Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-06 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 6, 1966 JOHNSON “BÉKE-OFFENZIVÁJA” Ovasóink Figyelmébe! Mint a lapban megjelent cikkből is láthatják, New York városa teljesen közúti közlekedés nélkül maradt a hétvégén és hétfőn reggel, a munkahét kezdetén, lapunk csak lecsökkentett személyzettel rendelkezett. Ha tehát kisebb-nagyobb hibákat találnak olvasóink ebben a lapszámunkban, kérjük szives elnézésüket. || széljegyzetekTi * • Az Amerikai Kereskedelmi Kamara e célra kinevezett bizottsága úgy vélekedik, hogy a havonkint szétosztott Social Security összegek túl alacsonyak. Javasolja azok felemelését és azt, hogy minden amerikai legyen részese az S/S rendszernek. Az idősekre, szegényekre és betegekre vonatkozólag az üzletemberekből álló bizottság 100 tagja javasolta, hogy a kormány betegség-megelőző programot léptessen életbe a szegények érdekében, mert közülük kétszer annyian betegszenek meg, mint az amerikai nép átlaga. Javasolta továbbá, hogy jobb biztosításokról és kórházi ellátásról is történjék gondoskodás. • • • Ha már a Kereskedelmi Kamara üzletemberei is ilyen javaslatokkal fordulnak a kormányhoz, akkor valóban van valami abban, amit mi hangoztatunk, akik S/S csekkeket kapunk minden hónap 3-án. Mi a saját zsebünkön érezzük, hogy az S/S összegek túl alacsonyak és azt is tudjuk, hogy háborúk és háborús készülődések nélkül 100 vagy legalább 50 százalékkal magasabb összegek kerülhetnének kiosztásra azok között, akik elérték és elhagyták a 65-ös korhatárt. Sokszorosan áll ez a szegénysorsuakra és az idős betegekre, akikkel keveset (vagy semmit) törődik kormányunk, mert a róluk való gondoskodásnál fontosabb a hadiszergyárakat ellátni milliárdos rendelésekkel. • •( • A háborús kiadások összessége következtében nem kis fejtörést okoz Johnson adószakértőinek az a feladat, hogy az elnök milyen költségvetéssel lépjen a Kongresszus és az amerikai nép elé az 1966-os év küszöbén. Megtörténhetik, hogy a Kongresszust az adók felemelésére kell kérni, ami keserű pirula lesz azok számára, akiknek mandátuma lejár 1966-ban. A képviselők összessége és a szenátorok egyharmada, akik újraválasztás előtt állnak, nem szivesen lépnek a szavazó polgárság elé ilyen rossz hírrel. Arról ne is beszéljünk, hogy mi lesz Johnson utópiaszerü “Nagy Társadalmával” és a szegénység megszüntetésének programjával, mert ezekre a csekélységekre nincsen pénz, amikor milliárdo- kat emberirtásra kell felhasználnunk!-2__________________________________________ Kalifornia adófizető polgáraira is rossz hir vár. Kilátás van arra, hogy a legnépesebb állam költségvetése a jövő évben négy BILLIÓNÁL több lesz és ezért Brown kormányzó az állami adók felemelését fogja kérni — a kilátásban levő magasabb szövetségi adók tetejébe. Valószínű, hogy 1966-tól kezdve egy csomag cigaretta 5 vagy 6 centtel többe fog kerülni. A sze- ses italok adója is magasabb lesz és az örökösödési adót is felemelik. Miután a szövetségi luxus-adók az év végével megszűnnek, lehet, hogy a kaliforniai polgároknak luxus-adót kell majd fizetni a telefonszámla, a kozmetika, az ékszer, bőráruk és beléptidijak után. Megannyi jó (?) hir, amit "boidog uj évet" kívánságba csomagolva adnak az adófizető polgárság tudtára. « • • Ki tudja hányadszor, most megint kiderült, hogy az FBI törvénytsértő eszközökkel kémkedik olyanok ellen, akiket a törvények megsértésével gyanúsít. Többek között Las Vegasban, Los Angelesben, Kansas Cityben és Miamiban a törvénytelen kutatásokat tütó rendelet megsértésével, érzékeny electronic műszereket szerelt, vagy szereltetett be szállodai szobákba és hivatalokba, hogy kihallgasson gyanúsítottakat és a hallottakat felhasználja az illetők ügyének tárgyalásán. Az igazságügyminisztérium és maga Johnson elnök fontos megbeszéléseket folytatott a kényelmetlen ügyben. Talán sikerül kispekulálni: hogyan lehetne törvényesíteni az FBI törvénytelen eljárását. (Folytatás az első oldalról) Averell Harriman különleges megbízatású nagykövet váratlanul Varsóba érkezett és a lengyel kormánnyal, mint a Vietnami Nemzetközi Ellenőrző Bizottság egyik tagjával a háború befejezésének lehetőségéről tárgyalt. Az Egyesült Államok ENSZ küldöttségének a feje, Arthur J. Goldberg Rómában, a Vatikánban látogatást tett VI. Pál pápánál, akinek az elnök nagyrabecsülését tolmácsolta “a Délkelet-Ázsia békéjének helyreállítása érdekében kifejtett fáradhatatlan tevékenységéért”. A látogatás több mint egy órát vett igénybe. Hubert Humphrey alelnök ázsiai körútra ment, közben Tokióba is ellátogatott, ahol a japán kormány tagjaival tárgyalt a vietnami béke kérdéséről, de a Vietnamba küldött orvosi segítségnek a kiterjesztését is kérte. Foy D. Kohler US nagykövet egy óra hosszat tárgyalt Moszkvában Nikolai V. Podgorny elnökkel. A formális látogatás a szokásosnál jóval hosszabb ideig tartott. Mr. Harriman kíséretének egyik tagja, Christopher A. Squire, a State Department-nál a magyar ügyek szakértője. Ez arra a találgatásra adott okot, hogy Mr. Harriman csoportja Varsóból Magyarországra is ellátogat. A nagyarányú békemozgósitás egyik bevallott célja az, hogy miként a N. Y. Times irta: "bizalmat szerezzen őszintesége számára." Másszóval, Johnsonék kétszínű politikája következtében már saját vezetőink is belátták, hogy a külvilág nem tekinti Washington békenyilatkozatait őszintének. Johnson elnök a karácsonyi ideiglenes fegyver- szünetet használta fel a békemanőver céljaira. Evégett ideiglenesen fel is függesztette Észak- Vietnam bombázását, hogy ezzel is bizonyítsa jóakaratát és “őszinteségét.” Tekintve azonban, hogy Johnson elnök eddigelé állandóan azt hangoztatta, hogy Észak-Vietnamot csak azért bombáztatja, hogy siettesse a békét, most pedig a bombázás felfüggesztésével igyekszik békét teremteni, a világ nem tudja eldönteni, hogy mikor volt őszinte Johnson: akkor, amikor bombáztatok “a béke érdekében”, vagy most, amikor nem bombáztak Ha akkor volt .őszinte, amikor bombázott, akkor a bombázás jelenlegi beszüntetése nyilvánvalóan nem a békét szolgálja. Ha viszont az elnök most őszinte a béke elérése terén, akkor viszont önmagát hazudtolja meg és önmaga vallja be, hogy Észak-Vietnam eddigi brutális, a nemzetközi jogot tipró bombáztatása nem a békét szolgáló, hanem kolosszális veszélyekkel járó felelőtlen provokáció volt! Ez a dilemma magábavéve is bizonyítja, hogy hova vezette Johnson és az őt körülvevő háborús imperialista kamarilla eddigi politikája nemzetünket. Ha, miként sokan gyanítják, Johnson azért mozgósította diplomatáit, hogy a jól behirdetett, bár állítólag “titkos” békeoffenziva sikertelensége esetén ürügye legyen a háború további kiterjesztésére, akkor azt annak tudatában fogja tenni, hogy az emberiség többsége már átlát manőverein. A világ és az utókor tudni fogja kit terhel a felelősség a háborús veszély újabb súlyosbításáért. A pápa békeakciója Ha Johnson elnök valóban békét óhajt, ha valóban belátta eddigi politikája teljes erkölcsi, katonai és politikai kudarcát, ha valóban véget akar vetni a vietnami háborúnak, a világháború kockáztatásának, drága amerikai életek pazarlásának, akkor nem kell neki hidegháborús ügynökeit ide- oda küldözgetni. Csak vonja ki az amerikai hadsereget Vietnamból, ahova senki nem hivta őket (az a banda, amely ott évekkel ezelőtt a U.S. támogatását kérte, már régóta jól megérdemelt helyére, a történelem szemétkosarába került). Ha Johnso- nékat az aggasztja, hogy mi lesz azzal a pár száz délvietnami üzletemberrel, bankárral és quisling- gel, akik testüket-lelküket eladták amerikai dollárokért, hát az ne szerezzen nekik álmatlan éjszakákat. Hozassák azokat is ide Amerika, miként ide importálták már a kubai, kínai, magyar, lengyel, orosz, ukrán stb. reakció maradványait. Amilyen bizalmatlansággal fogadja a haladó szellemű emberiség és különösen a szocialista államok népe az amerikai kormány békeoffenziváját, olyan tisztelettel és értékeléssel veszi tudomásul a katolikus egyház fejének, VI. Pál pápának tevékenységét a béke feltételei megteremtése érdekében. Újév alkalmából a pápa üzenetet küldött a Szovjetunió és Kina elnökeihez, valamint Észak-Vietnam, Dél-Vietnam és az Egyesült Államok kormányaihoz. Ezek az üzenetek magukon viselik az őszinteség, a jóakarat és a béke ügye iránti komoly eltökéltség jellegét. A szovjet államfőhöz, Podgor- nyhoz intézett levelében említést tesz az egyházfő a szovjet nép roppant szenvedéseiről a második világháborúban és hangoztatja, hogy a szovjet közreműködés “megtisztelné” a szovjet kormányt a történelem előtt. A Kínának küldött üzenet hasonlóképpen hangoztatja, hogy “Kina tekintélye joggal vonzza maga felé a világ figyelmét.” A pápa már előzőleg is küldött üzenetet Észak- Vietnam államfőjéhez, Ho Chi Minhez. Erre az üzenetre Ho Chi Minh tiszteletteljes választ küldött a pápához, amelynek egyes részeit jelenlegi aktuálitásuk miatt érdemesnpk tartjuk közölni: “Tiz esztendeje már annak, hogy az Egyesült Államok rendszeresen sérti az 1954-es genfi egyezményt Vietnam kérdésében és durván beavatkozott Dél-Vietnam belügyeibe. Egy újfajta gyarmattá és katonai bázissá akarják azt átalakítani. Fasiszta diktatúrát létesített Dél-Vietnamban, amely tüzzel-vassal irtja azokat a dél-vietnami hazafiakat, akik békét és nemzeti egységet akarnak. “Szörnyű bűnöket követett el az Egyesült Államok kormánya hazámban 1954 és 1960 között: 160,000 razziát tartott, 170,000 polgárt gyilkoltatok meg, 800,000 polgárt sebesitett vagy bénított meg, 400,000 személyt börtönöztetett be, 5 millió parasztot toloncolt el úgynevezett stratégiai falvakba. melyek nem egyebek koncentrációs táboroknál. “Ez mind nem lévén elég, az Egyesült Államok kormánya 1961 óta ‘különleges háborút’ szervezett népünk ellen, amely leírhatatlan szenvedést okozott a modern hadviselés legbarbárabb eszközeinek. mérges gázok, mérgező vegyszerek, gyújtó- bombák, foszforbombák alkalmazásával. Nőket, öregeket, gyermekeket gyilkoltak, falvakat, templomokat, pagodákat, kórházakat, iskolákat, egész országrészek termékeit, állatállományait pusztítva el. “Jelenleg 200,000 főnyi amerikai hadsereg vesz aktiv részt ebben az irtó hadjáratban. “Amerika vezetői háborút és nem békét akarnak. A sok beszéd a feltétel nélküli tárgyalásokról, amelyet Amerika elnöke állítólag óhajt, nem egyéb, mint takargatása a háború fokozását célzó titkos terveiknek. “Ha valóban békét akarnak, szüntesse be az Egyesült Államok a bombázást teljesen és feltételek nélkül. Vessenek véget minden más haditénykedésnek a Vietnami Demokratikus Köztársaság (Észak-Vietnam) ellen. Szüntessék be agresz- sziójukat Dél-Vietnamban, vonják ki hadseregüket. Hagyják, hogy Vietnam népe maga intézze saját belügyeit. Egyszóval: ismerjék el a Vietnami Demokratikus Köztársaság négy pontját, amely az 1954-es genfi egyezmény lényegét tartalmazza és bizonyítsák be mindezt tettekkel. Szüntesse be az Egyesült Államok az agresszióját és azonnal béke lesz Vietnamban.” Az uj "14 pont" A Johnson-kormány Harriman és Goldberg meg a többiek békemissziójával kapcsolatban nyilvánosságra hozta, hogy ezek a diplomaták a következő 14 pontban foglalják össze kormányuk álláspontját: 1. Az Egyesült Államok elfogadja az 1954-es és 1962-es genfi egyezményt! 2. Szivesen látna egy délkelet-ázsiai konferenciát. 3. Hajlandó feltétel nélkül tárgyalni. 4. Hajlandó, ha Hanoi úgy akarja, feltétel nélküli megbeszéléseket tartani. 5. A béketárgyalások első pontja a fegyverszünet legyen. De lehet a fegyverszünet a bevezetője egy ilyen konferenciának. 6. Hajlandó tárgyalni Észak-Vietnam négy pontjáról! 7. Nem kíván katonai bázist Délkelet-Ázsiában. 8. Nem óhajt amerikai katonaságot tartani Dél- Vietnamban. 9. Támogatni fogja a szabad választásokat. 10. A két Vietnam egyesítését a nép szabadon döntse el. 11. Délkelet-Ázsia népei ne csatlakozzanak sehova. Legyenek semlegesek. A U.S. nem óhajt uj szövetségeseket. 12. A U.S. hajlandó egybillió dollárt befektetni iparfejlesztő tervekbe, amelyben Észak-Vietnam is részesülne. 13. Ha az ellenségeskedések megszűnnek, a gerilláknak alkalmuk lesz nézeteiket képviseltetni (!) a béketárgyalásokon. 14. A bombázásokat be fogják szüntetni, ha meg lesz állapítva, mi fog utána következni. (Folytatás a 16-ik oldalon)
