Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-22 / 29. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 22, 1965: rtérVéG/f€Véc írja: Rev. Gross A. László B. D., T»i. M Ooüárgazdagság - eszmeszegénység? Isten látja a telkemet: én minden keserűség nélkül fizetem az adóimat. Nem tartozom azok közé, akik állandóan az öklüket rázzák Washington és a helyi hatóságok felé, mert azok éjjel-nappal azon törik a fejüket, hogy lehetne még egy bőrt lenyúzni a szerencsétlen adófizető polgár testéről. Én zúgolódás nélkül megadom a császárnak, ami a császáré.. . Csakhogy jövedelmi adómnak a jobbik felét az én “császárom” olyan dolgokra forditja, amelyeknek legnagyobb részével egyáltalán nem egyezem meg. Ezt a felét az adómnak — nem tagadom — igen kelletlenül rovom le. Ha módomban volna kijelölni, hogy mire fordítsák az adódollárjaimat, ezekre a célokra egy huncut pennyt sem pazarolnék. De mivel nem választhatom külön a jó célokat szolgáló adódollárt az átkos célokat előmoz- ditó adódollártól, nem tehetek mást: fizetem az egészet. És valahányszor egy-egy napalm-bomba lecsap egy ártatlan vietnami falura (akár északon, akár délen), halálra égetve gyerekeket, asszonyokat és tehetetlen öregeket; valahányszor rendcsinálás örve alatt berontunk egy szuverén országba, hogy ott még jobban felkavarjuk az amugyis tótá- gást álló viszonyokat, a lelkiismeretemet komolyan nyugtalanítja az a gondolat, hogy mivel ezt az én adódollárom teszi lehetővé, hát én is tettestárs, de legalább is bűnsegéd vagyok ezekben a menthetetlen műveletekben. Én nem tehetem meg azt például, amit pár önálló kereső megtett, hogy egyszerűen levonta az esedékes adóösszegnek azt a százalékát, amit a szövetségi kormány fegyverkezésre és hadviselésre fordit. mert — alkalmazott lévén — az én adómat előre levonja a munkaadóm, mielőtt még a keresetemnek a színét is láthatnám, tehát még az az elégtételem sincs meg, hogy az adórátámat személyesén küldhetném be Samu bácsinak — néhány keresetién'szó kíséretében... De ha történetesen önálló kereső (self-employed) volnék is, nem sok vizet zavarnék az ilyen levonással: néhány héten vagy hónapon belül a hűvösre kerülnék és bár az én kosztom és kvártélyom biztosítva volna Samu bácsinak valamelyik vasrácsos “üdülőjében” a családomról ki az ördög gondoskodna az én “vendégeskedésem” ideje alatt?! De még ennél is súlyosabban esik a latba az a tény, hogy mig én valamelyik összkomfortos üdülőintézetben csücsülnék, még egy ilyen csenevész cikket sem Írhatnék, mint ez a mostani, tehát jóformán önmagamat fosztanám meg attól az előjogtól, hogy szabadon tiltakozzam a kormány túlkapásai ellen. Már csak ezért sem tagadhatom meg a teljes adó befizetését, mert azt, hogy a kormány elszedi tőlem a keresetemet és olyan dolgokra fordítja, amiket én elitélek, valahogy csak túlélem, de ha Washington szörnyű ballépései feletti indulataimnak beszédben vagy másban nem adhatnék kifejezést, attól egész biztosan szétrobbannék.. .! Ehhez pedig e pillanatban egy csöpp kedvet sem érzek. Sokmillió sorstársammal egyetemben tovább is fizetem tehát a szerintem legalább felerészben ártalmas célokra használt adót és velük egyetemben én is el-eltünődöm afelett, mi minden hasznos és áldásos dolgot tudnánk művelni a saját népünk és az egész emberiség javára, ha a fegyverkezésre pocsékolt pénznek akárcsak egy töredékét is felhasználnánk. 1. kórházak, klinikák és lábadozó-otthonok építésére; 2. iskolák, kollégiumok, egyetemek létesítésére; AMCRIKAI w Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0391 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- _ K4 ba egy évre 12 dollár, félévre $6.50. 3. tanítók és tanárok nevetségesen alacsony fizetésének az emelésére; 4. orvostudományi kutató intézetek fenntartására, hogy ne legyenek kénytelenek jótékony- sági adományfillérekből tengetni az életüket; 5. országos méretű lakásépítkezésre, amely lehetővé tenné, hogy kiskeresetű emberek kiszabaduljanak egészségtelen, férges-piszkos és méregdrága nyomortanyáikból és beköltözhessenek egy-egy emberhez illő, tisztességes hajlékba — szerény keresetükhöz mért lakbér ellenében; 6. a munkanélküli biztosítás emelésére és az időtartam meghosszabbítására; 7. az “élni kevés, halni sok” nyugdijak jelentékeny emelésére; 8. a munkájukból kiesett, de még mindig életerős és dolgozni akaró munkások szubvencionált átképzésére... Itt a listát hirtelen le is zárom, de tudom, hogy minden olvasó legalább egy féltucat hasonlóan fontos teendőt tudna hozzátenni, aminek a költségeit a fegyverkezésre fordított adódollároknak egy kis töredékéből fedezni lehetne. De hogyha már semmiképpen sem tudunk meglenni más országok ügyeibe való beavatkozás nélkül, mi adófizetők tudnánk ennek egy különb módját, mint amilyent eddig gyakoroltunk. Ezentúl, ha egy népi megmozdulás előfordul vala- hol( mint legutóbb San Domingóban), ne a veszélyben forgó uralkodó-osztály megmentésére és a fellázadt nép letörésére küldjük ki a haderőnket, hanem a nép támogatására és a vérszopók eltávolítására. A külföldre szivárgó (vagy hömpölygő) adódollárainknak igy különb — és fogadott hazánk múltjához sokkal méltóbb — szerep jutna, mint jutott az utolsó húsz év folyamán. . . A kommunizmus további terjedésének a megakadályozása a célunk? Hát a fenti program sokkal közelebb hozna bennünket ehhez a célhoz, fnintha minden forradalomra kész kis országba bevetnénk tiz hadosztály tengerészgyalogságot... És mennyivel olcsóbb lenne! Haderővel, napalm-bombával a kommunizmus terjedését megakadályozni nem lehet — ezt ma már minden iskolásgyerek tudja, csak Washington ne tudná? Erőszakos beavatkozások inkább elősegítik, semmint meggátoliák a kommunista eszme hérhóditását és népszerűségét. Ideákat csak különb ideákkal lehet legyőzni! Elő azokkal a különb ideákkal! Vagy ott tartanánk már, hogy a mi ideánk: fegyver, erőszak, pusztítás, öldöklés?! Egyéb eszközeink nincsenek? Nincs víziónk, fantáziánk elgondolásunk — ideológiai fegyvertárunk? A világ leggazdagabb országa ilyen koldusszegény volna eszmékben? Salamon mondja valahol a Példabeszédek könyvében, hogy amely népnek nincs látomása (ideája), az elvadul, elpusztul. . . *VA.VW\VVVVVV\V\VV%VV\VV\\V\VVVVVVV\\X\VV\\VV\W\\\W\VVVV\\WVV\VVV\VV\W\W\\\ A “MSZNÓKIRÁLY "ÁLDOZATAI Ezernél több károsult — Botrány az ALGO cégnél — Laun ur kereket old Érdekes közleményt olvastam az egyik külföldi lapban: “A nemzetközi rendőrség, az Interpol köröz egy John D. Laun nevű kanadai állampolgárt, akit érintett körökben “disznókirálynak” emlegetnek. Állítólagos tartózkodási helye Európa. A vád ellene: 1130 embert mintegy kétmillió dollárral károsított meg.” A hir már a feledés homályába borult, amikor a közelmúltban ismét “találkoztam” Laun úrral, s közelebbről is megismerkedhettem vele, s a rövid közlemény mögött kígyózó üzelmeivel. Egy hazatelepült kanadás magyar mesélte el. Kérdőn néztem a mesélőre, s ő még a történet elején sietett megjegyezni: — Látom, nem egészen érti, miért foglalkozom Laun úrral. Rövidesen megérti. Távirányítású sertéstenyésztés A história úgy kezdődött, hogy miután John Laun Venezuelából bevándorolt Kanadába, nagy mennyiségű értékpapírt vásárolt. A tőkéből megalapította az “ALGO” nevű céget és Toronto közelében disznófarmot létesített. Mivel a kapitalista világban propaganda nélkül nincs üzlet, különböző lapokban — nagyobbrészt nemzetiségi újságokban — hirdetéseket jelentetett meg: “bárki távolból irányíthatja sertéstenyésztését, ha az ALGO-nál öt vagy ennél több anyasertést rendel. . . Karosszékben ülő farmer lehet, és minden fél év végén nagy nyereséget söpörhet be... ” Az észak-amerikai magyar nyelvű polgári lapok gazdag bevételre tettek szert John Laun hirdetéseiből. És a delikvensek valósággal özönlöttek az ALGO cég nagy hálójába. A szerződő felek darabonként 92 dollárért vásárolták az anyadisznókat, 45 dollárt fizettek havonta a “sertésgyár” pénztárába etetési költség címén. A haszon pedig kecsegtetően hangzott: a cég összes bevétele negyven százalékának arányos elosztását ígérték a szerződő feleknek. Mert kinek ne tetszett volna, hogy előre kikalkulált mézesmadzagként — évente csak nem hatezer dollárt vághat zsebre, jövedelmező szerződéses sertéstenyésztéssel megalapozhatja nyugállományát és még csak dolgoznia sem kell érte. Laun ur propagandájából nem maradt ki a következő szöveg sem: “sokan vannak már olyanok, akik leszállították nyugdíjkorhatárukat, mert néhány év alatt meggazdagodtak.” így szövögette álmát 1130 újdonsült “karosszékben ülő farmer”, akik felültek Laun ur szavainak és szorgalmasan “vásárolták” a sertéseket. Újabb mézesmadzag a farmereknek A gazda szeme hizlalja az állatokat — tartja a közmondás. A jó farmerek éltek is ezen Íratlan törvénnyel, kezdetben csak néhányan látogatták meg disznóikat, később többen is csatlakoztak, de megjelenésük már kezdett kellemetlenné válni Laun ur ekkor is feltalálta magát — hisz telt a busás “haszonból”, illetve a meglopott polgárok zsebéből. Rövid idő alatt luxuséttermet rendezett be a hizlalda mellett — viszonylag elég távol eső — birtokon. így fogadta a farmereket, néha jó házigazda módjára meg is kínálta őket. A “sertéstulajdonosok” pedig előre meghatározott időben tekinthették meg “állatállományukat”, Laun ur “szakvéleménye” szerint — a hízásban levő disznókat nem lehetett bármikor zavarni. Egy darabig ez ment is, viszont egyre nőtt az étteremben várakozó farmerek száma. Néhányan gyanakodni kezdtek. A feljelentések sorba érkeztek a hatóságokhoz, valamennyi arról szólt, hogy az állatokat nem gondozzák megfelelően. Hangoztatták: ez az üzlet csaláson, szélhámosságon alapszik. Azonban senki sem hitt a bejelentőknek. L’aüh ur gondoskodott róla: szemfényvesztésül néhány befektetőnek busás összegeket fizettek ki. Magyarok az áldozatok között A disznókirály egyre forróbbnak érezte laba alatt a talajt, amikor a farmerek sorban jelentkeztek a jussukért. A botrány akkor kezdődött, amikor különböző indokokra hivatkozva kibújt a fizetések alól. Disznóország felett beborult az ég. A cégtulajdonos jobbnak látta kereket oldani. Kinevezett egy 3 tagú igazgatóságot, ő pedig amerikai módra, angolosan elhagyta az országot. Röviddel ezután a vállalat csődöt mondott. A hoppon maradt farmerek között kitört a pánik. Ekkor döbbentek rá, hogy csúfosan becsapták őket: befektetett tőkéjük elúszott. Kiderült ugyanis, hogy az emlegetett 18,000 disznó helyett csupán 1,400-at “hizlaltak” a telepen. A polgári lapokban ismét megjelent az ALGO cég és John D. Laun neve. Csakhogy most már nagy szenzációt keltő üzelmeivel foglalkoztak a riporterek, kommentátorok. Az áldozatok számának végleges megállapításakor napvilágot látott: tekintélyes részük magyarokból tevődött össze. Felszínre került egy magyar származású ügynök is, aki disznóország fénykorában évente mintegy nyolcvanezer dollár jutalékot vágott zsebre a beszervezett áldozatok után. És ki volt ez a John D. Laun? Közönséges világcsavargó, nemzetközi szélhámos, aki különféle nevek alatt számos országban hasonló csalásokból élte “királyságát”, s áldozatai: könnyű meggazdagodásról álmodozó, hiszékeny emberek voltak. Elhalasztották a Világit jusági Találkozót A IX. VIT Tamperében ülésező előkészítő bizottsága úgy döntött, hogy a Világifjusági Találkozót, amelyet eredetileg júliusban Algírban kellett volna megrendezni, egy évvel elhalasztotják. A találkozó színhelyét illetően még nem született döntés. A 36 tagú előkészítő bizottság különbizottságot alakított, amely még ebben az évben javaslatot terjeszt elő a jövőre megrendezendő VIT helyére és idejére vonatkozóan. If ©sssssssssssssssssssssssssssssssssssss Sastri indiai miniszterelnök Tito jugoszláv államelnök és a jugoszláv kormány vendégeként július 28 és 31 között hivatalos látogatást tesz Jugoszláviában.
