Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-06 / 1. szám

Thursday, January 6, 1966

AM&KlKAi MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

13

Ruffy Péter:

AZ ELFELEJTETT EMBER

— Egy csomagot találtam a pincében — értesített az ország legnagyobb magánkönyvtárának-a tulajdonosa. Talán érdekelni fogja. Várom.

A magyar első kiadások gyűjtőjét néhány évvel ezelőtt ismertem meg, amikor végrendelkezett, s tizenhatezer kötetből álló gyűjteményének jó részét a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. A Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Széchenyi Könyvtár s a debreceni egyetemi könyvtár az adományt 1 millió 127 ezer forintra becsülte s a gyűjteményt “kimagasló nemzeti és muzeális jelentőségű könyvtárinak minősítette. A végrendelkező gyűjtő valamikor az ország legnagyobb antikváriumának a tulajdonosa volt.

A csomag — fogadott a Kút utcai házában, kissé poros köteget helyezve elém.

I.

Fölül Eugen Nesper: Lautsprecher cimü müve hevert, amely Berlinben jelent meg 1925-ben. Alatta egy másik 1925-ös berlini kiadás, W. Frie- del: Elektrisches Fernsehen cimü munkája. A könyvekre gumibélyegzővel ütötték rá a tulajdonos nevét és címét: Dénes von Mihály, Berlin, W. Lützow Ufer 24. A könyvek alatt, összehajtogatva, szakadt s barnára érett német ujságkivágások pihentek. Valamennyi 1925-ből való. Az egyik könyvből lapozás közben kihull egy 1925-ben aláirt szerződés fotókópiája. Az ujságkivágások alatt “Dénes von Mihály” német nyelvű, tizenkét gépelt oldalas tanulmányát találtam meg “Bericht über die Taetigkeit des Laboratoriums” cim- mel. Egy bepiszkolódott, s erősen megrongált fényképalbumban tiz felvételt számoltam meg. A képek gépekről és műszerekről készültek, s kettőn “Dénes von Mihály” is látható. Tiszta, nyitott arc. Még fiatalember.

A köteg alján öt levél pihent. Valamennyit 1925-ben keltezték. Az elsőt a német postaügyi miniszter, a msáodikat a német postavezérigazgatóság, a harmadikat egy budapesti szabadalmi és műszaki iroda, a negyediket a budapesti Telefongyár intézte Dénes von Mihályhoz, az ötödiket pedig Mihály Dénes irta ismeretlen személynek. A négyoldalas, sűrűn gépelt levél megszólítása: “Kegyelmes Uram!” A boríték hiányzik.

— Tudja mit tart a kezében? — kérdezte a gyűjtő.

Mihály Dénes nevét soha nem hallottam.

— A televízió keletkezésének a történetét. A történet elejét.

— Hogyan jutott ezekhez az okmányokhoz?

— Műszaki kérdésekhez nem értek, egész életemben az editio princeps-ek érdekeltek. Gyűjteményem gyarapítására számos hagyatékot megvettem. A hagyatékok egy részét azonban át sem néztem. A pincémben őrzöm. A napokban erre a csomagra figyelmes lettem. Lapozgatni kezdtem. Már nem tudom, hogy mikor, kitől vettem?

A csomagot kölcsönkértem, kutatni kezdtem Mihály Dénes emléke után.

II.

— Ki volt Mihály Dénes? — kérdeztem a szakembertől.

— Az első ember, aki televíziós készüléket szerkesztett. A nagyvilágban, sajnos, jobban ismerik, mint itthon. A televízió úttörője volt, nevét számon tartja az egész tudományos világ.

Dr. Vajda Pál Nagy magyar feltalálók cimü munkája, amely 1958-ban jelent meg Budapesten s ennek a népnek a világhírű feltalálóival foglalolyan magas életnívót ért el, amilyenről álmodni sem mert volna.

'56 után

Szeretném most bemutatni azt az Orosházát, amely 1956 után város lett és szimbolizálja a magyar falu változását. Modern, gépesített mezőgazdasággal és gyáriparral rendelkezik. Van kályhagyára 250 dolgozóval, a csirketelepet 12 millió forint költséggel baromfi-feldolgozó vállalattá alakították át, ahol 500-an dolgoznak. Faipari vállalata 240 emberrel dolgozik, ruhagyárat rendeztek be egy üres épületben. Az uj városháza 10 millió forintba került. Az uj öt éves tervben, amely 1960- ban kezdődött, Orosháza olajváros lett, 272 millió forintot fordítottak olaj- és gázkutak fúrására. Most már saját energiaforrása van, de kell is,

kozik, a Mihály Dénes címszó alatt ezeket közli:

“Mihály Dénes (1894—1953) mérnök, a hangosfilm és a távolbalátás egyik jelentős úttörője. 1914-ben kezdte meg kísérleteit a hangnak fényelektromos utón való rögzítésére. 1917-ben, mutatta be első nyolcméteres, zenét közvetítő filmszalagját. ő volt az első, aki televíziós készüléket szerkesztett, amely “Telehor” néven került forgalomba. Ellentétben az akkori tudósokkal (Korn stb), “Az elektromos távolbalátás és a telehor” cimü könyvében már 1922-ben hangsúlyozta a televízió technikai lehetőségeit és jelentőségét. 1928-ban mutatta be a berlini rádiókiállitáson a Németországban épített, szeléncellát alkalmazó televíziós készüléket.”

A lexikális adat a többi közt egy tanulmányra is hivatkozik, amely Mihály Dénessel foglalkozik. A tanulmányt Lévai Béla, a Rádió és Televízió Újság szerkesztője bocsátotta rendelkezésemre. E tudományos ismertetés szerint Mihály 1894. julius 7-én Gödöllőn született és 1953-ban Berlinben fejezte be küzdelmes életét. Még nincs 17 éves, mikor “Az automobil” cimü könyve megjelenik. A magyar fiatalember Edisonnal is levelezik. A televízió megoldásával már az első világháború alatt foglalkozik. Kísérleteit a háború után a budapesti Telefongyár laboratóriumában folytatta, s 1919-ben sikerült neki betűket és idomokat a Telehor nevű készülékében láthatóvá tenni. 1924-ben az Allgemeine Elektrizitaets Gesellschaft— AEG— meghívására költözött Berlinbe, megalapította a Telehor AG-t s 1928-ban a berlini rádiókiállitáson bemutatta televíziós készülékét. A hitleri uralom idején üldözötteket rejtegetett, ezért internálták, s az internálás során szerzett súlyos tüdőbaja okozta korai halálát.

Tavaly, 1964. julius 7-én volt születésének hetvenedik évfordulója. Elfelejtettük megünnepelni.

III.

A pincében talált csomagból két levelet emeltem ki.

Az egyiket a budapesti Telefongyár részvény- társaság cégpapírján, 1925. november 11-én Írták Mihály Dénesnek Berlinbe. Ebben közlik, hogy Mihály Dénes Synkronizáló berendezés cimü angol szabadalmának megújításától “1918. január

22-én kötött szerződésünk 11. pontja értelmében elállunk.” Nekik nem kell. Mihály Synkronizáló berendezés, Oscillograf, Szeléncella és Képbontó cimü osztrák, francia olasz szabadalmaitól csak azért nem állnak el, mert csak a szabadalom fennállásának 5-ik esztendeje után van joguk visszalépni. “Tekintettel azonban arra, hogy ezen szabadalmak értékesítésére egyelőre semmi kilátás nincsen, hajlandók volnánk azokat Főmérnök urnák átengedni és kérjük, hogy bennünket ezen díjbefizetések alól mentesíteni szíveskedj ék.” Mihály Dénes és a televízió nekünk — nem kellett.

A németeknek kellett, de. . .

Erről a másik levél beszél. Ezt 1925. november

18-án irta Mihály Berlinből Pestre. A “Kegyelmes Uram !”-nak elküldte benne a Telefongyár levelét is. S a többi közt a következőket közli:

“Tömeges és hosszas disputálás után Prof. A. Korn dr. Regierungsrat dr. Walter Friedel, dr. Eugen Nesper rávettek arra, hogy a távolbalátásnak Németország javára történő megoldására

velük egy “erkölcsi” “tudományos” társaságot alakitsak. Mivel ugyanakkor Dr. Hans Bredow, Professzor Dr. K. W. Wagner, President der Telegraphentechnisches Reichsamt, Prof. Dr. J. Leithauser, a német posta rádió osztályának a

főnöke, Geheimer Regrat, Prof. Dr. Nernst (a hires), a Physic Techn. Reichsanstalt elnöke meg- atakiroztak azzal, hogy ők is csatlakoznak, ha én belépek, nem igen volt mit tenni, be kellett lépni.”

“. . .és itt jön a trück: Bredow államtitkár ur az első alkalmat megragadta és lepéldázta nekem a jövőt. Hogy t. i. én ülök nyugodtan a szabadalmakon egy tehetetlen financierrel a háttérben stb., stb. s egyszer mégis csak megelőznek. Ellenben ha. . . pld., én a német államnak ajándékoznám a szabadalmakat, akkor ők teljes gőzerővel, minden erejüket latbavetve megcsinálják a dolgot az utolsó szegig, viszont azzal, hogy mit csinálok én a külföldi szabadalmakkal, azzal ők nem törődnek, fontos csak az lenne, ha én például kötelezném magamat, hogy a külföldi szabadalmakat pl. két évig nem értkesitem. A proposition először megrökönyödtem, aztán elméláztam rajta s rájöttem, hogy nem is olyan bolond dolog. Tény, hogy Telefongyárék ülnek a dolgon s semmi nem történik benne. Az idő múlik, a dolog veszettül aktuális, valaki csak talál más megoldást is. Tény az is, hogy a dolog olyan nagy tőkét igényel, hogy ez pláne a találmány mai kezdetleges formájában senkifiától, még a legnagyobb hazárdőrtől sem remélhető. Végeredményben tehát én inkasszálhatom az erkölcsi sikert’, amellyel elmehetek Kukutyinba zabot hegyezni... Most jön a tréfa. A Telefongyár, amely eddig, hét hosszú éven át fizette a szabadalmakat “finom” ösztönével és szerencsés eszével kitalálta, mikor kell kiszállni. Két nappal ezelőtt kapok egy levelet, amelyben vázolják a dolog nehézségeit, hogy t. i. én távol vagyok s igy értékesítésre nincs remény, ezért lekötelezném őket, ha átvenném a szabadalmak dijának a fizetését azokra a szabadalmakra nézve is, amelyeket nekik még fizetni kellene, a többiekről pedig egyszerűen kérik, hogy lemondásukat vegyem tudomásul.”

E levél, mint írtam, 1925-ben kelt. Három év múlva, 1928-ban, Mihály Dénes Berlinben bemutatta a világ első televíziós készülékét a németeknek.

Rövid kutatás után megtaláltam a budapesti rokonokat. Mihály Dénes leánytestvére, Nyáry Boldizsárné született Mihály Edit, már nem él. Meghalt másik testvére, dr. Mihály József oíivos, kritikus, tanár, a Vas utcai felsőkereskedelmi iskola alapitója is. Találkoztam dr. Nyáry Zsig- monddal, Nyáry Boldizsárné fiával és dr. Mihály József leányával, dr. Mihály Pálmával, a János Kórház tüdőszakorvosával.

Édesanyjának — Ambrus Zoltán húga volt — temetésén járt utoljára Magyarországon Mihály Dénes. Végleg haza akart ugyan térni, ha egyet- temi katedrát kap. Nem kapott. A hitlerizmus alatt faji és politikai üldözöttek rejtegetéséért internálták Luckauban. Itt kiújult gyermekkori tü- dőcsucshurutja. Az utolsó években kísérleti laboratóriumot tartott fenn Berlinben, egy siketnéma ábécé kialakításán munkálkodott. Felesége magyar nő, az özvegy Berlinben él gyermekük nem volt. Mihály Dénes 1953. augusztus 29-én halt meg Berlinben, s szeptember 4-én temették el a Wilmesdorf-i temetőben.

IV.

Szülőhazájában már több mint háromnegyed millió tévé-készülék működik. Az első készülék szerkesztője megérdemel annyit, hogy az elfelejtett hetvenedik évforduló helyett hetvenegyedik születésnapjáról megemlékezzünk.

Ha egy leánynak sikerül észrevétlenül átugornia a legény kunyhóját körülvevő kerítést, akkor az köteles őt feleségül venni. Legalábbis ez a szokás egyes etióp törzseknél. Aki nőtlen akar maradni, éberen őrzi hát birtokát!

az iparban helyezkednek el. A termésemelkedés lassú, a szomszédos Hódmezővásárhely sokkal jobb eredményeket ér el. A kereset az országos átlag feletti, de lehetne jobb is. Az egy főre eső kereset kb. 1,500 ft. havonta, ehhez jön a háztáji jövedelem, amely családonként havonta 350—400 ft. A kereset javulhat, ha a közösségi érzés jobban kifejlődik.

Orosháza kulturális élete is sokat javult. 1944- ben 1911 tanuló járt elemi iskolába, 1964-ben 3,480. Ma 161 tanító van, akkor 45 volt. A tantermek, száma 110, 1945-ben 38 volt. Középiskolába 1944-ben 150-en jártak a mai 1,150-el szemben. 9,222 családból 8,593-nál van rádió és közel 2000- nél több televízió. A nagy fejlődés mellett is még sok elmaradást kell helyrehozni kulturális téren Orosházának és általában a magyar falunak.

mert felépült Közép-Európa legmodernebb üveggyára, ahol 1,400 ember dolgozik. Épül a 400 ágyas kórház 70 millió forintos kiadással, diákotthon 10 millió, 16 tantermes iskola 10 és fél millió, ipari tanuló iskola 3 millió forint költséggel. 1965 végéig a beruházások 670 millió forintra rúgnak.

A harmadik ötéves terv, 1965—70-ben, iparfejlesztésre 1,150 millió forintot fordít, nem is beszélve a nagy lakásépítkezésről és városrendezésről. amire a ma már közel 35,000 lakosú városnak nagy szüksége van.

A mezőgazdaság gépesítése magas fokot ért el, de még sok szakemberre van szükség. A termőföld 93%-a van termelőszövetkezetekben. Magánkézen még 1,700 hold föld van. A 4,150 főnyi szövetkezeti tag életkora átlagosan 55 év, a fiatalok