Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-24 / 8. szám
Thursday, February 24, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 ftHOGuan éri-Ccítorn... z rja: EH. IT Válasz képviselőmnek Nem tudom pontosan, mi a viszony köztem és a kerületem képviselője között: ellenséges barátok vagyunk-e, vagy barátságos ellenségek? Az évek óta fennálló “viszony” tulajdonképpen abból áll, hogy Alphonzo Bell szövetségi képviselőmtől időnkint nyomtatott levelet kapok, amelyben egyrészt beszámol arról, hogy ő mit pártol és mit ellenez, kinek a politikáját támogatja és kiét nem; másrészt véleményemet kéri bizonyos aktuális kérdésekről. Ha csupán a nyomtatott forma kérdéseire válaszolok igen vagy nem felelettel, akkor a “levelezés” abban a hónapban véget ér. De amikor külön levelet irok, hogy abban (rendszerint) rosszalásomat fejezzem ki Bell képviselő bizonyos állásfoglalása dolgában, akkor arra egyéni választ kapok, amelyben képviselőm elismerését fejezi ki afelett, hogy egy levél erejéig érdekeltek az általa felvetett kérdések. A januári kérdésekre megadtam a választ és a nyomtatott formát a következő levél kíséretében küldtem képviselőm washingtoni címére: Kedves Mr. Bell! Mellékelten küldöm válaszomat januári kérdéseke és engedelmével néhány megjegyzést teszek arra, hogy bizonyos kérdésekben ön milyen álláspontot foglal el. Ön nem helyesli a kormány döntését, amelynek értelmében ismét mezőgazdasági segítséget nyújtunk Egyiptomnak — részint azért, mert a Közép-Keleten fegyverkezési verseny van folyamatban, másrészt azért, mert Nassert a fegyverek inkább érdeklik, mint a vaj. Illetlen dolog, hogy ön elitélje Nassert, vagy bárki mást azért, mert részt vesz fegyverkezési versenyben, amikor közismert tény, hogy az egész világon Uncle Sam a legnagyobb fegyver- kereskedő. Ha kétli ezt az állításomat, kérdezze meg Mr. Kuss-t, aki bizonyítani fogja igazamat. Nasser csak azt csinálja kicsiben, amit mi — NAGYBAN! Ami a fegyvereket és a vajat illeti: Nem Mr. Johnson (vagy az “Öreg Prestidigitator’”, ahogyan a Wall Street Journal nevezi őt) az, akit fegyverek inkább érdekelnek, mint a vaj? Nem ő az, aki 10 billió dollárt akar “a dél-ázsiai hadüzenet nélküli háború” költségeinek fedezésére? Nem ő az, aki megigérte, hogy visszajön a Kongresszushoz és még többet fog kérni, ha agresz- sziójának ellenzői meg nem adják magukat? Nem ő az, aki az állami költségvetés $112.8 bil- liónyi teljes összegéből $58.3 billiót akar úgynevezett “védelemre”? És végül, nem ő az, aki 70 millió dollárt levágott az iskolásgyermekek tejére és ebédjére szánt összegből? És nem ön az, aki kijelentette: “Pártolom, ahogyan az elnök kezeli a dél-ázsiai hadüzenet nélküli háborút”, — azt a háborút, amelyet megérdemelten “piszkos háborúnak” neveznek?! Őszintén mondom: a feleségem és én — és sokan a barátaink és szomszédaink közül — büszkék lennénk a mi képviselőnkre, ha nem lenne alkalmazkodó tulajdonságú ember (conformist) és — mint sok más — tiltakozna Laos és Kambódia semlegességének a megsértése ellen és állást foglalna a “piszkos háborúban” való részvételünk ellen, amely sok hiábavaló vérontással jár és gyülöltté tesz bennünket az egész világon. Az utóbbi állításomhoz hozzáfűzöm a következőket: Egy ideje nem hallott felőlem, mert csak nemrégen jöttünk vissza Európából, ahol meglátogattuk Angliát, Franciaországot, Nyu- gat-Németországot, Svájcot. Ausztriát, Csehszlovákiát, Magyarországot és Romániát. Nürnberg- ben, NYUGAT-Németországban láttuk és lefényképeztük nagyobbrészt fiatal emberek és " fiatal nők demonstrációját az amerikai agressziók ELLEN Guatemala-ban, Koreában. Lebanon- ban. Venezuelában. Panamában, Kubában, a Dominikai Köztársaságban, Vietnamban és egyebütt. Ezek a NYUGAT-német fiatalok az idegen csapatok kivonását követelték mindenhonnan, tehát a saját országukból is és tüntettek a leszerelés és a BÉKE mellett. Utazásunk folvamán tapasztaltuk, hogy uav Nvuqat, mint Kelet-Euróoában a nép nem fél a Szovjetektől, nem fél Kínától, de halálos félelemben van az Egyesült Államok agresszív külpolitikája miatt. Ez az “eredménye” az elnök, az “öreg Prestidigitator” külpolitikájának, amit ön “támogat” és ahogyan beismerte: -“akinek számadataiban nehéz megbízni.” Üdvözlettel (Aláírás) • • • Tisztában vagyok azzal, hogy egy levél, vagy több levél tőlem, nem fogja képviselőm politikai állásfoglalását megváltoztatni. Ugyanakkor megyő- ződésem, hogy az én képviselőm és mindegyik képviselő gondolkozóba esik — különösen választások előtt! —, ha kerületének szavazó polgáraitól józanságra intő és békére ösztökélő leveleket kap. Ezért tartom fontosnak, hogy lapunk olvasói közül minél többen tiltakozzanak képviselőiknél elsősorban a vietnami öldöklés folytatása ellen, a szegénység megszüntetése érdekében és a négerek szabadságtörekvései mellett. A szenátorokat és képviselőket mindenekfelett és elsősorban a szavazók érdeklik, akiktől politikai jövőjük függ. Egy percre se felejtsük el, hogy MI vagyunk a szavazó polgárok, a szavazatok a mi kezünkben vannak. Használjuk okosan, céltudatosan és következetesen! • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • IA SZÁMOK BESZÉLNEK | írja: Eörsi Béla S • 12345678901011121314151617181920212242233456789097« Gazdasági élet Vietnamban Észak-Vietnam Hivatalosan Észak-Vietnamot Vietnami Demokratikus Köztársaságnak nevezik, Dél-Vietnamot pedig a Vietnami Köztársaságnak. A kettőnek együttvéve kb. 32 millió lakossága van, amelyből 17 és fél millió jut északra és 14 és fél délre. Észak- Vietnam területe valamivel kisebb, ezért Dél-Viet- nam mezőgazdasági területe nagyobb, de sok föld nem kerül megművelés alá (22%). Az észak területének 60%-át trópusi őserdő fedi, ahol értékes fakitermelés folyik (bambusz, teak fa, babérfa, kámfor). Egyik főterméke a sellak. Az ország területének 12%-át kitevő szántóföld túlnyomó részben a Vörös folyó deltájában összpontosul. Mint mindenütt Ázsiában, a mezőgazdaságok 80%-ában rizst termelnek. Az öntözött terület közel 2 millió hektár, de terem cukornád és más ipari növény. A nép élelmezésében a .szarvas- marha és sertés tenyésztés mellett a tengeri halászat is jelentős. Az észak iparának jövedelme kb. kétszer annyi, mint a mezőgazadságé és ami különösen fontos, van nehézipara. 71:29 arányban áll a nehézipar a könnyű iparral szemben, ami önmagában is érdekes ázsiai országoknál. A nehézipar legfejlettebb ágazata a bányászat: szén (2.6 millió 1960-ban), ón, cink, foszfát, vasérc és különböző acélnemesitő ércek. Egyszóval gazdag országnak mondhatjuk. Ellátja saját magát rizzsel, sőt jó esztendőkben exportja is van belőle. Ipara jelentős kohászatban, gépgyártása gyorsan fejlődik, műtrágya-gyártása elősegíti a mezőgazdaságot és cement-gyártása az építőipart. Megépült az első vaskohászati üzeme (Thai Ngu Yen). Jelentős a textilipara (gyapot és selyem), van fafeldolgozó és élelmiszeripara is. A gyáripar mellett 13% a kézműipari termelésből származik. Kivitele főként nyersanyag, behozatalának háromnegyed része termelési eszközökből áll, ami a gyors ipari fejlődésnek válik alapjává. A U.S. News & World Report gazdasági folyóirat szerint a Thai Ngu Yen ipari központ, ma már 150 ezer tonna acélt termel, de ellátja Hanoit villamos energiával is. Felvetődik a kérdés, hogyan fejlődhetett 1954 óta Észak-Vietnam ipara ilyen erősen? Elsősorban ásványkincsekben gazdag. 1954-ben a Szovjetunió 400 millió rubel kölcsönt adott az ország helyreállítására. Sikerült is a vasúthálózatot újból felépíteni, amit a mostani bombázások újból tönkretesznek. Az amerikai katonai jelentések szerint Észak- Vietnam ipara, tehát acél és vegyi müvei, szénbányái, erőmüvei, olajtelepei és textilgyárai nem szenvedtek még a bombázástól. Három érzékeny pontja van Észak-Vietnamnak: a Vörös folyó gátjai, Haiphong kikötőváros vízellátása (25 mile-ra a hegyekben) és végül maga a kikötő, amelyet két kereskedelmi hajó elsüllyesztésével el lehet zárni. Természetesen az ottani Pittsburghnak (Thai Nguyen) bombázása meg tudná semmisíteni a kis körzetben összetömörült nehézipart. Eddig az észak-vietnami bombázás inkább demonstráció volt, mint komoly veszély. Kellemetlen megpróbáltatás, de nem végzetes. Észak-Vietnam népe nem nagy igényű, nincsenek hatalmas ország utai. nyüzsgő automobilokkal; Hanoi városában a bicikli az uralkodó jármű. Szigorú, de igazságos fegyelem védi az országot a korrupció, valamint a fekete piac, a prostitúció és a duhaj kodásoktól, amelyek leginkább Saigonban feltűnően uralkodó jelenségek. A Vietcong ellátása gyaloguton, va^v biciklin történik, éjjel-futószalagként egyenként, nem messze egymástól való menetelésben. A Szovjetunióhoz hasonlóan a férfiak munkáját a nők veszik át. Egyelőre Észak-Vietnam gazdasága nem szenvedett lényegesen, de hírek szeMás képet mutat Dél-Vietnam. Itt még a francia gyarmati maradványok és a mandarini-gondolko- dásu országvezetés nyomait észlelhetjük. Amig Észak-Vietnamban volt földbirtokreform, délen a megművelt földterületnek fele feudális földbirtok, vagy külföldi kézben levő ültetvény, másik fele 3 millió kisparaszt között oszlik meg. Érdekes, hogy a Nemzeti Felszabadító Front nem csinált termelőszövetkezeteket, de úgy látszik, meghagyta a francia nagybirtokokat és ültetvényeket, ahonnan rendes adót szed, igy azok a kettős adózás szerencséjében részesülnek. Dél-Vietnam mezőgazdasági területe nagyobb, mint Észak-Vietnamé. 18% szántóföld és csak 31% trópusi őserdő. Ha béke volna és demokratikus szellemű kormány, úgy földi paradicsomot lehetne teremteni e szerencsétlen országból. Természetesen az észak ipari területével való egyesülés fontos tényező lenne. Területe megművelhető volna, de 22% még ma sem került megművelés alá. Ehhez járul a háború irtózatos termés és termőföld pusztítása is. Az utak teljesen bizonytalanok. Egyetlen országút biztosítása 10,000 amerikai katonát igényelt és azok is csak egy napra biztosították az utat. A városon kívüli közlekedés emiatt csak repülőn lehetséges. Mezőgazdasági lehetőségei igen nagyok. Háború előtt 5.4 millió tonna rizst termelt (1960-ban), ma bevitelre szorul. Fontos terméke a kaucsuk (a világtermelés 3%-a), dohány, cukornád, gyapot, fűszerek és kúpra. Szarvasmarha állománya kicsi (az észak 1/10-e), de disznóállományát lehetne fejleszteni. Selyemhernyó tenyésztés volt és lehet. Iparában vezető ágazat a kitermelő ipar. Bányakincsei vannak (kőszén, foszfát, arany és ólom), feldolgozó ipara, textil és élelmiszer ipar (mint régi Magyarországban), de az amerikai segélyprogram révén az is erősen visszaesett. Dél-Vietnam gazdasági élete 1954 óta nem fejlődött oly erős mértékben, mint Észak-Vietnamé. Nincs nehézipara. A mezőgazdaság demokratikus fejlődését a háború megakadályozta. A földreform beszüntetése a kormány által és a Vietcong sikerei elsősorban ezzel vannak összefüggésben. A gazdasági életet a 600,000 uj menekült és a majdnem 900,000 1954-es katolikus menekült erősen akadályozta. Ez utóbbiak a városba tömörültek és a városi proletár életszínvonalán élnek. Nem lévén jelentős ipari fejlődés, az országrész nem tudta felszívni ezt a tömeget, mely csak megduzzasztotta a városokat. Az uj menekültek pedig katonai védelem alatt levő településeken próbálnak uj életet kezdeni. A lakásviszonyok természetesen még ázsiai körülmények szerint is lehetetlenül rosszak Belterjes gazdálkodásra nem is lehet gondolni. A város a gazdag amerikai katonák költekezése révén luxuscikkek gyártásával, éjjeli mulatóhelyek létesítésével részt kíván venni a háboruokozta jólétben. Az élelmiszer árak az utolsó évben 100— 500 százalékkal emelkedtek. Egy állami hivatalnok fizetése 4,000 piaszter havonta ($40), de 1 kiló disznóhus 140 piaszter, úgyhogy a rendszerint soktagu család lemondhat a husevésről. 85,000 férfit -és nőt foglalkoztat az amerikai hadsereg, de oly rossz a fegyelem, hogy a Saigonba érkezett hajók gyakran hetekig, sőt 30 napig várnak kirakodásra és még vizet-élelmet sem tudnak felvenni. A fekete piaci műveletek olyan óriásiak, hogy a megérkezett kb. $80 millió értékből 50 millió kerül fekete piacra. Ebben az amerikai civil ügynökök is részt vesznek, sőt meggazdagodnak . . . Addig az amerikai katonák elvéreznek, vagy megsebesülnek. <nnnf#vvvwvv¥vvvvv¥vvvwvv¥wvyvwvvi rint elkészültek egy nagyobb háborúra. Katonát Hanoiban alig lehet látni, viszont az ifjúság (mindkét nemű) állandóan tart katonai gyakorlatokat. A gyárak 80%-a az állam kezében van, a külkereskedelem majdnem teljesen nagykereskedelmi jellegű, a kiskereskedelem egyharmada még magánkézben van. A mezőgazdaság 90%-a termelő- szövetkezetekbe tömörült. Észak-Vietnam életforrása az ipar és ezért nincs tömegnyomor, mint más ázsiai országokban. Dél-Vietnam
