Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-23 / 51. szám
Thursday, December 23, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Paál Mát hé: GYÁRNÉZÉSEN MAGYARORSZÁGON A magyar gyárakat nem azért akartam meglátogatni, mintha ilyesmit még nem láttam volna, mert mint amerikai dolgozó, sokkal fejlettebb ipartelepeket volt alkalmam látni, mint amilyenek szülőföldemen vannak. Engem nem is annyira a gépek, mint a gépek mögött lévő emberek érdekeltek, hogyan élnek, dolgoznak, keresnek, miként állnak helyt a szocialista termelésben és mit nyújt nekik az uj társadalom. Hálás vagyok, hogy a meglátogatott gyárak vezetői készséggel álltak rendelkezésünkre és minden kérdésünkre számokkal, statisztikai adatokkal válaszoltak. Ezek a vezetők értékes, megbecsült szakemberek és az általuk adott számadatok feltétlenül megállják a helyüket. Magyarország két legnagyobb gyárában, a Dunai Vasműben és a Csepeli Vasmű kombinátban jártam. Dunaújváros A Dunapentele-i kukoricaföldeken felépített Vasműről már sokat Írtak, én sem tudnék újat mondani arról a helyről, ahol gyermekkoromban olyan sokat futkároztam. Szerencsémre látogatásom egybeesett a Dunai Vasmű legújabb és talán legnagyobb részlegének, a hideghengerműnek a befejezésével. Ottjártamkor az utolsó sinütásokat végezték rajta, a hivatalos felavatás előtt. A Vasmű a hideghengerművel együtt 8,700 millió forintba került, a hengermű építése egy ezer 700 millió forintot emésztett fel. Nemcsak Magyar- ország legnagyobb vasmüve ez, de ez az üzem termel a legolcsóbban, nemcsak azért, mert uj és modern, hanem azért is, mert a gyárral együtt kialakult a legjobb műszaki és termelő erő, itt a legjobb az egyetértés a műszakiak és a munkások között. Hiszen nemcsak együtt dolgoznak, hanem együtt építették fel az üzemet. Az építők, szerelők jó része ugyanis a felépítés után is az üzemben maradt, jórészükből itt lett szakmunkás, technikus, mérnök. A gyár nemcsak beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hanem az előirányzott tervet minden részleg 15—20 százalékkal túlteljesíti. 1965 júniusig 28 ezer 500 millió forint értéket termeltek a Vasműben. Az évi termelés a következő: 610 ezer tonna nyersvas, 615 tonna acél, 700 ezer tonna kohókoksz, négyszázhusz tonna melegen hengerelt lemez és a meginduló hideghengermű 260 ezer finom lemezt termel, amiből ezideig 80 ezer tonnát hoztak be nyugatról. Ezután már tekintélyes kivitel lesz, ami megkönnyíti a valutahelyzetet, hiszen egy tonna finom hengerelt acél ára kb. 10 ezer forint. A hideghengermühöz uj kohókat és kemencéket is terveztek, de most korszerűsítik a Martin kemencéket és levegő helyett oxigént fuvatnak be; ezzel évi 200,000 tonnával növekszik az üzemek termelőképessége. Csak a jövő évben kezdődő 5 éves terv keretében építenek uj acélművet a Dunai Vasműben. A Csepeli és a Dunaújvárosi két óriási üzem munkaviszonyai között nincsenek nagy eltérések, mert minden ipari üzemben az alapbér általában egyforma és csak a dolgozók termelési kapacitása következtében lehetnek eltérések. Ezért a kereseti viszonyokról a Csepeli Üzem ismertetésekor számolok be. A város a gyár épülése közben épült. Fontosnak találták, hogy a gyár füstje, bűze ne érje a lakóvidéket, ezért erdősávokat létesítettek és igy biztosították a város tiszta levegőjét. Modern óvodák, bölcsődék, elemi- és középiskolák, játszóterek, parkok állnak a gyermekek rendelkezésére, mozik, színházterem, hatalmas, modernül berendezett kórházak, orvosi rendelők és megfelelő számú üzlet biztosítja a város lakosainak kényelmét, egészségét. Mindenfelé uj, modern, 6—8 emeletes házak, az ablakok az utcára, illetve a terekre néznek. Alkalmam volt két lakást megnézni. Az otthon lévő fiatalasszonyok (kisgyermekeik vannak) szívesen láttak. A lakások meglepően tiszták, modern, szép bútorokkal, szőnyegekkel, képekkel, sok könyvvel. De a legjobban a magányosok és messzebbről jött dolgozók lakóháza lepett meg. E hatalmas épület földszintje olyan, mint egy Miami Beach-i szálloda előcsarnoka; szőnyegek, szobrok, képek, kényelmes fotelok mindenfelé. Itt társalognak a ház lakói, de van külön televizió-szoba, játék- és konferencia-szobák, könyvtár, olvasóterem, ebédlő, büf- fé és nagyterem gyűlések, színi- és mozielőadások tartására. A két- és négy-ágyas szobák nagyon ízlésesen vannak berendezve és itt is meglepő volt a tisztaság. A szocialista városnak 45,000 lakosa van, de sokezren a közeli falvakból járnak be dolgozni a szép. kényelmes buszokon, motorkerékpárokon és autókon is. Az asszonyok a Vasmüveken kívül, a könnyű ipari üzemekben és a kereskedelemben találnak elhelyezést. A hengermű Még az amerikai méretekhez szokott szemlélő is meglepetéssel nézhet végig a hatalmas, magas, 1700 láb hosszú épületen. A szakember számára sok érdekes adatot kaptam, melyeket sajnos nem értettem meg teljesen, de azért jegyezgettem a számokat az 550 méteres hajókról, hengersorokról, pácolókról. Jó lett volna látni, amikor teljes üzemeléssel dolgoznak a hengerek. Az építésnél a dunaújvárosiakon kívül még 20 építő és szerelő vállalat munkásai dolgoztak itt, olyan közös erőfeszítéssel, ahogyan csak egy szocialista társadalomban lehetséges. Az épület 10,000, a gépek 11,000 tonnánál többet nyomnak, 180 kilométer hosszú kábelt fektettek le, 250,000 köbméter vasbetont használtak fel, 40 kilométer hosszú csövet raktak le, 128 villamosmotort szereltek fel, melynek ellenőrzését munkaidő után végezték el a mérnökök és technikusok, akik napi 12 órát dolgoztak. 12 ezer négyzetméter ablaküveget használtak fel. A vezető szakmunkások két hónapig a salgótarjáni hideghengerműben, másik két hónapig a szovjet gyárakban tanulták a modern technológiát. Nagy felelősség hárul reájuk, mert egy-egy 70 millió forint értékű hengersoron vezetik a munkát. “Vörös Csepel“ Ez volt a neve az első világháború előtt, amit gyorsan ki is érdemelt, mert már akkor Közép- Európa legjobban megszervezett gyára volt, ahol csak 6 hónapos és egy éves szakszervezeti tagsággal rendelkező munkás állhatott munkába. Amikor 1911-ben odakerültem, a gyár már 60 százalékban szervezett üzem volt és két hetes sztrájk után 100 százalékossá vált; a szakmunkás 30—40 százalékkal magasabb keresettel rendelkezett, mint bármely más üzemben, a segédmunkás pedig 50—60 százalékkal többet keresett, mint bárhol másutt. De a gyár azzal is kiérdemelte elnevezését, hogy legjobban vette ki a részét minden munkásmegmozdulásból; a tüntetésekre “teljes felkészültséggel” ment. A durva pesti rendőrök óvakodtak közel kerülni a csepeli ólmosbotokhoz. Hosszú idő elmúltával most volt alkalmam viszontlátni a csepeli gyárat, ahol nagy szeretettel fogadtak. Természetesen az akkori munkásokból már senkit sem találtam és még a nyugdíjasok közül is kevesen vannak életben. Akkoriban a gyár hihetetlen rövid idő alatt az ország legmodernebb és legnagyobb üzemévé vált; 90 százalékban hadianyagot gyártottak és tudajdonosa természetszerűleg Magyarország egyik leggazdagabb embere volt. Ma újból a legnagyobb üzem az országban, 16 egymástól teljesen független gyáregységre oszlik, melyeknek külön igazgatósága van és felettük áll a központi igazgatóság. Az üzemekben 38,000 ember dolgozik, köztük 14,000 nőmunkás. Motorkerékpárokat, kerékpárokat, varrógépeket, edényeket, motorokat, lemezeket, sodronyokat, stb. gyártanak. A gyár további terjeszkedése elé akadályok gördülnek a terület korlátozottsága miatt. Még sok a 60—70 éves épület és az elavult gép. Legbüszkébbek a motorkerékpárjaikra, amelyeket nagy mennyiségben szállítanak külföldre. A munkások átlagos keresete 1,800 forint havonta, a kohászok keresnek legjobban, 2,500— 3,000 forintot. Az év végi jutalék 2-től 4 heti bérnek felel meg. A gyári étkezést maga a gyár vezeti, 2 forint 80 fillér egy étkezés, melyhez az állam 5 forinttal járul hozzá. így elérték, hogy a munkások ne a hazulról hozott hideg ételeket fogyasszák, hanem jóizü, bőséges és tápláló meleg ételt kaphassanak. Minden dolgozónak fizetett szabadság jár, melynek időtartama a munkában töltött időtől függően 6-tól 24 nap. Nem változtat ezen az sem, ha valaki változtatja munkáját, miután a szabadságot, a társadalombiztosítást, nyugdíjazást, üdülést a szakszervezet intézi, akár tagja valaki, akár nem. Minden munkás jogos kedvezményes üdülésre, figyelembe véve a munkakörét és az egészségi állapotát. Az üdülők a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) kezelésében vannak, ahol a munkás két heti üdülést kap jó lakással, bőséges étkezéssel 192 forintért, a gyermeküdülés két hétre 150 forint. Miután két hétre a dolgozó 8—900 forint fizetést kap, igy van bőven költőpénze is. A SZOT külön gyermeküdülőt is fenntart, ahol szintén 150 forintot kell fizetni. Az üdülés költségeihez a gyár 34 ft-al járul hozzá. Kórház, szanatórium teljesen díjtalan a rászorultaknak, orvosi kezeléssel együtt. A dolgozó fizetésének 50 százalékát kapja a kórházi kezelés idejére. Ez a család minden tagjára is érvényes. Azok a betegek, akik odahaza vannak, szintén ingyenes orvosi kezelésben részesülnek, csak a gyógyszerért kell csekély összeget fizetni, a fizetésnek pedig 75 százalékát kapják munkaképtelenségük idejére. A nyugdíjasok és családtagjaik ugyanilyen kedvezményben részesülnek. Meg kell még említeni a “csere” üdültetést, ami azt jelenti, hogy sok ezer gyermek üdül más szocialista országokban és cserébe ugyanannyi jön Magyarországra üdülni. Ez 680 ft-ba kerül, útiköltséggel és zsebpénzzel együtt. Csepelen van kórház és több szakorvosi rendelő is, a legmodernebb felszereléssel a dolgozók és családtagjaik részére. Most épül 16 millió ft-os befektetéssel egy kulturház, van kulturház az ifjúság részére, sporttelepek, strandfürdők, fedett fürdők, nagy bölcsőde 960 kisgyermek részére, napközi otthon és óvoda, mind a gyár kezelésében, ugyancsak gyermekkonyha, ahol 1,000 gyermek részére főzhetnek egyszerre. Szakképzett ápolónők, óvónők és orvosok ügyelnek fel a gyermekekre. Nagyon sokan tanulnak a gyár által fenntartott iskolákban. Azt lehet mondani, hogy mindenki tanul. 811-en végzik a felső elemit, a középiskolában 1,500-an tanulnak, a gépipari technikumban 1,600- an, szakérettségi tanfolyamra 715-en, a munkás akadémiára 4,418-an járnak. A műszaki egyetemre 402 jár teljes időben és akik ezek közül hajlandók az egyetem elvégzése után 5 évig a gyárban dolgozni, azok havi ezer ft-ot kapnak tanulmányaik befejezéséig. A fehérgallérosok száma a gyárban az összalkal- mazottak 19 százalékát teszi ki. A szakszervezeti tagok létszáma 33,505, ezeknek 21 százaléka tagja a dolgozók pártjának, negyedrészük nőmunkásokból kerül ki. A gyár termelékenysége állandóan növekszik, az egy főre eső termelékenység sokat javult. A fiatal dolgozók jó munkateljesítményt nyújtanak, az ifjúsági brigádok állandóan versenyben állnak egymással és ezeknek termelése felülmúlja az átlagos termelést a gyárban Tanonciskolában 1,700 ifjú tanul szakmát. A gyár nem épit munkáslakásokat, mert erre nincs megfelelő hely, de a családi és társasházak építéséhez 30 éves kölcsönt ad, havi 200 forintos törlesztés mellett. Ahol a munkaruha gyorsan kopik, ott munkaruhát ad a gyár. Az egészségre ártalmas munkáknál a munkaidő rövidebb, az ilyen munkásoknak 6 napos külön fizetett szabadság jár és védő ételeket és italokat kapnak. A dunaújvárosi Vasműben kis eltéréssel ugyanilyenek a munkaviszonyok és a bérezések. “önöknél igen jó az oktatási rendszer” — Amerikai pedagógus-küldöttség Budapesten —• November közepén egyetemi tanárokból és szak felügyelőkből álló amerikai pedagógus-küldöttség járt Magyarországon. A négynapos látogatás végén Mr. M. Read, a Kent State University professzora, a küldöttség vezetője a következőket mondotta: — Az Amerikai összehasonlító Neveléstudományi Intézet szervezésében rendeztük meg tanul- mányutunkat. Zürichből érkeztünk Budapestre. Négy napot töltöttünk Magyarországon. Elsősorban arra voltunk kiváncsiak, miként valósul meg Önöknél az iskola és a társadalom kapcsolata. Amerikában a pedagógusok nagy többsége úgy gondolja, hogy a szocialista országokban mindenhol teljesen azonos az oktatási forma. Ez persze teljesen téves elképzelés. Én harmadszor járok Budapesten, hogy tanulmányozzam az oktatási rendszert, amely önöknél igen jó. Most pedagógustársaim is tapasztalták, miként érvényesül az egyes szocialista országok oktatásában a nemzeti jelleg. Budapestről Szófiába, onnan Moszkvába és az NDK-ba látogatunk. A magyarországi tapasztalatok igen-igen kedvező benyomást keltettek valamennyiünkben, sok mindent fogunk majd hasznosítani Amerikában is. Kilenc idegen nyelven jelent meg eddig az “Iszony” Németh László “Iszony” cimü regénye 1947-ben jelent meg a magyar könyvpiacon, azóta már 9 idegen nyelven látott napvilágot. Eddig angol, cseh, finn, francia, német, norvég, olasz, spanyol és szerb nyelven adták ki külföldön. Dr. Yasumo- to Tokunaga tokiói egyetemi tanár most fordítja le japán nyelvre a világsikerű magyar regényt. Az immár világhírű regényt Hintsch György forgatókönyvre ültette át s ebből filmet készített. Az előzetes jelek szerint a film a regényhez hasonló nemzetközi sikert fog aratni.
