Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-12-30 / 52. szám

Thursday, December 30, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Paál Máthé: PANASZOK, KIFOGÁSOK MAGYARORSZÁGON Az ipari helyzettel foglalkozó cikkeim befejezé­seként ismertetni kívánom azokat a panaszokat, kifogásokat, amelyeket bőven lehet észlelni az ipa­ri dolgozók soraiban. Tagadhatatlan ugyanis, hogy vannak panaszok, de a kérdés az, hogy kik a pa- naszkodók? Két csoportra lehet osztani őket. Az egyik csoportban azok vannak, akik ledolgozzák a maguk 8 óráját, csupán saját, kicsinyes sérelmei­ket sorolják fel, nem. törődve a közösség érdekei­vel. A másik csoportba azok tartoznak, akik tuda­tában vannak annak, hogy az egyéni jólét szoro­sán összefügg a közösség jólétével, akik már nem az “egyén” alapján gondolkodnak, hanem a “mi­enk” kerül előtérbe náluk, a közösség érdekét te­kintik a társadalom alapjának, amely gondolkodás jobban megfelel az egyéni jólétnek is. Ezen utóbbi réteget érdemes és szükséges is meghallgatni, de semmi ■ értelme a múlt haszonélvezőinek sírását komolyan mérlegelni. Nemcsak a volt nagytőké­sekre gondolok, akikből már kevés van, hanem a volt középosztály és kispolgárság maradványai­ra, akik ha ma emberségesebb munkaviszonyok között dolgoznak is, még sem tudják elfelejteni azt az időt, amikor “urak” voltak, mint hivatalno­kok, ügyvédek, kereskedők, kisiparosok dolgoztak. Ezek közül is a legtöbb megértette Kádár azon jelszavát, hogy “aki nincs ellenünk, az velünk van,” vagyis mindenkinek, aki becsületesen dolgo­zik, egyforma lehetősége van az elhelyezkedésre. De, akik a munkalehetőségből kiöregedtek, vagy akiknek hiányzik a cseléd és fájlalják, hogy egye­dül kell végezniök a házimunkát, azok sírnak, ke­resik a külföldi turisták azon rétegét, akik szíve­sen hallgatják a mai rend ócsárlását, no meg azok, akik a külföldi rokonokat akarják továbbra is fe­jős tehénnek megtartani. Főleg az iparban dolgozó szervezett emberek panaszait volt alkalmam meghallgatni és ha azok nem is mind helytállók, kétségtelen, hogy jóakara- tuak voltak. A panaszokat azután a lehetőségekhez képest próbáltam kivizsgálni. Mérnökök, hivatalnokok, munkások Elég gyakran lehet hallani, hogy sok a nem­termelő munkát végző alkalmazott, de ez csak rit­kán vonatkozik mérnökökre és technikusokra, akiknek fontos szerepük van a termelésben, mint tervezőknek és irányítóknak, még olyan helyeken is, ahol több a mérnök, mint amennyire jelenleg szükség van. (Ilyen helyeken bekapcsolják őket a termelésbe, mint részlegvezetőket, vagy brigád- irányitókat, stb.) Az ilyen emberekre a felvilágo­sodott munkás nem néz, mint parazitákra és álta­lában elég jó viszony áll fenn a műszakiak és a termelő dolgozók között. Amerikában a fehérgallérosok száma már évek óta több, mint a termelő munkásoké. De ez nem lehet irányadó a sokkal alacsonyabb termelési fo­kon álló Magyarországon, ahol az összes keresők száma 1963-ban 4 millió 857 ezren felül volt. Eb­ből munkás 2 millió 867 ezer fő, fehérgalléros (ebben benne van a közigazgatási, közegészségügyi és közoktatásügyi személyzet is) egymillió 990 ezer fő. A termelésben és az államapparátusban dolgo- gó fehérgallérosok számát átlagban 20 százalékkal kívánják csökkenteni és az erre vonatkozó lépések máris jó eredményeket mutatnak. Ha az üzemek nagyobb önállóságot nyernek és ezzel sok közbeeső hivatal megszűnik, és a gyárakban is végrehajtják az adminisztrációs személyzet csökkentését, akkor a 20 százalékos csökkentés reálisnak látszik. Az igy megtakarított munkadij 50—70 százalékát a bérek emelésére fogják felhasználni. Egyenlősdi Minden jóakaratu dolgozó boldogan látná annak az időnek az elérkezését, amikor mindenki képes­sége szerint vesz részt a termelésben és szükségle­te szerint a fogyasztásban. De ez az idő még nem érkezett el. Az ipar és a mezőgazdaság még nem tudja kielégíteni korlátlanul a szükségleteket és még messze vannak attól, hogy minden család megfelelő lakásban lakjon. Még sok olyan dolgozó van, aki az egyenlő fizetés mellett kardoskodik, de a termelésben nem erőlteti meg magát. Viszont az ilyen munkás is olyan juttatásokban részesül, mint az a társa, aki becsületes odaadás­sal veszi ki a részét a termelésből. Érthető tehát, hogy az utóbbiak nem lelkesednek az olyan egyen­lőségért, ahol nekik kell megkeresni a lusták, ha­nyagok munkabérét is. Az uj munkatörvény szabá­lyozza ezt is és rövidesen megváltozik a helyzet. Keresik a módját és meg is találják majd, hogy véget vessenek a műszakiak és szakmunkások kö­zött uralkodó két müszakiságnak. Senki sem képes egészsége és termelőképessége megkárosítása nél­kül két műszakot elvégezni, mint azt egyes mérnö­kök és szakmunkások teszik. Amikor ezek elvég­zik (?) a rendes műszakot, elmennek a magánipari, vagy kisipari szövetségbe dolgozni. Természetes azután, hogy ilyen ember jól él, autót vesz, házat, nyaralót építtet. De az egyik munkán csak látszat­ra dolgozik, mert nem lehet 16 órán át kielégítően termelni. Az bizonyos, hogy a “maszek”-nél nem bújhat ki, ott állandóan szem előtt van és igy nyilvánvaló, hogy a közösség károsul és jogos a ki­fogás az ilyen visszaélések ellen. A fiatal műszaki dolgozók és a fiatal mérnökök panaszkodnak amiatt, hogy fizetésük nem áll arányban képzettségükkel és alig keresnek többet, mint a jó szakmunkás. A jó, gyakorlott mérnök az átlagkeresetnél többet kap, újításait, átlagon felüli termelését értékelik és jutalmazzák éppen úgy, mint a munkásokét. Dunaújvárosban büszkén mutatta a vezető főmérnök azt a kohászt és azo­kat a szerelő brigádokat, amelyek többet keresnek, mint a mérnökök. A Pécsi Bányatröszt vezető fő­mérnöke dicsekedve említette azokat a vájárokat, akik többet kerestek (4,000 forinton felül), mint ő. De ezek évtizedek óta a legnagyobb szakérte­lemmel dolgoznak az életveszélyes, gázos bányá­Kesnzelközi tanácskozás a rákról Budapest. — Korunk egyik legpusztítóbb betegsége, a rák ko­rai felismerésének,- megelőzésének tudományos módszereiről, a legújabb eredmények széles körű hasznositásáról az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Irodája nemrég tanácskozást rendezett Oslóban, amelyen képviseltette magát az Egészségügyi Minisztérium is. Huszonkét ország onkológiai szakemberei hang­súlyozták: az időben felismert rák ma már gyó­gyítható. Mégis sokan elhanyagolják a kötelező szűrővizsgálatot, nem fordulnak orvoshoz akkor, amikor még megelőzhető lenne a baj, az eluralko­dó kór pedig minden erőfeszítés ellenére, szaporán szedi áldozatait. A szakemberek feladata kettős: egyrészt hathatósabbá kell tenni az egészségügyi felvilágosítást a lakosság — elsősorban a nők — körében, másrészt ki kell szélesíteni a daganatos betegségek korai diagnosztikájával és megelőzésé­vel foglalkozó speciális hálózatot. Egyöntetű volt az a vélemény, hogy a szocialista országok egészségügyi szervezetei igen kedvező feltételekkel rendelkeznek a tömeges, korai meg­előzéshez, a különféle speciális szűrővizsgálatok elterjesztéséhez. Az oslói orvosi tanácskozáson el­határozták a kutatási és kísérleti eredmények, a künikai gyakorlat tapasztalatainak fokozott cseré­jét. RÖVIDEN ^ Már fűtik az épülő dunaújvárosi papírgyár nagy csarnokát. Tervszerűen halad a szerelés, ehhez sok segítséget nyújtanak a szovjet szakemberek. Az első szovjet papírgyártó gépsor egy része is a he­lyére került. A 60 közül már 25 száritóhengert felszereltek. v"A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 152, a Debreceni Agrártudományi Főiskolán 92 uj agrár­mérnök vette át diplomáját. e+» y0 A Borsodi Vegyikombinát PVC-üzeme dec. 18- án virradóra teljesítette évi tervét. Az év végéig még mintegy 150 tonna műanyagot gyártanak. A tervezett önköltséget mintegy 15 százalékkal csök­kentették. y0 A Vietnam és Magyarország közötti kulturális szerződés értelmében Hanoiba érkezett Németh Amadé karmester és Balassy László költő. C*-9 V0 Átadták Miskolcon az ország legnagyobb audio- lógiai állomását. Feladata, hogy szűrővizsgálatokat végezzen a hallásszervi megbetegedésekben szenve­dők gyógyítására, illetve a zaj által okozott süket­ség megelőzésére. v0 A legnagyobb magyar uszályt vízre bocsátották a MAHART dunaharaszti üzemében. A 80 méter hosszú és 10 méter széles uszály 130 vasúti kocsi terhét szállíthatja majd egyszerre. Az üzemben jövőre további hat hasonló jármüvet gyártanak. ban és tudásukkal érték el a nagyobb termelést. A hüségpénzből is tekintélyes összeget kapnak, amelynek összege a munkaidő tartamától függ. A fiatal mérnökök panasza sem jogos, mert amint mondták, náluk nemcsak a kellő szaktudás hiányzik, de mérnökké való kinevelésük az állam­nak óriási összegekbe kerül, amit a közösség te­remt elő. Ezt jobban kellene méltányolniok és kel­lene, hogy szerényebbek legyenek, amig a terme­lésben, vagy szolgáltatásban nagyobb gyakorlatot szereznek. Ezért kötelező az orvosoknak, tanítók-, nak, hogy képesítésük megszerzése után 5 évet ki­jelölt helyen, leginkább falvakban, vagy kisváro­sokban töltsenek, ami nem büntetés, hanem a kö­zösség érdekében történik. Mellőzések Ilyenfajta panaszok főleg a dolgozók részéről hallhatók, még pedig olyanoktól, akik még a Hor- thy-időkben is megállták a helyüket és ma is kifo­gástalanul végzik munkájukat, képességük legjavát adva a közösségnek. Mégis az a helyzet, hogy úgy a pártban, mint a szakszervezetben az üzemi ta­nácsban, stb. háttérbe szorulnak a fehérgallérosok­kal szemben. Hivatalos szervek is elismerték, hogy az ilyenfajta panaszoknak van alapja és az utóbbi hónapokban alapos vita folyik a szervezetekben és a sajtóban is erről a kérdésről. Miután ilyen pa­naszt sok olyan régi harcostól hallottam, akinek szavahihetősége kétségtelen, utánanéztem a dolog­nak üzemlátogatásaim során és kérdéseket tettem fel ezzel kapcsolatban a vezetőkhöz. Pl. a csepeli üzemekre vonatkozó adatok kétségtelenül igazol­ják, hogy a panaszok helytállók. A mühelvbizott- ság össztagsága, melyet 135 üzemrészlegben vá­lasztottak meg, 810 fehérgallérosból, 597 fizikai dolgozóból áll, ebből párttag 454. A szakszervezeti bizottság 254 tagból áll, ebből 193 férfi. 61 nő. fe-, hérgalléros 137, fizikai dolgozó 117, párttag 149. A bizalmi testület 2,010 tagból áll, ebből 1,489 fi­zikai, 521 műszaki dolgozó, párttag 350. Hasonló a helyzet más szerveknél is, ami oda­vezethet, hogy a munkásosztály elveszti a vezető szerepét az uj társadalmi rendszer felépítésében. Az a nézet általában, hogy ennek gátat kell vetni, még akkor is, ha ez ma még nem jelenti azt, amit a látszat mutat. Veszélyes csak az lett volna, ha ez 10—15 évvel ezelőtt jelentkezik, amikor még az értelmiség túlnyomó része a régi rendszerből ke­rült ki. A helyzet ma az, hogy az értelmiség nagyobb része már az uj rendszer neveltje, melynek na­gyobbik része munkás és paraszt-réteg gyermekei­ből került ki, másik része pedig olyanokból, akik hosszú ideig dolgozó munkások és parasztok vol­tak és sok tanulás, képzés után váltak mérnökök­ké, tanítókká, orvosokká, stb. Ezt saját családomban is tapasztaltam. Sógornőm veje, aki a felszabaduláskor fegyverrel harcolt és ma is tartalékos katonai parancsnok, aktiv tagja a Munkás Őrségnek, a régi időben mészáros-segéd volt. Mint jó szakmunkást és politikailag megbíz­ható embert kinevezték a kőszegi vágóhíd igazga­tójává. Tudatában volt annak, hogy a régi rend­szerben egy iparos nem nyerhetett kellő kiképzést arra, hogy vezető szerepet töltsön be a termelés­ben és ezért rögtön megragadta az alkalmat, ta­nult és — mint ő mondja — házában 12 éven át nem szólt a rádió, tv, csak nagyon ritkán ment színházba, mert minden estéjét, minden szabadide­jét tanulással töltötte. De nemcsak ő, hanem fele­sége is; mindketten érettségi vizsgát tettek, a férj elvégezte az egyetemet. Kőszegről Szombathelyre, majd Budapestre került, ahol a vágóhíd igazgatója lett. Ma pedig mint főmérnök a minisztériumból igazgatja a magyarországi húsipart. Felesége is tovább tanult és még most sem fejezték be a tanu­lást. Ezzel csak azt akarom illusztrálni, hogy milyen lehetőségek állnak a fiatal munkás előtt, aki haj­landó a sajátmaga és a hazája érdekében erőfeszí­tésekre. Számtalan ilyen esetről hallottam. De meg­győződésem az, hogy a munkásosztálynak vissza kell kapnia vezető szerepét a termelésben és a köz- igazgatásban is. Ez és sok más jelenség nem azt jelenti, hogy a magyar kormány iránya “liberali­zálódott”, mert ha a magyarországi lapokat figyel­jük, nemcsak azt látjuk, hogy a vezetők állandóan szoros összeköttetésben vannak a dolgozó osztály­nál, időközönként ellátogatnak a gyűlésekre, üze­mekbe és termelő szövetkezetekbe. A lapokban ál­landóan olvashatjuk a dolgozók kritikáját, mert se­hol a világon nincs nagyobb lehetőség a nyílt kri­tikára, mint Magyarországon, ahol mindenki bát­ran és szabadon elmondhatja a véleményét mind­addig, amig nem áll ki a dolgozók állama ellen. Ha ezt teszi, akkor a törvények értelmében keH felelnie tevékenységéért. De éppen igy kell felel­nie annak is, aki vezető állásban van és visszaélve a bizalommal, anyagilag, vagy erkölcsileg megká­rosítja a közösséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom