Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-22 / 29. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday. July 22. 1965. VISSZAEMLÉKEZÉS A “PORSZEM,, OLVASÁSAKOR ST. Catharines, Ont. — Addig nem akartam Írni, amig a könyvet úgy én mint feleségem ki nem olvastuk, mert tudni akartuk, hogy mire adjuk a pénzt ebből az amúgy sem hosszúra nyújtható nyugdíjból. Az iró hihetetlen küzdelmeken átment életet tár az olvasó elé. Talán kételkedtem volna egyes pontjai felett, ha én is nem mentem volna keresztül hasonlókon. Azt Írja az iró a 10. fejezet utolsó szakaszában: . .Ott álltam a gyüjtőfogház előtti szabad térségen, annyi keserűség és fájdalom után, hirtelen azt sem tudva, mit kezdjek a nem remélt szabadságommal. . .” Hát én is ott álltam a Casino helyisége előtt, az ut közepén, hirtelen én sem tudtam, hogy mit kezdjek nem remélt szabadságommal. 1919 feb. 6-án behívót kaptam a miskolci 10. gyalogezredhez. A behívónak engedelmeskedtem, amit az “illetékes” honfitársaim sohasem bocsátottak meg 'J2-őnknek. Azt kérdezték, hogy miért nem tagadtam, ill. tagadtuk meg a bevonulást. Erre azt kérdeztem, hogy miért nem tanácsoltak hasonlót 1914. aug. 25-én, midőn őfelségétől kaptam a behívót? Beosztást kaptam és egyidejg a Hernád völgyén. Gönc, Hidasnémeti, Zsujta, Abaujvár területén tartottunk őrszolgálatot, Rithu Ferenc parancsnokkal. Majd jött a parancs, kimentünk Sajószent- péter Edelény térségbe, 150 ember, 2 gépfegyver, majd később jött egy páncélvonat Miskolciból segítségünkre. Elszántan tartottuk a vonalat s a túlerő elől csak akkor hátráltunk, amikor patkóalakban be voltunk kerítve. Nem volt más hátra, mint visszavonulni Miskolc irányába. Parasznya községben ért az este, de reggelre Diósgyőrnél, a 3-as sz. aknánál már kaptuk a hirt hogy hiábavaló a további ellenállás, Szolnoknál is bajok vannak. Felszólítottak, szereljünk le. Amikor ez megtörtént, kaptunk egy igazolványt és útnak indultunk, négyen felvidékiek Zsolca felé vettük az irányt. Útközben bementünk a 65-ös gyalogsági laktanyába, de ott senkit sem találtunk. Elindultunk, de már az ongai állomáson figyelmeztettek, ne menjünk tovább, mert a szikszói állomást a csehek megszállták. Mivel azonban vesztenivalónk nem volt, elindultunk és belementünk a cseh katonák ölelő karjaiba. Kik, mik vagyunk, merre megyünk? — kérdezték. Előzőleg elhatároztuk, hogy mit fogunk mondani, ha találkozunk velük: Miskolcon dolgoztunk, de a felfordulás miatt a munka leállt és mig a rend helyre nem áll, hazamegyünk. Szerencsénkre volt köztünk egy eperjesi tanító, aki tisztán beszélte a szláv nyelvet, igy semmi kellemetlenségünk nem esett, a vasút mentén tovább mentünk. Majd a Forró-Encs-i állomáson elváltak uta- ink. Én a Hernád keleti oldalára mentem. Már a falum határában kaptam az első ízelítőt, mikor egy jómódú gazdával találkoztam, aki gúnnyal oda kiáltotta: No Jancsi, hogy néznek ki a vörös katonák? Ha ostorával csapott volna rám, az sem fájt volna jobban. A falumban másnap jött értem a rendőr. Bekísért a Casino helyiségébe, ahol már 11-en voltak, csak én hiányoztam. Sorbaállás, kihallgatás következett, jött egy cseh tiszt, aki tisztábban beszélt magyarul, mint én. Maga is vörös katona volt? — kérdezte. Igennel válaszoltam, de hozzátettem, hogy behívót kaptam a miskolci 10. gyalogezredtől. Tudja ezt igazolni? — kérdezte. A behívót sajnos nem tartottam meg, de postán bizonyára fogják tudni igazolni. Menjen a postára— mondta — s ha hoz igazolványt, szabadon eresztem. Majd észbekapva ezt mondta: adjon valami biztosítékot, hogy nem szökik meg. Végighuztam kezemet az üres zsebeimen és mondtam, hogy nincs nálam semmi érték, csak a becsületszavamat adhatom. Nekem, mint embernek, ez is elég — mondta erre — de a szabályzat azt követeli. Majd meglátta a jegy-gyürümet (1919 május 20- án váltottunk jegyet a mennyasszonyommal) és ezt mondta: Adja ide a jegy-gyürüjét biztosítéknak és mehet. . . Lehúztam a gyűrűt és átadtam, majd a postán kiállította a postamester az igazolványt, én visszamentem a Casinoba, átadtam a talán életemet jelentő papirt. Fennhangon elolvastatta velem, majd át vette, összehajtotta, visszadta a jegy-gyü- riimet és azt mondta: Szabad, mehet a dolgára. Én kijöttem a helyiségből, a 11-et szekérre rakták és kivitték a Hidasnémeti állomásra, onnan valamilyen fogolytáborba. Egy év múlva szállingóztak haza. Én is megálltam az utca közepén és nem tudtam, mit is kezdjek a szabadságommal. De az “illetékes” honfitársak gondoskodtak róla, hogy ne sokáig örüljek a szabadságnak; kitalálták, hogy kémkedem a cseheknek és ezért bocsátottak szabadon. Majd jött a végleges határrendezés, a csehek visszavonultak az Anglia által megszabott vonalra, ami most is érvényes. Utánuk bejöttek, vagy behívták a román katonaságot a községünkbe. Első dolguk volt, hogy bejelentették a román parancsnoknak, hogy vörös katona voltam, meg a cseheknek is kémkedtem. Szerencse a szerencsétlen életemben itt is az volt, hogy a román katonákat házakhoz osztották be élelmezésre és a parancsnok a mennyasszonyom házához került, igy találkoztam vele, megismerkedtünk és ha ideiglenesen is. barátság fejlődött ki köztünk. Majd kivonultak a románok és bevonult Horthy Miklós 1920. márc. 20-án. Tőle is kaptam behívót tiz heti szolgálatra. Érdekes, az “illetékes” honfitársak akkor nem tanácsolták, hogy ne vonuljak be. Abaujvárra lettem beosztva, a határcsendőr- séghez, a községet pedig megszállták Matyasovsz- ky zászlós ur parancsnoksága alatt a fehér különítmény tagjai. Hogy őt is informálták — de ez esetben hibásan — az kitűnt abból, hogy mikor hétvégre hazamentem, csak annyi időm volt, hogy ruhát cseréljek, máris jött a készültség és a hétvégi éjszakát a börtönben töltöttem. Hétfőn reggel panaszkihallgatásra jelentkeztem szolgálati helyemen, csütörtökön a zászlós urnák el kellett hagynia a falut. Letelt a tiz heti Horthy-katonásdim is és hozzáfogtam, hogy becsületes munkával illeszkedjek bele a társadalomba. Kovácsmühelyt nyitottam, majd cséplőgépet vettem. De a sors könyvében még más volt felírva a részemre. Kovács műhelyemet a gazdák szabotálták, a cséplőgépemre nem tartottak igényt, közben a nagy adók is jöttek. Tovább már nem bírtam el a hazafiságot, bezártam a kovácsmühelyt, eladtam a cséplőgépet és szerencsésen kivándoroltam Kanadába. Ha nem olvastam volna el a Porszem a vihar- ban-t, ezek a sorok sem láttak volna napvilágot. Kovács János MIAMI, Fia. — Ahogy megkaptam a Porszem a viharban c. könyvet, azonnal hozzákezdtem az olvasásához. Tiz órakor hozta a postás és már 12 óra volt, még mindig olvastam. Abbahagyni az olvasást nem tudtam. Annyira érdekes volt, még az ebédről is megfeledkeztem. Nem tudtam a könyvet letenni. Rácz László külmunkatárs és a szerkesztőség elismerést érdemel ezért a nagyszerű munkáért. Küldök érte én is $5. mert nekem megér ennyit. Szörny Ferenc C-+-9 EASTON, Pa. — Köszönet jár Rácz Lászlónak a szépen összeállított és megirt visszaemlékezésért, melyet az amerikai munkások számára elkészített. De köszönet jár a Magyar Szónak is a szép technikai előállításért, a tiszta, szép betűkért, úgyhogy a magunkhoz hasonló öregek is könnyen elolvashatják. Tisztelet a könyv Írójának és a technikai munkásoknak. Ferenczyék PW NEW YORK. — Köszönöm a könyvet, nagy élvezettel olvasom. Igazán érdekes és nagyon leköt Sándor Stefi ★ MIAMI BEACH. Fia. — Rácz László könyvét csodálattal olvastam. Csodáltam, hogy ilyen hosz- szu kálváriát tudott átvészelni. Mély tudományos meggyőződése, az eljövendő szebb társadalmi élet reménye adta neki a fizikai és lelki erőt. Sam Pollack DETROIT, Mich. — Fogadják köszönetünket a Porszem a viharban c. könyvért, amit nagy érdeklődéssel olvastunk. Békés, boldog életet kívánunk az Rónak és a szerkesztőségnek. Barakék CHESWICK, Pa. — Megkaptam a könyvet és látom a lapból, hogy ez ajándék, vagyis bonusz a nem hátralékos olvasóknak. Én nem vagyok hátralékos, de tudom, hogy ilyen könyvet kiadni sok munkába és pénzbe kerül, tehát itt küldök öt dollárt a lap javára. Egy kicsit későn, de hát öreg penziósok vagyunk és ha elköítjük hamar az egyik csekket, akkor várni kell a másikra. . .J. Lodi RAHWAY, NJ. — Köszönöm az értékes könyvet. Sajnálom, hogy a tisztelt Rácz honfitárs oly sok szenvedésen ment keresztül az igazságért és az elnyomott emberiségért. Amit ő végig küzdött, örök megbecsülést érdemel. J. Fülöp NORWALK, Conn. — Megkaptam Rácz László müvét, amely nagyon jó és érdekes, kiváló könyv. J. Kazmer c*~a CORAOPOLIS, Pa. — A Porszem a viharban c. könyv nagyszerűen van megírva. Akik az első világháborúban résztvettek és a román megszállást és forradalmat átküzködték, azok tudják igazán értékelni a könyvben leirt élményeket. Igazi akaraterő és kitartás kellett azokat átélni. J. Farkas MIAMI, Fia. — Fogadják köszönetünket a gyönyörű kivitelű Porszem-ért. A könyv nagyon érdekes olvasmány, különösen azok részére, akik ugyanazokat az időket átélték Magyarországon. Fred és Esther Weiss NEW BRUNSWICK, NJ. — A könyvet megkaptam, van elég olvasnivaló benne. Akik már túlestünk ezeken, tudjuk, hogy a fehér terror mit csinált Magyarországon, meg azt is, hogy a nácizmus mit vitt végbe. Most már csak arra vagyok kiváncsi, hogyan építik Magyarországon a szocializmust, mert a magyar munkásoknak az a fontos, hogy az ipari és mezőgazdasági munkásság szolidaritást vállaljon egymással, nehogy a tőkés osztály lábra állhasson. Fontos, hogy a fiatalság megtanulja, hogy saját érdekeit megvédje. Küldök két dollárt a könyvért, mert én 75 éves vagyok, de azért elolvasgatom feleségemmel együtt. A baj csak az, hogy a szemeink már nem a legjobbak. J. Rád és neje C*~s BRIDGEPORT, Conn. — Én is meg vagyok elégedve a Porszem-mel, már kétszer is elolvastam, igy tudok róla jobban beszélni másoknak. 1911- ben kijöttem a katonaságból, mivel tudtam, hogy a háború ki fog törni kiszöktem, mert nem akartam meghalni Ferenc Jóskáért. F. B. MIAMI, Fia. — A Porszem a viharban c. könyvet megkaptam és küldök érte $5.-t. Ilyen könyvet ritkán van alkalma az embernek olvasni, mert ez nemcsak az iró tragédiáját adja vissza, hanem az egész munkásosztály tragédiáját is a huszas években. Külön köszönet, hogy olyan hűségesen megírta Ruszinszkó történelmét és nyomorúságát... Nem ismerem az irót személyesen, de gondolom, nagy része volt abban, hogy meg tudtuk szervezni a beregszászi szőlőhegyi munkásokat, mivel Munkács tájékából küldtek igen jó szervezőket. Nagyon kevés ember van, aki annyit szenvedett és áldozott a munkásosztály ügyéért, mint Rácz László és kívánom, hogy éljen sokáig egészségben és olvashassuk igen tanulságos cikkeit a Magyar Szóban. M. Gajdos fässsss^ssssssssssssssssssssssssssssssssß I “PORSZEM | I A VIHARBAN” j 'Ű Rácz László külmunkatársunk kitűnő könyve % 193 oldal, szép kötésben $ Ára $2.00 | & Megrendelhető ® % a MAGYAR SZÓ kiadóhivatalában a Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Kérem küldjék meg Rácz László PORSZEM A VIHARBAN c. könyvét .............. példányban. Mellékelek érte: $..............................-t. Név:........................................................................ Cim: ................................................ Város:......................................Állam:
