Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-24 / 8. szám

Thursday, February 24, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 ÍGY “PACIFIKÁLJUK” A DÉLVIETNAMI FALVAKAT?! A New York Times február 15-i számának első oldalán részletes beszámolót ad Neil Sheenan, a lap délvietnami tudósitója arról, hogyan “pacifi- káljuk” az ország falvait és azoknak lakosait. Leírja Sheenan, hogy az amerikai és a délviet­nami hadak Quangnai kerületben, Saigontól 310 mérföldre északra a tüzérséggel és légi flotta bom- zással lerombolták Giahuu falu minden kuny­hóját. A kunyhók helyén most a bombázás követ­keztében csak nagy, tiz láb mély és húsz láb szé­les gödrök vannak. Az ágyulövések ketté metszették a kókuszdió- fákat is. E fák adták meg a lehetőséget a környék lakóinak a megélhetésre, és most, hogy a fákat “lekaszálták”, megfosztották a lakosságot ettől. Vagyis a lakosság azon részét, amely túlélte az ágyuk és a légi flotta bombázását. Noha az ameri­kai haderők nem nyilatkoznak arról, hogy hány szegény paraszt, asszony és gyermek pusztult el a bombázás következtében, minden jel arra mutat, hogy számuk jelentékeny. A parasztkunyhók lerombolása és a lakosság megtizedelése után, a délvietnami csapatok röpla­pokat osztogatnak ki a lakosság között, melyben arról beszélnek, hogy a Vietcong milyen atrocitá­sokat követ el Saigonban. A parasztok legtöbbje azt sem tudja, hol van Saigon és milyen uralom van ott, de azt tudják, hogy kunyhójukat az ame­rikaiak bombázása emésztette fel. Azt is tudják, hogy gyermekeiket az amerikaiak zsoldjában lévő délvietnamiak ölték meg. így tehát nem csoda, ha az egyik amerikai had­nagy úgy nyilatkozott, hogy szerinte mihelyt az amerikai csapatok kivonulnak a körzetből, a Viet­cong azonnal helyreállítja hatáskörét, megkezdi az ifjak sorozását és minden bizonnyal legalább annyi újoncot fog toborozni, amennyi életetét vesztette a harcokban. \ így folyik a Johnson elnök által oly ékes sza­vakkal bejelentett “pacifikálás”. így igyekeznek megnyerni a délvietnami parasztok lelkes támoga­tását. Besorozzák már a bűnözőket is Mindeddig az volt a törvény, a szabály, hogy rovott múltú egyéneket nem vettek föl a hadse­regbe. Közben bekövetkezett a vietnami háború, ami enyhén mondva, nem közkedvelt. Minél töb­ben és minél többet tudnak meg a vietnami há­ború hátteréről, az ottani éghajlatról, mocsarak­ról, szúnyogokról és piócákról, ■— annál kevesebb azok száma, akik hajlandók egyenruhába bújni. Minden nap újabb és újabb módot találnak az ország ifjai, hogyan lehet magukat kivonni a so­rozásból. Vannak, akik nyilvános összejövetelen elégetik sorozó kártyájukat, vannak, akik azt ál­lítják, hogy vallási meggyőződésük tiltja a ka­tonai szolgálatot, mások azt mondják, hogy noha ők nem pacifisták, ezt a háborút ellenzik és nem hajlandók részt venni benne. Most újabb tüneményt észlelhetünk. Ifjak, akik eddig rendes, normális életet éltek, a törvényt tiszteletben tartották, egyszerre bűnözővé válnak. Lopnak egyet-mást, és olyan módon, hogy ma­gukra vonják a rendőrség figyelmét. Nem akar­ják a büntetést elkerülni, mint a hivatásos tol­vaj. Nem azért lopnak, mert szükségük van a lo­pott holmira, vagy annak pénzértékére, hanem azért, hogy a bűnügyi listára kerüljenek és ezál­tal katonai szolgálatra alkalmatlanná váljanak. Úgy megnövekedett azok száma, akik ezt az uj módot használták föl a katonai szolgálat kikerü­lésére, hogy Hershey altábornok, a Sorozó Bi­zottság igazgatója utasítást adott a kerületi so­rozó hivataloknak: be kell sorozni a kis bűnöket elkövetőket is, — mert különben nem leszünk ké­pesek betölteni az ezévi 360,000 főnyi kvótát. Ugyanakkor leszállítják a testi és szellemi köve­telményeket is. Sztrájkot követelnek DETROIT, Mich. — A Ford Motor gyár öntödé­jében dolgozó munkások kérvényezték szakszer­£••••••••••••••••••••••••••••••••••••••£ S Jo Ann Kovács S é • 5 baltimore-í 25 éves honfitársnőnk és a ha- • • waii-i 26 éves Meki Toalepal szeretett volna • • összeházasodni, mert megszerették egymást. • • Szabad, demokratikus országban élünk, tehát 2 • a két szerelmes fiatal boldogságának senki § J útjában nem állhat. így van ez? 2 2 Tévedés! Maryland állam az útjában állott ® • azzal, hogy megtagadta a házassági engedélyt, e • mert ósdi törvénye megtiltja fehér és maláji • • házasságát. 3 2 Marylandon kívül még három állam tiltja 2 2 ennek a két fajtának az összeházasodását. És 2 2 miért ne? Ha a U.S. 19 állama még ma is tilt- ® • hatja fehérek és négerek házasodását, miért • • ne lehetne négy állam, amely fehérek háza- 3 • sodását malájiakkal tiltja?! % Hogy ilyen hirt Hawaii testvérállam lakos- 2 2 sága nem fogad kitörő örömmel és hogy az 2 2 Ázsiában és Afrikában a "demokráciáért" 2 • szomjazó száz és százmilliók nem tapsolják • • véresre a tenyerüket — az viszont nagyon is • S érthető. 2 2 Még szerencse, hogy a szomszédos Wash- 2 2 ingtonban a fiatalok megkapták a házassági 2 2 engedélyt, mert különben Hawaii-ba kellett 2 • volna költözniük! (Vagy a "vasfüggöny" • • mögé?) vezetüket, hogy hagyják jóvá sztrájk határozatu­kat. Robert Battle üzemi megbízott rámutatott ar­ra, hogy az öntődében lévő munkakörülmények veszélyeztetik a munkások biztonságát. S mind annak ellenére, hogy két éven keresztül próbálták tárgyalások utján megváltoztatni e helyzetet, a munkások ezen törekvése, nem járt eredménnyel. Az Egyházak Világtanácsának határozati javaslata a vietnami kérdésről, melyet az Egyházak Világ­tanácsának Genfben tartott Végrehajtó bizottsági gyűlése egyhangúlag elfogadott. . . Hogy leszűkítsük az emberi szenvedést és lét­rehozzunk olyan kiimát, mely alkalmas a tárgya­lások megkezdésére, a következő lépéseket ajánl­juk: 1. Az Egyesült Államok és Dél-Vietnam szün­tesse be azonnal Észak Vietnam bombázását és Észak Vietnam szüntesse be katonaságának Dél- Vietnamba való beszivárgását. 2. Az Egyesült Államok ezennel nyilvánítsa ki, hogy hajlandó csapatait fokozatosan kivonni Viet­namból. Az amerikai csapatok kivonása nemzet­közi békét biztositó szervezet égisze alatt történ­jen. 3. Az illetések államok mind ismerjék el, hogy a béketárgyalásokban részt kell vennie mind a Nemzeti Fölszabaditási Front mind a Dél Viet­nami kormány képviselőinek. Közre kell járni, hogy tárgyalások induljanak meg a NFF és a dél vietnami kormány megbízottai között abban a re­ményben, hogy Dél-Vietnamot képviselő közös bi­zottság jöhessen létre. 3. Reméljük, hogy mind Észak, mind Dél-Viet­nam készségesebben fog reagálni a béke kezdemé­nyezésekre és hogy mindkét fél kezdeményező lé­péseket tesz ebben az irányban. 5. A harcban álló felek minden lehetőt köves­senek el a polgári lakosság védelmére és szenve­déseinek enyhítésére. 5. Kell, hogy a felek mind elismerjék, hogy ami Vietnamban történik az nem más, mint a tár­sadalmi forradalomnak egyik megnyilvánulása és éppen ezért arra kell törekedni, hogy mind Észak, mint Dél-Vietnam népe, minden külső beavatko­zás nélkül határozhassa el milyen rendszer alatt óhajt élni, Délkelet Ázsia biztonságának és béké­jének kellő tekintetbe vételével. 7. Mindenki lássa be, hogy Vietnam gazdasá­gi, politikai és társadalmi kérdéseit nem lehet ka­tonai eszközökkel megoldani és hogy ott nagy gaz­dasági fölépítésre és támogatásra van szükség. 8. Hogy enyhítsük a jelenlegi feszült nemzet­közi helyzetet, kérjük az Egyesült Államokat, hogy revideálja a “kommunizmus meggátlásá- nak” politikáját és a kommunista országokat, hogy revideálják a “nemzeti függetlenségi hábo­rúk” támogatásának elvét. 9. Minden lehetőt el kell követni, hogy a 570 milliót kitevő kínai nép kormányát bevegyük a nemzetek családjába, hogy a kínai kormány él­hessen jogos lehetőségeivel, hogy hozzájárulhas­son nemcsak Délkelet Ázsia, de az egész világ bé­kéjének megteremtéséhez. 10. Minden lehetőt el kell követni, hogy késede lem nélkül fegyverszünet jöjjön létre, hogy e fegyverszünet addig tartson, amig enyhül a fe­szültség amely módot ad tárgyalások lehetőségé­re. A fegyverszünetet az Ellenőrző Bizottság vizs­gálja felül. “Félrevezették az amerikai népet” - mondja Wayne Morse szenátor (Folytatás az első oldalról) nép egységesen elitéli a vietnami háborút. Taylor: Ez jó hir Hanoi részére. Morse: Jól tudom, hogy a rágalmazó militaris­ták igy kezelik azokat, akiknek becsületes ellenvé­leményük van. Nem vagyok hajlandó lesüllyedni ebbe a pocsolyába és önnel ezen a vonalon vitat­kozni. Csupán megjegyzem, hogy Johnson elnök elveszti a nép millióit ezzel a vietnami háborúval. Kérdem öntől, ön gyengeségnek tartaná demokrá­ciánkban, ha az amerikai nép úgy döntene, hogy véget kell vetni ennek a háborúnak? Taylor: Azon a véleményem vagyok, hogy ez az amerikai nép félrevezetését bizonyítaná, mert nem látná be a döntés katasztrofális mivoltát. Morse: Nos, ebben megegyezünk: lehet, hogy fél­re vannak vezetve, de szerintem ön és Johnson el­nök már régen félrevezette az amerikai népet a vietnami kérdéssel kapcsolatban. Nagyon érdekes párbeszéd folyt le a kihallgatás folyamán Fulbright szenátor és Taylor tábornok között is, amikor Taylor arról akarta meggyőzni a szenátus külügyi bizottságának tagjait, hogy a kommunisták nagy fontosságot tulajdonítanak vietnami győzelmüknek, mert ezzel akarják bizo­nyítani, hogy álláspontjuk a “nemzeti felszabadi- tási háborúról” helyes. Fullbright: Aggaszt engem az, hogy az az irány­zat, amit mi Vietnamban folytatunk, helyes-e? Ön beszélt a Nemzeti Felszabadító Háborúról. Hogyan értelmezi a mi háborúnkat, melyet 1776-ban vív­tunk? Nemzeti Felszabadító Háború volt az? Taylor: Nagyon nehezen tudnék hasonlatosságot találni a vietnami és a mi 1776-os helyzetünk kö­zött. Fulbright: Én azt kérdeztem, hogyan jellemzi a mi 1776-os forradalmunkat? Taylor: Mint népi forradalmat egy gyarmatosító állam ellen. Fulbright: És nagyon hasonló ahhoz a harchoz, melyet Vietnam népe vívott a franciák ellen. Taylor: A helyzet ma nem azonos. ^ Taylor kihallgatása folyamán Gore Tennessee állam szenátora többek között ezeket mondta: “Mi­nél tovább tart ez a háború, annál mélyebb az ür a nép és a kormány között.” Kibújik a szög a zsákból... Johnson elnök időről-időre azt hangoztatja, hogy hajlandó bármikor, bárhol tárgyalni a béke létre­hozásáért. De az elölök egy szóval sem ellenezte azt, amit Ky délvietnami miniszterelnök mondott a Honolulu-i konferencia után, amikor kijelentet­te, hogy a délvietnami kormány semmi körülmé­nyek között sem hajlandó tárgyalni a Nemzeti Fel­szabadító Front képviselőivel. Minden tárgyilagosan gondolkodó egyén, aki va­lójában a békére törekszik, tudja, hogy a békéhez vezető első lépésként el kell ismerni a Nemzeti Felszabadító Frontot. Éppen ezért az a tény, hogy Ky miniszterelnök fenti nyilatkozatát nem cáfol­ták meg, nagy aggodalmat okoz a békére törekvők soraiban. Most szem- és fültanui lehettünk — a televízió segítségével — Hubert Humphrey alelnök nyilat­kozatának, Thailand fővárosában, Bangkokban tett látogatása alkalmával, melyben kihangsúlyozta: “Nem kényszerítjük a délvietnamiakat arra, hogy elismerjék a Nemzeti Felszabadító Front kép­viselőit. Nem fogjuk őket béke-egyezmény aláírá­sára kényszeríteni.” Itt van a tény. Ky, délvietnami miniszterelnök volt az. aki az igazat megmondta. Johnson elnök hallandó tárgyalni mindenkivel, csak azokkal nem, akik ellen harcolunk. Amig a kormánynak ez az állásnontia. addig nem lehet béketárgyalásokat kezdeni. Azért olyan fontos, hogy a békeszeretők követeljék az elnök­től, hogy nyilatkozatban tegye közzé: hajlandó le­ülni tárgyalni a Nemzeti Felszabadító Front kép­viselőivel. Ez az első lépés amely a vietnami kér­dést a harctérről a tárgyaló terembe helyezné. Lezárják az autógyárat két hétre DETROIT, Mich. — Az American Motors Cor­poration vezetői úgy döntöttek, hocv lezárják a vállalat két üzemét. A vállalat Kenosha Wise, üze­mében 9,450 munkás és a Milwaukee üzemében 5,400 munkás válik munkanélkülivé a lezárás két hete folyamán. Az adott okot az igazgatóság e határozatára, hogy túl sok eladatlan autó van felhalmozva az autó- kereskedők raktáraiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom