Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-05 / 31. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 5, 1965 Az Adriai tenger partján Irta: Fodor Erna AMERIKA HANGJA Az Adriai tengeren, vagy annak partjain az ember állandó kisérője a hanghullám. Természetesen rádióleadásokra gondolok. Az olasz tengerparton végig minden városnak van leadó-állomása, a dal- máciai partokon is. A hanghullám hosszáért állandó harc folyik. A győztes rendesen az a leadó-ál- lomás, melyiknek erősebb a leadása. Itt iön be a “Voice of America” szerepe. A Balkán félszigeten nagyon sok nyelvet beszélnek az emberek, de Amerika Hangja megtalálja mindegyiket. Egy jó kis tranzisztoros rádióval azonban egész Európát foghatja az ember. Nemcsak rövid, de közép-hullámon is. Az eredeti “Amerika Hangja” főleg szov jet-ellenes propagandával foglalkozott, most azonban megkísérli tárgyilagosságot. Hirleadással és kommentárokkal igyekszik meggyőzni a hallgatókat, hogy az amerikai kormány minden cselekedete igazságos és az amerikai nép érdekét szolgálja. Itt-ott közöl egy ellenvéleményt is, ha azt valamelyik jónevü amerikai újságban is hangoztatják, ami a vietnami helyzettel most megtörténik. Ez azonban csak kivétel. Az amerikai adminisztráció csak az adminisztrációt pártoló hireket és kommentárokat szorgalmazza. Nem igy a “Szabad Európa” nevű rádió, különösen magyar leadásai. Ez a magánvállalatnak hirdetett, de álla- mijellegü propaganda-intézmény nem nagyon válogatós abban, hogy kommentárjait miképen támassza alá. Az egyik hosszú előadásuknak az volt a témája, hogy a magyar újságok, —főleg a “Nép- szabadság” — nem jelenik meg annyi példányban, mint ahogyan azt álitják. A tény az, hogy sok a panasz, hogy a reggeli lapokat a déli órákban már nem lehet kapni, mert elfogytak. Egy másik hosszabb leadásuknak az volt a magja, hogy az emelkedő cukorfogyasztás Magyarországon nem jelenti a lakosság életnívójának emelkedését: Itt vissza akarok térni annak a dányi orvosnak az állítására aki azt mondta nékem, hogy: “falujukban a háború előtt egy kockacukrot sem fogyasztott a nép, most pedig havi 30 mázsa a fogyasztás.” Visszaemlékszem arra is, hogy a New York-i földalattin hirdetik a “Szabad Európát.” Drótsövénnyel elkerített táborban, elkeseredett anya és gyermeke, no meg mások, emelik sovány karjaikat az ég felé alamizsnáért. Persze az adományokat “Szabad Európainak kérik. Természetesen ez a hirdetés ocsmány és tudatosan félrevezeti az amerikai közvéleményt.. Magyarországon leadásukat gúny tárgyává teszik és csodálkoznak, hogy az amerikai hatóságok még mindig eltűrik az 1956- os rádió leadási módszereket. Arra a közbeszólásra, hogy “hát kérem, ez magánvállalat”, legyintenek és mosolyognak. “Nem vagyunk mi olyan hiszékenyek”, mondják. A frankfurti katonai kirendeltségnek szintén van leadóállomása, de ez szórakoztató programján kívül — mely meg kell jegyezni, elég nívós—, B^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsSSSSSSSSSfJ “PORSZEM í A VIHARBAN” 1 I Rácz László külmunkatársunk kitűnő könyve w 193 oldal, szép kötésben un | Ára $2.00 jfl Megrendelhető 9 a MAGYAR SZÓ kiadóhivatalában w Magyar Szó Kiadóhivatala $ 130 East 16th Street í | New York, N. Y. 10003 ® Kérem küldjék meg Rácz László PORSZEM | a ban. Mellékelek érte: $..............................-t. f f) Név:.................................................................... ifi A VIHARBAN c. könyvét .............. példány- 4 % Cim: ....................................... j» ® Város:......................................Állam:............| ®SSSSSSSSSSSS3SSSSSSSSSSSSSSSSSS3SSSSSä3 a “Voice of America” hirleadását ismétli. A szövetséges Németországnak is van magyarnyelvű rádió-leadása. Híreik, mértékletesek, csak arról akarják meggyőzni magyar hallgatóikat, hogy Németország még mindig “Über Alles.” Különösen nem tetszik nekik a Német Demokratikus Köztársaság. Egy néhány hírük oda lyukad ki rendesen, hogy milyen sérelem érte őket a hitleri háború befejeztével. Ami a magyar közvéleményt illeti, a kifejezésekből azt vettem ki, hogy a mai Szövetséges Németországnak semmi jót nem kívánnak. Más szóval, még nem felejtették el, hogy milyen rettentő szenvedést hoztak a Hitlert támogató németek Magyarországra és az egész világra. DICSÉRTESSÉK A Vatikánnak is van magyar rádióleadása. Minden leadás dicsértessékkel kezdődik és ugyanazzal végződik. Ezt magyarul és latinul is elmondja, az egész leadás azonban tiszta magyarsággal folytatódik. A Vatikán magyar rádióleadása meglepetés volt részemre, mert eddig soha senki sem említette hogy hallotta volna. A leadás kizárólag az egyházzal szorosan összekötött tárgyról szól, valamint egyházi határozatokat ad le. így tudtam meg, hogy 1965 március óta, milyen változások álltak be különböző templomi szertartásokban. A legnagyobb újítás az volt, hogy az egyház a nép nyelvén misézhet. A bemondó megjegyezte, hogy több más határozat nem érinti Magyarországot, mert ott már régebben életbe léptették azokat, például ott már ezelőtt is magyarul énekeltek. A “felvilágosítási” kampányból Kanada is kiveszi a részét. Rendes magyarnyelvű leadásai vannak, ezt azonban az angol BBC-n keresztül adja le. A BBC azonban saját maga is ad le magyarnyelvű adásokat. Témájuk az amerikaiékhoz hasonló, a különbség csak az, hogy angol helyi eseményeket és véleményeket is bele fonnak. Ez a rettentő nagy “oktatási” hadjárat gyanússá teszi az egész műveletet és minden szó, ami a hanghullámon át a magyar nép füléhez jut külföldről, nem egyéb propagandánál, amelyet a magyar nép idegenkedéssel fogad, miután alkalma volt ’56-ban meggyőződni arról, hogy ez rendesen valami igazságtalanságot takar. IGYUNK COCA COLÁT Egy másik nevezetes exportickk Amerika Hangja mellett a Coca Cola. Mindenhová követi az embert. Elkíséri a turistát a Vatikán tetősétányára, az egyiptomi piramisokhoz, az aswani gáthoz és a pizai ferde toronyhoz. A Párizs-i és a Bécs-i operaház büfféjében is Coca Colát isznak, csak éppen a szocialista országokba nem jutott el. Egy bánáti termelő szövetkezet utazó szervezőjével beszélgettünk. A szövetkezet 4,500 holdon gazdálkodik, rengeteg a gyümölcsfája. A gyümölcs gyorsan érik és a konzerválás sem tudja teljesen felhasználni az egész termést. A szövetkezet gyümölcslevek készítésére határozta el magát. A nehézségek azonban a kereskedelemmel kezdődtek, és a csomagolással végződtek. Nincs elég üveg és ha van, szállításuk költséges és bonyodalmas. Az említett szervező most járja a Dalmát partokat és töltődéket akar felállítani. A termelő szövetkezet hordókban vagy tartályokban szállítja a gyümölcslevet, ahol azt helyben üvegekbe töltik. Az értékesítővel magyarul beszélgettünk. Apja hpr- vát, de édesanyja magyar, úgyszintén nagyapja és nagyanyja. Gyermekei horvátul és magyarul beszélnek. A házban a társalgás csak magyarul folyik. Az amerikai magyarok ezen nem igen lepődnek meg, hiszen ott is éppen igy van legtöbb helyen, annak ellenére, hogy a gyerekek amint iskolába kerülnek, inkább angolul beszélnek. A termelő szövetkezet szervezője megjegyezte hogy “a turisták csak jól járhatnak az adriai kirándulásaikon, ha nem Coca Colát, hanem egészséges, valódi gyümölcsből préselt hűsítő italt fogyasztanak”. Mi is megegyeztünk vele, hiszen a finom italokat, almuska, őszibaracklé, meggylé és kajszibaracklé néven Magyarországon rendszeresen fogyasztjuk, Éjfélután a hanghullámok elcsendesednek. Ilyenkor kezdi a Budapest-i Kossuth Rádió éjféli ■híradásait. Magyar, vagy angol újsághoz nem igen jutottunk, ezért a Kossuth Rádió híreit éjfélkor meghallgattuk. Nagyon csodálkoztunk, hogy a középhullámon leadott híradás milyen tisztán jött be az egész Adrián, de bejött a Földközi Tenger partján is. így minden éjjel a Kossuth Rádió utolsó szavaival, melyben nyugodalmas jó éjszakát kíván hallgatóinak, zártuk le a hullámhosszért való versengést. H—U—M—O—R Egy kereskedő felesége a sebészhez: — Végezzen rajtam műtétet. — Milyet? — Akármilyet, amilyet akar. Tudja, mikor egy kártyadélutánra megyek, mindenki valamilyen műtétről beszél, és én nem vehetek részt a társalgásban. Rendőrkapitány: Még sohasem láttam parkot ilyen piszkosan. Rendőr: A polgármester tegnap röplapokat osztogatott, kérvén a polgárokat, hogy ne piszkitsák be a várost. Házipartyból hazatelefonál a kamasz: — Apuka, hadd maradjak még! — 15-en vagyunk, és ha elmegyek, elrontom az egész mulatságot. — Ha olyan sokan vagytok és egy elmegy miért lenne vége a mulatságnak? — Tudod, a többi tizennégy mind lány. C-K5 Papa a hibás — Mi történt veled, fiacskám? — kérdi Jacktől a tanító. — Negyedik osztályban kitűnő voltál, s most, az ötödikben meg bukásra állsz?! — Igen, mert a papa csak négy osztályt járt —- feleli a gyerek. Kinek a dolga? — Férjhez megyek — szólt apjához a lány. — Csak tiz napja ismeritek egymást. Szereted? — Ez már az én dolgom, apám. — És ő? Szeret téged? — Ez az ő dolga, apám. — De... még szakmátok sincs. Hogyan fogtok megélni? — Ez a te dolgod, apám. Reggeli — Itt felejtette a csomagját! — kiált a kalauz az autóbuszból kiszálló nő után. — Nem baj. A férjem a talált tárgyak hivatalában dolgozik. Az a reggelije. A szeretet — Mondd, fiacskám, melyik tárgyat szereted a legjobban az iskolában? — A csengőt. Mintha A gépirónő főnöke szobájába lép. — Igazgató ur, mintha magát kérnék telefonon... — Mi az, hogy “mintha”? Engem hívnak, vagy nem? — Hát... amikor felvettem a kagylót, egy férfihang azt kérdezte: “Te vagy az, vén gazember?” Férj is — Miért búsulsz, öreg? Hiszen boldog nagyapa vagy! — Az. De egyben a nagymama férje is vagyok... • Newyorki söröző tulajdonosa: Pat, kivettél valamit a kasszából tegnap este? Pincér: Igen, a viteldijat, haza. Tulajdonos: S mikor költöztél Los Angelesbe? - • Ügyfél: De kérem, nekem van szóbeli szerződésem. Ügyvéd: A szóbeli szerződés annyit sem ér, mint a papír, amire irva van. •-— Ma minden közrendi erőre szükségünk van, hogy a tömeget kontrolláljuk. — Mi van, talán demonstráció, konvenció? — Dehogy, a sportklub irodai kifutót keres. Emlékezőtehetség Az egyik főszereplő adta tovább az esetet. így: Valamelyik este kedves társaságba hívtak meg, s amikor sorra bemutatkoztak, akik még nem ismerték egymást, kezet szorítottunk egyik kitűnő színészünkkel, de mintha szúrós szemmel nézett volna rám! Meg is kérdeztem: talán már találkoztunk? Szigorúan mondta: — Nem. De ön két hónappal ezelőtt az előadáson felvonás közben felállt a harmadik sorban és kiment, amikor éppen én beszéltem. Csak hápogtam. Tényleg, lehetséges. . . Két hónapja. .. — Igaza van. De hát a sötétben nem láthatta az arcomat. Hogyan emlékszik rám? Elmosolyodott és elárulta: — Hiába, ez igy van. Egy arcot el lehet felejteni. de egy hátat soha.
