Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-12-23 / 51. szám

Thursday, December 23, 1965 AMERtKAt MAGYAR SZ6 - HUNGARIAN WORD fiHOGyan én -Gátam... l rjcc: EHN “Védik” az erdélyi magyarokat Mint várható és előre látható volt, a cikkek, me­lyek a Magyar Szóban megjelentek és feltárták az erdélyi magyarság valódi helyzetét, fájdalmasan érintik azokat az uszitókat, akik az “erdélyi ma­gyarság védelme”, sőt “megmentése érdekében” alap nélküli vádakat és valótlanságokat terjeszte­nek amerikai magyar és amerikai körökben, hogy igy a talajt előkészítsék az elmaradhatatlan gyűj­tésre. Fábián Béla, akinek hirnevét nem kell külön ismertetnünk, az Amerikai Magyar Népszavában az “egységes magyarság” érdekében irt cikket és abban “soha nagyobb szükségét nem érezte annak, hogy a magyar nyilvánossághoz forduljon, mint most,” mert úgy érezte, hogy “...Erdélyért, az er­délyi elnyomatás ellen dörömböljön az egységes amerikai magyarság...” A newyorki gyűlés, amelynek érdekében Fábián szükséget érzett, NEM “demonstrálta az amerikai magyarság teljes egységét” —, bár a szónok Haj- mássy Ilona, állásnélküli színésznő és minden reak­ciós megmozdulás lelkes pártolója volt. Ha a gyű­lésen volt “dörömbölés”, nem volt elég hangos ah­hoz, hogy az amerikai magyarság “egységesen” hallgassa —, ahhoz meg pláne túlontúl icipici volt, hogy Erdélyben bárki is felfigyeljen rá. Elvégre is ott a magyarság, a többi nemzetiséggel teljes harmóniában, a jelenje és jövője építésével fogla­latoskodik, ami mégis csak fontosabb, semhogy Fábián, Hajmássy “dörömbölésére” hallgasson és a többiekére, akiknek ezekben a válságos időkben nincsen más dolguk. . . Szebedinszky Jenő Pittsburghban megjelenő ultra reakciós “Magyarság” hetilapjának november 26-iki száma foglalkozott az erdélyi magyarsággal. Az első oldalon közölt cikk négy fejeimet viselt, ilyenformán: “Megmozdult a kommunista románság.” “KIFELÉ igazolni szeretnék a román—magyar ‘jóviszonyt’.” “Mansfield szenátort ünnepelték.” “Neuwald hizeleg a kommunistáknak.” Szebedinszky bizonyos megtörtént dolgokat vesz rossznéven ebben a cikkben. Például rossznéven veszi, hogy “Ceausescu romániai kommunista párt­főnök. Maurer romániai kommunista miniszterel­nök, Niculescu-Nizil és Manascu Kolozsvárra utaz­tak, s ott többek között meglátogatták a ‘Babes -Bolyai egyetemet is.” (Azt az egyetemet, amely­nek “megnyitását” Szebedinszkyhez hasonló szélső A piszkos háborúról LOS ANGELES, Cal. — Láttam az utolsó lap­számban, hogy kimutatták adományomat a nap­tárra (í?10) és máris jobban érzem magam. írja­nak csak továbbra is a piszkos vietnami háború ellen, ahol a szegény népeket tönkreteszik. Nem láttam egy képet sem arról, hogy a milliomosok kastélyát gyújtanák fel, csakis a szegény prole­tár házát, a falvakat gyújtják, égetik fel. Nem tudom megérteni az oroszokat és a kínaiakat sem, hogy miért tűrik ezt a szörnyűséget, testvéreik legyilkolását. Legalább adnának több segítséget nekik, hogy kiűzzék a betolakodókat. Sajnos előfizető után nem tudok járni, mert az egészségem nem engedi meg, de azért mindig próbálok valamit tenni a lapjainkért. Sajnos a jobboldali uszítok “követelik”, de amely állandóan nyitva van és szabadon működik.) Ugyancsak rossz néven veszi, hogy “nov. 1-én egy máramarosi gyű­lésen tartott beszédében Ceausescu ismételten hangsúlyozta annak szükségességét, hogy erősítsék a testvériesség érzését a románok és a nemzeti ki­sebbségek között.” Ez a hangsúlyozás minden normális olvasó előtt úgy tűnik, hogy Ceausescu a románok és a nemze­tiségi kisebbségek közötti testvériesség érzésének az erősítését tartja szükségesnek. Nem úgy Szebe­dinszky, aki azt mondja, hogy “úgy tűnik előttünk, hogy Ceausescuék erdélyi látogatásai azt a célt szolgálják, hogy kifelé a román-magyar ‘jóviszonyt’ kihangsúlyozzák.” Mintha bizony a meglevő ióvi- szonyt bűn lenne kihangsúlyozni kifelé, befelé, vagy akár felfelé, vagy lefelé. A pittsburghi szerkesztő azt is rossznéven veszi, hogy Balogh Edgár szerkesztő és egyetemi magyar irodalom tanár, a román—magyar egység legkivá­lóbb ápolója, nov. 7-én “érdekes beszédben a ma­gyar kisebbség kérdéseivel foglalkozott és nem győzte hangsúlyozni. . . azt, hogy a magyar anya­nyelv szabad használata, az igen kiterjedt irodalmi aktivitás, az újságok, a színházak és a kisebbség nyelvén működő iskolák mind ‘azt bizonyítják’, hogy minden kisebbségi csoport teljes egyenlősé­get élvez Romániában. E mondanivalója keretében Balogh hivatkozott egy ‘amerikai újságíró látoga­tására’, aki miután több vidéket meglátogatott Erdélyben, meglepetéssel állapította meg, hogy ‘az egyenlőtlen kezelés hírei alaptalanok’...” (A fenti és a további aláhúzások Szebedinszkyé.) Most jövünk mi “Bár Balogh beszédéből nem tűnik ki — Írja Szebedinszky —, hogy ki az az ‘amerikai újságíró, akire hivatkozott —, minden valószínűség szerint a newyorki 'Amerikai Magyar Szó' bizonyos E.H. Neuwald ja lehet az illető, aki az AMSz-ban közzé­tett ‘Erdélyban jártam’ cimü cikksorozata kereté­ben igyekszik megvédeni a román ‘szocialista rend­szert* — annak ‘sötét rágalmazóitól’.” Nem várt és nem érdemelt bóknak tartanám, hogy én “igyekszem megvédeni a román szocialista rendszert”—ha annak a rendszernek szüksége len­ne az én, vagy bárki más “megvédésére”. A “Ma- gyarság”-hoz hasonló lapok szerkesztőinek tájéko­zatlanságára jellemzően Szebedinszky sem tudja, hogy ilyen “védelemre” a román szocialista rend­szernek éppen úgy nincsen semmi szüksége, mint ahogyan az életerős erdélyi magyarságnak sin­csen. Szebedinszky dicséretére legyen mondva, hogy a cikk az itt következő szakasszal igyekszik helyes tájékoztatást nyújtani egyébként következetesen és szándékosan félrevezetett olvasóinak: “Neuwald megállapítja, hogy a Maros-Magyar Autonóm Tartomány él, virágzik, fejlődik és el­utasít minden külföldről jövő ‘helyreállítási’ kö­vetelést. Ez a Neuwald szerint azok, akik az er­Munkás Otthonba sem tudok rendszeresen eljár­ni. Küldök néhány címet, próbáljanak nekik mu­tatványszámokat küldeni, talán megrendelik va­lamelyik lapunkat. Frank Mikita HÍREK AZ AUTÓVÁROSBÓL Detroit-ban rengeteg háztulajdonosnak nincs tűzbiztosítása. A biztasitó társulatok régen terro­rizálják a szegény negyedek házigazdáit. A Vá­rosi Tanács tervet dolgozott ki Allen L. Mayerson állami biztosítási tanácsossal, hogy mindenki ve­het biztosítást, bárhol lakik és egyforma áron. Ha a ház jó állapotban van, felbecsülik, hogy mennyire biztosítható. Az autójavítóknak vizsgát kell letenniük, hogy engedélyt kaphassanak üzletük fenntartására. A Városi Tanács most tanulmányozza ezt az aján­latot. Sokan gyermekkoruk óta hajtanak autót és közben megtanulták a javítást, ezeknek most nehéz lesz a tanulás és a vizsgázás, de a szak- szervezet pártolja az indítványt azzal az indokkal, hogy sokan nem értenek a munkához és sokat kérnek a javításokért. Nagyon sok panasz fut be az AFL-CIO-hoz, hogy tegyenek valamit az autóbiztositó társula­tok kivizsgálása érdekében. Ez meg is történt. A biztositó társaságok azonban folyton panaszkod­nak és azt mondják a vevőnek: már nem is fog tudni biztosítást kivenni Detroitban, mert a tár­sulatok inkább elköltöznek, mintsem veszteség­gel dolgozzanak; az elmúlt tiz évben rengeteg pénzt kellett kifizetni a sok autóbalesetből kifo­lyólag. Sok biztosított el is hiszi a társulatok si­délyi magyarokra úgy tekintenek, mint elnémí­tott és megfélemlített kisebbségre, azok a leg­jobb esetben téves, a legrosszabb esetben káros álláspontra helyezkednek. Befejezésül ez a bizo­nyos Neuwald azt Írja, — hogy az ő cikkei által nyújtott ‘ismereteknek a birtokában a jövőben hatásosabban vehetjük fel a harcot’ (kik? talán a Magyar Szó olvasói? — A Szerk.) azok ellen, akik Amerikában a nemzetiségi uszítást, a hideg­háború szitását és a ‘mai szocialista rendszerek állandó rágalmazását sötét, önző szándékoktól vezéreltetve hivatásként űzik’.” És most jön Mansfield szenátor Végül, Szebedinszky rossznéven veszi, hogy “Mansiield szenátort ünnepelték”, aki E. S. Mus- kié, D. K. Inouye, G. D. Aiken és J. C. Boggs sze­nátorok kíséretében Moszkvából Bukarestbe érke­zett és Voitec Stefannal, a parlament elnökével, Macovescu helyettes külügyminiszterrel s Apostol Györggyel folytatott megbeszélést a vietnami hely­zetről és a Washington és Románia közötti vi­szonyról. “Mansfield személyének ünnepélyes fogadtatá­sa — írja Szebedinszky —, a román kommunista rendszer részéről (Figyelem: a román SZOCIALIS­TA rendszert ennél a pontnál Szebedinszky KOM­MUNISTA rendszerré léptette elő, hogy követke­zetességének újabb bizonyítékát nyújtsa! EHN) kü­lönben is teljesen érthető: “Mansfield szenátor megdicsérte Fulbright szenátort azért, mert kikelt azok ellen, akik okai voltak annak, hogy a Firestone cég és Románia között nem sikerült a — szintétikus gumigyár berenrezése tárgyában folytatott megegyezés." Szebedinszky cikkét ezzel a gúnyosnak szánt megjegyzéssel fejezi be: “Gratutálok Arkansos (igy!) disztingvált szenátorának és dicsérem őt.” Hogy megismételjem: A “Magyarság”-hoz hason­ló lapok szerkesztőinek tájékozatlanságára jellem­zően Szebedinszky sem tudja, hogy a Kereskedelmi Minisztérium képviseletében Trowbridge a közel­múltban jelentette, hogy az-Egyesült Államok rö­videsen megnöveli kereskedelmét a Szovjetekkel és az ÖSSZES kelet-európai Népi Köztársaságokkal a ROMAN SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGGAL IS. Felvilágosítom tehát Szebedinszky szerkesztőt, hogy Mansfield szenátoron kívül mások is “sajnál­ják azt az akciót", amely meghiúsította a Firestone cég és Románia közötti tárgyalásokat. Határozott haladásnak tartom, hogy a “Magyar­ság” — ha támadó szándékkal is —, de közölte "bi zonyos E. H. Neuwald" ERDÉLYBEN JÁRTAM cikksorozatának egy részletét. Ezennel felhatalma­zást adunk a cikksorozat további részleteinek köz­lésére, ami kétségtelenül emelni fogja Szebedinsz­ky lapjának egyébként sajnálatosan alacsony ní­vóját. Úgy mellékesen, ez lenne az egyetlen tisztessé­ges dolog, amit megtehet az erdélyi magyarok “védelmében.” rámáit, mert örül, hogy kap biztosítást, ami nél­kül autót nem lehet vezetni, mert hiába vezet va­laki autót 30—40 éve és sohasem volt bajban, mégis fizetnie kell a biztosításért. Az igazság az, hogy tiz év alatt emelkedett aa autóvezetők száma és több autót vettek, igy ter­mészetes, hogy a balesetek száma is megnöveke­dett. A biztositó társaságok pedig uj irodát nyit­nak más megyékben is és a panaszkodóknak azti mondják, hogy inkább más városba mennek. Köz­ben a detroiti iroda is nyitva van, vagy az ügv- nökök maradnak a városban és aki jól megfizeti, az itt helyben megkapja a biztosítást, vagy meg­tagadják a régi biztosítást, elküldik egy másik társulathoz, hogy ott próbáljon szerencsét. Onnét ismét visszaküldik az áldozatot az eredeti társu­lathoz és az üzlet virágzik. A United Auto Workers Union most először kezdi megszervezni az irodai alkalmazottakat a Ford Motor Co.-nál, de mint már szokás, most ia elutasították a szervezőket, akik röplapokat oszto­gattak a munkából jövő irodai munkásoknak. Min­den kaputól eltiltották őket, pedig csak ott lehet a röplapokat kiosztogatni, mert a munkások autóba ülve gvorsan elhajtanak. Douglas Fraser, a Technical, Office and Professional Department direktora azt mondja, hogy a szakszervezetnek törvényes joga van a röplapok kiosztására a tár­sulat udvarán és a társulatnak nincs joga eltil­tani a fehérgalléros munkásokat a szervezkedés­től. Az NLRB utasította a szervezőket, hogy min­den kapunál osztogassák a röpcédulákat a Ford társulat területén. A Lincoln-Mercury Division, a Ford Rouge és a Miller Rd.-i üzem, valamint 28 más Ford-iroda alkalmazottainak szervezése tovább folyik az or­szágban. Rose Pavloff r üdvözlet egy régi amerikástól BUDAPEST. — Végtelen hálás vagyok a szer­kesztőségnek, hogy elküldték nekem is a “Por­szem a viharban” c. könyvet. Nagyon sok olvasónk kifejezte eddig elismerését Rácz László iránt, aki tényleg nem is olyan “porszem”. Az én szerény véleményem az, hogy a könyv tartalma nagyon értékes, leköti az ember figyelmét, nem lehet egy szót sem kihagyni belőle. Csak az a kár, hogy nem irt még egyszer annyit. Büszkék lehetünk arra, hogy van köztünk ilyen ember. A fiamnak is odaadtam elolvasni, azután majd továbbadom itt az intézetben. Köszönet jár a Magyar Szónak, hogy lehetővé tette a könyv kiadását, olvasóinak örö­mére. Kívánok az olvasóknak és a lap munkatársainak egy egészséges, békés uj évet. Szántó Karola

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom