Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-16 / 50. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 16, 1965 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával, —- ■ip«««««» ■ ■ ■■ ■ ■ Rii ■»■■■■ nm ■ mi ■■■ ryirr»-»-^ «^j«. ■■■■■■ «mgaa ■ mm i muiAWii »uiimam w L e k ö p t é k Ha csak egy embert győzött volna meg ELSINORE, Cal. — Plato, görög filozófus azt mondta, hogy az Írott betű nem tud olyan erővel, eredménnyel hatni az emberi gondolkodásra, mint az élő szó. Élő szóval jobban át tudjuk adni gondolatainkat, mint az Írott betűvel. Tudni kell, hogy Plato kb, 2 és fél ezer évvel ezelőtt, időszámításunk előtt 427-ben élt. Úgy találom, hogy sok igazság van Plato filozófiai tézisében, különösen ha figyelembe vesszük a jelenlegi tömegdemonstrációkat a vietnami háború ellen és a benntanitásokat. Tagadhatatlan, hogy ezek a benntanitások a röpiratokat akarják helyettesíteni és valószínűleg nagyobb eredménnyel, mert az átlagember nem elégszik meg azzal, amit egy kis szelet papírra vetnek, vagy amit az magában foglal, ha egyáltalán elolvassa. Már nem emlékszem, hol olvastam Plato filozófiájáról, de arra önkéntelenül a Magyar Szóban nemrégen L. T. aláírással megjelent cikk hívta fel a figyelmemet. Később megtudtam, hogy L. T. nem más, mint Tárcái Lajos és végtelenül hálás vagyok a Magyar Szónak, de még hálásabb Tárcáinak, hogy igy alkalmam adódik őt üdvözölni, mert meleg kézszoritás a távolság miatt lehetetlen. Erre már nem kevesebb, mint 61 éve várok. 1904-ben ugyanis Szegeden a Kossuth téren volt egy népgyülés az összes szakszervezetek rendezésében; ott ismertem meg, ott hallottam először életemben a “szocializmus” szót. Másfélórás beszédében felébresztette egészen más világban élő, szuny nyadó lelkemet, mert csak néhány héttel azelőtt a kassai fő-utcai nagytemplomban hallgattam a pré dikációt nagy áhítattal. Mint újdonsült szervezett munkás Szegeden ismerkedtem meg a szakszervezeti élettel, a Vas- és Fémmunkások szervezetében. Most, hogy hosszú, küzdelmes életet átéltem, tudom csak értékelni, mit jelentett nekem az a másfélórás népgyülés! Ha Tárcái Lajos egész életében csak egy embert győzött meg (engem), akkor is érdemes volt élnie, hogy Spinoza szavaival éljek. A lan és az olvasók elnézését kérem, hogy szokásomtól eltérően ennyit foglalkozom saját személyemmel, de úgy érzem, nogy ezt meg kellett Írnom, ezzel tartoztam Tárcáinak és sajátmagamnak. Csak arra kérem, Írjon továbbra is lapunkban, tanítson, neveljen, kutasson. Mert mit is mondott Csizmadia Sándor 1905-ben egy munkásgyülésen? Magatoknak jobb világot Egyedül csak ti csináltok. J. Schubert A Jól öltözött kubaiak MIAMI, Fia. — December első napján érkezett meg az első kubai szállítmány, 75-en. Amikor a gép leszállt és a szegény kubaiak kezdtek lejönni a repülőről, bizony még az újságírók is meg voltak lepve, mert mindegyik jól öltözött, jól táplált volt. Ha a szegény amerikai dolgozókat felvonultatták volna, különösen a néger munkásokat és a gyümölcsszedő farmmunkásokat, akiket Floridában egy hideghullám alkalmával kivizsgáltak, nem láttunk volna ilyen jól öltözött embereket. A kivizsgálás alkalmával egy hétgyermekes családanya azt mondta, hogy 7 quart tejet tud csak vásárolni hetenként. Bezzeg a kubaiak részére van elég tej, ingyen orvosság, ingyen kórház. Egy újságcikkben olvastam, hogy a kubaiak 7— 8 milliót költenek restaurantokban, élelmiszerüzletekben. Egyszer azt írták, hogy az adófizetőknek minden nap egy ezer dollárjába kerül a kubaiak részére az ingyen orvosság. Hát arról miért nem Írnak, hogy az adónkat már kétszeresére emelték, akármilyen öreg nyugdíjas is valaki! Mellékelek néhány képet is, amelyeket kivágtam az itteni lapból. Láthatják pl. az egyiken, hogy a “szegény” kis kubai menekült milyen jóltáplált. S még ezekre mondják, hogy agyonkinoz- zák őket Kubában! Egy olvasó Nagy becsben tartják a lapot HOLLYWOOD, Fia. — Mi az újságot, a Magyar Szót nagy becsben tartjuk, minden szót elolvasunk benne. Kívánjuk, hogy még sokáig megjelenjen ez a bátor újság, amely olyan igazán riportolja a mai eseményeket és a politikai helyzetet. Jeremcsikék AKRON, 0. — Fiatal segédkoromban, az 1910-es években egy magyarországi nagyobb városban dolgoztam, mint szabólegény. Öt segéd, három inas volt alkalmazva. Dolgozott velünk egy közeli faluból való segéd, jóképű magyar fiú. Ahogy már az ilyenkor szokásban volt, ahol több ember együtt dolgozik, a tréfák itt is napirenden voltak. Ennek a fiatal legénynek volt egy nem valami jó szokása. Ha uj ember jött a műhelybe, az első nap kivitte ebédre (ő fizette), de attól a perctől kezdve kölcsönöket kért tőle, vagy ahogyan ő mondta: fizesd ki kérlek az ebédemet, majd szombaton megadom. De ez sohasem történt meg és mindenkinek tartozott. Akit csak lehetett, meg- pumpolt. Járt egy lánnyal, akinek özvegy édesanyja volt ugyan, de volt egy jólmenő varrodája. Ezeket is kihasználta mindenféle Ígéretekkel. Egy vasárnap délután a Fő-téren sétáltunk, ez a legény is köztünk volt. Egyszer csak a kislány odalépett hozzánk, a legény elé állt, nem szólt semmit, csak szembeköpte és azzal otthagyta. Mindannyian meg voltunk lepve, a társaság feloszlott, de még nagyobb meglepetés volt részünkre a következő hétfő, amikor a lány mamája beállított a műhelybe, odalépett a fiúhoz ezekkel a szavakkal: Te aljas, te mocsok, elérted a célodat? Most már felénk se jössz, inkább mocskos híreket terjesztel felőlünk? LOS ANGELES, Cal. — Nem vagyok jó iró és nem szeretek írni, de szeretett szülőhazám iránti érzelmeim nem engedik meg, hogy tovább hallgassak. Tiltakozom és lázad a lelkiismeretem az ellen, hogy az én lapomban, a munkások lapjában Magyarországot kritizáló közlések jelenjenek meg, mint amilyenek Neuwald külmunkatárs gyanút keltő, nem őszinte és nem építő kritikái. Az iró valahogy elfelejtette, hogy évek óta ő kritizálta azokat, akik csak kritikával tudtak irni vagy beszélni Magyarországról. Elfelejtette volna talán, hogy arról az országról ir, amelyet 20 évvel ezelőtt a visszavonuló fasiszta gyilkosok kiraboltak, felégettek és közben az ’56-os eset is megtörtént? Én nem tiltakozom az ellen, hogy a lapban jóindulatú, építő kritika helyet találjon, de ne adjunk lovat a magyar népi szocializmus ellenségei alá. Én is töltöttem két és fél hónapot szülőhazámban 1964-ben és én egészen mást láttam, mint Neuwald barátom. Akár Pesten, akár máshol jártam, büszkeség és boldogság fogott el, amikor láttam a jólöltözött, jókedvű és jóltáplált járókelőket, a tiszta, fás, virágos utcákat, parkokat. Az üzleteket tele árucikkekkel, élelmiszerrel és vevőkkel. Láttam azt, hogy a magyar nép felszabadult a grófok, bárók elnyomása alól. Ma szebb Budapest, mint amikor otthagytam 1921-ben. A nyomortanyák helyén uj városok, uj gyárak épültek, minden faluban van villanyvilágítás, a városok, falvak környékén uj, modern lakóvidékek épültek fel. A dunántúli zsupfedeles falvak helyén cserépfedelü falvak lettek. Sokfelé utaztam az országban és boldogság volt látni a magas, érő búzát és kukorica táblákat, amiket a magyar nép keze ültetett, és amiket most magának arat le. A szülőfalumban, a dunántúli Lengyel-ben, Tolna megyében három hetet töltöttem. Sok emberrel sok mindenről beszélgettünk és persze Amerika és az amerikai viszonyok is szóbakeriiltek. A végén mindig elismerték, hogy sok mindenük megvan, ami azelőtt nem volt és hogy aki dolgozni akar, az nem éhezik többé. Le akarom irni milyen a különbség a mai élet és a régi világ között, amikor én 1915-ig, 17 éves koromig ott éltem és dolgoztam. Ma már nem gyalog tettem meg all km-es utat a vasútállomástól. Autóbusz köti össze a falvakat. A zsupfedeles házak cserépfedelüek lettek, az utcák kövezettek, az egyik kocsma helyén nagy kul- turház áll könyvtárral, ahol nyáron is politikai szemináriumot tartanak. A rokonok dicsérték és büszkén mutatták be a pártvezetőket. Az 50 családos falu szövetkezetbe tartozik, de a volt grófi Apponyi Sándor birtok, 8 ezer holdas szántóföld és erdőség, állami gazdaság. A 200 szobás kastély mezőgazdasági főiskola, a környéki falS lekent neki egy pofont... és szembeköpte, majd elment. Ez már sok volt a legénynek, felállt, letörölte magáról a köpést, vette a kabátját és elment. Pár nap múlva levél jött tőle a mesternek, hogy küldje el a munkakönyvét a szüleihez. Mivel az egyik tanuló ugyanabból a faluból való volt, a mester a gyerekkel elküldte a könyvet. Kérdeztük a gyerektől, hogy látta-e Raszkodi urat? De a szülei sem tudták, hova lett. Ez a mindenféle hájjal megkent legény nagyon a szivére vette, hogy szembeköpték. Mennyivel érzékenyebb volt, mint sok magasállásu politikus, akit leköpködtek... Sohasem hallottunk felőle többet... Z. S. Fiatalokat akar segíteni WEST VIRGINA. — A lap nov. 18-i számában láttam egy kis cikket arról, hogy “Hogyan lehet jogosan kimaradni- a hadseregből?” Nagyon kérem, tudassanak annak a szervezetnek a nevéről és címéről, ahol a szóbanforgó 100 oldalas ismertető könyvet be lehet szerezni, mert szükségem volna rá. Szeretnék néhány fiatalembernek szívességet tenni. Az én unokám már bejelentette, hogy lelkiismerete nem egyezik meg a hadseregben való szolgálattal, haza is küldték, lehet hogy pár évi börtön vár reá, de legalább az élete biztonságban van. Egy 78 éves olvasó Szerk. megjegyzés: A szóbanforgó füzetet a Central Committee for Conscientious Objectors adta ki, címük 2006 Walnut St., Philadelphia, Pa. , HWVHVVWWWHVWVWWM 1». PAUL’S SHELL SERVICE * GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS 1; 19505 Allen Road — Melvinda le, Michigan ;! -Telefon: WA 8-S8Ü6 — SZŐKE PÁL, tulajdonol;[ vak 300 tanulója számára. Most végre közelről is és belülről is láthattam a kastélyt, mert az én időmben csak a kerítésen kívülről nézhettük a nagy parkban álló épületet. Azt sem hallgathatom el, hogy milyen örömet keltett bennem a 45 jóltáplált, jólöltözött óvodás gyerek. A szabadban játszottak, három óvónő vezetésével. Mikor megtudták, hogy vendég vagyok sorakozót tartottak, vezényszóra gyönyörűen énekeltek. Két kislány szépen szavalt és szépen felköszöntött. A faluban való tartózkodásom alatt még két olyan esemény volt, amelyről az újságíró sokat írhatna és én sem hallgathatom el. Augusztus 20-át, alkotmány napját Lengyelen is megünnepelték, összejöttek vagy 200—250-en a környékből, fiatalok és öregebbek, mind városias öltözetben, (divatosabbak voltak, mint én). Ettek, ittak, táncoltak, csöndben, jó modorban, ami az én időmben ritkán fordult elő, mert vagy a magyarok, vagy a svábok találtak okot a veszekedésre. Ugyanilyen barátságos hangulatban folyt le egy lakodalom a kulturházban, ahol 300 vendég volt jelen és bőven volt az enni- és innivaló. Egyetlen lármás ember, vagy asszony sem volt, pedig reggelig együtt szórakozott a vendégsereg. A fiatalabb rokonokkal és ismerősökkel próbáltam megértetni, hogy az én időmben csak gróf Apponyi Sándor engedhette volna meg magának az ilyen bőséges vendéglátást. Nyomatékül még elmondtam, hogy 12 éves koromban az uraságnál kőműves, tégla- és malterhordozó voltam. Látástól vakulásig dolgoztam 80 fillér ellenében, kenyéren, hagymán és paprikán éltem, másra nem tellett. Később 4 évig inaskodtam és amikor felszabadultam, egy hónapra 20 korona fizetést kaptam, de a “büdös paraszt” nak, a svábnak és a császári katonának az is elég volt. ’16-ban már az olasz frontra vittek, ahol az Isonzónál és a Piavenál 100 ezer magyar fiú lelte halálát. Csupa véletlen, hogy megértem Károlyi és Kun Béla kormányát. Őt a falun átvonuló gyilkos Horthy-banda letartóztatta. Ájulásig ütötték, 11 társát is megbotozták. így vetette rá magát az ellenforradalom azokra, akik fegyvert fogtak az ezeréves rabszolgaság ellen. Legjobb fiaink, leányaink ezreit ölték meg. Ez a fasiszta úri banda az országon kívül és belül még ma is erről ábrándozik, és erre kapja a sok pénzt az imperialistáktól, hogy ezt újból megtehesse. Van aki még mindig abban bizakodik, hogy ezt megteheti. A rádión, az újságokban megjelenő hazug, félrevezető propaganda ellen, nekünk felvilágosult magyaroknak és újságunknak küzdenünk kell. Legyen a mi feladatunk, hogy mutassuk meg az amerikai magyaroknak a szocialista Magyarország fejlődő gazdaságát és szabadságát. Evvel elősegítjük a békés egymás mellett élést és magát a békét is. Jéhn Ferenc ÍÍT ÍRJON ÉS MIT NEM A LAP MAGYARORSZÁGRÓL?
