproni Hetek” alatt, minden évben a turisták tízezreit vonzza ma­gához és méltán. A Duna forrásánál Zürichből a vendéglátó, szives házaspárral va­sárnap reggel a schaffhauseni vízeséshez rándul- tunk. Az ut és a vadregényes táj bőven pótolt az­ért, hogy maga a vízesés szerényebb méretű, mint a mi Niagaránk. A vízeséssel szemben, a vendéglő nyílt terraszán ülve tudtuk meg, hogy aránylag közel vagyunk a Duna forrásához, amelyről még iskolás korunkból annyit tudtunk, hogy az a Fe­kete erdőben van. Perceken belül már útban vol­tunk Donaueschingen városka felé, ahol a “Donau- quelle” van. A kiváló autóut három Ízben hagyja el Svájc te­rületét. rákanyarodik német területre és ismét vissza Svájcba. Amikor harmadszor kereszteztük a határt — ahol minden vizsgálat nélkül bocsátanak át a svájci és német vámőrök —, a kis német vá­roshoz értünk, amelynek egyetlen nevezetessége és fő jövedelme, hogy ott ered a Duna. Magát a “forrást” némi csalódással szemléltük. Ott álltunk az ízlésesen megépített és a nagy folya­mot jelképező szoborcsoporttal díszített medence előtt, amelynek tükörsima vizét csak a turisták ál­tal bedobált pénzdarabok zavarják. El kellett hin­nünk, hogy ez a forrása a hatalmas folyamnak, amelynek erejét pár hónappal azelőtt megretten­ve láttuk Csehszlovákia és Magyarország elöntött területein. A szoborcsoport talpazatán levő tábla szövege szerint itt, 678 méternyire a tenger színe felett ered a Duna, amely ettől a ponttól 2,840 kilomé­ternyire ömlik a tengerbe. Kötelességszerüen vettünk képeskártyákat a for­rásról, egy képgyűjteményt a festői Fekete erdő­ről és környékéről. Újabb látvánnyal, újabb em­lékkel gazdagabban indultunk vissza, Zürich felé... New York, 23-ik utca New Yorkban kilenc rövid napon át megint a 23-ik utcai Chelsea szállodában volt a lakásunk. Ez a műemléknek nyilvánított szálloda, ahol szá­mos neves és (egyelőre) névtelen művész tartóz­kodik, a “Cavanaugh” étterem és a “Horn & Hardart” cafetéria között fekszik. Gyanítjuk, hogy a Chelsea szálló vendégeinek túlnyomó része, akár csak jómagunk is, szerény reggelijét és vacsoráját a cafetériában és nem a patinás étteremben fo­gyasztotta el. A Cavanaugh előtt esténkint a sofőrös Cadil­lac és Continental automobilok egész sora állt. A Horn & Hardart előtt legfeljebb egy újságárus vagy egy cipőtisztító fiú állt. Belül (a Cavanaugh- ban nem voltunk és igy nem ismerjük) a cafetériá­ban a vendégekről csak annyit tudtunk, hogy so­főrös autó nem várt rájuk és hogy fejenkint leg alább 20 centet költöttek, mert erre a feltételre táblák figyelmeztették azokat, akik esetleg csak egy csésze kávé mellett szerettek volna felmeleged ni — 10 centért. De beszéljünk másról. . . Itt történt, a 23-ik ut­cában, hogy A TÉNY tulajdonát képező és engem egész utamon kisérő “Olympia” Írógép felmondta a szolgálatot. A következő blokkban, a 6 és 7 ave- nuek között van a Quality Office Equipment Cor­poration üzlete, ahol elvállalták az írógép azonnali megjavítását. Amig a gépre vártam, azt csináltam, amit min­denütt másutt: körülnéztem, hátha látok valami tollhegyre valót. Nem kellett sokáig nézegetnem, mert a falra szegezett tábláról ezt olvastam: "STATEMENT OF POLICY" "We do not sell or service any machines which are manufactured in territory under soviet control Sam Stein, General Manager" (Magyarul: “Nem árusítunk és nem javítunk olyan gépeket, amelyeket szovjet kontrol alatti területen gyártanak.”) Ezt érdemes volt lemásolni, ez tollhegyre való anyag. Csaknem 20 percig tartott a gép megjaví­tása, volt időm gondolkozni azon, hogy milyen furcsa, nyakatekert világot élünk, milyen megdöb­bentően szomorú tapasztalatra tesz szert az ember még olyan szerény üzlethelyiségben is, mint a Quality Corporation helyisége a West 23-ik utcá­ban, New Yorkban. Itt találja magát szemben az ember Sam Stein general manager-rel, aki buzgón fáradozik a Né­metországban készült írógép megjavításán és haza- fiúi cselekedetet vél teljesíteni azzal, hogy a falra szögezi a hitvallását: olyan gépet nem árusít, nem javít, amelyet a Szovjetek által kontrollált terüle­ten gyártanak. Nem zavarja a general manager urat az a körül­mény, hogy a német náci gyilkosok hatmillió ár­tatlan embert, legnagyobbrészt zsidókat, végeztek ki, embertelenül, könyörtelenül. Az sem zavarja Sam Stein urat, hogy a kivégzettek között talán volt közeli, vagy távoli rokona. Buzgón és lelkiis­meretesen dolgozott a német gyártmányú írógé­pen és 20 perc múlva bekollektált $2.63-t, hat órakor bezárta az üzletét és hazament szerető csa­ládja körébe. Sam Stein. . . Átlag amerikai polgár... Szovjet gépek bojkottálója. . . Német gépek pártolója...: Éljen a haza! | WVUVVVVVUVVVWVVVVVVVUVVVVVVVVVVVn/VVW\ I 1 KIS CSODA TÖRTÉNT Nagy csodák manapság nem történnek, de ] i | > a kis csodák kora még nem múlt el. Kis cső- j! j> da, hogy a napokban a telefont válaszoltam j! ij és ezt hallottam: "Kérem Neuwald ur, amióta 11 (] visszajött Európából, azon gondolkozom, hogy !| íj felkeresem Önt, átadok bizonyos dolgokat, el- |> Jj mr"dok másokat, amik Önt érdekelni fogják. ]i Ha megengedi, eljövök... Én '56-os mene- j! ][ költ vagyok ..." i j Semmi kifogásom .nem volt az ellen, hogy ]! j! felkeressen. Eljött, átadott "bizonyos dolgo- i| <j kát", elmondott "másokat". De ez nem tartó- i j ij zik az "Úti jeavzetek" közé, azért ezzel j» Jj legközelebb foglalkozom. j> J» Annyit elárulok, hogy amit átadott és amit ]! j» elmondott az '56-os menekült, azt érdemes '[ <[ lesz elolvasni... ! j >A/WVVVVVWVVWV\A/VVWVVVVVVVVVVWWVVV [ Elmélkedés Romániáról NILES, O. — Én is megkaptam az 1966-os nap­tárt és nagy élvezettel olvastam. Nagyon jó írások vannak benne az amerikai és hazai Íróktól. A fe­dőlapon pedig gyönyörű fényképet láttam Albók művésztől. Ami pedig a magyarországi és romániai kérdése­ket illeti, én is jártam mindkét országban 1963- ban és az a véleményem, hogy az igazat meg kell írni. Marosvásárhelyen töltöttem a legtöbb időt és beszéltem magyarokkal, románokkal, szászokkal, cigányokkal. Mind úgy nyilatkozott, hogy egy nem­zetiséget sem nyomnak el. Csak azoknak esik ba­juk, akik propagandát folytatnak a szocialista rend­szer ellen, vagy uszítanak egyik, vagy másik nem­zetiség ellen. Az ilyeneket szigorúan megbüntetik és ennek ez a rendje. Voltak ilyenek, különösen az első években és még ma is akadnak, ha nem is nagy mértékben, minden szocialista -országban. Vannak bujtogatók és szabotálok is. Pl. beszéltem egy román paraszt­tal Marosvásárhelyen a fő téren, ahol nők dolgoz­tak a parkban, virágokat ápoltak és a bokrokat nyírták. Kérdeztem tőlük, mennyi fizetést kapnak? Az egyik azt mondta, hogy nem sokat, egy leit egy’ órára, de hozzátette, hogy ha semmit sem fizetné­nek, akkor is kötelességének tartaná rendben tar­tani a főteret. Vannak ilyen megértő emberek is. A román paraszttól kérdeztem, hogy mivel foglal­kozik? Azt mondta, nyugdíjban van, nem dolgozik, volt 40 hold birtoka, azt be kellett adnia a terme­lőszövetkezetbe. Nem akart a szövetkezetbe beáll­ni, de a többség úgy határozott, igy neki is be kel­lett állnia. Először nem tudta, milyen is a tsz. de most már látja, hogy sokkal könnvebben dolgoz­nak, mert az állam semtett gépekkel felszerelni. Havonta 200 lei nyugdijat kan. ami nem sok, de meg tud élni belőle a feleségével: van naev kert­je, termel benne sok mindent, csirkét, kacsát tart, disznót nevel és van egy tehene is. Kérdeztem az orvosi kezelésről és kórházról. Azt mondta, hogy már csak azért is érdemes a szocialista rendszert támogatni, mert ingyenes kórházi kezelést és or­vost kap mindenki. Eleinte féltek tőle, mind az ör­dög a tömjéntől, nem tudták, hogy enni, vagy inni kell a szocializmust. Ez a román paraszt magyarul is beszélt, már úgy, ahogy az erdélyi parasztok szoktak beszélni Ismerem a községet, ahonnan .való, nem messze Marosvásárhelytől. Minden héten bejött a városba autóbuszon,'mert nagyon szereti a várost. Elsétál­gat a főtéren. Beszéltem másvalakivel is, aki egy kicsit művel­tebb volt, meg ravaszabb is. Szász ember volt, tu­dott magyarul is. Hitler-imádó volt és a forradalom után propagandát folytatott a szocializmus ellen, nem akart dolgozni. Három hónapra bezárták. Mi­kor kiengedték, megkérdezték tőle, hogy akar-e a szakmájában (géplakatos) dolgozni. Azt válaszolta, hogy igen és azóta dolgozik, meg van elégedve, jól keres, felesége, két gyermeke van. Fodor Erna is irt néhány cikket 1964-ben Er­délyről, megírta, hogy mennyi magyar lap jelenik ott meg. Tehát nem igaz az, amit az itteni Magyar Szövetség hiresztel az erdélyi magyarsággal kap­csolatban. Ezek az urak elkéstek, a Román Szo­cialista Köztársaság kormánya minden nemzetisé­gét egyformán kezeli, beszélhet, tanulhat magya­rul, vagy má§. nyelven, aki akar. Kolozsvárott, ami­kor ott voltam, jött egy magyar színtársulat és a főtéren, a legnagyobb teremben tartották meg az előadást. Neuwald külmunkatársunk nem azért ment Erdélybe, hogy tanulmányozza, milyen fej­lett a szocializmus, hanem azért, hogy bebizonyít­sa a reakciós köröknek, hogy nem igaz. amit az er­délyi magyarságról hiresztelnek. Ezért köszönet jár neki. Mike Fodor í> . tJCbé. yfc/tihfo, ji I RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA ! I 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ! II (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. j I [ Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, Bar- j; J i Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország J j! minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ?MWMVMVMMwvv\nMwwiwwiwwmnMwuiAm :

Next

/
Oldalképek
Tartalom