Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-30 / 52. szám
Thursday, December 30, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 A newyorki és chicagói Federal Reserve bankok (Federal Reserve Board, FRB) igazgatósági testületé december 5-én utasítást adott a kötelékébe tartozó bankoknak a kamatlábak 4%-ról 41/2%-ra való felemelésére. 25 év óta ez a legmagasabb kamatláb, amit a Federal Reserve bankokhoz kölcsönért folyamodó kereskedelmi bankok fizetnek, amelyek viszont ennél magasabb kamatlábat számítanak klienseiknek. A Federal Reserve kamatlába határozza meg mindenütt a ráta emelkedését vagy esését. A kamatláb emelkedése előidézi a pénz “drágulását”, vagyis, hogy nehezebben lehet kapni kölcsönt és többe kerül. Ez lelassítja a gazdaság növekedését. Az FRB kifejtette, “miután a gazdaság közelebb jutott a teljes kapacitású lehetőségekhez, mint bármikor az utóbbi tiz év alatt és miután a katonai célú termelési és emberi erőbeli szükségletek emel kednek, az a nézet kezdett kibontakozni, hogy túlsók pénz forgalomba hozatala és túlsók hitel... további áremelkedéseket idézhet elő. Ez aláásná a jelenlegi -gazdasági növekedés további lehetőségeit. . . és megnehezítené az amerikai áruk versenyképességét.. . úgy külföldön, mint itthon.” Ez az emelkedés, az 1964-ben és az 1963-ban történt emelkedések után, akkor következik be, amikor az ország össztermelésének és összes adósságának aránya elérte azt a színvonalat, amely a múltban pénzügyi krízisekre vezetett (1920. 1929). Az adósság aránya a termeléshez képest az utóbbi években ugyan állandóan emelkedett, de a vietnami háború kiterjedése meggyorsította a folyamatot és kikényszeritette az igazgatóság intézkedését. Ennek az lesz a hatása, hogy lovat ad a pénzemberek “ágyút a kenyér helyett" elgondolásai alá és megnehezíti a kormány azon kísérletét, hogy kielégítse a belföldi igényeket, ugyanakkor barbár háborút is folytasson. A ráta emelkedése azonban nem elég hatásos orvosság a gyorsan növekvő katonai költségvetés inflációs hatásának leküzdésére. Az igazgatóság 4:3 arányban a newyorki és chicagói bankárok erős nyomása alatt szavazta meg a rátaemelkedést, a Johnson-kormányhoz legközelebb állók ellene szavaztak. Johnson személyesen próbálta megakadályozni a határozatot és nyilvánosan is megtámadta. Az emelkedés súlyos csapást mért a kormány ama politikájára, amely szem előtt tartja a gazdaság állandó serkentését, a lanyhulások megakadályozását és a növekedés felfokozását, még infláció árán is. A vezető pénzügyi körök egységes véleményre jutottak ennek a politikának egy bizonyos fokig való támogatásában, — de nyilvánvalóan nem értettek egyet azokkal a kockázatos pénzügyi műveletekkel, amelyeket Johnson hajlandó volt megkísérelni. A Federal Reserve System igazgatósági tagjait az elnök nevezi ki, de elvileg függetlenek, ami azt jelenti, hogy a bankároknak felelősek, akik az FRB részvényesei és különösen a newyorki bankároknak, akik a nagybefolyásu newyorki Federal Reserve Bankot vezetik. Az a tény, hogy az igazgatóság szembeszállt Johnsonnal, mutatja, hogy az országos politika vezetésében egyoldalú, “egyöntetű” irányításában az elnök magánál nagyobb hatalomba ütközött: kapitalista Amerika igazi, leghatalmasabb uralkodóiba. Lehet, hogy ez a jelentős kudarc, Johnson politikai befolyásában a vég kezdetét jelenti. A ráta-emelkedést élesen megtámadta Patman képviselő, Douglas szenátor, Meany, az AFL-CIO vezetője és az alacsony kamat támogatói. A dolgok mögött az igazi konfliktus egyrészt a krízist mindenáron kikerülni igyekvő és a magas kamatlábak által a nagybankok hasznát védő legfőbb bankérdekeltségek, másrészt a kis bankok, kapitalisták és építkezési vállalkozók között van, akik hitelre szorulnak és érdekük, hogy az minél olcsóbb és könnyen kapható legyen. Ez utóbbiaknak nem okoz gondot az általános pénzügyi egyensúly, se a nemzetközi fizetések mérlege. Véleményem szerint ez a konfliktus a nagyipar egységének gyengülését jelenti a vietnami háború kérdésében is. Tavasszal, amikor Johnson megkezdte a háború kiterjesztését és egymás után jöttek a nagy hasznot hozó hadi megrendelések, a nagyipar készségesen támogatta a U.S. agresszióját. Most azonban már nem megy minden nagyon jól. A győzelem késlekedik. Az egész világon egyre jobban megnyilvánuló gyűlölet a U.S. militaristákkal szemben azt a veszélyt helyezi kilátásba, hogy az amerikai kapitalisták gyárait és egyéb tulajdonait is megtámadhatják. A háborúban elesett katonák egyre növekvő száma a belföldön is növeli az ellenállást. A háború költségei nagyobbak lettek, mint amire számítottak. Ma már nem minden tiszta haszon. Johnson, hogy a közönség kedvében járjon, kénytelen volt szabályozni az aluminium és a vörösréz árait. Nincs remény többé a jövő évre Ígért adóleszállitásokra, ehelyett adó- emelkedésekre van kilátás. A sokkal költségesebb II. világháború alatt a Wall Street közreműködött a kormány alacsony kamatú és inflációs programjával. A kamatláb a mindenkori legalacsonyabb 1%-nál maradt és egyes rövidlej áratu garantált kölcsönöknél fél százalékra redukálták. A Wall Street nem érzi kötelességének a “csupán” kolóniális háború maradéktalan támogatását. Aggasztja az a lehetőség, hogy a háború további kiterjesztése nem több hasznot, hanem nagyobb kockázatot hoz. Még nagyobb mértékben aggasztja az az eshetőség, hogy a más, mint a Pentagon feltételeire alapozott béke révén csökkenni fognak a hadi rendelések és veszélyben lesznek a külföldi befektetések a felbátorodott nemzeti felszabadító mozgalmak miatt. Johnson, Rusk és McNamara beszédei és intézkedései arra mutatnak, hogy a kamatlábak emelkedése nem tartja vissza őket a hadi költségvetés nagyarányú felemelésétől és a vietnami háború további kiterjesztésétől. Egyszóval, a kamatlábemelkedés nem ellensúlyozza az egyre növekvő pénzügyi feszültséget. Ezt csak a vietnami hábortt befejezésével lehet elérni. Ennek a tudomásul vételét kell ráerőszakolni Johnsonra és a Wall St.-i bankárokra. EÖRSI BÉLA 1965. ÉVI BESZÁMOLÓJA Évzártakor számadást szokás adni egyénileg és az üzleti életben mi is történt az ó-esztendőben. Az 1965. esztendő sok jót Ígért, mert a demokrata elnök hihetetlen nagy szavazattöbbséggel jött be és kb. 60 fiatal, liberális kongresszusi tag is bejutott. Ez megdöntötte a konzervatív republikánus és demokrata szövetséget a déli reakciós kongresszusi tagokkal és igy 20 év után lehetségessé vált a liberális törvények keresztülvitele. Johnson elnök elsősorban jó és praktikus bel- politikus, tudja, ha nem lesz prosperitás és ‘good will’, az 1966. évi kongresszusi választásokon megmutatkozik az ellenszenv a vietnami háborúval szemben. Ezért remélte, hogy az 1965-ös kongresz- szus jó törvényei ellensúlyozzák a háboruokozta károkat, költséget és emberáldozatot. A humánus törvényeket a következőkben foglalhatjuk össze: Medicare és Social Security. 7 százalékkal emelték a 65. évet elért amerikai polgároknak Social Security járandóságát (és 5 éve itt lakó idegennek) és biztosítják a kórházi ápolást, ami igen nagy segítség. Egyben $3 havi biztosítási dij fejében az orvosi és más költségekhez hozzájárulnak. Ezért a munkásság 20 évig harcolt, mig végre 1965-ben sikerült, ha nem is olyan mértékben, mint a szegény Anglia, Kanada és a szocialista államokban. Az iskoláztatás segélye. A törvény fél milliárd dollár segítséget ad az elemi és középfokú iskoláknak, amely főként iskolai építkezésre megy és 5 év alatt 6—7 milliárdot szándékozik költeni. A nehezebben nevelhető gyermekek és a szegénysor- Suak számára külön osztályokat, tanfolyamokat kívánnak felállítani. A cél: a középosztályu gyermekek nívójára felépített iskolaprogramban a szegény emberek gyermekeinek is lehetőséget adni. Főiskolák (College) segélyezése. Első évben 672 millió dollárt, a harmadik évben már egy milliárdot irányoznak elő, hogy a tehetséges, de szegény ifjúság is egyetemi nívójú műveltséghez jusson. Erre a mai technika mellett nagy szükség van. Általános egészségügyi szolgálat. Három betegség okozza a legtöbb halált az országban: szívbaj, agyvérzés és rák. Ezek számára kis tanulmányi központokat terveznek felállítani, de nem feledkeznek meg a ragályos betegségekről sem, amelyeknek megelőzésére beoltó állomások lesznek. A vándormunkások egészségszolgálatát is bekapcsolták. Jó törvény, de kevés az orvos ahhoz, hogy ez az intézkedés elég hatásos lehessen. Appalachia hegységben él a legtöbb szegény- sorsú ember. Ezek részére útépítést és más közmunkát terveznek biztosítani. Gazdasági fejlesztés. A szegények által lakott vidékeken 3 milliárd dollár ajándékot, vagy olcsó kölcsönt terveznek adni azok számára, akik alacsony életnívójukon akarnak változtatni. Városfejlesztés. Négy év alatt 7—8 milliárd dollár segítséget nyújtanának a városoknak, hogy a kisjövedelmű lakosság olcsóbb és jobb lakáshoz jusson és esetleg a magas házbérhez hozzájáruljon. Meg akarják szüntetni a nyomornegyedeket (Har- lem-hoz hasonlókat): Szegénység elleni küzdelem (Antipoverty). Ez a törvény 5 év alatt 8 milliárd dollár kiadást jelentene, de annak egy részét később adó alakjában visszakapja, mert a szegények munkához jutnak és tudnak adót fizetni. Az alapgondolat az, hogy elvonja a főként a tanulatlan ifjúságot az utcákról és valamilyen mesterségre tanítsa, hogy ezáltal mint szakmunkások munkához juthassanak. Közmunkák. Ezek az ország szépítését és a szeny nyezett folyók megtisztítását célozzák. Ezek jó törvények. De Johnson elnök betegsége és közönye, a bankárok iránti rokonszenve a kongresszus tagjai között lehetetlenné teszi a Taft-Hart- ley-törvény “Right to work” szégyenfoltjának (14B) eltörlését. 1966-ban a vietnami háború fog dominálni és valószínűleg nem hoznak uj szociális törvényeket a kongresszusban. Az 1965-ös gazdasági év 1961-ben megszűnt a gazdasági pangás és 3 éven keresztül prosperitásban élt az ország. Az automá- ció azonban 5 százalékon felüli állandó munkanélküliséget teremtett, amelyet az ipar nem tudott felvenni. így a felnövekvő fiatalság nem jutott munkához, amely csak duzzasztotta a munkanélküliek seregét. Kennedy idejében aránylagos béke uralkodott, kisebb-nagyobb háborúra is vezethető válsággal. 1965 első felében azonban már gazdasági válság előjelei mutatkoztak, ami a legjobban a Wall-streeti értékpapírok állandó veszteségében mutatkozott, mert a tőzsde érzékeny fokmérője a gazdasági életnek. Amikor a Federal Reserve Bank elnöke, Me Chesney Martin Jr. a túlzott mértékű gyári terjeszkedés után hatalmas, az 1929-eshez hasonló összeomlást jósolt, a Johnson-adminisztráció aug.- ban a vietnami háború ütemét felerősítette és igy már októberben eltűnt a gazdasági válság veszélye. Ma már a nagy háború foglalkoztatja az ipar kapacitásának 90 százalékát. A munkanélküliség főként a fiatalság és négerek között igen nagyszámú, mert a technika mai vívmányai mellett, a szakképzetleneknek kevés reménységük lehet jobb életmódra, vagy munkalehetőségre. Fél millió fiatallal csökken a munkáslétszám katonai behívók folytán, azonkívül a képzett munkás-tartalék mind kisebb lesz. A gazdasági életre kihat az is, hogy a hadiipar sok szükséges fémet von el. Ezt már az alumíniumnál és réznél észleltük. Amerika gazdasági élete megsínyli a vietnami háborút, amely az uj esztendőben legalább is 6 milliárd dollárba fog kerülni. Ez nemcsak inflációra vezethet, de a dollár értéke is csökkenni fog. 1959 óta a pénz vásárló ereje 15 százalékkal csökkent, ami komoly gondot okoz a kormánynak és a Federal Reserve Banknak. A belső értékveszteségen kívül az ország aranyfedezete fogy, ugy- annyira, hogy vagy a dollárt kell majd leértékelni, vagy az arany kiáramlását kell megakadályozni. Ez volt a célja a Federal Reserve Bank félszázalékos kamatláb emelésének is, amellyel a külföldi tőkét kívánta becsábitani és egyben a felesleges építkezést és gyárkiterjesztést megnehezíteni. Van prosperitás az országban, de azt a vietnami háború hozta létre, tehát nem egészséges. , Görög hajókat rendeltek a Szovjettói Achilles Frangistas, egy görög hajóstársaság tulajdonosa nyilvánosságra hozta, hogy 105 millió dollár értékű kereskedelmi flotta építését rendelte meg a Szovjetunióban. Ez az eddigi legnagyobb megrendelés privát hajóstársaság részéről. A szerződés értelmében a szovjet hajógyárak 600 ezer tonna bruttó-sulyu 33 kereskedelmi hajót szállítanak. Az első kettő már e hónap végén megérkezik Piraeus görög kikötőbe, a rendelés többi részét 1968-ig szállítják le. Manuel Raldát, Guatemala volt alelnökét ismeretlen tettesek elrabolták, és 250,000 dollár váltságdíjat kérnek a dúsgazdag állattenyésztőért. v* Két uj turistaház készült el és nyílt meg decemberben Nógrád megyében; a háromholdas park közepén fekvő nagymezői és a somoskői turistaszálló. Vidor Perlő: A KAMATLÁB FELEMELÉSE
