Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-04 / 44. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 4, 1965 SZEGÉNYSÉG Irta: SÁRKÖZI GYULA Hajnalodott. A faluból vezető dülőuton egy görnyedt ember targoncát tolt maga előtt, azon egy fából sebtében összetákolt faekét cipelt. Paraszt- ember volt. Fiatal, alig harmincéves. Orra alatt kurta, fekete bajusz. Kopott ruháját rengeteg folt tarkitotta. Meztelen lábát vastagon boritotta a por. A falu felől valaki a nevét kiáltotta. Hátrapillantott. Aztán megállt. István, az öccse közeledett futva. Még messze volt, addig is ráült targoncájára és unottan szemlélte a kelő napot, amely a vörös szin százféle árnyalatát fröccsentette a tájra. Napkelte? Annyit látott ő már ilyet! Tekintete lejjebb siklott a földek fekete, ködáztatta hátára. Még ködös volt a hajnal. A dér ott pihent a köd tejszinü ölében. A fák is összeölelkeztek vele, ösz- szesimultak, mint a szerelmesek. De ott, a mezőn, a távoli szürkeségben, ahol még kékesszürke homály borult makacsul a tájra, páncélkocsik roncsai sötétlettek. 1945-öt irtunk. Még a kertek alatt ólálkodott a háború. Gajdi János szemöldöke összébb ugrott. Keze ökölbe szorult. Az ekéjére pillantott. Gúnyosan elhúzta a száját. •— A föld már megvóna. De hun a ló? — mormogta maga elé. Megérkezett az öccse. ■— Hát te hol maradtál ennyi ideig? — Kihajtottam a Riskát, mert anyánk beteg. ; ■— Beteg?! Hisz tegnap még semmi baja sem yolt?! — Vért hányt... A Kara Feri mondta, hogy biztosan a tüdő... — Hektikás az anyám? — dünnyögte, s valami összeszoritotta a szivét. Hallgattak. János földreszegezett tekintettel, gondterhelten tolta a targoncát. István szomorúan bandukolt mellette. Teljesen kivilágosodott, j Megérkeztek. — No Esvány, most aztán nekigyürkőzhetünk! A ködpára már csak a hegyek katlanaiban lebegett, mint a vastag füstgomolyag. Amerre a szem ellátott, frissen szántott földek fekete sávjai húzódtak. Amott éjszaka a gazdagabbak már felszántottak. Nyugat felé, a laposon Nagy Ambrus hajtotta vaseke elé fogott kövér ökreit. Jánosra két vastag, széles kötelet rakott István. A fiatal parasztember beledőlt. Arca elsápadt, homlokáról borsószem nagyságú izzadságcseppek csorogtak. Lassan, de megindult nyomában a faeke. Az eke szarvát István fogta, János nyomában lépkedve. Néha túlságosan mélyre nyomta be az ekét, néha meg, amint észbekapott, sajnálatból éppen csak a föld szülét szántotta. István sajnálta a bátyját. Mert János már csurom vizes volt, mintha most húzták volna ki a patakból. Rongyos ingét már előbb ledobta magáról. A déli napsugarak égették meztelen felső testét. Háta olyan volt, mint az eleven hús. A kötél mélyen a húsába vágódott. A delet harangozták éppen, amikor megjött Erzsi, a felesége. Vastag volt. Harmadik gyermeküket hordta. Letelepedtek egy bokor alá, az árnyékba. Erzsi a kosarat bontotta. János kíváncsian leste a mozdulatait. — Mi újság? i — Anyád rosszul van! — Már hallottam. Esvány is ezzel jött utánam. Hát nem lesz ennek már sose vége?! Én itt kinló- dok, magamat fogom az eke elé, akár a barmot, hogy legalább a mindennapi kenyér kerüljön a szájba, otthon meg anyám vért hány! Hogy szakadna le már az a mennybéli erre a világra! — János... — szólt kérőn a fiatalasszony. — Hagyj! — Keserű izt érzett szájában, amikor lenyelte a krumplilevest. — Aztán?? —- emelte fel a lábos fö'é hajolt fejét. — Aztán? Balázs keresett, az UFOSZ-titkár! — Csak nem a ló ügyben — csillant fel János szeme. — Énoen, hogy abban!* Azt mondta, elintézte... — El??! — De mikor lesz az? Sz' vetni kell. —Szalonna már nincs? — tekintett kérdőn Erzsire. — Tudod, hogy nincs. Hiszen odaadtuk az utolsót a bakancsodért a múltkor. Pengőért ugyan nem igen vettél volna bakancsot! János bólogatott. — Szegénység, éhség. Hej, nyomorúság ez az egész élet!... Az asszony elterült a fűben. Feje árnyékban volt, de barna lábszárával és a felcsúszott szoknya alól kivillanó combjával kacéran szerelmeskedett a napsugár. János az asszonyra nézett. Aztán gyengéden magához vonta és megölelte. — Ne haragudj már, no... — Eredj már, János, oszt mért haragudnék. István odébb húzódott tőlük. Dél volt. Békés nyugalom ömlött el a tájon. Dél-Vietnamban a népi erők nagyszabású támadást intéztek a U.S. bázis ellen Danang-nál. A mu- nicióraktárt védő tengerészgyalogság elleni támadás röviddel a közeli U.S. repülőtér megtámadása után történt, amelyben legalább 40 helikopter és hét repülőgép elpusztult, vagy megsérült. A da- nangi támadás és az utóbbi napok egyéb fejleményei meghazudtolják azokat az elterjesztett híreket, hogy a Vietcong már csak védelmi támadásokra szorítkozik. Danang-nál a két U.S. tengerészgyalogsági század, a beözönlő gerillák kézigránátjai és tüzelése folytán, a hivatalos jelentések szerint “mérsékelt” veszteséget szenvedett. Az amerikaiak 56 gerillát megöltek a harcokban, akik között 13 éves fiuk is voltak. A hírek szerint az egyik fiú előző nap az amerikai katonáknak hűsítő italt árusított és állítólag az amerikai tábor alaprajzát találták meg a holttestén. Egy másik jelentés arról számolt be, hogy Danang-tól délre letartóztattak egy 80 éves vietnami asszonyt akit avval gyanúsítanak, hogy a Vietcong tagja, mert kosarában, egy csomó banán alatt, amerikai katonai állomások rajzait találták. El lehet képzelni, milyen mélyre mehet a gyűlölet a nép körében az amerikai katonasággal szemben, ha megsemmisítésükre már gyermekek és öreg asszonyok is vállalkoznak. A támadó gerillák csapatainak számát a katonaság szóvivője 100 főnyire becsülte, de a katonák, akik a harcokban részt vettek, úgy nyilatkoztak a sajtónak, hogy a támadók legalább 400-an lehettek. A U.S. fokozta a légi bombázásokat úgy délvietnami, mint észak-vietnami területek ellen. Egy alkalommal, múlt szombaton a U.S. repülők tévedésből Deduc vietnami falut bombázták, amelyben Törvények, rendeletek, határozatok A közkegyelem és a háborús büntettek A magyar kormány 1963 márciusában törvényerejű rendeletet alkotott a közkegyelemről, amelyben széleskörű amnesztiát gyakorolt azok számára, akik a Magyar Népköztársaság rendszere és közrendje ellen vétettek. Ez a közkegyelem külön kitért azokra a tízezrekre is, akik 1956-ban a fennálló jogszabályok megszegésével — tiltott határátlépéssel — hagyták el az országot. Ennek értelmében mindazok, akik 1945—1963 között illegálisan lépték át a határt, büntetlenül hazatérhetnek. A jogszabály határozottan kimondja: ilyen személyekkel szemben büntető eljárást nem lehet inditani és a folyamatban lévő eljárásokat is meg kell szüntetni. E rendelkezés tehát kizár mindenféle felelősségrevonást vagy hatósági fellépést azokkal szemben, akik 1956-ban disszidáltak, s most akár idegen, akár magyar, akár kettős állampolgárként élnek külföldön, s haza kívánnak látogatni. Gyakran érdeklődnek külföldön élő magyarok az iránt is: disszidálás előtt közönséges bűncselekmény miatt börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban külföldre távozott, s ha hazalátogat, fennáll-e annak veszélye, hogy a letöltetlen büntetést számon- kérik tőle. Az előbb említett közkegyelmi törvény számos bűncselekményre kiterjedt. Ezen tu’menően a magyar törvények szerint a felelőssé grevonás és a büntetés egy bizonyos idő után e'évül, súlyosabb büncse’ekmények elévülése természetesen hosz- szabb idejű. így például az olyan bűntett esetében, ame’yre a törvény 15 év szabadságvesztést vagy ennél nagyobb büntetést róhat ki, a büntethetőség csak 20 év után évül el. Kisebb bűnesetek elévülési ideje 15, 10, 5, illetve 2 esztendő. Az elévülés azon a napon kezdődik, amikor a büntetést kiszabó ítélet jogerőre emelkedett. A büntetés elévülése azonban nem vonatkozik a súlyos háborús bűntettekre. A második világháború alatt a szövetséges hatalmak megállapodtak abban. hogy a háborús bűnösöket egységes elvek alapján vonják felelősségre. Magyarországon az Mintha a csend is delelt volna. Erzsi hazament. János sokáig bámult utána. Nézte ringó csípőjét, vastag derekát. Aztán sóhajtott egyet és felkelt. — Esvány!! — mondta parancsoló hangon. — Mi az, János? — állt fel a magas fűből István s hunyorgott a szemével. — Munkára, fiú! István befogta a bátyját, rádobta az “istrángot.” Belemélyesztette az ekét a puha földbe. .. legkevesebb 48-an meghaltak és 55-en megsebesültek, közöttük sok nő és kisgyermek. A propeller- , hajtású Skyraider-ek 260 foszforos tüzbombát és robbanószert szórtak a békés lakosságra. A támadás célpontja egy Vietcong-gócpont lett volna. A saigoni amerikai katonai vezetőség “megrázkódás- sal” vette tudomásul a téves bombázást és meg- 1 indította a vizsgálatokat, de szószólói előre kijelentették, hogy a dél-vietnami katonaságot terheli a felelősség, mert hibás utasítást adtak a bombázás { keresztülvitelére. (Állítólag rossz térkép-tájékoz- • tatást adtak.) A bombázások előtt a légi ellenőrző I füstölő gránátokkal jelzi a kitűzött célpontot. Ezúttal a légi ellenőrző megismerte a falut és nem j értette meg, miért bombázzák. Rádión keresztül i kért magyarázatot a parancsnoktól, de az helybenhagyta és a bombázás megtörtént. Henry Cabot Lodge, U.S. vietnami követ legmé- i lyebb sajnálatát fejezte ki a tragikus baleset felett, amelyet Nguyen Cao Ky elnöknek is tolmácsolt. Wm. C. Westmoreland generális, a U.S. katonai parancsnok is hasonlóan nyilatkozott. A halottakat azonban ez már nem támasztja fel. Nem ez az egyetlen eset, hogy a U.S. téves bombázásokat haj- . tott végre Vietnamban. Néhány héttel ezelőtt amerikai helikopterek téves térképleolvasás követkéz- . tében egy barátságos falura rakétákat és lövedékeket szórtak Kontum közelében. Más alkalommal . már többizben szándékosan bombáztak falvakat, abban a tévhitben, hogy ott gerillák rejtőzködnek. Sok esetben csak sejtik, hogy ott esetleg gerillák lehetnek, de a bombázásokat éppúgy keresztülviszik. . r Vl. Az észak-vietnami sajtóügynökség jelentette, hogy 15 amerikai repülőt lelőttek Észak-Vietnam fölött. o ideiglenes nemzeti kormány már 1945-ben jogszabályt alkotott a háborús és népellenes bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonására. A törvény akkor úgy intézkedett: az elévülés 1945 január 20-tól számit. Európa különböző országaiban a büntető törvénykönyvek általában a magyarhoz hasonló elévülési határidőket ismernek, ezért tavaly világszerte felmerült a kérdés: helyénvaló-e, ha olyan háborús bűnösök, akik valamilyen oknál fogva eddig nem kerültek felelősségrevonásra, most már mentesüljenek a törvényes következmények alól. Számos országban — a legtöbb nyugati államban is — uj törvényben szabályozták a háborús büntettek elévülését. Magyarországon 1964 november 10-én hirdették ki az Elnöki Tanács 1964. évi 27. sz. törvényerejű rendeletét a háborús büntettek és a kiszabott büntetések elévüléséről. Ennek megfelelően bizonyos háborús büntettek és a már kiszabott, de még le nem töltött 15 évi vagy ennél súlyosabb büntetések ezután sem évülnek el Magyarországon. A jogszabály következtében azonban csak a legsúlyosabb háborús büntettek elévülését törölték és az olyan bűncselekmények, amelyek elkövetése miatt a kiszabható börtönbüntetés nem haladja meg a 15 esztendőt húsz év után elévültnek tekinthetők. Gyapjujellegü szintetikus szál Valódi gyapjuszál hőszigetelő képessége jóval r.agyobb a kapronszálénál. A gyapjuszál ugyanis göndör, a kapronszál pedig sima, s igy nem tartja olyan jól a meleget. Szovjet textilipari szakemberek most előállítottak egv o'yan “mügyapju”- gyártó gépet, amelynek hőkamráiban a kapron- szálat a hajgöndöritéshez hasonlóan először bodo- rilják. majd fonalat fonnak belőle. Ennek hőszigetelő képessége nem marad el a valódi gyapjú- fonálé mögött. Egy ilyen gép évi 35 tonna mesterséges gyapjút gyárt. KIOLVASTAD A LAPOV? ADD TOVABB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! BSSS$SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS5«S2ÍS<SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS9 A NÉPI FELSZABADÍTÓ ERŐK TÁMADÁSA DANRNGNÁL Téves U.S. támadás egy falu ellen
