Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-17 / 7. szám
Thursday, February 17, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Rácz László A szocializmus győzelme A nap lspck, a rádió és televízió részletesen beszámolta*. uirui, a haiaimas tudományos sikerről, amelyet a szovjetunió ért el, amikor a LUNA 9-et sikerült eljuttatni a Hold felületére. Az űrhajó összes technikai műszerei zavartalanul működnek a leszáLás óta is és értékes adatokat juttatnak el a szovjet tudósoknak. Ezek a részletes információk később minden bizonnyal lehetővé fogják tenni, hogy a mostani gépi leszállás után, maguk a szovjet emberek-tudósok meglátogassák és egész közelről tanú,mányozzák a messzi égitestet. családi érdeke, néha háttérbe szorul az állam, az egész dolgozó osztály érdeke mögött. Csak igy, e kialakulóban lévő uj szocialista erkölcs segítségével lehetett a romokból uj hazát építeni. Csak igy, ilyen áldozatokkal emelhették szocialista hazájuk életszínvonalát a félévszázad előttinek többszörösére. Csak ily módon érthető meg, hogy a tudományt és a technikát világméretekben is előbbrevitték, hogy teljesítményeikkel e tekintetben első helyet biztosítottak a szocialista világnak a mérhetetlen lehetőségeket rejtő kozmoszban. Amikor a Luna 9 világraszóló eseményét jelentették, olvashattuk egyidejűleg, hogy a kapitalizmus fellegvára: az Egyesült Államok kétszeresére fogja emelni fegyveres katonái és öldöklő fegyverei a bombázó repülőgépek, tankok és helikopterek számát. Egyik oldalon egy uj világ teremtése és az űr meghódítása. A másik oldalon: meglevő kultúra, egy egész ország: Észak- és Dél-Viet- nam elpusztítása. Egyik oldalon kollektiv teremtő munka, hőstettek. A másik oldalon tömeggyilkosság és emberi javak elpusztítása, az imperialista uralom, újabb profitlehetőségek jegyében. Egyik oldalon a kapitalista jelen. A másikon a szocialista jövő. Nem kétséges, hogy a jövő: a szocializmus győzelmét mutatja a vigasztalan jelen: a Ita- pitalizmus fölött. Ez a felbecsülhetetlen tudományos- és technikai teljesítmény, melyet a szovjet állam újólag elért érthetően felidézte a kapitalista világ megdöbbenését és irigységét. De gondolkozásra kell, hogy késztesse az egész világ dolgozóinak egyetemét is. A hazug ellenforradalmi propaganda, az évtizedek óta folytatott hidegháború után, fel kell vessék a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy a Szovjetunió, mely majd egy félévszázada céltáblája imperialista támadásoknak, annyira előrehaladt a cárizmus idejebeli visszamaradottságból, hogy ma a technika és tudományok vezető országa lehet. Mert a Luna 9 csak folytatása azoknak a hatalmas tudományos eredményeknek, melyeket évekkel ezelőtt a Sputnik: az első szovjet ürléghajó, majd a múlt évben Leonov űrrepülőnek a kiszállása az űrbe, jelenteti Hogyan lehetséges az, hogy a kapitalizmus fellegvára: az Egyesült Államok, mindenkor csak utánakullog — technika- és tudományos eredmények tekintetében — a proletár szocialista országnak? Annak az országnak, hol egy félévszázaddal ezelőtt még a lakosság legnagyobb része vérig zsarolt tanulatlan parasztokból, muzsikokból állott? Hogyan volt lehetséges, hogy alig néhány évtized óta a szovjet állam túlhaladta egyes területeken a világ természeti kincsekben és ipari termelésben leggazdagabb országát: az Egyesült Államokat? Azt az államot, mely egyedül háborús célokra számlálásán milliárd dollárokat költ s mely felvásárolta: pénzzel magához csábította az európai országok, köztük a mi szülőhazánk: Magyarország tudósainak-technikai szakembereinek nagy részét. Mert tagadhatatlan, hogy a von Braun-ok — és Hitler egyéb szaktudósai — csakúgy mint a Tel- ler-ek. Szilárdok, Neumann-ok és mások Magyarországból —, kiket legnagyobb részben Horthy fehér terrorja üldözött ki hazájukból —, sokban hozzájárultak az Egyesült Államok tudományos fellendüléséhez. De az események mégis azt mutatják, hogy pénzzel nem lehet mindent megvásárolni. A szovjet űrhajósok, a szovjet tudományos kísérletezők, a Sputnikok, űrhajók és távlövegek tervezői, a Szovjetunió munkás-parasztjaiból nőttek ki. Mennyi önfeláldozás, mennyi lelkesedés, de elsősorban mennyi tanulás kellett ahhoz, hogy a félévszázad előtti analfabétizmusból, nagyszerű szakintézetek, egyetemek segítségével uj nemzedék nőhetett fel, mely a tudomány és technika terén vezető szerepet játszhat a világban. Mindez annak dacára, hogy a szovjet állam születése percétől fogva imperialista intervencióknak, a második világháború során pedig a német-náci imperializmus totális háborújának volt az áldozata. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a náci megrohanás és a hősies védelem dacára is teljes pusztulás és kifosztás után, a szovjet államot az utolsó húsz évben egészen újból kellett felépíteni. Mennyi energia, jövőbe vetett hit kellett ahhoz a szovjet vezetők, de elsősorban a dolgozó osztályok részéről, hogy sikerre vihették az újraépítést és hogy ezenfelül a tudományok és a technika területén országukat az élre lendítsék. A lepergett félévszázad szemléltetően mutatja két világ harcát. A mind inkább lefelé hanyatló tőkés gazdaság rendszerét, az ezernyi nehézségekkel küzdő szocialista uj világgal, mely minden nehézség dacára letagadhatatlan eredményeket és nagyszerű hőstetteket mutat föl. Két világnézet, kétféle erkölcs az, mi napjainkban megmutatkozik. A kapitalista világban: a profitvágy, a szűk tőkésosztálynak egyedüli hajtóereje, társadalmuk elnyomott osztályaival szemben. Az egyén teljes elkülönülése a közösségtől. Az az erkölcsi felfogás, hogy “csak én maradjak”, a többi pusztulhat- veszhet. Nem csak üldözés, de lenézés, vagy enyhe sajnálkozás azok felett, akik saját egyéni érdekeiket háttérbe állítva, a közért, az elnyomottakért küzdenek. A szovjet államban kiküszöbölték a profitot, mint a termelés hajtó erejét. Az egyes dolgozó a kezdet nehézségében abban a tudatban nélkülözött, hogy hősies önmegtagadásával: a tömeg a közösség előrehaladását, a jobb jövőt mozdítja elő. Az egyén: az egyes dolgozók személyi vagy Victor Perlő: Miért? Az SNCC egyik önkéntese, egy északon tartott gyűlésen leírta Arkansas közepén lévő Gould nevii faluban uralkodó helyzetet. Itt az országút és a vasútvonal együtt szeli át a falut. Egyik oldalán kövezett utcák vannak és a fehérek privát ottho nai-; — nincs rajtuk semmi különleges, olyasfélék, mint az északi városperemek alsóbb középosztálybeli lakóvidékeinek házai. A másik oldalon van a néger negyed, ahol a falu 80 százaléka lakik. Ott kövezetlenek az utcák — esős napokon sártenger, máskor porfelhő lepi el a vidéket. “Az embernek állandóan tele van az arca, a szeme és a ruhája porral.” Nyílt szennycsatornák vannak és hulladékokból, kátránypapirból és viharvert deszkákból összetákolt, rozoga viskók. Egy fehér ember és családja parancsol a faluban és a körülötte fekvő környéken. Övé a legnagyobb ültetvény, a gyapotfeldolgozó gép és az ő tulajdonában van a falu négy boltja. Ő nevezi ki a “polgármestert” és a “sheriffet” és ezek az ő parancsát teljesitik. Az 1959. évi statisztika szerint a megyében a néger családok átlag jövedelme 990 dollár volt, ebből a férfiaknak 663 dollár, a nőknek 374 dollár évi kereset jutott. Az 1,097 néger munkás közül 731 mezőgazdaság ban dolgozik, 167 munkás személyes szolgálatban talál alkalmazást. A férfimunkások a mezőgazdaságban 3 dollárt kapnak egy napra, de legtöbbjük számára csak a gyapotszedés és vagdalás idején akad munka. Az év többi időszakában a néger lakosságnak egyszerűen nincs jövedelme. A legkirívóbb ellentét a két iskolában mutatkozik. A fehéreknek modern, tágas, jól felszerelt iskolájuk van, a négerek iskolája ősrégi csűr, a hozzátartozó épületekkel — mindegyiken nagy lyukak tátongnak. A helyiségek télen hidegek és az osztályokba befolyik az eső. A szövetségi kormány iskolai ebédet utal ki Gould falunak, a tanulók létszáma szerint, de az mind a fehér iskolába megy, ahol a tanulók kisebbségben vannak. A néger tanulók nem kapnak ebédet és azokat az iskolakönyveket használják, amelyeket a fehér iskolában már nem használnak, mert idejét múltak, vagy rossz állapotban vannak. A tanítók az ültetvényre viszik ki dolgozni a néger gyermekeket, hogy a nagy “boss”-nak dolgozzanak és iskolaszerekre pár dollárt megkeressenek. A sheriff, kénye-kedvére bántalmazza, vagy letartóztatja a négereket. Mikor pénzre van szüksége — ami gyakran előfordul —, bármilyen ürügy alatt eszközöl letartóztatásokat. Mivel írástudatlan, a sheriff sokszor az áldozatot utasítja, hogy állítsa ki a letartóztatási parancsot, vagy a saját feleségét kéri fel erre. A hatalmat kézben tartó fehérek itt más taktikát alkalmaznak, mint Mississippiben. Nem akadályozzák meg, hogy a négerek szavazhassanak, hanem egyszerűen nem számolják meg a szavazataikat. Az SNCC önkéntesek segítségével 1965-ben a négerek arra koncentráltak, hogy négereket jelöljenek az iskolaszékbe és megszervezzék a szavazatot támogatásukra. De Helena-ban, ahol a néger lakosság 55 százalékot tesz ki, a hivatalos szavazati eredmények 4:1 arányban a néger jelölt ellen mentek. Gould faluban, ahol a lakosság 70 százaléka néger, 3:1 arányban bukott meg a néger jelölt. Szomorú iróniája a helyzetnek, hogy Gould falu Lincoln megyében van! Az SNCC legtöbb munkását tett'e^e'-en bántalmazták és letartóztatták. Ezek az ön^ént^sek ió- néhánv Arkansas-i városban szabadság-központokat állítottak fel. tanfolyamokat tartottak és megmutatták a néger lakosságnak, hogyan szervezkedjen és küzdjön legelemibb jogaiért. Jelenleg az iskolák érdekében folyik a küzdelem — az integrációért, az egyenlő felszerelésért, a néger gyermekeknek jobb iskolákért, az állami kiutalásokban való részesüléséért, az iskolaköltségeknek a szülőkre való hárítása ellen és a néger gyermekek dolgoztatásának megszüntetéséért. Az SNCC dolgozói fehér és néger diákok, északi és déli fiatal férfiak és nők, sokan közöttük a legmagasabb egyetemi képzettségűek. Ezek ma Amerika fiatal hősei. Olyan kiadványokat bocsátanak ki, amelyeknek szövegét az egyes városokban a helyi lakosság irta. Itt következik egy részlet M.S. D. verséből, Forrest Cityből, amely az Arkansas Voice-ban jelent meg. Nem kell mentegetőzni a kifejezésbeli hibák miatt. Lincoln countyban a felnőtt négerek átlagos iskolázottsága 5.9 év. 7 ezer néger lakos közül csak 4 jár egyetemre. MIÉRT? Miért van az, hogy mi feketék, mindig hátul ülünk? Miért nem ülhetünk, vagy mehetünk, amerre akarunk? Miért kell háborúba mennünk, amiben nem hiszünk? Miért húz hasznot, aki nem megy, abból, hogy küzdünk? Miért fizetnek gyerekeink oly sok tandijat? Miért nem ülhetünk mi is az iskolaszékben? Miért parancsolnak a fehérek nekünk mindenben? Miért vágyakoznak a fehérek asszonyainkra? Miért ölik meg a néger férfit, ha a fehér nő csak annyit mond, hogy rámkacsint? Miért nem hiszi el mindenki, hogy Isten az embert saját képmására teremtette? Miért hazudtolja ezt meg a fehér ember? Miért nem veszik a nehezen dolgozó négert is emberszámba? Miért férfi a fehér még akkor is, ha asszonymurikát végez? Miért kap a fehér ember kevesebb munkáért több pénzt? Isten segíti azt, aki segít magán! Ébredjetek föl és küzdjetek jogaitokért! Ne higyjétek, hogy magától meglesz minden. Ez alatt a SZABADSÁGOT értem. Higyjetek a Szabadságban és akarjatok Srzabaon élni. fCupfermanf választották meg a 17. kerületben NEW YORK, NY. — A tizenhetedik kongresz- szusi kerület szavazói Theodore Kupfermant, a Republikánus Párt jelöltjét választották meg képviselőjüknek. Kuferman John Lindsay helyét tölti be, akit nemrég a város polgármesterévé választottak. Kupferman 44,335 szavazatot kapott, ellenfele, Orin Lehman, a Demokrata Párt jelöltje 43,230-at. A 95,000 leadott szavazatból csupán 995 szavazat-többséget kapott a győztes. Jeffry St. John, a konzervatívok jelöltjére 7,810-en szavaztak. Kupferman megválasztása ismét emeli Lindsay polgármester presztízsét, mert: ajánlotta a szavazóknak, hogy Kupfermanra szavazzanak. A kampány folyamán, a választások előtt néhány nappal, Lindsay élesen megtámadta Johnson elnök vietnami politikáját és igy Kupferman megválasztása bizonyos elégedetlenség kifejezése a 17. kerület szavazói között a Johnson kormány vietnami politikájával szemben. Továb tar! a sztrájk PROVIDENCE, R.I. — Háromszáz ötven munkás 14 hete sztrájkban áll a Geigy Chemical Corp. üzemében. A munkások a sztrájk gyűlésen elvetették az üzemtulajdonos legutóbbi ajánlatát és úgy döntöttek, hogy tovább folytatják a sztrájkot, mindaddig, amig a munkáltató olyan engedményeket nem ajánl, amik elfogadhatók részükre. A munkások a Textile Workers Unionhoz tartoznak. A sztrájkolok főleg az ellen tiltakoznak, hogy a különböző műszakban dolgozókat hétről hétre változtatják.
