Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-05 / 31. szám

Thursday, August 5, 1965. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 A SZOCIALISTA TABOR VIETNAM MELLETT ALL HérVéGí I írja: Rev. Gross A. László ß. D., Th. m. I wsraMBMHHBnnManv VESZEDELMES JÁTÉK A mi könnyelmű külpolitikánk, amely rémület­ben tartja a világ jobbik felét, erősen emlékeztet egy serdülőiéiben lévő suhancnak (ha úgy tetszik: teen-agernek) a viselkedésére, aki hogy-hogynem egy rendkívül értékes és veszedelmes vadászpus­kára tett szert és nyughatatlan, gyerekes termé­szeténél fogva nem tudja elviselni a gondolatot, hogy az ő nagyszerű fegyvere ott lógjon tétlenül a falon — mindenáron lövöldözni akar vele.. . Ha nem akad nagy vad, hát beéri egy madárral is; a fődolog, hogy a puska “foglalkoztatva” legyen... Gyerek kezébe nem való a puska — ezt min­denki aláírja. A fegyver birtokában egy éretlen siheder hatalmi mámorba esik, elveszti amugyis rozoga lábakon nyugvó és kialakulatlan lelki egyensúlyát, alig-alig rügyező Ítélőképességét; verhetetlennek képzeli magát, akitől mindenkinek félnie kell. Fegyverrel a kezében, kötekedő és erőszakos lesz kortársaival és kihívóan szemtelen az idősebbekkel szemben. “Ki a legény a csárdá­ban?!” álláspontra helyezkedik, fittyet hány az illemtudásnak, évszázados elveknek és gyakorla­toknak. Felelőtlen, hepciáskodó, veszedelmes fic­kó válik belőle, aki úgy a saját, mint mások fe­jére kiszámíthatatlan bajokat zúdíthat... Külpolitika dolgában — valljuk meg! — mi éretlen tacskók vagyunk. Ebben nem volna semmi szégyelni való, hiszen senkisem várhatja el egy bébi-cipőben járó, igen fiatal országtól (amely még kétszáz esztendős sincsen), hogy olyan járatos és tapasztalt legyen a nemzetközi kapcsolatok terén, mint egy évszázadokon át létezett ország, amely a diplomácia szövevényeiben, az állandóan változó nemzetközi viszonyok mérlegelésében alaposan ki­képzett, biztositéletü diplomatákat tudott kiter­melni magából, akik bámulatos éleslátással ki tudják számítani, milyen következményekkel jár­hat egy-egy sakkhuzásuk. (Persze; még az ilyen tapasztalt rókák is«elszámitják magukat olykor­olykor!) De abban igenis rengeteg szégyelni és rettegni valót látok amikor egy éretlen gyerkőc—pusztán azért, mert a puska birtokában nem tud megférni a bőrében — folytonosan diktálni akar másoknak, még pedig olyanoknak, akik nálánál összehasonlít­hatatlanul több értelemmel, bölcsességgel és ta­pasztalattal bírnak és nálánál sokkal különbül tud­nak célbalőni is, ha arra kerül a sor, csak éppen nincs olyan nagyfene puskájuk, mint a gyerkőc­nek, aki abban a “szerencsés” helyzetben találja magát, hogy pillanatnyilag az ő fegyvere nagyobb, erősebb, tehát hatásosabb, mint amazoké. Egy ilyen fiatal, serdülőiéiben lévő országhoz sokkal méltóbb és illendőbb volna, ha tudomásul venné, hogy neki még roppant sokat kell tanulnia a többitől, mielőtt jogot formálhatna arra, hogy vezetőszerepet játsszék a felnőttek között. Sokszor olvasunk arról, hogy egy avatatlan kézbe került fegyver milyen nagy tragédiát okozott a környe­zet életében, de az sem ritka eset, amikor arról hallunk, hogy egy ilyen puska a tapasztalatlan kézben visszafelé sült el ... Bölcsesség és tisztánlátás — a vezetőszerephez oly nélkülözhetetlen két kvalitás — nem okvetle­nül jár együtt az erővel és hatalommal. A puska birtoka senkit sem tesz automatikusan okossá, ta­pasztalttá, megfontolttá. Az anyagiakban való gaz­dagság sem valami szilárd alap ahhoz, hogy nem­zetközi kérdésekben az ököljog elvtelenségét alkal­mazzuk. Ezzel lehet ugyan ideiglenes sikereket aratni, hosszabb-rövidebb ideig tartó látszat-ered­ményeket elérni, de tartós sikerre nem számítha­tunk, mert mindenki — ha mindjárt a “legjobb barátunk” is—, akire hatalmi kérkedésünkkel nyo­mást gyakorolunk, előbb-utóbb ellenségünkké vá­lik... És akármilyen különbözők is az ilyeneknek az érdekeik, egy szép napon egy táborban találják magukat, amely kész leszámolni a “közös ellen­séggel,” s akkor kiderül, hogy a nagy puska, amelynek büszke, önhitt tulajdonosai vagyunk, nem elegendő egy egész világ kordábantartására — a világ tesz majd minket a helyünkre... És alig hiszem, hogy ez a hely sok dicsőséget tartogat számunkra... Egy kissé több szerénységet, illendőséget és egy jó adaggal több megfontoltságot javasolok kül­ügyi politikánk irányitóinak éppen azért, mert oly rendkívül erősek vagyunk. Aki ugyanis olyan erős és hatalmas, mint mi vagyunk, az megengedheti Érdekes cikket közölt az “El Dia” nevű, Mexi­co Cityben megjelenő lap jul. 21-i lapszámában washingtoni riporterétől, melynek főbb részleteit közöljük. A szocialista országok egyezményre jutottak az Egyesült Államok vietnami politikájával szemben. Averell Harriman, Johnson elnök követe, titkos jelentésben közölte az elnökkel Koszigin, szovjet miniszterelnökkel folytatott beszélgetésének rész­leteit. Ezek szerint a szocialista országok közötti megértés elsősorban és főleg annak a vietnami delegációnak a fáradozásai révén jött létre, mely­ben Hanoi és a délvietnami Nemzeti Felszabadító Front (NLF) képviselői vettek részt. A delegáció nemrégen felkereste Pekinget, Moszkát, Varsót, Bukarestet, Prágát és Budapestet; a többi szocia­lista fővárosok is, mint Belgrád, Tirana, Havana, Ulan Bator s Pyongyang jelezték, hogy egyetérte­nek a megegyezéssel, melynek egyes részleteit a kommunista pártok romániai konferenciáján is megtárgyalták. Harriman jelentése szerint sem a Szovjetunió, sem más szocialista ország nem hajlandó a közve­títő szerepét vállalni a vietnami ügyben. Dél-és Észak-Vietnam készen áll minden áldo­zatra, hogy a vietnami nemzeti egység létrejöjjön. Koszigin szerint a US és az NLF között kell a tár­gyalásoknak lefolynia; Peking, Moszkva és Hanoi nem fognak azokba beleszólni. Az Egyesült Álla­moknak el kell ismernie az NLF-t, mint önálló szervet és nem mint az észak-vietnami delegáció egy részét. Harriman jelentéséből kitűnik, hogy Kina már­is több hadtápvonalat nyitott meg saját területén a Szovjetunió és Vietnam között, több vonat érke­zett már Vietnamba védelmi felszerelésekkel, ra­kétákkal. Öt légelháritó berendezés készen áll Ha­noi és Haiphong között, amiről az amerikaiaknak tudomásuk van. Most rakéták és szovjet techniku­sok érkeztek, ezenkívül más felszerelés jön Cseh­szlovákiából a Szovjetunión és Kínán keresztül. Kina szintén fegyvereket bocsát Észak-Vietnam és a dél-vietnami gerillák rendelkezésére. A szocialista országok határozott Ígéretet tettek Vietnam komoly segítésére, iparának és felszere­lésének felépítésére, amikor a harc az Egyesült Államokkal végetér. Koszigin kijelentette Harri- mannak, hogy a két nagyhatalom (US és USSR) azon törekvése, hogy valamilyen formulát találja­nak a feszült helyzet enyhítésére, veszélyez­tetve van a vietnami konfliktus által. Habár a vietnami nép küzdelmét az egész szocialista tábor magáénak vallja, mindamellett a Szovjetunió el­határozta, hogy résztvesz a genfi leszerelési tár­gyalásokban azzal a céllal, hogy Kínát is belevon­ják, bármilyen megegyezésre jussanak. A Szovjetunió és Kina megegyeztek abban, hogy egyik ország sem próbálja befolyását éreztetni egy felszabadított Vietnamban és nem vesz részt olyan tárgyalásokban, amelyek létrejöhetnek az NLF és a US, vagy Hanoi és US között. A Nemze­ti Felszabadító Front és Észak-Vietnam hajlandók az Indokinára vonatkozó 1954-es genfi egyezmény alapján tárgyalni. Észak-Vietnam bombázása és az amerikai csapatok tömeges részvétele a dél-viet­nami harcokban egyáltalán nem befolyásolja a vietnami nép elhatározását, hogy egyesítse a nem­zetet. Észak-Vietnam terrorisztikus bombázása, mellyel a US ki akarja kényszeríteni a tárgyalá­sokat, csupán a háború elmélyítéséhez és a világ­béke veszélyeztetéséhez vezethet, mert a szocialis­ta világ végsőkig védelmezni fogja a testvér-álla­mot. A riporter más forrásból tudomást szerzett ar­ról, hogy az Egyesült Államok tervbe vette a kí­nai Hainan sziget megtámadását, valamikor októ­ber- vagy novemberben Chiang Kai Shek haderői­vel. A szocialista országokból egyelőre nem kül­denek önkénteseket Vietnamba, de Hainan elfog­lalása háborút provokálna nemcsak Kínával, de az egész szocialista táborral, még abban az esetben is, ha az Egyesült Államok ezt csupán “helyi ak­ciónak” tartaná. Koszigin arra is figyelmeztette a US-t, hogy ne próbálja Kínát bombázni, sem sa­ját, sem Chiang Kai Shek jelzésével ellátott re­pülőgépekkel. Tömeges deportálások Latin-Amerikában Nemcsak Bolíviában, hanem a szomszédos álla­mokban: Peruban és Equadorban is mozog a talaj a diktátorok lába alatt. Ugylátszik, hogy az ame­rikai tanácsadó ügynökök (CIA) ügyes, többször kipróbált taktikával igyekeznek a forradalmi meg­mozdulásokat leszerelni, összeszedik a lázongó ve­zetőket és az esetleges vezetőket, még akkor is, ha azok csak egyszerű liberálisok, vagy keresztény szocialisták, ha vannak nagyobb számban követőik és' a délamerikai Csőmbe — vagyis Stroessner vadászterületére deportálják őket Paraguayba. Az equadoriak szerették volna Haitiba küldeni őket, egy másik megbízható és az amerikai impe­rialistáknak igen kedves diktátorhoz, de a forron­gó Dominikai Köztársasághoz ilyen közeleső or­szágba egyelőre nem látták ezt jónak, igy Stroess­ner vasmarkába helyezik el ezeket az embereket az amerikai pénz- és tanácsadók segítségével. Eközben a kizsákmányolás és az abból eredő nyomor még jobban fokozódik, ez még több em­bert tesz forradalmivá és arra a meggyőződésre készteti őket, hogy a középuton haladva ők is el­buknak, mint Frondizi (Argentina), Goulart (Bra­zília), Arbenz és Arevalo (Guatemala) és legújab­ban Juan Bosch a Dominikai Köztársaságban. így a középutasokat is jobbra, vagy balra taszigálják, állásfoglalásra kényszerítik, s előbb, vagy utóbb mind többen belátják, hogy csakis a teljes és szo­cialista forradalom érhet el sikereket, mint Ku­bában. Lefegyverezni, eseleg kiűzni, vagy építő munkára kényszeríteni a “gorillákat”, katonai ve- vetőket, még akkor is, ha vasra kell verni őket, mint ők teszik most a forradalmiakkal, az ellen­zékkel. Csak kis összetartás, jobb szervezkedésre, egy­ségfrontra van szükség s arra, hogy a legnagyobb sikerrel kecsegtető helyre összpontosítsák erejü­ket és nagy sikereket lehetne elérni, mivel a szük­ség, a kényszer nagy mértékben megvan a leg­több dél-amerikai országban. Csupán az egyöntetű magának, hogy csöndesebb és szerényebb legyen; ettől nemhogy leesne a korona a fejéről, hanem egy-két ékkővel díszesebbé és ragyogóbbá válna. De az örökösen kapkodó, vadul hadonászó, helyét nem találó egyénnek a fejéről igen könnyen le­csúszhat a diadém... Éretlen kézbe nem való a puska; éretlen fejre nem illik a korona! cselekvés hiányzik és az teszi lehetővé, hogy széj­jelforgácsolva, letiporják őket. Mert nagy igazság van azon állításban, hogy mint a domino úgy dől­ne össze az egész amerikai birodalom, legalább is Dél-Amerikában, ha egy-két más országban is a kubaihoz hasonló sikeres forradalom törne ki, melynek a szocializmus az alapja és igy megdönt­hetetlen volna. Leginkább áll ez a kisebb (banán) országokra, mint Guatemala, Honduras, San Salvador. Nica­ragua. Vi. A Képviselöház visszavonja a TH-törvény 14-B szakaszát WASHINGTON, D. C. — A képviselők 221 sza­vazattal 203 ellenében visszavonták a Taft-Hartley törvény 14B szakaszát, amely lehetővé tette, hogy egyes államok zárt-üzem (union shop) elleni tör­vényeket iktassanak be. 19 államban hoztak zárt üzem elleni törvényt. A képviselőház e lépése után csupán a szená­tusnak kell hasonlóan cselekedni, hogy a TH-tör­vény e munkásellenes szakasza a múlté legyen. Az északi államok demokrata képviselői, vala­mint 19 republikánus, a déli államokból 11 de­mokrata képviselő szavazott a fentemlitett sza­kasz visszavonására. _ Minden jel szerint a szenátus pár napon belül hasonlóan fog szavazni. Johnson elnök alámása biztosítva van. Kodály Zoltán Amerikában Kodály Zoltán, a világhírű magyar zeneszerző Amerikában tartózkodik és a napokban mutatták be. “A fonóban” cimü operáját. New Hampshire- ben, a Dartmouth College-ban. A 82 éves Kodály az iskola meghívására jött Amerikába, ahol részt­vesz a harmadik művészeti találkozón. Operáját, melyet 1932-ben irt, egyszer már be­mutatták ebben az országban. Most koncert for­májában került a közönség elé, melv upv ezt, mint a szerző egyetlen szinfoniáját, kitörő tap­sokkal fogadta. Az opera az erdélyi emberek éle­tét örökíti meg dalokban és táncokban, teljes ide­je 70 perc, de ezúttal 45 percre redukálták és díszletek kosztümök nélkül mutatták be. Az ame­rikai közönség meleg szeretettel fogadta Kodályt, aki a szereplőkkel együtt a színpadon köszönte meg a szűnni nem akaró tapsvihart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom